PÜ BH 2006/54
PÜ BH 2006/54
2006.02.01.
A földhivatal által szolgáltatott tulajdoni lap hiteles akkor is, ha a bejegyzést elrendelő földhivatali határozat még nem jogerős (1997. évi CXLI. tv. 52. §, 68. §).
A 2001. február 27. napján létrejött szerződéssel a felperes megvette az alperestől a sz.-i M. hrsz.-ú 12 hektár 7931 m2 területű ingatlant 65 000 000 forint vételárért. Az alperes vállalta, hogy az akkor még 13 hektár 4255 m2 területet a szerződés szerinti területre csökkenti le a 2001. február 20-án készített és 2001. február 21-én záradékolt megosztási vázrajznak megfelelően.
A szerződés 9. pontjában foglaltak szerint a felperes a vételárat 2001. május 10. napjáig köteles megfizetni. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az ingatlan területe csökkenésének átvezetését tartalmazó hiteles tulajdoni lapot 2001. március 15-éig a felperes rendelkezésére bocsátja. Amennyiben az alperes ezt a határidőt elmulasztja, úgy a felperes vételár fizetési kötelezettségének határideje a mulasztás időtartamának kétszeresével automatikusan meghosszabbodik.
A szerződésben a felek a felperes és az alperes javára is elállási jogot kötöttek ki. A felperes ezen jogát akkor gyakorolhatta volna, ha az alperes a hiteles tulajdoni lapot 2001. június 15-éig nem bocsátja a rendelkezésére. Az alperes pedig akkor jogosult az elállásra, ha a felperes az ingatlan teljes vételárát 2001. június 15-éig nem fizeti meg a részére.
Az alperes a Sz.-i Körzeti Földhivatalhoz a S.-i Város Jegyzőjének X. számú 2001. február 28. napján kelt jogerős határozata alapján 2001. március 14. napján érkezett beadványában kérte a záradékolt megosztási vázrajznak megfelelően a terület csökkentését. A földhivatal a kérelmet határozatával 2001. március 19-én teljesítette és azt az alperes részére 2001. március 20. napján kézbesítette. A határozat 2001. április 20-án jogerőre emelkedett.
Az alperes 2001. március 27-én a Sz.-i Körzeti Földhivataltól tulajdoni lap készítését kérte, majd az ezen a napon kiállított tulajdoni lap másolatot a felperesnek megküldte azzal, hogy a 2001. március 21-én általa megküldött határozatnak megfelelően az adásvételi szerződésben vállalt területmódosítást az ingatlan-nyilvántartásban átvezettette, ezzel szerződéses kötelezettségének eleget tett. A küldeményt a felperes 2001. március 28. napján átvette.
Időközben a felperes tudomására jutott, hogy az alperes 1993. február 23. napján adásvételi szerződést kötött az E. H. Kft.-vel üzemanyagtöltő állomás létesítése céljából. A peres felek között tárgyalások folytak annak megállapítása érdekében, hogy kinek van elsőbbségi joga benzinkút létesítésére.
Az alperes a 2001. április 4. napján kiállított számlában 2001. május 15-ei fizetési határidővel a teljes vételár kiegyenlítését kérte.
A felperes a 2001. május 10-én, majd a 2001. június 22-én kelt levelében az E. H. Kft.-vel kapcsolatban felmerült problémája orvoslását kérte és közölte: ,,mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a területet kifizessem július 31-e előtt, akkor is, ha azt a szerződés szerinti késedelmi kamattal kell megtennem''.
A felperes a vételárat az alperesnek nem fizette ki, ezért az alperes képviselő-testülete a 2001. június 27-én megtartott testületi ülésen meghozott határozatával a szerződéstől elállt és a terület hasznosítására újabb nyílt pályázatot írt ki. Ezen a napon az alperes közölte a felperessel, hogy a szerződéstől elállt, azt ez okból megszűntnek tekinti és kérte a terület birtokába bocsátását.
A felperes a 2001. július 5-én kelt levelében azt közölte az alperessel, hogy az elállási nyilatkozatot nem fogadja el. Az alperes ugyanis a szerződés 11. és 27. pontjában foglaltakat a 9. pontbani határidőig nem teljesítette.
A felperes keresetlevelében arra hivatkozott, hogy az alperes a hiteles tulajdoni lapot 2001. március 15-éig nem biztosította a felperes részére. Ezért a teljes vételár kifizetésének a határideje 2001. június 10-éig meghosszabbításra került. Keresetében az adásvételi szerződés érvényességének a megállapítását kérte, amelyet a későbbiekben arra alapított, hogy a vételár megfizetésének határideje az elállásig nem járt le, mert az alperes hiteles tulajdoni lapot nem küldött a felperesnek.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a hiteles tulajdoni lap másolatát a felperesnek 2001. március 28-án megküldte. A felperes a vételárat nem egyenlítette ki, ezért az alperes a szerződésben biztosított elállási jogát jogszerűen gyakorolta. Utalt arra is, hogy az E. H. Kft. és az alperes jogviszonya a felperessel kötött szerződést nem érintette, az a felperes jogait nem csorbította volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vételár megfizetésének végső határideje 2001. június 15. napja volt. A határidőt a felperes elmulasztotta, ezért az alperes elállása jogszerű.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes elállása nem volt jogszerű. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a szerződésben kikötött végső határidőt. Álláspontja szerint a felperesnek addig nem kellett teljesítenie, amíg az alperes nem tesz eleget a hiteles tulajdoni lap megküldése iránti kötelezettségének. A földhivatal nem jogerős határozata pedig nem helyettesíti a tulajdoni lapot, a 2001. március 28-án megküldött tulajdoni lap pedig nem felelt meg a szerződésben előírt alperesi kötelezettségnek.
A földhivatal határozata 2001. április 20-án emelkedett jogerőre, ezért a szerződés 9. pontja értelmében a felperes részére nyitva álló határidő a késedelem kétszeresével automatikusan meghosszabbodott. Ez pedig 72 nap, amely 2001. június 27-éig nem telt el. Ily módon az alperes elállása jogszerűtlen volt.
A jogerős ítélet ellen – annak megváltoztatása és a felperes keresetének az elutasítása érdekében – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a megállapítása, amely szerint a 2001. március 28-án megküldött tulajdoni lap nem felelt meg a szerződésben előírt alperesi kötelezettségnek. Az okirat hitelességének fogalmát ugyanis összetévesztette a jogerő, mégpedig az anyagi jogerő fogalmával. A felperes ugyanis alaki jogerővel rendelkező teljes bizonyítóerővel bíró közokirati formában megjelenő tulajdoni lap másolatot vett át. A földhivatal határozatához ugyanis csak alaki jogerő tapad, ahhoz anyagi jogerő nem fűződhet.
Utalt arra is, hogy az elállás időpontjáig a felperes nem hivatkozott arra, hogy az alperes teljesítése nem megfelelő. A földhivatalnál a felperes személyesen meggyőződött a területcsökkenés végrehajtásáról, ehhez képest az alperesi teljesítést maga is megfelelőnek tartotta. A felperes akkor járt volna el az adott helyzetben elvárható módon és az üzleti tisztességnek megfelelően, ha kifogásolta volna a részére megküldött tulajdoni lapot, földhivatali határozatot és a számlát. Mindezek elmulasztásából a felperes előnyöket nem szerezhet.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Jogerős ítéletében a bíróság a tényállást helyesen állapította meg, nem helytálló azonban az abból levont jogi következtetés.
A per során az alperes bizonyította, hogy a perbeli ingatlan területének csökkenését tanúsító, 2001. március 27-én kelt tulajdoni lap másolatot a felperesnek megküldte. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 52. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartásba a jogok és tények bejegyzéséről, adatok átvezetéséről szóló határozatot a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után kell kézbesíteni a törvényben felsoroltaknak. Ebből következően az ingatlan adataiban bekövetkezett változást először a tulajdoni lapon kell átvezetni, majd az erről szóló határozatot ezt követően kell az érdekelteknek megküldeni [Vhr. 92. § (1) bekezdés].
Az Inytv. 68. § (1) bekezdése szerint a tulajdoni lapról kérelemre vagy megkeresésre, a 4. § (2) bekezdés szerinti hiteles másolatot bármelyik földhivatal szolgáltathat. Ezen rendelkezések összevetése alapján az állapítható meg, hogy a tulajdoni lapról hiteles másolat akkor is készíthető, ha a bejegyzést elrendelő határozat még nem emelkedett jogerőre. A tulajdoni lap tehát hiteles akkor is, ha a bejegyzést elrendelő földhivatali határozat még nem jogerős. A földhivatal által szolgáltatott tulajdoni lap pedig minden esetben hiteles, nincs ugyanis olyan tulajdoni lap, amely ne lenne hiteles [Inytv. 4. § (2) bekezdés].
A bejegyzés alapjául szolgáló földhivatali határozat jogerőre emelkedése nem azonos annak a közigazgatási határozatnak a jogerőre emelkedésével, amely a bejegyzés alapjául szolgál. Jelen esetben a S.-i Város jegyzője mint kiemelt elsőfokú építésügyi hatóság 2001. február 28. napján kelt határozata rendelte el a telekalakítást. Ennek a határozatnak valóban jogerőre kellett emelkednie, mert a bejegyzés alapjául csak jogerős határozat szolgálhat [Inytv. 34. § (1) bekezdés; 1997. évi LXXVIII. törvény 23. § (2) bekezdés]. Az iratokhoz csatolásra kerültek a közigazgatási határozat elleni fellebbezési jogról lemondó nyilatkozatok és a földhivatal határozata alapján megállapítható, hogy a közigazgatási határozat jogerőre emelkedett. A jogerős közigazgatási határozat alapján tehát nem volt akadálya a telekalakítás bejegyzésének az ingatlan-nyilvántartásba és ennek megfelelő hiteles tulajdoni lap másolat kiadásának a bejegyzését elrendelő földhivatali határozat jogerőre emelkedésének hiányában is.
A 2001. február 27-én létrejött szerződésben az alperes hiteles tulajdoni lap rendelkezésre bocsátását vállalta 2001. március 15-éig. Jogerős ítéletében a bíróság helytelenül állapította meg, hogy az alperes által 2001. március 27-én megküldött tulajdoni lap nem felelt meg a szerződésben előírt alperesi kötelezettségnek. Az alperes ugyanis a hiteles tulajdoni lap másolatot a felperesnek megküldte és azt a felperes nem vitásan át is vette.
Ebből következően az alperes tizenhárom nappal késlekedett szerződéses kötelezettsége teljesítésével, amelynek folyománya, hogy a vételár megfizetésére nyitva álló határidő huszonhat nappal hosszabbodott meg.
A szerződés szerint a teljesítési határidő 2001. május 15-én telt le. A huszonhat nappal meghosszabbodott teljesítési határidő pedig az alperes elállásáig eltelt, ezért az alperes jogszerűen állt el az adásvételi szerződéstől. A felperes ugyanis a vételárat az alperesnek nem fizette ki.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem osztja az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett azt az álláspontot, amely szerint a felperes 2001. június 15. napja után már nem teljesíthette volna fizetési kötelezettségét. Az alperes hosszabb idejű késedelme a felperes részére nyitva álló határidőt 2001. június 15. napja utánra is meghosszabbította volna. E vonatkozásban a jogerős ítéletben kifejtett álláspont a helytálló. Miután azonban a felperesnek 2000. június 15. napja előtt teljesítenie kellett volna, a felperes késedelme szempontjából ez a kérdés nem bír jelentőséggel.
Felülvizsgálati kérelmében az alperes alappal hivatkozott arra is, hogy a felperes az alperes teljesítését, a tulajdoni lap másolatának megküldését nem kifogásolta. Az alperes a 2002. május 10-ei és június 22-ei leveleiben nem utalt arra, hogy az alperes teljesítése nem felel meg a szerződésben foglaltaknak. A 2001. június 22-én kelt levelében a felperes a vételár megfizetését ígérte és még keresetlevelében is arra hivatkozott, hogy a teljesítési határidő 2001. június 10-éig hosszabbodott meg.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes még a keresetlevelében sem azért kifogásolta az alperes elállását, mert az alperes részére határidőben nem küldte meg a hiteles tulajdoni lap másolatot, hanem az E. H. Kft.-vel kapcsolatban felmerült vitákra hivatkozott.
Mindezen körülményekből az következik, hogy a felperes az alperes teljesítését elfogadta. Ezt bizonyítja az is, hogy a felperes a szerződés szerinti elállási jogával 2001. június 15-éig nem élt. Arra pedig nincs mód, hogy a felperes az alperes elállását követően hivatkozzon arra, hogy az általa elfogadott teljesítés nem felelt meg a szerződésben foglaltaknak. Az elállás ugyanis a szerződést a Ptk. 320. § (1) bekezdés szerint felbontja, amelynek következtében a 319. § (1) bekezdés szerint a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg. A szerződés megszűnését követően pedig a felperes nem hivatkozhat arra, hogy az alperes elállása azért nem volt jogszerű, mert az alperes által felajánlott és a felperes által elfogadott szerződésszerű teljesítés mégsem volt jogszerű.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének a szerződés szerinti határidőben nem tett eleget. Ezért az alperes jogszerűen állt el az adásvételi szerződéstől a Ptk. 320. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a felperes Ptk. 298. § szerinti késedelme folytán. Az alperes tehát alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdés szerinti felülvizsgálati okra, amely szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő [42/2004. (XI. 9.) AB határozat]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a fentiekben kifejtett indokokkal helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 21.473/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás