590/D/2006. AB határozat
590/D/2006. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a szociális, gyermekvédelmi ellátásokról és támogatásokról szóló 12/2003. (IV. 10.) Kgy. rendelete 35. § (4) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ára hivatkozással alkotmányjogi panaszban kezdeményezte Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a szociális, gyermekvédelmi ellátásokról és támogatásokról szóló 12/2003. (IV. 10.) Kgy. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 35. § (4) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását. Az indítványozó szerint az Alkotmány 67. § (1) bekezdését, 70/A. (1) bekezdését és a 70/E. (1) bekezdését sértette az a rendelkezés, amely kizárta a gyermekintézményi térítési díj megfizetéséhez nyújtott támogatásból a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, illetve emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőket. A kifogásolt rendelkezés „hátrányosan megkülönböztethette, negatívan diszkriminálhatta a gyermekvédelmi támogatásban részesülő, önhibájukon kívül nehéz életkörülmények között élő gyermekeket”, ennek következtében nem részesült több éven keresztül „gyermekintézményi étkezési térítési díj támogatásban” az indítványozó állítása szerint hat gyermeke.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz elbírálhatósága kérdésében foglalt állást. Az Abtv. 48. §-a értelmében alkotmányjogi panasszal a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Ebben az ügyben a 2006. július 3-án kézbesített jogerős ítélettel összefüggésben 2006. augusztus 7-én, vagyis a törvényi határidőn belül érkezett az alkotmányjogi panasz, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott Ör.-t a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a szociális ellátásokról és gyermekvédelmi támogatásról szóló 2/2006. (II. 14.) Kgy. rendelete 2006. február 14-ével hatályon kívül helyezte. A kifogásolt szabályozást az új rendelet nem tartalmazza. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatát követve, miszerint az Abtv. 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eseteiben – ha a jogalkotó időközben a sérelmezett rendelkezést módosította is –, az indítványban megjelölt jogszabály alkotmányellenességét megvizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.], az eljárást az Ör. 35. § (4) bekezdése tekintetében lefolytatta. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítványozó korábban utólagos normakontroll keretében már kezdeményezte ezen rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát, azonban az Alkotmánybíróság eljárását – az időközben bekövetkezett hatályon kívül helyezésre tekintettel – megszüntette (1188/B/2004. AB végzés, ABH 2006, 2458.).
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
2. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„35. § (1) A gyermekintézményi étkeztetési térítési díj megfizetéséhez nyújtott támogatás szempontjából gyermekintézménynek minősül a Szeged közigazgatási területén működő bölcsőde, óvoda, általános iskola, szakiskola, szakmunkásképző és középiskola (továbbiakban: gyermekintézmény).
(2) A gyermekintézményben – napközbeni ellátás keretében – biztosított étkeztetés térítési díjának megfizetésére a szülő, gyám (továbbiakban: törvényes képviselő) köteles.
(3) A gyermekintézményi étkeztetési térítési díj megfizetéséhez támogatás (továbbiakban: térítési díj támogatás) adható, ha
a) a törvényes képviselő saját háztartásában gyermekintézményi ellátást igénybe vevő kiskorú gyermeket nevel, vagy olyan fiatal felnőttet nevel, aki középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul;
b) a család nem rendelkezik a 2. § d) pontjának da) alpontjában meghatározott vagyonnal;
c) a családban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum másfélszeresét;
d) a család önhibáján kívül eső okból olyan rendkívüli szociális nehézséggel terhelt életkörülmények között él, mely miatt a gyermek(-ek) megfelelő élelmezésének biztosítása veszélyben van.
(4) A (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén sem állapítható meg térítési díj támogatás, ha a gyermek rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, illetve emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül.”
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) állapítja meg a szociálisan rászorult gyermekek számára pénzben és természetben nyújtandó ellátások főbb szabályait. A Gyvt. értelmében a települési önkormányzatok a rendeletükben meghatározott módon és feltételek szerint a gyermek és a fiatal felnőtt szociális rászorultságára tekintettel az e törvényben meghatározott pénzbeli ellátásokat kiegészíthetik, továbbá más pénzbeli támogatásokat is megállapíthatnak [18. § (2) bekezdés]. Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügy idején a Gyvt. a gyermekétkeztetés térítési díjához többféle támogatásra adott lehetőséget. Egyrészt ún. normatív kedvezmény járt – többek között – a rendszeres támogatásban részesülő gyermekeknek és tanulóknak [148. § (5) bekezdés b) pontja], ezen kívül az önkormányzat rendeletében meghatározott keretek között a nevelési-oktatási intézmény vezetője egyéni rászorultság alapján állapíthatott meg gyerekenként kedvezményt [148. § (7) bekezdése, 162. § (5) bekezdése], valamint a rendszeres és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás egyik természetbeni ellátási formája is lehetett az étkezési térítési díj átvállalása [28. § (2) bekezdése]. A Gyvt. felhatalmazta a nevelési-oktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzatokat arra is, hogy rendeletben határozzák meg azokat a szabályokat, amelyek keretei között a nevelési-oktatási intézmény vezetője egyéni rászorultság alapján állapít meg kedvezményt a gyermekétkeztetés térítési díjának megfizetésére [162. § (5) bekezdés].
2. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy az Ör. támadott rendelkezése a gyermekintézményi étkeztetési térítési díj megfizetéséhez nyújtott támogatásra jogosultak köréből kizárta a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban és az emelt összegű gyermekvédelmi támogatásban részesülőket, ami alkotmányellenes diszkriminációt eredményezett.
Az Alkotmánybíróságnak a diszkrimináció tilalmával kapcsolatos álláspontja szerint – ahogyan azt a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában megfogalmazta – a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73, 78.) az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a megkülönböztetés tilalmába kizárólag az ütközik, ha az adott szabályozási koncepción belül vonatkozik eltérő szabályozás valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: „az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a diszkrimináció vizsgálatánál központi kérdés annak megállapítása is, hogy az adott szabályozás szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.].
A kifogásolt szabályozás a gyermekintézményi térítési díj megfizetéséhez adható önkormányzati támogatás feltételeit állapította meg. Az Alkotmánybíróság szerint a rászorultság szempontjából nem tartoztak azonos csoportba az ugyanolyan vagyoni és szociális helyzetben lévő, de rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő – ekként az ún. normatív kedvezményre is jogosult – gyermekek és azok, akik ilyen támogatásokban nem részesültek. A különböző helyzetben lévők között pedig az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmának megsértése fel sem vetődik. Az Alkotmánybíróság egy hasonló tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás tekintetében korábban azt is megállapította a „helyi önkormányzat az általa nyújtott gyermekétkeztetési támogatás meghatározásánál köteles figyelemmel lenni a törvényben foglaltakra, s a törvényi szinten már elrendelt normatív térítési díjkedvezményre. A helyi önkormányzat ugyanakkor nem köteles arra, hogy a törvényalkotó által támogatottakat ismételt kedvezményben részesítse” (898/D/2003. AB határozat, ABH 2006, 2023, 2030. ). Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét ebben az ügyben nem állapította meg.
3. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének és a 70/E. § (1) bekezdésének sérelmére is.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az Alkotmány 67. §-ának tartalmával. Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alkotmány 67. § (1) bekezdése az állam intézményvédelmi kötelezettségét alapozza meg (995/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 515, 524.), e kötelezettségek formája, módja, mértéke azonban az Alkotmány 67. § (1) bekezdéséből nem vezethető le. (731/B/1995. AB határozat; ABH 1995, 801, 807.; 576/D/2000. AB határozat, ABH 2006, 1314, 1317.). Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a „jogalkotó szabadon határozhatja meg a juttatások feltételeit és mértékét mindaddig, amíg ezek a feltételek más alkotmányos rendelkezéseket nem sértenek” (316/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1168, 1171.).
Az Alkotmánybíróság hasonló tartalommal értelmezi a szociális biztonsághoz való jogot is, miszerint az állam az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait [772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 520.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 198–200.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 191–192.; 42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000, 329, 335.].
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezés és az Alkotmány 67. § (1) bekezdése, valamint az Alkotmány 70/E. §-a között nincs alkotmányjogilag értékelhető közvetlen összefüggés. Az érdemi összefüggés hiánya pedig az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.].
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a megalapozatlan alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 2009. december 14.
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás