GÜ BH 2006/60
GÜ BH 2006/60
2006.02.01.
A készfizető kezes nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása, annak ellenére, hogy a kezes önállóan is perelhető. A kezes helytállási kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg a követelés meg nem szűnik vagy amíg a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető [Ptk. 272. § (1) bek., 273. § (1) bek., 327. § (1) bek., 329. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje a D. Bank Rt. (a továbbiakban: a felperes) az 1995. június 14-én kelt V-4025/95. számú kölcsönszerződés szerint 6 000 000 Ft; az 1995. július 3-án kelt újabb, V-4028/95. számú kölcsönszerződés szerint további 6 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a perben nem álló C. Kft.-nek, amely kölcsönök visszafizetéséért az alperes készfizető kezességet vállalt. Az adós 2000. szeptember 28-án felszámolás folytán megszűnt, a kft.-t a cégbíróság a cégjegyzékből törölte.
A D. Bank Rt. 1996. október 1-jén ,,a kölcsönszerződésből'' eredő 6 000 000 Ft követelését és annak járulékait az I. B. Kft.-re, ez utóbbi kft. az 1999. szeptember 15-én kelt megállapodással a H. Faktor Rt.-re, a H. Faktor Rt. pedig a 2000. december 29-én kelt engedményezési szerződéssel a felperesre engedményezte. A D. Bank Rt. az engedményezésről az adóst, az I. B. Kft. az adóst és az alperest is értesítette. Az alperes részére küldött értesítést a posta ,,nem kereste'' jelzéssel kézbesítette vissza. A H. Faktor Rt. által az alperesnek küldött értesítést a posta ugyancsak ,,nem kereste'' jelzéssel kézbesítette vissza. A felperes a 2001. október 24-én kelt levelében felszólította az alperest mint kezest a tartozás megfizetésére. Az alperes a tartozást nem ismerte el, ezért a felperes a módosított keresetében 3 244 876 Ft tőke, ennek 1995. július 3-ától a kifizetés napjáig járó évi 38% kamata valamint a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban elévülési kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a felperes a keresetlevelében nem a 4028/95. számú, hanem a 4025/95. számú hitelszerződésből származó követeléseket érvényesítette. A felperes, illetve a felperesi jogelőd fizetési felszólításai is a 4025/95. számú szerződésre vonatkozóan keletkeztek, ennek igazolásául hivatkozott a felperes által készített 1995. július 24-ei elszámolásra. Ezért a 4028/95. számú szerződésből származó követelés elévült. Hivatkozott továbbá arra, hogy a D. Bank Rt. A 6 000 000 Ft hitelt a jogelőd adós C. Kft. részére mindkét kölcsönszerződés alapján csak részben folyósította. A ténylegesen folyósított hitelt viszont a D. Bank Rt. részére az adós visszafizette; végül, hogy a folyósítás hiányosságai miatt a kezesi nyilatkozatát visszavonta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 3 244 876 Ft-ot, ennek 1995. október 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 38% kamatát, valamint 294 700 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperes a követelését az 1995. július 3-án kelt V-4028/95. számú kölcsönszerződésre alapította, a tartozás is a V-4028/95. számú szerződés tekintetében állt fenn. E követelés az alperessel szemben nem évült el. Az alperes érdemi kifogásai alaptalanok, ezért készfizető kezesként köteles a tartozást a felperesnek megfizetni.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a felperes követelése a V-4028/95. számú szerződés alapján állt fenn és ennek érvényesítése történt a keresetben. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a követelés elévült. Megállapította, hogy a követelés esedékessé válását – 1995. november 30-át – követően annak háromszori engedményezésére került sor. A D. Bank Rt. és az I. B. Kft. közötti engedményezésről (1996. október 1.) az engedményező kizárólag az adóst értesítette. Az elévülés megszakítására az adóssal szemben ezért csak az I. B. Kft. és H. Faktor Rt. közötti engedményezésről szóló 1999. szeptember 15-én kelt értesítés lenne alkalmas. Ezt az értesítést azonban az alperes nem vette át, mert a posta igazoltan ,,nem kereste'' postai jelzéssel kézbesítette vissza. Tekintve, hogy az értesítéshez elévülést megszakító joghatás csak akkor fűződik, ha az a kötelezetthez megérkezik, a jogosult 1995. (helyesen: 1999.) szeptember 15-ei levele az alperessel, mint kezessel szemben az elévülést nem szakította meg. A felperes csak a 2001. október 24-ei fizetési felszólításban közölte az alperessel a követelés fennállását, ebben az időben azonban a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ötéves elévülési idő már eltelt. Jogi álláspontja szerint az 1999. szeptember 15-én kelt értesítés egyébként sem volt alkalmas az elévülés megszakítására tekintve, hogy az abban írt követelést nem lehetett beazonosítani. Az elévülése megállapítása miatt a fellebbezésnek a tartozás fennállását vitató részével érdemben nem foglalkozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes az adós ügyvezetője volt, így az első engedményezésről szóló 1996. október 1-jén kelt értesítésből mind az adós, mind pedig az alperes tudomást szerezhetett a követelés fennállásáról. A kezesség mint mellékkötelem osztozik a főkötelem sorsában, ezért nem évülhet el annál előbb. Az adósnak küldött értesítés az elévülést megszakította. Az elévülési idő 1996. október 30-án újra kezdődött, de újból megszakította az 1999. szeptember 15-én kelt engedményezésről szóló értesítés, az abban írt követelés beazonosítható volt, így az alkalmas volt az elévülés megszakítására. Az adós címére küldött értesítés hatálya kiterjedt az alperesre, mint kezesre is, ezért az adós részére küldött értesítések a kezessel szemben is megszakították az elévülést.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Megismételte a korábbi előadásait, azt azzal egészítette ki, hogy az 1999. szeptember 15-én az I. B. Kft. és a H. Faktor Rt. közötti engedményezésről szóló levelet az alperes nem kapta meg, egyébként e levélben a követelés nem volt beazonosítható, mivel az 6 000 000 Ft engedményezéséről szólt, holott az adós 6 000 000 Ft kölcsönt nem vett fel a felperes jogelődjétől. Arra is hivatkozott, hogy a D. Bank Rt. 1996. október 1-jén csak az adósnak írt levelet, de azt az adós nem kapta meg, ezért az alperes nem szerezhetett róla tudomást.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A másodfokú bíróság megállapításával ellentétben sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem nyert bizonyítást, hogy a követelés elévülése az alperessel szemben bekövetkezett, erre a másodfokú bíróság a bizonyítás anyagából okszerűtlenül következtetett.
Nem volt vita tárgya, hogy az alperes a C. Kft. mindkét kölcsönszerződésben írt tartozásáért készfizető kezességet vállalt. A kezesség a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdésében szabályozott, a 273. §-ának (1) bekezdése szerint járulékos jellegű szerződést biztosító mellékkötelezettség. A járulékos jellegéből adódik, hogy a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért a kezességet vállalta és érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyeket a főkötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A követelés lejárta tehát a készfizető kezest is késedelembe ejti, a késedelem a teljesítésre való felszólítása nélkül is beáll. A keresetindítás előtti felszólításnak csak a perköltségekért és a végrehajtási költségekért való felelősség tekintetében van jelentősége [Ptk. 273. §-ának (2) bekezdése]. A kezesség járulékos jellegéből, valamint abból, hogy a készfizető kezest meginteni nem kell, következik, hogy mindaddig, amíg a követelés meg nem szűnik, illetve amíg a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető, a kezes helytállási kötelezettsége is fennáll. Más kérdés, hogy a kezes a Ptk. 276. §-ának (2) bekezdésében írtak esetén felszabadul a felelősség alól. A készfizető kezes nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása akkor is, ha a készfizető kezes önállóan perelhető.
A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a D. Bank Rt. és az I. B. Kft. közötti engedményezésről az 1996. október 1-jei keltezéssel kizárólag az adós kapott értesítést, ezért az alperessel szembeni követelés elévülésének a megszakítására nem alkalmas. Azt azonban eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, hogy ez az értesítés az adóssal és így a kezessel szemben is milyen időponttal szakította meg az elévülést és az ettől számított 5 év eltelt-e, amikor 2001. október 24-ével a felperes a kezest a fizetésre felszólította. Az iratokból nem lehet megállapítani, hogy az adós az 1996. október 1-jei értesítést mikor vette kézhez. A felperes a felülvizsgálati kérelemben azt állította, hogy a postára adás időpontjára tekintettel az elévülés 1996. október 30-án kezdődött. A kereseti kérelméből úgy tűnik, hogy az F/3. sz. alatti engedményezés feladását nem az F/6. sz. alatt csatolt boríték bizonyítja – amelyet ,,nem kereste'' jelzéssel küldött vissza a posta, mert előadása szerint ezzel csak azt kívánta bizonyítani, hogy ,,hasonló tárgyú'' az adósoknak írt levelet sem vette át az alperes. Nem volt adat arra sem, hogy felperes jogelődje az adós elleni felszámolási eljárásban érvényesítette-e a követelését. A kezesség járulékos jellege folytán jogi jelentősége van annak, hogy a főkötelezettel szemben bekövetkezett-e az elévülés akkor, amikor a kezest a hitelező a teljesítésre felhívta, ha igen, akkor a kezes elévülésre hivatkozva jogszerűen tagadja meg az adós helyett való teljesítést.
Nem lehetett volna mellőzni tehát annak vizsgálatát, hogy a főkötelezettel szemben az elévülést akár a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében, akár 329. §-ának (1) bekezdésében írt jogi tények megszakították-e. Erről, mint bizonyításra szoruló tényről, a bizonyítási teherről a felperest a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján tájékoztatni kellett volna.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban lehetőséget kell adni a felperesnek arra, hogy bizonyítsa azokat a jogcselekményeket, amelyek a főkötelezettel szembeni követelés elévülését megszakították.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.133/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás