PÜ BH 2006/48
PÜ BH 2006/48
2006.02.01.
A Kártalanítási Számla kezelője a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és költsége megtérítését követelheti az érvényes felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkező károkozótól [Ptk. 217-218. §, 234. §, 537. §; 171/2000. (X. 13.) Korm. r. 9-10. §].
Az alperes tulajdona volt 2000. április 2-ától egy BMW 320 típusú személygépkocsi. A gépjármű előző üzemben tartójának a P. Rt.-vel kötött felelősségbiztosítási szerződése 1999. április 4-én megszűnt. Az alperes 2002. január 18-án nekiütközött a közúton szemben haladó Chrysler típusú gépjárműnek. A baleset bekövetkezéséért felelősségét beismerte. A felperes a gépjármű felelősségbiztosítás hiányában a kárt megtérítette, majd keresetében 2 515 852 forint kártérítés és költség valamint ezen összeg kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A felperes pernyertessége érdekében az A. Biztosító Rt. a perbe beavatkozott.
Az alperes a keresetet jogalapjában vitatta, és állította, hogy 2002. január 16-án, e napi kockázatviselési kezdettel felelősségbiztosítási szerződést kötött.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 2 515 852 forintot és ennek 2002. június 27-étől a kifizetés napjáig járó évi 11%, illetőleg a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát. Tényként állapította meg, hogy a felelősségbiztosítási szerződés megkötésére vonatozó ajánlatot az alperes házastársa, az alperes nevét aláírva tette meg. Az ajánlat a baleset bekövetkezése után keletkezett annak ellenére, hogy azon 2002. január 16-i dátum szerepel. Az alperes ugyanis a baleset napján készült kárbejelentőn és a rendőri intézkedésről készített feljegyzésen más-más biztosítót, és nem a beavatkozót nevezte meg. A kérdéses időszakban az üzletkötő 848851-től 848900 sorszámú nyugtatömböket használt, míg az alperes első díjfizetését igazoló elismervény 173651-es sorszámú. Mivel az alperes nem rendelkezett érvényes felelősségbiztosítási szerződéssel, a felperes a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatos összes ráfordítása és költsége megtérítését alappal követelhette.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítéletének indokai szerint a szerződés érvénytelenségének megállapítása érdekében a peres felek nem kezdeményeztek bírósági eljárást, a szerződés érvénytelenségét a jelen perben sem lehetett megállapítani, mert azt a beavatkozó kérhette volna az alperessel szemben. Mivel 2002. január 16-án a beavatkozó és az alperes felelősségbiztosítási szerződést kötöttek, a felperes által kifizetett kár megtérítésére az alperes nem kötelezhető.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében a beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyet a Ptk. 537. §-ának (1) bekezdésének, 218. §-ának (1) bekezdésének, 200. §-ának (2) és 234. § (1) bekezdésének megsértésére alapított. Előadta, hogy a baleset bekövetkezése után az alperes házastársa által a biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlat érvénytelen, mert a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdésébe, és 537. §-ának (1) bekezdésébe ütközött. A semmis szerződés érvénytelenségére a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében határidő nélkül hivatkozhatott. Miután az alperes a káresemény bekövetkezésekor nem rendelkezett érvényes gépjármű felelősségbiztosítási szerződéssel, ezért a felperes által térített kár megfizetésére a 171/2000. (X. 13.) Korm. r. 10. §-ának (2) bekezdése alapján köteles.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Állította, hogy a baleset bekövetkezését megelőzően a biztosítási szerződést megkötötte, ellenkező esetben a helyszínre kiérkezett rendőr feljelentést tett volna ellene. Utalt arra is, hogy jelen esetben az ügynök hibát követett el, amikor az írásbeli meghatalmazást nem vette át és az alperes házastársát arra késztette, hogy férje nevében írja alá a biztosítási ajánlatot.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak következtében alapos.
A Ptk. 198. §-ának (2) bekezdésében és az 567. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel megalkotott 171/2000. (X. 13.) Korm. r. szabályozza a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosítását. Az R. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a károsult a biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzemben tartó gépjárműve által okozott kárának megtérítése iránti igényét az e rendeletben foglaltak alapján a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti. Az R. 10. §-ának (6) bekezdése szerint a Kártalanítási Számla kezelője a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és költsége megtérítését követelheti a biztosítással nem rendelkező üzembentartótól.
A jogszabály idézett rendelkezései következtében térítésre kötelezett felperes az R. alapján igényelhet megtérítést a gépjármű üzemben tartójával szemben. A felperesnek a károsulttal szembeni kártérítési kötelezettsége azon alapult, hogy az alperes nem kötött érvényes felelősségbiztosítási szerződést a beavatkozóval. Ezért a jogerős ítéletben elfoglalt az az álláspont, miszerint az adott esetben a felelősségbiztosítási szerződés érvényessége nem vizsgálható, téves. A szerződés érvénytelenségének megállapítását a Ptk. 234. § (1) bekezdéséből következően nemcsak a felek, hanem rajtuk kívülálló olyan személy is kérheti, akinek ehhez jogi érdeke fűződik. A felperesnek az alperes és a beavatkozó közti felelősségbiztosítási szerződés semmisségének megállapításához jogi érdeke fűződött, mert ezen alapult a károsultnak való teljesítése, majd annak a károkozótól való visszakövetelhetősége. Az R. előző rendelkezésének hiányában alkalmazandó Ptk. 537. §-ának (1) bekezdése szerint a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosítási szerződése a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A Ptk. 219. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes, házastársa mint képviselője útján is köthetett szerződést. A képviseleti jogot keletkeztető meghatalmazáshoz olyan alakszerűséghez szükségesek – Ptk. 223. § (1) bekezdése –, amelyeket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. Az alperes a felelősségbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot nem írta alá, házastársa pedig írásbeli meghatalmazással nem rendelkezett – ezt a tényt alátámasztotta az is, hogy az ajánlaton nem a saját, hanem az alperes nevét írta alá – ezért a szerződés az alakiság megsértése miatt a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis. A semmis szerződés alapján teljesítés nem követelhető, az alperes tehát nem követelhette a biztosítótól, hogy az általa okozott kárt térítse meg a károsultnak. Ugyanígy a károsult sem fordulhatott kártérítési igényével a beavatkozóhoz. A károsult követelését a kielégítő Kártalanítási Számla kezelője pedig alappal követelhette valamennyi ráfordítása és költsége megtérítését az alperestől.
Az alperes ellenkérelmének a beavatkozó ügynökének magatartását sérelmező okfejtése az eljárásban nem nyert bizonyítást.
A fentiekben kifejtett indokokkal a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben meghatározott jogszabályokat megsértette. Ezért a megváltoztatáshoz rendelkezésre álló adatok mellett a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben [Pp. 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.903/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás