Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

562/B/2006. AB határozat

562/B/2006. AB határozat*

2008.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, folyamatban levő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszába fizetendő hozzájárulás, valamint a teljesíthető támogatás mértékéről, illetőleg meghatározásuk módjáról szóló 18/2004. (IV. 29.) IHM rendelet 6. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszába fizetendő hozzájárulás, valamint a teljesíthető támogatás mértékéről, illetőleg meghatározásuk módjáról szóló 18/2004. (IV. 29.) IHM rendelet 6. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 37.383/2005/7. számú jogerős ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt – mely egyéb jogszabályi rendelkezések mellett a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányul – visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az Egyetemes Távközlési Támogatási Alapba fizetendő hozzájárulás és a teljesíthető támogatás mértékéről, illetőleg meghatározásának módjáról szóló 4/2002. (I. 26.) MeHVM rendelet hatályon kívül helyezését követő tovább alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett, melyek az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszába fizetendő hozzájárulás, valamint a teljesíthető támogatás mértékéről, illetőleg meghatározásuk módjáról szóló 18/2004. (IV. 29.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM.r.) 6. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és keletkezésére visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint a 13. § (1) és (2) bekezdésébe ütközésre hivatkozással.
Az Egyetemes Távközlési Támogatási Alapba fizetendő hozzájárulás és a teljesíthető támogatás mértékéről, illetőleg meghatározásának módjáról szóló 4/2002. (I. 26.) MeHVM rendelet (a továbbiakban: MeHVM.r.) egészét és az azt módosító 10/2003. (VI. 27.) IHM rendelet egyes részeit az IHM.r. – mely a 6. § (1) bekezdése szerint „április 30-án” lépett hatályba – 2004. október 1. napjával hatályon kívül helyezte [IHM.r 6. § (2) bekezdése]. Az IHM.r. támadott 6. § (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a 2003. tárgyévben nyújtott egyetemes szolgáltatásokhoz kapcsolódó befizetési kötelezettségek és nyújtható támogatások mértékét a MeHVM rendelet rendelkezései alkalmazásával kell megállapítani azzal, hogy a tárgyév meghatározására, az adatszolgáltatási, a ki- és befizetési határidőkre, valamint a Kassza eljárásaira az Eht.-ban [az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.)] és a Korm. rendeletben [az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kassza működésére, felügyeletére, felhasználására, megszüntetésére és forrásaira vonatkozó részletes szabályokról szóló 134/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.)] meghatározott szabályok, illetve határidők az irányadóak.
1.1. Az egyik indítványozó az IHM.r. támadott rendelkezésének megsemmisítését utólagos normakontroll keretében kérte, emellett indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság zárja ki a MeHVM.r. hatályon kívül helyezését követő tovább alkalmazhatóságát.
Az indítványozó előadta, hogy 2004. április 30. napjától, 2004. október 1. napjáig azonos szabályozási tárgyban, párhuzamosan, de eltérő tartalommal két rendelet volt alkalmazandó. Utalt arra is, hogy a Korm.r. értelmében a hatóság legkésőbb a tárgyévet követő év július 31-éig külön jogszabály rendelkezései szerint határozatot hoz az elektronikus hírközlési szolgáltatók által a Kasszába fizetendő hozzájárulás és a Kassza által az egyetemes szolgáltatók részére teljesíthető támogatás mértékéről [Korm.r. 4. § (1) és (7) bekezdése]. Az Eht. 122. § (5) bekezdése szerint pedig a Kasszával kapcsolatos befizetéseket legkésőbb a tárgyévet követő év augusztus 15-éig, a kifizetéseket pedig a tárgyévet követő év szeptember 30-áig kell teljesíteni. Az indítványozó szerint a határozat meghozatalára jogosult hatóság az IHM.r. ellenére, a MeHVM.r. hatályon kívül helyezését követően, de a MeHVM.r.-re alapozottan 2004. december 1. napján határozott a hozzájárulás mértékéről. A hatósági határozatot az indítványozó bíróság előtt megtámadta. Megjegyezte, hogy a Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a szolgáltatók fizetési kötelezettségére a MeHVM.r. 2004. december 1. napján hatályos szövegét kellett alkalmazni, mivel azonban azt az IHM.r. 2004. október hó 1. napjával hatályon kívül helyezte, ezért a számítási módra vonatkozó értelmező rendelkezés híján a fizetési kötelezettség mértéke „nulla” forint. A Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy a MeHVM.r.-nek a 2003. évre történő alkalmazhatóságára nem hatott ki annak hatályon kívül helyezése a 6. § (3) bekezdésében foglalt átmeneti szabály miatt, mely a korábban hatályos jogszabály visszamenőleges [nyilvánvalóan további, jövőbeni] alkalmazását írja elő, függetlenül a közigazgatási eljárásban született határozat meghozatalának időpontjától. Az indítványozó szerint a jogbizonytalanságot az okozza, hogy a hatályon kívül helyező jogszabály nem rendelkezik kifejezetten a hatályon kívül helyezett jogszabály további alkalmazásáról. Álláspontja az, hogy a támadott rendelkezés nem a MeHVM.r. tovább alkalmazásáról, hanem a két hatályos és alkalmazandó jogszabály közül az alkalmazandó jogszabály kiválasztásáról rendelkezik. Úgy vélte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a támadott jogszabályt úgy értelmezte, mintha a hatályon kívül helyezett MeHVM.r. a hatályon kívül helyezését követően még továbbra is alkalmazható lenne. Az indítványozó az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtett „élő jog” elvére hivatkozva előadta, hogy jelen esetben az egységes jogalkalmazási gyakorlat nem más, mint a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 37.383/2005/7. számú ügyben keletkezett ítélete. Hivatkozott továbbá a 9/1992. (I. 30.) AB határozatra, a 2/2002. (I. 25.) AB határozatra, valamint a 41/2005. (X. 27.) AB határozatra is. Álláspontja szerint a támadott norma hatálya és alkalmazhatósága nem egyértelmű, mely a jogbiztonság alkotmányos követelményébe ütközik.
Kiegészítő indítványában előadta, hogy az IHM.r. 6. § (1) bekezdése nem felel meg az időbeli hatállyal kapcsolatban támasztott követelményeknek, melyeket a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet egyes rendelkezései tartalmaznak, mivel nem határozza meg a hatálybalépés évét. Az IHM.r 6. § (2) bekezdésével összefüggésben arra hivatkozott, hogy a párhuzamos szabályozást a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (3) bekezdése kifejezetten tiltja. Az indítványozó azonban ezen jogszabályi rendelkezésekkel összefüggésben felhozott érveket az IHM.r. 6. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására használta, kizárólag a 6. § (3) bekezdésének megsemmisítésére tett indítványt, az IHM.r. más rendelkezéseit – így a 6. § (1) és (2) bekezdéseit – nem támadta. Véleménye szerint nem állapítható meg az sem, hogy az MeHVM.r. 2004. október 1-jéig, vagy határozatlan ideig alkalmazandó, amely szintén jogbizonytalanságot okoz. Álláspontja szerint továbbá – a MeHVM.r. módosítása miatt – a MeHVM.r. 2003. évre alkalmazandó szövege sem határozható meg, azaz a jogalkalmazó szervek nem tudják azt megfelelően alkalmazni, mivel több jogértelmezési lépést kell végrehajtaniuk. Ezen lépések eltérő eredményre vezethetnek, mely önkényes jogalkalmazást és ezáltal jogbizonytalanságot eredményez.
Az indítvány emellett arra is irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a támadott rendelkezés az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik, mivel az abban nyújtott védelem kiterjed minden a tulajdonjoggal összefüggő vagyoni jogra is. Álláspontja szerint az alkotmányellenes tulajdonkorlátozást az eredményezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy „hatályon kívül helyezett normára alapozva az IHM.r.-t olyan tartalommal ruházta fel, melyet az expressis verbis nem tartalmazhatott”.
1.2. A Fővárosi Bíróság mint elsőfokú bíróság eljáró tanácsa – a bírósági eljárás felfüggesztése melletti – bírói kezdeményezéssel élt az Alkotmánybíróságnál. A kezdeményezés tartalma – a támadott rendelkezés, az Alkotmány hivatkozott rendelkezései, valamint a vélt alkotmányellenesség indokai tekintetében – megegyezik a felfüggesztett bírósági eljárás felperesének – a fenti indítványozónak – az előbbiekben ismertetett indítványával. A bírói kezdeményezés utalt továbbá arra, hogy amennyiben az IHM.r. 6. § (3) bekezdése a 6. § (2) bekezdése alóli kivételként értelmezendő, abban az esetben rendeznie kellett volna azt a kérdést, hogy a 6. § (2) bekezdése mely ügyekre vonatkozik, mivel az MeHVM.r. a 2003. tárgyévben benyújtandó fizetési kötelezettségen kívül másra 2004. október 1-jét megelőző időszakban sem volt alkalmazható az időközben hatályba lépett IHM.r miatt. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság értelmezése alapján az állapítható meg, hogy a MeHVM.r. a mai napig hatályban van, amelynek ellentmond az a tény, hogy azt 2004. október 1-jével az IHM.r. hatályon kívül helyezte. Emiatt a támadott rendelkezés álláspontja szerint értelmezhetetlen, és jogbizonytalanságot okoz abban a tekintetben, hogy az milyen jogviszonyokat érint. Hivatkozott arra is, hogy ha a jogalkotó azért tartotta 2004. október 1-jéig hatályban az MeHVM.r.-t, mert a hatósági határozat határidőben történő meghozatalával számolt, és nem kívánta a közösségi irányelvekkel ellentétes szabályozást fenntartani, akkor az IHM.r. 6. § (3) bekezdése – mely álláspontja szerint a 6. § (2) bekezdésével szöges ellentétben áll – felesleges. Amennyiben a jogalkotó szándéka viszont az volt, hogy 2004. október 1. után is a 2003. tárgyévre vonatkozó befizetési kötelezettséget előíró szabály legyen alkalmazandó, akkor a MeHVM.r. 6. § (2) bekezdése ütközik a jogalkotó által elérni kívánt célba. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság eljárásának lefolytatását kérte.
1.3. A harmadik indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melynek tartalma megegyezik az utólagos normakontroll indítvánnyal. Emellett a panasz előterjesztője kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi II. [nyilvánvalóan III.] törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és a konkrét esetben való alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával történő megsemmisítését. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság ítéletében alkalmazott támadott rendelkezés ellentétes az EK Szerződés 234. cikk 3. bekezdésében foglaltakkal, azért az, az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdésébe, valamint a 7. § (1) bekezdésébe ütközik.
2. Tekintettel arra, hogy az indítványok tárgya egymással összefügg, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) (ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
2. Az IHM.r.-nek az indítványokkal érintett és támadott rendelkezései:
„6. § (1) Ez a rendelet április 30-án lép hatályba.
(2) Az Egyetemes Távközlési Támogatási Alapba fizetendő hozzájárulás és a teljesíthető támogatás mértékéről, illetőleg meghatározásának módjáról szóló 4/2002. (I. 26.) MeHVM rendelet (a továbbiakban: MeHVM rendelet), és az azt módosító 10/2003. (VI. 27.) IHM rendelet 2–5. §-a, valamint e rendelet 1. számú melléklete 2004. október 1-jén hatályát veszti.
(3) A 2003. tárgyévben nyújtott egyetemes szolgáltatásokhoz kapcsolódó befizetési kötelezettségek és nyújtható támogatások mértékét a MeHVM rendelet rendelkezései alkalmazásával kell megállapítani azzal, hogy a tárgyév meghatározására, az adatszolgáltatási, a ki- és befizetési határidőkre, valamint a Kassza eljárásaira az Eht.-ban és a Korm. rendeletben meghatározott szabályok, illetve határidők az irányadóak. Ahol a MeHVM rendelet Egyetemes Távközlési Támogatási Alapot említ, ott Kasszát kell érteni.
(4) A Kasszába fizetendő hozzájárulás megállapítása során a szolgáltatók a 2003. tárgyévre vonatkozó auditált kimutatásokat e rendelet 1. számú melléklete szerinti bontásban, a 2004. és azt követő tárgyévre vonatkozó auditált kimutatásokat e rendelet 2. számú melléklete szerinti bontásban kötelesek benyújtani.” (...)
Az 1. sz. melléklet kivonata:
Adatlap
az elektronikus hírközlési szolgáltatók által a 2003. tárgyévre az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszába fizetendő hozzájárulás megállapításához

Szolgáltatási piac megnevezése

Szolgáltatási időszak (ha nem a teljes év)

Nettó árbevétel
Ft

 

mettől (2003. ...)

meddig (2003. ...)

 
A 2. sz. melléklet kivonata:
Adatlap
az elektronikus hírközlési szolgáltatók által a 2004. és az azt követő tárgyévekre az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszába fizetendő hozzájárulás megállapításához
2. Az IHM rendelet 2. § (2) bekezdése szerinti tételek:

Szolgáltatás megnevezése

Szolgáltatási időszak (ha nem a teljes év)

Tárgyévi értékesítési nettó árbevétel
Ft

 

mettől (..... év .....)

meddig (... év ...)

 
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Egyetemes Távközlési Támogatási Alap, későbbi nevén Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kassza jogi természetét, funkcióját, célját, valamint az arra vonatkozó jogszabályokat tekintette át.
1.1. A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 47. §-a vezette be az egyetemes hírközlési szolgáltatás, ezen belül az egyetemes távközlési szolgáltatás fogalmát. A Hkt. 53. §-a felhatalmazást adott az egyetemes szolgáltatás nyújtásából adódó pénzügyi teher mérséklésére szolgáló Egyetemes Távközlési Támogatási Alap létrehozására. Az Eht. a Hkt.-t hatályon kívül helyezte, azonban az Eht. 122. §-a létrehozta az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszát (a továbbiakban: Kassza), mely az Egyetemes Távközlési Támogatási Alap jogutódja lett. A Kassza létrehozására, működésére, forrásaira, felügyeletére, felhasználására és megszüntetésére vonatkozó részletes szabályokat a Kormány határozza meg. A Kassza jogi személy, melyet a miniszter irányításával a hatóság kezel, pénzügyi-számviteli ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.
A Kassza saját tőkéje nem osztható fel, saját vagyona, bevételei és jövedelme után sem társasági adó, sem helyi adó, sem illeték fizetésére nem kötelezhető, pénzeszközei nem vonhatók el. A Kasszához történő be- és kifizetések után áfa-fizetési kötelezettség nem keletkezik. A Kasszával kapcsolatos befizetéseket legkésőbb a tárgyévet követő év augusztus 15-éig, a kifizetéseket pedig a tárgyévet követő év szeptember 30-áig kell teljesíteni. Az elektronikus hírközlési szolgáltatók – az alkalmazott technológiától függetlenül – a telefonszolgáltatás, az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtott telefonszolgáltatás igénybevételével nyújtott internetszolgáltatás és az ehhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások nyújtásából származó – külön jogszabályban meghatározott – éves értékesítési nettó árbevételüknek a finanszírozási szükséglet alapján külön jogszabály szerint a hatóság által meghatározott mértékét kötelesek a Kassza javára befizetni. A befizetés összege nem haladhatja meg a befizetést teljesítő éves értékesítési nettó árbevételének 0,5 százalékát. Nem kötelesek a Kassza javára befizetést teljesíteni azon szolgáltatók, amelyeknek az ily módon számított árbevétele nem éri el a miniszter által rendeletben megállapított éves mértéket, valamint azok a jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok, amelyek alapításának időpontjától a fizetési kötelezettség megállapításának időpontjáig két év nem telt el. A Kassza bevétele kizárólag az egyetemes szolgáltatás támogatására, illetve piacelhagyás következtében szükséges átmeneti intézkedések miatt felmerülő rendkívüli kiadások és a Kassza működését szolgáló költségek fedezetére fordítható, más célra nem használható fel. A befolyt bevételekről és azok felhasználásáról készült kimutatást a külön jogszabályban meghatározott tartalommal a miniszter évente közzéteszi.
1.2. A törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint az egyetemes szolgáltató nettó elkerülhető költségeinek megtérítését a Kassza végzi. A Kasszába az elektronikus hírközlési szolgáltatók a finanszírozási szükséglet mértékéig befizetéseket eszközölnek értékesítési nettó árbevételük alapján. A Kassza befolyt bevételeiből egyenlíti ki az egyetemes szolgáltatók egyetemes szolgáltatásból eredő jogos támogatási igényeit. A hatóság által megállapított díjak és bírságok, valamint a Kasszába történő fizetési kötelezettségek adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek. Az Európai Unió irányelvével összhangban az egyetemes szolgáltatást nyújtók meghatározott feltételek fennállta esetén – a többi piaci szereplő befizetéseiből finanszírozott – támogatásra lehetnek jogosultak. A törvény szerint annak az egyetemes szolgáltatónak, amely támogatásra tart igényt, az egyetemes szolgáltatás nettó elkerülhető költségeit tartalmazó, auditált kimutatást kell készítenie. A miniszter ennek alapján mérlegeli, hogy az adott szolgáltató számára az egyetemes szolgáltatás nyújtása méltánytalan terhet jelent-e. Amennyiben a miniszter megítélése szerint méltánytalan terhet jelent, az egyetemes szolgáltató legfeljebb a kimutatott nettó elkerülhető költségei mértékének, vagy az egyetemes szolgáltatási szerződése szerint ennek egy meghatározott részének megfelelő támogatást igényelhet az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszától.
1.3. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kassza az államháztartás egyik alrendszerének részét képező, a távközlési infrastruktúra fejlesztését szolgálni hivatott, törvényi felhatalmazás alapján létrehozott, a szolgáltatók befizetéseiből álló pénzalap. A távközlési piac technikailag egy köztudottan gyorsan fejlődő, dinamikus, nagy költségigényű ágazat, ahol a magántőke bevonásával – jelen esetben a szolgáltatók általi befizetéssel és újraelosztással – valósul meg az egyetemes szolgáltatás támogatása. Ez a mechanizmus hivatott továbbá kiegészíteni az e területen igénybe vehető állami, illetve Európai Uniós pénzügyi fejlesztési forrásokat is. A magántőke ilyen módon történő – szigorú szabályokhoz kötött – redisztribúciója egyfajta kiegyenlítő szerepet tölt be, melynek további funkciója – a hatékony gazdasági verseny megteremtése és fenntartása mellett – a szolgáltatást igénybe vevők kiszolgáltatott helyzetéből eredő hátrányok kompenzálása, azaz a fogyasztók védelme. Az Eht. indokolása szerint az egyetemes szolgáltatási szabályozás elsődleges célja a telefon hálózathoz és az azon nyújtott meghatározott szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségének biztosítása mindenki számára. Az egyetemes szolgáltatási körbe vont szolgáltatásoknak az ország minden lakosa számára elérhetőnek kell lenni lakóhelytől függetlenül és e szolgáltatásoknak megfizethető áron kell rendelkezésre állnia. A törvény alapján egyetemes szolgáltatást a miniszter által kijelölt egyetemes szolgáltatók nyújthatják. A miniszter biztosítja, hogy a megfizethető egyetemes szolgáltatások az ország egész területén elérhetőek legyenek, a verseny a legkevésbé torzuljon, és olyan szolgáltatókat jelöl ki, amelyek az egyetemes szolgáltatásokat a leghatékonyabban (azaz a lehető legkisebb támogatási igény mellett) képesek nyújtani.
Az Eht. és annak részletszabályait tartalmazó végrehajtási rendeletek együttesen határozzák meg a befizetési kötelezettség és a támogatásra való jogosultság alapvető szabályait. Ezek a rendelkezések azonban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) háttér-szabályaival komplexen értelmezendők. A Ptk. 198. § (3) bekezdése szerint szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben – jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Továbbá a Ptk. 226. § (1) bekezdése értelmében jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.
Mindezen rendelkezésekből az következik, hogy a jogalkotó egy olyan komplex szabályrendszert alkotott a Kassza vonatkozásában, ahol a közjogi és a magánjogi elemek társításával jogszabály keletkezteti a törvényes kötelmet. A vonatkozó jogszabályok értelmében ez azt jelenti, hogy a befizetési kötelezettséget, valamint a befizetendő és visszatérítendő összeg nagyságát jogszabály határozza meg, így a kötelezettség a törvény erejénél fogva (ex lege) keletkezik, a hatósági határozat pedig pusztán a jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható kötelezettség végrehajtható formája. A jogszabályi kötelmi kötelezettség a „kötelezettre szabott” egyedi hatósági határozattal válik esedékessé, illetve annak alapján érvényesíthető a jogosultság (támogatás) is.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályt abból a szempontból vizsgálta meg, hogy az az indítványban és a bírói kezdeményezésben foglalt indokok alapján sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét, valamint erre alapítottan – a jogszabálynak az indítványozó által vélt kiterjesztő értelmezésével – az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot.
2.1. Az IHM.r. 6. § (3) bekezdését az egyes kormány- és miniszteri rendeleti szintű jogszabályok és jogszabályi rendelkezések technikai deregulációjáról szóló 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 15. § 22. pontja 2008. május hó 16. napjával hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság főszabály szerint a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróság akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.].
A jelen ügyben az indítvány utólagos normakontroll, valamint az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés, ezért az Alkotmánybíróság a támadott – és időközben hatályon kívül helyezett – rendelkezés alkotmányosságát a bírói kezdeményezés vonatkozásában vizsgálta meg érdemben, az utólagos normakontroll tekintetében pedig az indítvány tárgyában indult eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a bírói kezdeményezést vizsgálta meg abból a szempontból, hogy sérül-e a jogbiztonság követelménye az indítványozó által megjelölt azon indok folytán, hogy a szabályozás vélt ellentmondása jogszabály-értelmezéssel nem oldható fel.
Az Alkotmánybíróság megállapítja: az indítványozó által felvetett értelmezési problémák a jogalkalmazó szervek – végső soron a Legfelsőbb Bíróság – által feloldhatóak. Jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a MeHVM.r.-nek a 2003. évre történő alkalmazhatóságára nem hatott ki annak hatályon kívül helyezése a 6. § (3) bekezdésében foglalt átmeneti szabály miatt. A támadott rendelkezés pontosan a hatályon kívül helyezett jogi norma egyes szabályai hatályának fenntartását, azoknak meghatározott naptári évben már létrejött törvényes kötelmekre történő tovább alkalmazhatóságát szolgálja. Erre figyelemmel a bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróság elutasította. Mivel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg, ezért az indítványozó által ezzel összefüggésben pusztán megmelített, az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdésének a sérelmét nem vizsgálta.
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panaszt vizsgálta meg abból a szempontból, hogy előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.
3.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
A 41/1998. (X. 2.) AB határozat alapján azonban lehetséges, hogy a kifogásolt alapjogsértés a rendkívüli eljárás során, így a perújítási eljárásban, illetőleg a felülvizsgálati rendkívüli eljárásban következik be. Törvényi lehetőség van ugyanis arra, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el. Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét, mert hisz az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért minden ilyen esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani (ABH 1998, 306, 301–311.).
3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 37.383/2005/7. számú ítéletét a Fővárosi Bíróság 7.K.30.829/2005/21. számú tértivevénnyel kézbesítette, melyet az indítványozó jogi képviselője 2006. május 26. napján vett kézhez. A jogerős ítélet ellen benyújtott alkotmányjogi panaszát az indítványozó a kézbesítéstől számított 60 napon túl, 2006. július hó 28. napján személyesen terjesztette elő az Alkotmánybíróságra. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszhoz igazolási kérelmet is csatolt.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó által benyújtott igazolási kérelemben foglaltak az indítványozó késedelmének kimentéseként nem voltak figyelembe vehetők, mivel az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglalt határidő elmulasztása esetén sem az Abtv., sem más jogszabály nem teszi lehetővé igazolási kérelem előterjesztését.
Az 1018/B/1998. AB határozat az igazolási kérelem jogintézménye tekintetében – konkrét ügyben de – általános érvénnyel is kifejtette, hogy az igazolási kérelem benyújtásának lehetővé tételére nincsen Alkotmányból levezethető jog (ABH 2002, 887, 892.).
A fentiek alapján megállapítható, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza elkésett. Ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
4. Az Alkotmánybíróság az MeHVM.r. hatályon kívül helyezését követő tovább alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvánnyal összefüggésben az alábbiakat állapította meg. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)–h) pontjai határozzák meg. Ez a felsorolás nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a hatályon kívül helyezett jogszabálynak a hatályon kívül helyezést követő tovább alkalmazhatósága kizárásának megállapítását. Így az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a MeHVM.r. hatályon kívül helyezését követő tovább alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatára sem. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján az indítványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Budapest, 2008. június 17.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Kukorelli István s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére