539/B/2006. AB határozat
539/B/2006. AB határozat*
2009.08.31.
MAGYAR A KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény 30. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény 30. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Kvtl.) 30. § b) és h) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel álláspontja szerint e rendelkezés sérti az Alkotmány a 70/A. § (3) bekezdése, a 70/F. § (1), (2) bekezdése, és a 70/G. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A Kvt1. 30. § (1) bekezdésének támadott rendelkezése a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Közokt.tv.) 3. § (2) bekezdésével és 118. § (1) bekezdésével is ellentétes.
A Kvt1. 30. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése alapján a közoktatási feladatokat ellátó intézményt fenntartó gazdasági társaságot, valamint a nevelésbe-oktatásba a 2003/2004. tanévtől kezdődően belépett gyermekek, tanulók, illetve előbbieknek a teljes gyermek-, tanuló létszámhoz viszonyított arányban számított, ténylegesen foglalkoztatott pedagóguslétszám után az e bekezdésben meghatározott egyéni vállalkozót az a) pont szerinti normatíva 30%-ának megfelelő hozzájárulás és támogatás, míg a többi közoktatási feladatot ellátó nem állami szervet a normatíva 100%-ának megfelelő hozzájárulás illeti meg. A Kvt1. 30. § (1) bekezdés h) pont szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményt fenntartó gazdasági társaságot és az e bekezdésben meghatározott egyéni vállalkozót a g) pont szerinti normatíva 30%-ának megfelelő hozzájárulás illeti meg.
Az indítványozó, mint gazdálkodó szervezeteket és egyéni vállalkozókat is tömörítő egyesület, a támogatás csökkentett összegét a diszkrimináció tilalmát, a művelődéshez való jogot és a tanszabadságot sértőnek tartja.
II.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti.”
„70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.
(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.”
„70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.”
2. A Kvt1. támadott rendelkezése:
A központi költségvetés és az államháztartáson kívüli szervezetek kapcsolata
Az egyházak és a társadalmi önszerveződések támogatása
„28. § (1) b) a közoktatási feladatokat ellátó, a társasági és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteket, továbbá a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozókat az a) pont szerinti normatíva 30%-ának megfelelő hozzájárulás, míg a közhasznú társaságokat a normatíva 100%-ának megfelelő hozzájárulás illeti meg;”
„h) A személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményt fenntartó gazdasági társaságot és az e bekezdésben meghatározott egyéni vállalkozót a g) pont szerinti normatíva 30%-ának megfelelő hozzájárulás illeti meg.”
3. A Kvt2. hatályos rendelkezései:
Az állami költségvetés és az államháztartáson kívüli szervezetek kapcsolata
„30. § (1) b) A közoktatási feladatot ellátó intézményt fenntartó gazdasági társaságot – ide nem értve a nonprofit gazdasági társaságot – valamint az egyéni vállalkozót az a) pont szerinti normatíva 30%-ának megfelelő hozzájárulás és támogatás illeti meg.”
„i) A személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményt fenntartó gazdasági társaságot – ide nem értve a nonprofit gazdasági társaságot – , és az e bekezdésben meghatározott egyéni vállalkozót a h) pont szerinti normatíva 30%-ának megfelelő hozzájárulás illeti meg.
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítványban hivatkozott, Kvtl. rendelkezései a költségvetési év(ek) elteltével hatályukat vesztették. Mivel a Kvtl. után megalkotott költségvetési törvényekben is megismétlődött az indítványozó által támadott az a rendelkezés, mely szerint a közoktatási feladatot és személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményt fenntartó gazdasági társaságot, valamint egyéni vállalkozót a helyi önkormányzatok számára meghatározott normatív állami hozzájárulás 30%-ának megfelelő hozzájárulás illeti meg, így a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény (a továbbiakban: Kvt2.) 30. § (1) bekezdés b) és i) pontja is tartalmazza a kifogásolt szabályt, ezért az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát követve (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 505.; 1197/B/1997. AB határozat, ABH 2006, 1062.) vizsgálatát a Kvt2. tekintetében folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy a Kvt2. 30. § (1) bekezdés b) pontját érintő indítvány nem minősül-e „ítélt dolognak.”
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ra, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az új indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]
Az Alkotmánybíróság a Kvt.2. 30. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdése, a 70/F. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 70/G. § (1) bekezdése tekintetében már elvégezte, és az 566/B/2003. AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.) megállapította: a Kvt2. támadott rendelkezései az Alkotmány felhívott bekezdéseit nem sértik, ezért az indítványt elutasította. (ABK 2009. június)
Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben is követett módszertana szerint az indítvánnyal támadott, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 28. § b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatakor – figyelemmel a költségvetési év lejártával, annak teljesedésére –, a támadott rendelkezéseket azonos tartalommal magába foglaló Kvt2. alkotmányossági vizsgálatát folytatta le, és hozta meg a hivatkozott elutasító döntését.
Következésképpen jelen ügyben az indítvány már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályi rendelkezésre irányul, így a jelen határozat III/1. pontjában kifejtettekre is tekintettel „ítélt dolog” áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben az eljárást megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a Kvt2. 30. § (1) bekezdés i) pontjának alkotmányellenességét vizsgálta, az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdése, a 70/F. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 70/G. § (1) bekezdése tekintetében. Az indítványozó a támadott rendelkezést azért tartja alkotmányellenesnek, mert az a finanszírozás szempontjából hátrányosan különbözteti meg a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményt fenntartó gazdasági társaságot és az egyéni vállalkozót.
Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése tiltja a hátrányos megkülönböztetést.
Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését értelmezve fejtette ki, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés kizárását, azonban a jogszabályoknak mindenkit egyenlő méltóságú személyként, azonos tisztelettel és körültekintéssel kell kezelnie. (ABH 1990, 46, 48.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozat ezt az értelmezést alapul véve azt is kimondta, hogy a 70/A. § az emberi illetve az állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést. Az egyes jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatánál a megkülönböztetés kérdését az adott jogi szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében kell figyelembe venni. Alkotmányellenes az a jogszabály, amely a tényállás lényeges eleme tekintetében valamilyen csoportra a szabályozási koncepción belül eltérő rendelkezést határoz meg, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van. (ABH 1990, 73, 77–78.). Alkotmányellenesnek minősül a megkülönböztetés, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget” (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 192, 193.). Olyan esetben, amelyben a jogszabály az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között nem emberi, illetve állampolgári alapvető jog tekintetében tartalmaz megkülönböztetést, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ez akkor minősül alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].
A jelen esetben a szabályozási koncepció szerint egy csoportot alkotnak a „nem állami intézmények fenntartói”. A költségvetési törvények 1996 óta a normatív állami hozzájárulás szempontjából (a közoktatási feladatokat ellátók mellett) a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó, nem állami szervezetek között eltérő szabályt határoznak meg a gazdasági társaságokra és egyéni vállalkozókra, mint az üzletszerűen gazdasági tevékenységet nem folytató szervezetekre. A Kvt2. 30. § (1) bekezdés i) pontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó, intézményt fenntartó gazdasági társaságot – ide nem értve a nonprofit gazdasági társaságot –, valamint az egyéni vállalkozót – a h) pont szerinti – normatíva 30%-ának megfelelő hozzájárulás és támogatás illeti meg. Ennek, az indítványozó által is hivatkozott indoka, hogy miután a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatot ellátó gazdasági társaságok és egyéni vállalkozók profitorientált szervezetekként működnek, ezért a humán szolgáltatások normatívájának 30%-ra jogosultak.
Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatát összefoglalva – rámutatott arra, hogy a törvényalkotó a szociális gondoskodási feladatának különböző jogintézmények és intézkedések útján tehet eleget, de az Alkotmánynak ez a szabálya senki számára nem teremt közvetlenül jogot konkrét támogatási formák, meghatározott jogintézmények létrehozásának, szabályok tartalma meghatározásának követelésére (652/G/1994. AB határozat, ABH 1998, 574, 578.). Hasonlóképpen az Alkotmánybíróság korábbi megállapítása szerint „a gyermekekről való gondoskodás komplex feladat, amely magában foglalja többek között a gyermekjóléti alapellátások biztosítását, a megfelelő oktatási és egészségügyi alrendszerek működtetését éppúgy, mint a gyermekek családban történő nevelkedésének elősegítését. Ebben a rendszerben az egyes kötelezettek feladatainak nagyságrendje és eszközei között szükségképpen súlypontbeli eltolódások vannak.” (1091/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1081, 1085.)
A Magyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmények Egyesülete szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó – nem nonprofit gazdasági társaságként működő – tagintézményei tekintetében az Alkotmányból nem vezethető le olyan alapvető jog, amely az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató szervezetekével azonos mértékű állami hozzájárulás követelményét megalapozná.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az állami támogatásnál alapul vett megkülönböztetés nem önkényes, így az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését sértő szabályozás nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
4. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés miatt a szülők vagyoni helyzetük alapján nem kívánt megkülönböztetésben részesülnek, miáltal jogegyenlőségük is sérül.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőség kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti. Konkrét intézkedéseket azonban az Alkotmány nem határoz meg. A védelem, a gondoskodás, intézkedés részletezett kifejtését nem is lehet az alaptörvénytől elvárni. Az alkotmányi előírások megvalósítása – számos feltételtől függően – változó és folyamatos törvényhozási, kormányzati, önkormányzati és társadalmi feladat. „Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek egyébként is széles skálája van. A különböző szabályozási módok közül a jogalkotó szabad belátása szerint választhat. A különböző társadalmi csoportok esélyegyenlőtlenségét nem egy-egy jogszabály, hanem a jogszabályok és az állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani” (1515/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 801, 805.). E széles fogalmi körbe beletartozik a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokat ellátó gazdasági társaság és az egyéni vállalkozó normatív állami támogatásának szabályozása, amellyel azonban nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését érintő alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432, 452.; 225/B/2000 AB határozat, ABH 2007, 1241, 1245.]
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kvt2. 30. § (1) bekezdés i) pontjának az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésén alapuló alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
5. Az indítványozó álláspontja szerint a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményfenntartók eltérő nagyságú állami finanszírozása az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdésében védett oktatáshoz való jogot, valamint a 70/G. § (1) bekezdésében védett tanszabadságot, és a tanítás szabadságát is sérti.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában a művelődéshez (oktatáshoz) való alkotmányos jog kapcsán az alábbi megállapítást tette: „az Alkotmány 70/F. §-a értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot, mégpedig a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával. Az állampolgárok tanuláshoz való jogát az állam intézményfenntartó kötelezettsége alapozza meg, amelynek keretében az államnak mindenki számára – hátrányos megkülönböztetés nélkül – biztosítania kell e jog gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket. A tanuláshoz való jog azonban nem jelenti azt, hogy az állam a tanulásban való részvételt köteles volna mindenki számára az oktatás minden szintjén és valamennyi világnézet keretében állami, illetve önkormányzati iskolákban, egyéb oktatói intézményekben garantálni. Az oktatási intézmény-hálózat működtetésével kapcsolatos állami kötelezettség ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az állam az iskolafenntartó jellege alapján semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat”. [18/1994. (III. 25.) AB határozat, ABH 1994, 89.]
6. „A tanszabadság joga tartalmilag egyaránt magába foglalja a tanulás és a tanítás szabadságát, azonban egyiket sem abszolút jellegű, korlátozhatatlan jogként. A tanulás szabadságát az állam a felsőoktatás területén az egyes, általa fenntartott vagy támogatott oktatási intézménybe való bejutás lehetőségének biztosításával, pozitív módon határozza meg. Ugyanakkor az állam joga annak meghatározása is, hogy a társadalom szempontjából mely képességek fejlesztése szükséges állami eszközökből a felsőoktatás keretében. A tanítás szabadsága megnyilvánulhat egyéni és intézményi formában, az utóbbi körbe tartozik a felsőoktatási intézmények tevékenysége.” [870/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 613.]
Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján megállapítja, hogy jelen esetben nem áll fenn alkotmányellenes helyzet, mert a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatokat ellátó intézményfenntartók Kvt2.-ben megállapított normatív hozzájárulásával nem hozható alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésbe a művelődéshez (oktatáshoz), a tanszabadsághoz és a tanítás szabadságához való jog.
Az Alkotmánybíróság – a 3. pontban már hivatkozott – állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányos összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, ezért az Alkotmánybíróság a Kvt2. 30. § (1) bekezdés i) pontjának az Alkotmány 70/F. § (1), (2) bekezdésén és a 70/G. § (1) bekezdésén alapuló alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2009. július 7.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás