BÜ BH 2006/5
BÜ BH 2006/5
2006.01.01.
A hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét valósítja meg az a rendőr, aki ugyan nem kér pénzt a szabálysértés miatt intézkedés alá vont gépjárművezetőtől, de kijelentéseivel félreérthetetlenül tudomására hozza, hogy anyagi előny juttatása fejében hajlandó a feljelentéstől eltekinteni és vezetői engedélyét visszaadni [Btk. 250. § (1) bek., (3) bek. II.].
A katonai tanács a 2004. március 2-án kihirdetett ítéletével K. B. rendőr főtörzsőrmestert hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetetés vesztegetés bűntette és szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége miatt – utóbbi tekintetében próbára bocsátás hatályon kívül helyezése mellett – halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Bűnjelekről rendelkezett és kötelezte a terheltet a felmerült 20 154 forint bűnügyi költség megfizetésére.
A tényállásnak a felülvizsgálati eljárásban jelentőséggel bíró része (tényállás I. pontja) a következő:
Az 1992-től hivatásos rendőri szolgálatot teljesítő, a cselekmény idején a K.-i Rendőrkapitányság állományában lévő K. B. rendőr főtörzsőrmester vádlott 2003. augusztus 25-én 06.00 órától 12 órás járőrszolgálatba volt vezényelve. Ezen idő alatt, 16.00 óra körüli időpontban közúti ellenőrzés során a 13-as számú főúton az M1 autópálya n.-i felhajtója előtt intézkedés alá vonta B. L. polgári személyt. Intézkedése során megállapította, hogy nevezett vezetői engedélyének érvényessége 2002. október 22-én – több mint 3 hónapja – lejárt. Közölte, hogy emiatt feljelentést kellene tennie ellene. Beszélgetésük során érzékeltette B. L.-val, hogy bizonyos pénzösszeg ellenében a feljelentéstől és a vezetői engedély elvételétől hajlandó eltekinteni. Konkrét összeget nem mondott, azt B. L.-ra bízta, de többször elismételte, hogy a bírság várható összege 50 000 és 100 000 forint között lenne. B. L. azon kérdésére, hogy a nála levő 2000 forinttal nem lehetne-e elintézni helyszíni bírság formájában az ügyet, azt válaszolta, hogy a cselekmény súlya miatt erre nincs lehetőség és egyébként ,,mit akar ennyi pénzzel''. Miután B. L. felajánlotta, hogy bank-automatából tudna esetleg pénzt felvenni, adatait személyi igazolványából kiírta, a vezetői engedélyét azonban magánál tartotta és közölte, hogy gondolkodjon el a megoldáson és még aznap délután felkeresheti őt a kapitányságon. Ezután B. L.-t továbbengedte, adatait és okmányait a központi nyilvántartásból a helyszínen nem ellenőrizte le, a tőle átvett vezetői engedélyről átvételi elismervényt, ún. ,,bevonót'' nem állított ki. Végül az őt kb. 18.00 órakor a K.-i Rendőrkapitányságon felkereső B. L.-nak a vezetői engedélyt visszaadta, vele szemben szabálysértési feljelentést nem tett.
A katonai tanács a cselekmény hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének [Btk. 250. §-ának (1) bekezdése és (3) bekezdés II. fordulata] minősítésével kapcsolatban jogi indokolásában azt fejtette ki, hogy a terhelt eljárása során megszegte a 35/2000 (XI. 30.) BM számú rendelet 27-31. §-aiban foglalt egyes konkrét előírásokat, amelyek alapján B. L. gépjárművezetői engedélyét, – mivel annak orvosi érvényessége több mint 3 hónapja lejárt és ennek ellenére nevezett gépjárművet vezetett, – be kellett volna vonnia és arról úgynevezett ,,bevonó'' elismervényt kellett volna adnia. Ehelyett a terhelt egyszerűen csak magánál tartotta a vezetői engedélyt, átvételi elismervényt nem adott, a gépjármű és a gépjárművezető adatait a körözési nyilvántartásban nem ellenőrizte, feljelentést a gépjárművezető ellen nem tett. Az átvett vezetői engedélyt a közlekedési igazgatási hatóságnak nem küldte át, hanem azt saját hatáskörben visszaadta. Mindezzel kötelességét megszegte, s ezt azért tette, hogy B. L. gépjárművezetőtől anyagi ellenszolgáltatást kapjon. Az adott minősítést nem érintheti, hogy a tényleges kötelességszegés mellett a kért előnyt nem kapta meg.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás, hosszabb tartamú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása, míg a terhelt felmentés, védője pedig a tényállás téves megállapítása miatt, felmentés érdekében fellebbezett. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a súlyosítás iránti fellebbezés végrehajtandó szabadságvesztés büntetés alkalmazása érdekében tartotta fenn.
A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2004. október 8-án tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a terhelt hivatali bűncselekményét hivatali visszaélés bűntettének minősítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentesnek, ekként a felülbírálat alapját képezőnek találta. Ugyanakkor kifejtette azon álláspontját, hogy a Btk. 250. §-ában meghatározott hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűncselekménye, illetve a Btk. 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntette törvényi tényállásainak egybevetéséből következően az adott tényállás alapján csak a hivatali visszaélés bűntettének megvalósulására vonható jogi következtetés.
Nem állapítható meg ugyanis az, hogy a terhelt jogtalan előnyt kért volna. Ilyen tartalmú kérést a tényállás nem rögzít, illetve a bűnügyi iratokban sem található erre vonatkozó utalás. Jogtalan előnyt sem fogadott el, sőt az igazoltatás alá vont személy által ,,helyszíni bírság céljából felajánlott'' 2000 forintot visszautasította. Nincs adat arra vonatkozóan sem, hogy a jogtalan előny ígéretét elfogadta volna. Ténylegesen a terhelt részéről nem hangzott el olyan kijelentés, ami pénz kérésére, vagy meghatározott pénzösszeg elfogadására vonatkozott volna. Nem merült fel a törvényi tényállásban írt további elkövetési magatartás lehetősége sem. Így a hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette nem állapítható meg. Viszont, mivel a járőrszolgálatot ellátó terhelt az intézkedés alá vont személy járművezetői engedélyét, – amelyet az előírások szerint be kellett vonnia, – úgy vette át, hogy átvételi elismervényt nem állított ki erről, majd később a vezetői engedélyt anélkül adta vissza, hogy az érintett személlyel szemben szabálysértési feljelentést tett volna, és mindezt azért követte el, hogy az érintett gépjárművezetőnek jogtalan előnyt biztosítson, maradéktalanul megvalósította a Btk. 225. §-ában foglalt hivatali visszaélés bűntettét.
A másodfokú bíróság határozata ellen törvényes határidőn belül – 2005. február 11-én – a Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a terhelt terhére felülvizsgálati indítvánnyal élt, amelyben anyagi jogszabálysértésekre figyelemmel a támadott határozat hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla katonai tanácsának új lejárás lefolytatására utasítását kérte.
Az indítvány indokolása szerint anyagi jogszabálysértéssel minősítette az elsőfokú bíróság által hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének tekintett cselekményt az ítélőtábla hivatali visszaélés bűntettének.
A Btk. 250. §-ának magyarázata értelmében ugyanis a jogtalan előny kérése megvalósítható ráutaló magatartással is, amennyiben az adott magatartással kifejezésre jut, hogy az elkövető milyen jellegű jogtalan előnyre tart igényt. Az ítélkezési gyakorlat szerint az előny kérésének nem kell okvetlenül szóban, még kevésbé részletezetten elhangzania, ráutaló magatartással is teremthető olyan félreérthetetlen helyzet, amelyben az előny adója biztos lehet, hogy a hivatalos személy előny fejében kötelességét meg fogja szegni.
Jelen bűnügyben a terhelt a helyszínen tanúsított kötelességszegő cselekményét anyagi ellenszolgáltatáshoz jutás érdekében követte el. Az irányadó tényállás szerint ugyanis érzékeltette, hogy konkrétan meg nem határozott pénzösszeg ellenében hajlandó eltekinteni a feljelentéstől és a vezetői engedély elvételétől. A jogtalan előny kérésére utal, hogy nevezett nyilatkozatának hatására B. L. gépjárművezető a helyszínen felajánlotta a nála lévő 2000 forint készpénz átadását. A felajánlott pénzösszeget a terhelt nem, mint jogtalan előnyt utasította vissza, hanem annak alacsony összege miatt nem fogadta el, amikor közölte, hogy ,,mit akar ennyi pénzzel?'' A gépjárművezető ezt követően ajánlotta föl, hogy bank-automatából is tud pénzt felvenni. Az eset összes körülményei alapján mindebből az a következtetés vonható le, hogy a terhelt ráutaló magatartással kért jogtalan előnyt, és ennek reményében szegte meg a kötelességét. Ezzel megvalósította a hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét, amely ily módon befejezetté is vált. Így a minősítést nem befolyásolja, hogy utólag a szolgálati helyén a terhelt ,,meggondolta magát'', elállt a jogtalan előny kérésétől és – ezzel kétségtelenül jogtalan előnyhöz juttatva B. L.-t – visszaszolgáltatta az elvett okiratot.
A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője az indítványt fenntartotta, míg a védő a támadott ítélőtáblai határozat indokai alapján történő hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítéletét a terheltnek a tényállás I. pontja szerinti cselekményét minősítő és halmazati büntetést kiszabó részében a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt okból, továbbá – hivatalból – a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében vonta felülbírálata körébe. Ennek során a jogerős határozatokkal megállapított tényállás a felülvizsgálat során is irányadó volt [Be. 420. § (1), (4) és (5) bek.].
Ennek során a felülvizsgálati indítványt a cselekmény jogi minősítésével kapcsolatos anyagi jogszabálysértésre hivatkozó részében alaposnak, míg az ezzel összefüggően törvénysértő büntetéskiszabást állító részében alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság szerint is tévedett az ítélőtábla katonai tanácsa, amikor az adott tényállást elégtelennek ítélte a hivatali vesztegetés bűntette minősített esetének megállapításához. Az irányadó tényállás mellett ugyanis – egyetértve az elsőfokú bíróság, illetve a Katonai Fellebbviteli Ügyészség és a Katonai Főügyészség által kifejtettekkel – nem annak van az ügy eldöntése szempontjából jelentősége, hogy a terhelt olyan kijelentést kifejezetten nem tett, hogy meghatározott pénzösszeget fizessen részére az intézkedés alá vont gépjárművezető, valamint, hogy az először felajánlott 2000 forintot visszautasította, végül pedig anyagi előny ismételt kérése és átvétele nélkül juttatta vissza a gépjárművezetői engedélyt B. L. polgári személynek. Alapvető jelentősége annak van, hogy a terhelt kijelentéseinek összességével zárt láncolatot alkotóan tette egyértelművé az intézkedés alá vont személy előtt, hogy anyagi előny juttatása fejében hajlandó a feljelentéstől eltekinteni, és az átvett gépjárművezetői engedélyt visszaadni. Ez következik ugyanis abból, hogy a vezetői engedély bevonásával kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesítette már a helyszínen sem, hiszen ,,bevonó'' átvételi elismervényt sem adott és a gépjármű, valamint a gépjárművezető adatait sem ellenőrizte, hanem minden szolgálati előírással ellentétesen egy későbbi időpontra visszarendelte az intézkedés alá vont személyt. A helyszínen pedig többször elismételte, hogy a várható bírság magas összegű, 50 000-100 000 forint között lenne. Ezen túlmenően a felajánlott 2000 forintot nem csak azzal utasította el, hogy a cselekmény súlya miatt erre nincs lehetőség, hanem azzal is, ,,mit akar ennyi pénzzel''. Ezután pedig, amikor az intézkedés alá vont személy felajánlotta, hogy bank-automatából venne fel pénzt, nevezett személyi adatait felírta, és a vezetői engedélyt magánál tartva kijelentette, hogy ,,gondolkodjon el a megoldáson és még aznap délután felkeresheti őt a rendőrkapitányságon''.
Annak tényállásként megállapítása fel sem merült, és fel sem merülhetett, hogy a terhelt, valamilyen más hátrány okozása – pl. az intézkedés alá vont gépjárművezető idejének leterhelése, ,,szabályszegés miatti móresre tanítása'' érdekében, kizárólag a rendőrkapitányságra berendelés, mint hátrány okozása miatt tartotta volna magánál a vezetői engedélyt, mint ahogyan az sem, hogy az érintett gépjárművezető tévedésben lett volna, amikor a terhelt kijelentéseit, magatartását úgy fogta fel, hogy jogosítványának visszaszerzése érdekében pénzt kell felvennie, és a terheltnek átadnia. Így a cselekmény másként, mint vesztegetés bűncselekményének nem minősülhet. Miután pedig a terhelt a feljelentés elmulasztásával, – egyben a vezetői engedély az illetékes közlekedési igazgatási hatósághoz megküldésének elmulasztásával – kötelezettségeit ténylegesen megszegte, okszerűen minősítette az elsőfokú bíróság a cselekményt hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének.
Az adott minősítéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság leszögezi, hogy a hivatali vesztegetés tényállási elemei körében a jogtalan előny kérése tekintetében nem feltétele a bűncselekmény megállapításának, hogy anyagi előny kérése esetén a pénz szó kifejezetten elhangozzék, avagy, hogy konkrét pénzösszeg megjelölésre kerüljön. Ugyanakkor, mivel a felülvizsgálati indítvány e körben tévesen utalt arra, hogy a jogtalan előny kérése hallgatólagosan megvalósítható, ki kell emelni azt is, hogy a jogtalan előny vagy ígérete elfogadásának körében alakult ki az 1961. évi Btk. (1961. évi V. tv.) 139. §-ának értelmezésével kapcsolatban az, a Btk. Miniszteri Indokolásán alapuló ítélkezési gyakorlat, amely szerint a jogtalan előny vagy annak ígérete tekintetében a cselekmény hallgatólagos elfogadással is megvalósulhat. [Wiener A. Imre: A hivatali bűncselekmények (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1962.) 261. oldal, Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Könyvkiadó Kft. Budapest, 2005.) a Btk. 250. §-ához fűzött magyarázata.]
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla katonai tanácsa által a hivatali bűncselekmény fentiek szerint téves minősítése mellett alkalmazott fő- és mellékbüntetést – bár az kétségtelenül némileg enyhe – nem találta törvénysértően enyhének.
Mint azt a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa helyesen kifejtette, az 1 évi – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés büntetés és a lefokozás mellékbüntetés az enyhítő rendelkezések alkalmazásával (Btk. 87. §-a) a törvényes, súlyosabb minősítés mellett is kiszabható volt. E büntetés pedig a cselekmény jelentős társadalomra veszélyessége, a korrupciós bűncselekmények elterjedettsége mellett is alapvetően megfelel a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési céloknak és 83. §-a szerinti büntetéskiszabási elveknek. Az enyhítő szakasz alkalmazását és a szabadságvesztés végrehajtásának kivételesen történő próbaidőre felfüggesztését ugyanis kellően megalapozza egyrészt az, hogy a korrupciós bűncselekményeknél általában tapasztalható jogtalan előnyök szintjéhez képest jelen ügyben viszonylag csekélyebb súlyú anyagi előnyre törekedett a terhelt, és ahhoz ténylegesen hozzá sem jutott. Emellett ma már az időmúlás jelentősnek tekinthető. Legdöntőbb azonban az a katonai bűncselekmények miatt kiszabott büntetéseknél mindenkor értékelendő körülmény, hogy a terhelt cselekményével méltatlanná tette magát választott – rendőri – élethivatásának gyakorlására, és a reá kiszabott büntetésre tekintettel a rendőri állományból kikerülve életpályáját több mint egy évtizedes rendőri szolgálat után újra kell kezdenie. Ennek hatása a büntetés egyéb hátrányaival együtt messzemenően alkalmas az adott ügyben az egyéni és általános visszatartás céljainak szolgálatára.
Miután pedig a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt felülvizsgálati ok konjunktív feltételként követeli meg az anyagi törvénysértés és az emiatti törvénysértő büntetés-kiszabás fennforgását, a Legfelsőbb Bíróság a csak részben alaposnak bizonyult felülvizsgálati indítványnak nem adhatott helyt. Ezért a támadott határozatot a Be. 427. §-ának megfelelően hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 157/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás