KÜ BH 2006/423
KÜ BH 2006/423
2006.12.01.
Telekalakítási kérelem elbírálása – A telekalakítási eljárás során kialakított teleknek gépjárművel közvetlenül megközelíthetőnek kell lennie [85/200. (XI. 8.) FVM rendelet 3. §].
A 0261/25 hrsz.-ú ingatlan különböző tulajdoni hányadokban az I. r. felperes, illetve a perben nem álló B. S. és B. S.-né tulajdona. Az I. r. felperes 2004. április 29-én telekalakítási engedély iránti kérelmet nyújtott be.
A város jegyzője a 2004. október 28-án kelt határozatával a telekalakítási engedély kérelmet elutasította. Határozatában arra hivatkozott, hogy a telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet (R.) 3. § (1) bekezdésének a kérelem szerinti telekalakítás nem felel meg, mert telket úgy kell kialakítani, hogy a kialakuló telkek köz- vagy magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthetőek legyenek. Ennek a jogszabályi feltételnek a 0261/25 hrsz.-ú telekből a kérelem szerint kialakítandó 4261/50 hrsz.-ú ingatlan nem tesz eleget, mert ezt az ingatlant csak szolgalmi úttal lehetne megközelíteni, azonban a szolgalmi úttal kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási bejegyzés az 1984-ben engedélyezett útra nem követhető, szolgalmi út bejegyzés az új tulajdoni lapokon már nem szerepel.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. március 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyben arra hivatkoztak, hogy az adott területre érvényes helyi építési szabályzat, szabályozási terv nincs, ezért ezeknek a hiányában a hatóságnak kellett volna – az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 52. §-a alapján hivatalból – eljárva utat kialakítani.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, megállapítva, hogy érvényes helyi építési szabályzat és szabályozási terv hiányában is a R. 3. § (1) bekezdésének rendelkezéseit kellett alkalmazni, és az alperes a R. 3. § (1) bekezdésében írt feltételek teljesülése hiányában a R. 11. § a) pontja alapján jogszerűen tagadta meg a telekalakítási engedély megadását.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, keresetüknek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az Étv. 18. § (2) bekezdését, a R. 12. § (2) bekezdés b) pontját. Az elsőfokú bíróság nem tisztázta a telekmegosztás feltételeként azt a kérdést, hogy rendezési terv hiányában hogyan kell eljárni a telekmegosztást megelőzően. Az út lejegyzése az Étv. 52. §-a alapján kialakítása a perbeli esetben is kizárólag építésügyi hatósági feladat, mert az közérdeket szolgál. Az Étv. 18. § (2) bekezdésének értelmezésére szakmai magyarázatot csatoltak, azt azonban a bíróság figyelmen kívül hagyta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A felperesek telekalakítási kérelme ügyében a közigazgatási hatóságnak a telekalakításra vonatkozó R. rendelkezéseinek alkalmazásával kell eljárnia. Ez a speciális jogszabály rendelkezik arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie ahhoz a telekalakítási kérelemnek, hogy az engedélyezhető legyen. A R. 3. § (1) bekezdése kógens szabályként írja elő azt a feltételt, hogy a kialakuló telkeknek köz- vagy magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthetőnek kell lennie.
A felperesek alaptalanul hivatkoznak arra, hogy az Étv. 18. § (2) bekezdése, 52. § (1)–(2) bekezdése, a R. 12. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az építésügyi hatóságnak kellene útkialakítással, útlejegyzéssel a telekalakítással kialakuló telek megközelítését biztosítania. Ilyen jogszabályi kötelezettsége az építésügyi hatóságnak a kérelemre indult eljárásban nincs. Útlejegyzési eljárásra csak akkor kerülhet sor az Étv. 27. § (1) bekezdése értelmében, ha helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv szerint a település egyes területrészeit érintő kiszolgáló és lakóút létesítése, bővítése, szabályozása szükséges. A felperesek által sem vitatottan a perbeli területre hatályos építési szabályzat, szabályozási terv nincs, így az egyéni telekalakítási kérelmek teljesíthetősége érdekében nincs semmilyen kötelezettsége az építésügyi hatóságnak kiszolgáló vagy lakóút céljául történő útlejegyzési eljárás lefolytatására, ezért a felperesek tévesen értelmezik az Étv. 52. §-át, mert ennek (1) és (2) bekezdése a hatáskört és a hatáskörbe tartozó ügycsoportokat szabályozza.
A felperesek alaptalanul sérelmezték az Étv. 18. § (2) bekezdésének téves értelmezését és az ezzel kapcsolatban csatolt szakmai értelmezés figyelmen kívül hagyását. Az ún. ,,illeszkedési szabály'' a célzott hasznosításra, a beépítésre ír elő szabályt. A perbeli esetben sem célzott hasznosításról, sem építési munkáról nincs szó, így ennek a rendelkezésnek a megsértésére alkalmazhatóság hiányában nem kerülhetett sor.
A R. 12. § (2) bekezdés b) pontja nem vonatkozik a perbeli esetre, mert a telekalakítást megelőzően a felperesi telek mögött levő ingatlanok megközelítését a mellette húzódó szolgalmi út biztosította. A szolgalmi úttal kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási bejegyzés rendezésével a kifogásolt akadály elhárítható. Nincs tehát szó arról, hogy a fenti rendelkezés alkalmazásához az út kialakításához közterület igénybevétele szükséges.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39. 009/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás