GÜ BH 2006/58
GÜ BH 2006/58
2006.02.01.
Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés teljesítése során is a feleknek kölcsönösen együttműködve úgy kell eljárniuk, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható – Az általában elvárható magatartás körébe tartozik, hogy a termelő az általános szakmai szokásokból szükségszerűen következő öntözési kötelezettségének akkor is eleget tegyen, ha a termeltető a szerződés részét képező speciális öntözési rendre vonatkozó utasítás átadását elmulasztotta [Ptk. 417. § (1) bek., 277. §].
Az alperes, mint megrendelő és a felperes, mint szállító között 2002. április 24-én hibridkukorica mezőgazdasági termeltetési szerződés jött létre, amelyben a felperes vállalta, hogy 110 ha területen Tassilo SC fajtájú, 88 ha területen Cascadas TC fajtájú hibridkukorica vetőmagot termel, az alperes a teljes termést átveszi és a vetőmag alapáraként 120 000 Ft/t + áfa, illetve 80 000 Ft/t + áfa, továbbá – az alapáron felül – a számlázott bázismag értékkel azonos nagyságú bázismag felárat fizet. A szerződés 19. pontjában rögzítették, hogy a szerződés mellékletét képező szakmai feltételrendszer teljesülése esetén az alperes a felperesnek a lineáris öntözésre berendezett területen 250 000 Ft/ha + áfa, az egyéb öntözésre berendezett területen (csévés stb.) 200 000 Ft/ha + áfa árbevétel elérését garantálja azzal, hogy árbevétel garancia címén többlet árbevétel akkor és addig a mértékig fizetendő, ha és ameddig a szállító teljes árbevétele és a nyújtott betakarítási és támogatási felár, valamint – a terület részleges károsodása esetén – az esetleges biztosítási összeg együttes összegének egy hektárra eső átlaga a garantált árbevétel összegét nem éri el.
A szerződés mellékleteként az alperes kizárólag vetési útmutatót adott át a felperesnek, amely a kiadott alapanyag mennyiségére, fajtajellemzőire és vetési előírásaira tartalmazott adatokat. A felperes a Tassilo SC fajtánál ténylegesen 105 ha-on a Cascadas TC fajtánál 85 ha-on folytatott hibridkukorica vetőmagtermelést. A vetés 2002. április 27-étől május 18-áig tartott. Az öntözés a vetés befejezését követően kezdődött és 2002. július 19-éig folyamatos volt. A termelés során a felperes csévés öntözést alkalmazott. A termeltetést az alperes szakemberein keresztül felügyelte, azzal összefüggésben kifogást nem emelt, észrevételt nem tett. A termeltetésben – integrációs megállapodás alapján – maga is közreműködött, a címerezést és betakarítást ő végezte. A betakarítás 2002. augusztus 20-a körül fejeződött be, a várt terméseredmények azonban elmaradtak, amelyben a kedvezőtlen elővetemény, a nem kielégítő öntözés, a szakszerűtlen címerezés és betakarítás egyaránt közrehatott.
A felperes az egyéb természetű öntözőberendezések használata melletti 200 000 Ft/ha + áfa garantált ár elszámolásával 2002. november 27-én 0857852 szám alatt számlát állított ki, amelyben 2002. december 17-ei teljesítési határidővel 55 923 591 Ft megfizetésére hívta fel az alperest. Az alperes a 2002. december 19-én kelt válaszlevelében közölte, hogy a termelést felügyelő fajtatulajdonos jelzése szerint az előírt szakmai feltételrendszer megsértését állapította meg. E technológiai hiányosságok a felperes termelési tevékenységére vezethetők vissza. Emiatt csupán a beszállított termés alapára jár, és nem tudja kifizetni azt a vételárhányadot, amely a garantált ár és a tényleges termés ára között mutatkozik. Erre tekintettel a számlát visszaküldte, és a terméselszámolás szerint elkészítendő új számla kiállítását kérte.
A felperes a 2002. évi aszálykár miatt igénybejelentéssel élt, amelynek eredményeként e címen a szerződéssel érintett területek vonatkozásában részére 12 722 000 Ft állami támogatást fizettek ki.
A felperes leszállított keresetében 31 371 353 Ft és ez összeg után 2002. december 17. napjától a kifizetésig járó, az éves költségvetési törvényben meghatározott késedelmi kamat és a perrel felmerült költség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Követelését a Ptk. 277. § (1) bekezdésére és 417. § (1) bekezdésére alapította. Álláspontja szerint a jogvita eldöntésénél a felek szerződésének értelmezéséből kell kiindulni. Az alperes a szerződésben – annak mellékletét képező szakmai feltételrendszer teljesülése esetén – árbevétel garanciát vállalt. Technológiai utasítást azonban nem adott, csupán vetési útmutatót, amelynek előírásait betartotta. Az alperes a termeltetés során sem szóban, sem írásban nem emelt kifogást, öntözési hiányosságot nem jelzett, noha azt felügyelte, és közvetlen tapasztalattal is rendelkezett, miután a kukorica címerezését és a termés betakarítását maga végezte el. Az elszámolást a tényleges vetésterületre és az egyéb természetű öntözés mellett vállalt 200 000 Ft/ha + áfa garantált bevételre alapította. Az aszálykárral kapcsolatos állami támogatás elszámolását ellenezte, mivel az árbevételnek, betakarítási támogatásnak és biztosítási összegnek nem minősülhet, így a felek szerződése alapján az alperesi tartozás összegét nem csökkentheti.
Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a kereset elutasítására és a felperesnek perköltségben való marasztalására irányult. Nem vitatta, hogy a szerződéskötéskor a felperesnek technológiai utasítást nem adott, azonban arra hivatkozott, hogy annak tartalmát a felperes ismerte, mert a korábbi években a technológiai utasítás kidolgozásában a felperes ügyvezetője is közreműködött. Ezen túl az volt az álláspontja, hogy a felperesnek technológiai utasítás hiányában is tisztában kellett lennie az irányadó szakmai szabályokkal, amelyek közül a szükséges öntözésre vonatkozó feltételt megszegte, és a várt terméseredmény elsősorban öntözési hiányosságok miatt maradt el. Amennyiben ezt az álláspontját a bíróság nem fogadná el, másodlagos kérelme azt volt, hogy a felperes leszállított keresetében megjelölt összegből a bíróság vonja le az aszálykár címén kifizetett összeget, és a felek között a szakértői vélemény alapján alkalmazzon 50-50%-os kármegosztást. Álláspontja szerint a felperes együttműködési kötelezettségét is megszegte, amikor a növények fejlődésének elmaradását nem jelezte, és ilyen értelemben a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 18 649 353 Ft-ot, valamint ez összegnek 2002. december 18. napjától 2002. december 31. napjáig évi 11%-os, 2003. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori éves költségvetési törvény szerinti késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felek között a Ptk. 417. § (1) bekezdésében szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre. A megállapodás a termékértékesítési szerződés törvényi feltételeihez képest többlet elemet is tartalmazott, amennyiben a szerződésben megjelölt öntözési rend biztosítása esetén az alperes a termeltetés során elérhető árbevételre garanciát vállalt. A garanciavállalás feltételhez kötött volt, a feltételt a szerződés mellékletét képező szakmai feltételrendszer teljesülése jelentette. Megállapította, hogy az alperes a szerződés mellékleteként kizárólag egy vetési útmutatót adott át a felperesnek, amelynek előírásait a felperes maradéktalanul betartotta. A szerződés legfontosabb joghatásaként, a Ptk. 198. § (1) bekezdése szerint, kötelezettség keletkezett a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Az alperes részéről adott esetben a szolgáltatás a garantált bevétel megfizetésére szólt. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, amely szerint a szükséges öntözés elmulasztásával a felperes a szakmai feltételeket megszegte, és ez a körülmény a kért árbevétel elszámolását kizárja. Akként foglalt állást, hogy a szakmai feltételeknek nem általában, hanem a szerződés részeként, ahhoz kötötten kellett megjelennie. A szerződés mellékletét képező szakmai feltételrendszert az alperes a vetési útmutatóra korlátozta, öntözésre vonatkozó előírás, technológiai utasítás nem volt. Mindez azért lényeges, mert megsérteni csak azt lehet, ami elő van írva. A szerződésben kikötött garanciavállalás során az öntözést az alperes meghatározó szempontként kezelte, és fejlettebb technikai megoldás esetén ugyanazon hibridnél magasabb árbevételt garantált. Mindez igényelte volna a fejlődés stádiumában mutatkozó vízigény és a természetes csapadék mikénti figyelembevételének megjelölését. Az alperes a peres eljárás során nem tudta bemutatni, hogy az öntözésre konkrétan milyen technológia vonatkozott és azt a felperes mikor, milyen módon sértette meg.
Alaptalannak találta az alperesnek azt a hivatkozását is, hogy a felperes megszegte az együttműködési kötelezettségét, amikor a növények kellő mértékű fejlődésének elmaradásáról nem tájékoztatta, s ezáltal a kárenyhítési kötelezettség is sérült. A perben meghallgatott tanúk vallomásából megállapította, hogy az alperes a termeltetési folyamatot végig felügyelte, a címerezésben és a betakarításban pedig közvetlenül is részt vett, a termeltetéssel kapcsolatban azonban kifogást soha nem emelt. Szakemberei többször jártak a területen, az öntözésre is kiterjedő feljegyzéseket készítettek, ám sem a vetésnél, sem az öntözésnél rendellenességet nem észleltek.
Annyiban értett egyet az alperesi védekezéssel, hogy az aszálykárral kapcsolatos állami támogatást a felperes követeléséből levonta, mert ennek hiányában ez összeggel a felperes jogalap nélkül gazdagodna.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt. Az alperes az ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása mellett az alperest további 12 722 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét 12 432 902 Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára szállította 1e. Döntésének indoka szerint a szerződés tartalmát, a feleket megillető jogokat és kötelezettségeket a szerződő felek megállapodása, továbbá – eltérő megállapodásuk hiányában – a diszpozitív törvényi, jogszabályi rendelkezések határozzák meg. A szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges, egyben elegendő, hogy a felek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben megállapodjanak. A szerződés tartalmává válnak azonban – külön kikötés nélkül, hallgatólagosan is – mindazon kötelezettségek, amelyek az adott szerződés természetéből és céljából, a felek közötti korábbi gyakorlatból, valamint a kialakított szakmai szokásokból szükségszerűen következnek. A szakmai szokások alatt azt a szakmai gyakorlatot, szakismeretet kell érteni, amelyet a felekkel azonos helyzetben lévő személyek általánosan alkalmazandónak, irányadónak tartanak. Utalt arra, hogy ilyen értelmezésben kezeli az ún. hallgatólagos kötelezettségeket az új Ptk. koncepciója is.
A perbeli esetben a szerződés mellékleteként megjelölt termelési utasítást az alperes valóban nem adta át a termelőnek, a speciális szakismeretet tartalmazó vetési útmutatóban foglaltakat pedig a felperes maradéktalanul betartotta. Egyéb – az öntözés rendjére vonatkozó – előírás a termelő irányában nem volt, részletekbe menő szabályozást a korábbi években kötött szerződéshez kapcsolódó technológiai előírás sem tartalmazott. Az öntözési rendre kiterjedő termeltetési utasítás hiánya azonban nem jelenti, hogy a felperes szerződéses kötelezettsége nem terjedt ki a szakmai szokások, gyakorlat szerinti gondos öntözési rend betartására. Helyesen e kötelezettségek külön kikötés nélkül, hallgatólagosan is a szerződés tartalmává váltak. Az általánosan ismert szakmai szokásoktól eltérő, az adott terményre speciális öntözési rend és követelmények viszont valóban csak akkor válhattak volna a szerződés tartalmává, ha ezeket külön részletes technológiai előírás rögzíti, és az átadásra kerül. Az öntözési rendre is kiterjedő általános szakismeretekkel egyebekben a felperes rendelkezett. Az öntözést erre szakosodott szakemberei végezték, akik minden tekintetben tisztában voltak a hibridkukorica termesztésével. Mivel az általános szakmai szokásoknak megfelelő öntözési rend betartása, külön termeltetési előírás nélkül is, a felperes szerződéses kötelezettsége körébe tartozott, az ezzel kapcsolatos kötelezettségek elmulasztása részéről szerződésszegésnek minősül. A felperes előadásával szemben a perben kirendelt szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes a szántóföldi kukorica közismert vízigényét figyelmen kívül hagyva, a kukorica tenyészidejében a megfelelő vízellátottságról nem gondoskodott. Az általa végzett öntözés nem volt szakszerű, amely jelentős mértékben befolyásolhatta a termelés alakulását; utóbbi szempontjából jelentősége van a tapasztalható gyomosodásnak is. A szakértői vélemény megállapításai alátámasztják, hogy a felperes nem gondoskodott a kukorica szakmai szabályoknak megfelelő öntözéséről, ezzel szerződésszegést követett el. Emiatt a garantált árbevételnek az a része, amely saját mulasztása miatt maradt el, az alperessel szemben nem érvényesíthető.
A szakértői vélemény alapján az is megállapítható volt, hogy az alperes által végzett címerezés drasztikus és szakszerűtlen volt, ennek végeredménye ugyancsak terméscsökkenést eredményezett. A terméseredmény elmaradásában továbbá jelentősen közrehatott a késői, nem megfelelő szemnedvesség-tartalommal végzett betakarítás is. Az ítélőtábla elfogadta a szakértői véleménynek azt a szakmai megállapítását, hogy a felperes által elkövetett szerződésszegés, valamint az alperes által végzett címerezés és késői betakarítás a garantált árbevétel elérését egyenlő mértékben akadályozták, ezért a közrehatás arányának jogi szempontok szerinti mérlegelése során, a Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében, figyelemmel volt a perbeli szakértői véleményre, de arra is, hogy az alperes az öntözési rendre is kiterjedő részletes, speciális termelési útmutatást, utasítást nem adott a felperesnek. A megrendelő terhére értékelte azt a körülményt is, hogy a vetőmagtermesztés során rendszeres ellenőrzést végzett, de egyetlen esetben sem fogalmazott meg kifogásokat, végül pedig kifogás nélkül a termést betakarította. A perben rendelkezésre álló valamennyi adatot, bizonyítékot együttesen értékelve, mérlegelve, az ítélőtábla a közrehatás arányát az alperesre terhesebben 2/3-1/3-ad arányban határozta meg, és úgy foglalt állást, hogy az alperes által garantált árbevétel elmaradása ilyen arányban vezethető vissza a peres felek mulasztására.
Az aszálykár címén kapott állami támogatás elszámolásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokokat a másodfokú bíróság is helyesnek fogadta el. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint változtatta meg a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az alperest terhelő marasztalási összeg felemelését az elsőfokú bíróság által megállapított 18 649 353 Ft-ra és ez összeg kamataira.
Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (1), valamint 272. § (1) bekezdésére alapította, és a jogerős ítélet jogszabálysértését a Pp. 277. §-a figyelmen kívül hagyásában, a ,,pacta sunt servanda'' elvének megsértésében jelölte meg. Álláspontja szerint az első fokon eljárt bíróság ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy a jelen per elbírálása szempontjából a felek között megkötött mezőgazdasági termeltetési szerződésből kell kiindulni, figyelemmel a Ptk. 217., 277. és 198. §-aira is. Emiatt a rendelkezésre álló szakvéleménynek szinte semmilyen jelentősége nincs, annál is inkább, mert az alperes a termeltetési folyamatot végig felügyelte, és a termeltetéssel kapcsolatosan soha, semmilyen kifogást nem emelt. A másodfokú bíróságnak az új Ptk. koncepciójára való hivatkozása is teljesen súlytalan és megalapozatlan, hisz a jogvita elbírálásánál csak a hatályos Ptk. rendelkezéseit lehet figyelembe venni. A Ptk. 277. §-a tartalmazza a ,,pacta sunt servanda'' már a római jogban is megfogalmazott elvét, amely az eljáró bíróságokat köti.
Előadta, hogy hasonló jellegű jogvitában a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. VII. 20.503/2002/4. számú határozatában az ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontjukat teljes egészében elfogadta. Mindezekre figyelemmel a másodfokú döntés jogszabálysértő, ellentétes az eddig töretlen bírói gyakorlattal és a ,,pacta sunt servanda'' elvével.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot mindenben helyesnek fogadta el. Az nem sérti a Ptk. 277. § (1) bekezdésében megfogalmazott azt az általános elvet, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. A Ptk. 277. § (1) bekezdésében meghatározott tartalom szerinti teljesítéshez szorosan kapcsolódik az idézett törvényhely (2) bekezdésében meghatározott követelmény, hogy a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság e jogszabályi rendelkezésből vezette le, hogy a felperesnek, mint vetőmagtermeléssel hivatásszerűen foglalkozó szakcégnek, az általános elvárhatósági követelményeknek megfelelően kellett volna eljárnia az öntözés során. Az alperesnek a szerződés szerint külön utasítást csak a speciális öntözési módra kellett adnia, amelyet valóban nem adott át. A jogerős ítélet azonban az általánosan elvárható, a szakmai szokásoknak megfelelő öntözési hiányosságokat vette figyelembe a felperes oldalán, mint a szerződés szerint várt eredmény elmaradásának egyik okát, amely a garantált árbevételre kihatott.
A másodfokú bíróság valóban hivatkozott a Ptk. új koncepciójaként a külön kikötés nélkül a szerződés tartalmává váló ún. hallgatólagos kötelezettségekre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a döntését kizárólag erre alapította. A Ptk.-nak a szerződéskötéskor hatályos 277. § (1) bekezdése akként rendelkezik: a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. A (2) bekezdés értelmében a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. E jogszabályhelyek értelmében kialakított bírói gyakorlat figyelembevételével, helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy erre vonatkozó külön kikötés nélkül is a szerződés tartalmává váltak az adott szerződés természetéből és céljából, a felek közötti korábbi gyakorlatból, valamint a kialakított szakmai szokásokból szükségszerűen következő kötelezettségek, adott esetben az általános szakmai szokásoknak megfelelő, ezért tőle elvárható öntözési kötelezettségek is. Az általános szakmai szokásoknak megfelelő öntözési kötelezettségének a felperes nem tett eleget, míg az alperes a szerződés alapján őt terhelő, a speciális öntözési módra vonatkozó utasítás átadását mulasztotta el. Mindezeket a jogerős ítélet, a szakértői vélemény megállapításait is figyelembe véve, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően mérlegelve, helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felek kölcsönösen megsértették a szerződésből eredő kötelezettségüket, ezért az ítéletben helyesen meghatározott arányban a felek között kármegosztásnak van helye.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti határozatban foglaltak a jelen per eldöntése során nem alkalmazhatók, mert annak a tényállása eltérő. A hivatkozott perben a felek által kötött, a garantált árbevételre vonatkozó kiegészítő megállapodás értelmezése volt a vitatott. Annak a pernek a tényállása szerint a termeltető átadta a termelőnek a Magyarországon addig még nem termelt fajtájú kukorica termelésére vonatkozó technológiai utasításokat, amelyeket a termelő nem szegett meg. Ezzel szemben a jelen perben eldöntendő kérdés volt, hogy ha a termeltető a speciális öntözési rendre (technológiára) vonatkozó utasítás átadását elmulasztotta, szerződésszegésnek minősül-e, ha a termelő az általános szakmai szokásokból szükségszerűen következő öntözési rendet sem tartja be. A két ügyben tehát más volt a jogvita tárgya.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok nem áll fenn, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.080/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás