603/B/2006. AB határozat
603/B/2006. AB határozat*
2010.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. §-a és a művi meddővé tételről szóló 25/1998. (VI. 17.) NM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. §-a és a művi meddővé tételről szóló 25/1998. (VI. 17.) NM rendelet alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló eljárást egyebekben megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. §-ával és a művi meddővé tételről szóló 25/1998. (VI. 17.) NM rendelettel összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 187. §-a és a művi meddővé tételről szóló 25/1998. (VI. 17.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a művi meddővé tételre vonatkozó – kifogásolt – jogszabályok több alapvető jogot sértenek.
1. Az indítványozó megítélése szerint az illegális művi meddővé tételnek nincs szankciója, holott az ilyen beavatkozás lényegét tekintve maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés. Az Alkotmány 2. és 8. §-ára (jogállamiság és az emberi jogok védelme) hivatkozva kifogásolta az indítványozó, hogy az Eütv. nem határozza meg az illegális sterilizáció jogi minősítését, kivéve a 173/H. § (1) bekezdés a) pontját, amely szankcionálja a tájékoztatás és beleegyezés nélküli beavatkozást.
2. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésén és az 54. § (1) bekezdésén alapuló önrendelkezési jogra hivatkozva sérelmezte az indítványozó, hogy a támadott szabályok, különösen az Eütv. 187. § (4) bekezdés a) és b) pontja, valamint a R. 5. és 6. §-a hiányosan szabályozza tájékoztatási követelményt. Az indítványozó kifejezetten az írásbeli tájékoztatást tartotta szükségesnek.
3. Az Alkotmány 2. és 8. §-ára (jogállamiság és az emberi jogok védelme) hivatkozva az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy az Eütv. 187. § (1) bekezdése és a R. 4. §-a úgy teszi lehetővé a művi meddővé tételt egészségügyi indokból, hogy sem jogszabály, sem szakmai protokoll nem határozza meg, mi számít egészségügyi indoknak.
4. Szintén az Alkotmány 2. és 8. §-át említve kifogásolta az indítványozó, hogy az Eütv. 187. § (4) bekezdése, valamint a R. 5. §-a lehetővé teszi a művi meddővé tétel azonnali elvégzését, de nem határoz meg garanciális rendelkezéseket azzal kapcsolatban.
Az utólagos normakontrollra irányuló kérelem indokolásában az indítványozó azt is megfogalmazta, hogy a törvényhozó mulasztásos alkotmánysértést követett el, mert az Alkotmánybíróság 43/2005. (XI. 14.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) után nem szabályozta újra a művi meddővé tételt, és emiatt akár 5 éves gyermekek esetében is sor kerülhet családtervezési célú meddővé tételre. Az indítványozó ezzel összefüggésben az Alkotmány 15., 16. és 70/D. §-ára hivatkozott.
II.
1. Az Alkotmánybíróság eljárásának ideje alatt az Országgyűlés az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Eütvmód.) 36. §-ával megváltoztatta és kiegészítette az Eütv. indítványban kifogásolt 187. §-át. A módosítások 2006. december 19-én léptek hatályba. Az Eütvmód. 43. § (3) és (6) bekezdése alapján a módosított rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett. Ezt követően az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2008. évi XXVIII. törvény 28. § (7) bekezdés d) pontja módosította az Eütv. 187. § (8) bekezdését.
2. Az Alkotmánybíróság hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz kivételével – nem vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72–76.]. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtása után vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezért az indítvány tárgytalanná vált.
Mivel jelen ügyben az indítványozó többféle alkotmányossági kifogást fogalmazott meg az Eütv.-vel és az R.-rel összefüggésben, az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálta meg, hogy az indítvány elbírálása idején hatályos jogszabályi rendelkezések alapján tárgytalanná váltak-e az indítvány egyes kifogásai.
III.
Az Alkotmány indítványban hivatkozott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”
„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
Az Eütv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„Művi meddővé tétel
187. § (1) A nemző-, illetőleg fogamzásképességet megakadályozó művi meddővé tétel az érintett nő vagy férfi írásbeli kérelme alapján
a) tizennyolcadik életévét betöltött cselekvőképes és korlátozottan cselekvőképes,
b) a (7) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén tizennyolcadik életévét be nem töltött korlátozottan cselekvőképes, valamint
c) a 187/B. § szerinti esetben a cselekvőképtelen
személynél végezhető el.
(2) A művi meddővé tétel elvégzése iránti kérelem benyújtásakor az egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt szóban és írásban tájékoztatja a fogamzásgátlás – általa, illetve partnere által alkalmazható – egyéb lehetőségeiről, a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről, a fogamzó-, illetve nemzőképesség helyreállításának esélyéről.
(3) A művi meddővé tétel elvégzése iránti kérelem benyújtásakor az egészségügyi szolgáltató tájékoztatja továbbá a kérelmezőt arról, hogy amennyiben a kérelmező a művi meddővé tételre irányuló beavatkozás igénybevételére vonatkozó szándékát fenntartja – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével -, a tájékoztatást követő hat hónap elteltével az egészségügyi szolgáltatónál történő ismételt megjelenése szükséges. Ha a kérelmező e tájékoztatást követő hat hónap elteltével az egészségügyi szolgáltatónál megjelenik és nyilatkozik arról, hogy a művi meddővé tétel elvégzése iránti kérelmét fenntartja, a beavatkozás elvégzésére az ettől az időponttól számított hat hónap elteltével kerülhet sor, kivéve, ha a kérelem fenntartásáról szóló nyilatkozat megtételét követően a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más műtéti esemény lehetővé teszi.
(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a huszonhatodik életévet betöltött kérelmező tekintetében úgy kell alkalmazni, hogy a kérelmezőnek a tájékoztatását követő három hónap elteltével kell ismételten megjelennie az egészségügyi szolgáltatónál, és a megjelenését követő három hónap elteltével kerülhet sor a beavatkozás elvégzésére.
(5) Amennyiben a beavatkozás korlátozottan cselekvőképes, illetőleg cselekvőképtelen személy művi meddővé tételére irányul, a (2)–(4) bekezdés szerinti tájékoztatás a korlátozottan cselekvőképes, illetőleg cselekvőképtelen személy számára a cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró ok jellegének figyelembevételével, az érintett személy által értelmezhető módon történik.
(6) A művi meddővé tétel iránti kérelmet közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell előterjeszteni.
(7) Egészségügyi indokból kerül sor a beavatkozás elvégzésére akkor, ha szakorvos véleménye alapján
a) a terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné, vagy a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és
b) más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható.
(8) A (7) bekezdés szerinti egészségügyi indokból végzett beavatkozás esetén a (3)–(4) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni.
187/A. § (1) Korlátozottan cselekvőképes személy kérelmező művi meddővé tétel elvégzése iránti kérelmének érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulása és
a) törvényes képviselője vagy
b) a korlátozottan cselekvőképes személy által cselekvőképesként a 16. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megnevezett személy
hozzájárulása szükséges.
(2) A gyámhatóság a hozzájárulás megadása előtt vizsgálja, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy kérelme akaratával egyező-e, így különösen azt, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy és törvényes képviselője között fennáll-e érdekellentét, továbbá azt, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy tisztában van-e a döntése következményeivel.
(3) Ha a korlátozottan cselekvőképes személy kérelme ellenére a törvényes képviselő vagy a gyámhatóság a beavatkozás elvégzéséhez nem járul hozzá, a kérelmező a Fővárosi Bíróságnál keresetet indíthat a jognyilatkozat vagy a jognyilatkozatok pótlása iránt.
(4) A bíróság a kérelemről nemperes eljárásban, a kérelmező és a törvényes képviselő, illetve a gyámhatóság meghallgatását követően, harminc napon belül határoz. A bíróság a jognyilatkozatot abban az esetben pótolja, ha a művi meddővé tétel elvégzése a kérelmező érdekét – figyelembe véve különösen a kérelmező egészségügyi, személyi és családi körülményeit – nem sérti.
(5) A bíróság határozata ellen annak közlésétől számított tizenöt napon belül terjeszthető elő fellebbezés. A határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
(6) Ha a korlátozottan cselekvőképes személy művi meddővé tételére irányuló kérelem érvényességéhez szükséges jognyilatkozatot a bíróság pótolja, a 187. § (3) és (4) bekezdése szerinti várakozási idő a bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől kezdődik.
(7) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti kérelmet az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy nyújtja be, úgy annak érvényességéhez a korlátozottan cselekvőképes személy egyetértése szükséges.
(8) Amennyiben a korlátozottan cselekvőképes személy egészségügyi okból kéri a művi meddővé tétel elvégzését, az (1)–(6) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni, az (1) bekezdés a)–b) pontjában megjelölt személyeket azonban a beavatkozás elvégzéséről, és annak indokairól a beavatkozás megkezdését megelőzően tájékoztatni kell. A tájékoztatás megtörténtéig a beavatkozás nem végezhető el.
187/B. § (1) Cselekvőképtelen személy művi meddővé tételére irányuló beavatkozás kizárólag jogerős bírósági határozat alapján, a fogamzóképesség elérését követően végezhető el.
(2) A cselekvőképtelen személy művi meddővé tételének engedélyezése iránt az érintett személy törvényes képviselője – tizennyolcadik életévét be nem töltött cselekvőképtelen személy esetében a gyámhatósággal együttesen – indíthat keresetet a Fővárosi Bíróságnál.
(3) A bíróság a kérelemről nemperes eljárásban a cselekvőképtelen személy, a törvényes képviselő, valamint a gyámhatóság meghallgatását követően, harminc napon belül határoz.
(4) A bíróság a cselekvőképtelen személy művi meddővé tételére irányuló beavatkozás elvégzését akkor engedélyezi, ha más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható, és
a) a cselekvőképtelen személy gyermek felnevelésére nem képes, és a beavatkozás elvégzése a cselekvőképtelen személy akaratával megegyezik,
b) a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és a beavatkozás elvégzése a cselekvőképtelen személy akaratával nem ellenkezik, vagy
c) a bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné.
(5) A bíróság határozata ellen annak közlésétől számított tizenöt napon belül terjeszthető elő fellebbezés. A határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye.”
Az R. indítvánnyal összefüggő rendelkezései:
„1. § (1) A nemző-, illetőleg fogamzásképességet megakadályozó művi meddővé tételre irányuló műtét (a továbbiakban: művi meddővététel) során a legkisebb mértékű beavatkozással járó, de az adott esetben a terhesség meggátolására leginkább alkalmas műtéti megoldás alkalmazható.
(2) A művi meddővététel során az ivarmirigyeket eltávolítani vagy károsítani, továbbá a nemző-, illetve fogamzóképesség végleges elvesztését eredményező egyéb műtéti beavatkozást elvégezni csak indokolt esetben
a) a beteg egészségének megőrzése, lehetséges mértékű helyreállítása, ha ez nem lehetséges,
b) az egészségromlás mérséklése
érdekében lehet.
2. § (1) A művi meddővététel iránti kérelmet a beavatkozás elvégzésére jogosult intézménynél kell benyújtani. Egészségügyi indok esetén a kérelemhez csatolni kell a művi meddővétételt indokoló betegséget kezelő intézménynek a 4. § (1) bekezdés szerinti szakvéleményét is.
(2) A kérelem a műtét elvégzése előtt – szóban is – visszavonható, a visszavonás tényét az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell.
3. § (1) A családtervezési célból végzendő művi meddővétételnek az Eütv. 187. § (2) bekezdésében meghatározott feltételét a kérelmező személyazonosításra szolgáló igazolványának adataiból, továbbá vér szerinti gyermekeinek születési anyakönyvi kivonataiból kell megállapítani.
(2) A műtét bármely egészségügyi szolgáltatónál elvégezhető, amely a szülészeti-nőgyógyászati, illetve urológiai ellátás nyújtására jogosult.
4. § (1) A művi meddővététel egészségügyi indokból – a (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – a beteget egyébként ellátó bármely fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató szülészeti-nőgyógyászati, illetőleg urológiai osztályán elvégezhető, a betegség szerint szakmailag illetékes fekvőbeteg-gyógyintézeti, klinikai osztály javaslata alapján.
(2) A művi meddővététel genetikai indokból csak a – melléklet szerinti – Regionális Genetikai Központ szakmai véleménye alapján, az (1) bekezdés szerinti egészségügyi intézményekben végezhető el.
5. § A művi meddővététel iránti kérelem benyújtása és a műtét elvégzése között legalább 3 hónapnak kell eltelnie, kivéve, ha a műtét rövidebb időn belüli elvégzését,
a) szülészeti esemény vagy más műtéti esemény lehetővé teszi, illetőleg
b) az időközben bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné, vagy ebből a terhességből nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem születne.
6. § (1) A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt – házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő kérelmező esetén egyidejűleg a házastársat (élettársat) is – az Eütv. 13. §-ában meghatározottakon kívül tájékoztatja
a) a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről, valamint
b) a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről, illetve
c) a beavatkozás elvégzése esetén egy későbbi gyermekvállalás lehetőségeiről.
(2) Egészségügyi indokra tekintettel elvégezni kívánt művi meddővététel esetében a tájékoztatásnak az (1) bekezdésben foglaltakon túl ki kell terjednie a művi meddővététel hiányában vagy az 5. § szerinti várakozási idő alatt bekövetkező terhesség várható következményeire.”
IV.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozónak az utólagos normakontrollra vonatkozó indítványában foglalt négy alkotmányossági kifogását vizsgálta meg.
1.1. Az indítványozó az Alkotmány 2. és 8. §-ára hivatkozva sérelmezte, hogy az Eütv. 187. §-a és az R. nem határozza meg az illegális sterilizáció jogi minősítését.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a művi meddővé tétel elvégzése kizárólag akkor jogszerű, ha mindenben megfelel az Eütv.-ben és az R.-ben meghatározott anyagi jogi és eljárási feltételeknek. A jogszabálysértő egészségügyi beavatkozás jogi minősítése és a szankció meghatározása értelemszerűen nem történhet meg ezekben a jogszabályokban, mert az az eljáró hatóságok és bíróságok feladata. A jogalkalmazó bíróságok és hatóságok büntetőjogi felelősség esetén a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, polgári jogi felelősség esetén a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, továbbá a fegyelmi felelősségről rendelkező jogszabályok és egyéb szakmai előírások alapján döntenek a jogszabálysértő beavatkozás jogi minősítéséről és a szankcióról.
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványban felhozott indokot alapul véve a támadott szabályozás nem ellentétes az Alkotmánynak a jogállamiságot és az alapvető jogok védelmét előíró 2. § (1) bekezdésével és a 8. §-ával. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány e tekintetben elutasította.
1.2. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (2) bekezdésén és az 54. § (1) bekezdésén alapuló önrendelkezési jogra hivatkozva kifogásolta, hogy a támadott rendelkezések hiányosan szabályozzák a tájékoztatási követelményt, és ezzel összefüggésben az írásbeli tájékoztatás előírását említette meg.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Eütv. 13–14. §-ában meghatározott tájékoztatáshoz való jog az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében elismert emberi méltósághoz való jogból származik. [Először: 36/2000. (X. 27.) AB határozat, ABH 2000, 241.; 56/2000. (XII. 19.) AB határozat, ABH 2000, 527, 529–530.]. A döntésképes személyek önrendelkezési jogának része, hogy megfelelő tájékoztatás nyomán szabadon dönthetnek a saját egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos kérdésekben. Az egészségügyi ellátás alanya akkor tud felelősen dönteni arról, hogy igénybe vesz-e egészségügyi ellátást, és ha igen, akkor milyet, ha tájékozott – egyebek mellett – saját egészségügyi állapotáról, a kezelés nélküli prognózisról, és a szóba jövő beavatkozások előnyeiről és hátrányairól (informed consent). [684/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 813, 828.; 43/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 536, 560.; 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 506–507.]
Az Eütvmód. elfogadása óta az Eütv. – a tájékoztatásra vonatkozó általános rendelkezéseken túl – kifejezetten előírja a szóbeli és az írásbeli orvosi tájékoztatás követelményét „a fogamzásgátlás – általa, illetve partnere által alkalmazható – egyéb lehetőségeiről, a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről, a fogamzó-, illetve nemzőképesség helyreállításának esélyéről” [187. § (2) bekezdés], továbbá az egészségügyi szolgáltatónál történő ismételt megjelenés szükségességéről hat hónap elteltével [187. § (3) bekezdés]. Ezzel összhangban az R. 6. § (1) és (2) bekezdése rendelkezik a tájékoztatás követelményéről.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az Eütvmód. elfogadásával az indítvány a tájékoztatáshoz való jog tekintetében okafogyottá vált. Az Ügyrend 31. § e) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány okafogyottá vált. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
1.3. Az indítványozó az Alkotmány 2. és 8. §-ára hivatkozva kifogásolta, hogy az Eütv. 187. § (1) bekezdése és az R. 4. §-a úgy teszi lehetővé a művi meddővé tételt egészségügyi indokból, hogy sem jogszabály, sem szakmai protokoll nem határozza meg, mi számít egészségügyi indoknak.
Az Alkotmánybíróság a kérdés megítélésénél figyelembe vette, hogy a jogi szabályozás és azon belül az Eütv. fogalmi rendszerében az egészségügyi indokok taxatív felsorolása általában nem követelhető meg. Az Eütvmód. elfogadását követően a művi meddővé tétel esetében az egészségügyi indokok közül egyet kifejezetten tartalmaz az Eütv: ha a terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné, vagy a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható [187. § (7) bekezdés]. A rendelkezés szerint az egészségügyi indok fennállásáról szakorvosi véleményt kell beszerezni. Az egészségügyi indokú művi meddővé tétel egyéb eseteire is kiterjedő hatállyal az R. ügy rendelkezik, hogy a kérelemhez csatolni kell a művi meddővétételt indokoló betegséget kezelő intézmény szakvéleményét is [2. § (1) bekezdés]. A beavatkozás elvégzéséhez a betegség szerint szakmailag illetékes fekvőbeteg-gyógyintézeti, klinikai osztály javaslata szükséges [4. § (1) bekezdés]. A R. továbbá kimondja, hogy a művi meddővététel genetikai indokból csak a R. mellékeletében felsorolt Regionális Genetikai Központ szakmai véleménye alapján végezhető el [4. § (2) bekezdés].
Tehát a hatályos jogszabályi rendelkezések megfelelő orvosszakmai állásfoglalás beszerzését követelik meg az egészségügyi indok fennállásáról. Ezen túlmenő előírások hiánya miatt nem állapítható meg a támadott rendelkezések alkotmányellenessége az Alkotmány 2. és 8. §-a alapján. Jogi normának nem minősülő szakmai előírások (protokollok) vizsgálatára pedig az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
1.4. Szintén az Alkotmány 2. és 8. §-át említve kifogásolta az indítványozó, hogy a támadott szabályozás nem határoz meg garanciális rendelkezéseket a művi meddővé tétel azonnali elvégzésével kapcsolatban.
Az indítvány benyújtásakor az Eütv. 187. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a „művi meddővététel elvégzésére a kérelem benyújtását követő 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve
a) ha a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más műtéti esemény lehetővé teszi, illetőleg
b) az időközben bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné vagy a terhességből nagy valószínűséggel nem egészséges gyermek születne.”
Az Eütvmód. elfogadása után a kötelező várakozási idő meghosszabbodott. A 187. § (3) bekezdése szerint a kérelemtől számított legalább tizenkét hónap elteltével kerülhet sor a beavatkozásra. A tájékoztatást követő hat hónap elteltével a kérelmezőnek ismét meg kell jelennie, és nyilatkoznia kell arról, hogy a művi meddővé tétel elvégzése iránti kérelmét fenntartja. A beavatkozás elvégzésére az ettől az időponttól számított hat hónap elteltével kerülhet sor. A 187. § (4) bekezdése értelmében a huszonhatodik életévet betöltött kérelmezőnek a tájékoztatását követő három hónap elteltével kell ismételten megjelennie az egészségügyi szolgáltatónál, és a megjelenését követő három hónap elteltével kerülhet sor a beavatkozás elvégzésére.
A 187. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy nem szükséges a kérelem fenntartásáról szóló nyilatkozat megtételét követő időszak kivárása, ha „a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más műtéti esemény lehetővé teszi”. Továbbá a 187. § (7) bekezdése szerint – szakorvos véleménye alapján – várakozási idő nélkül elvégezhető a beavatkozás, ha a terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné, vagy a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Eütv. kompetens orvosi szakvéleménnyel igazolt egészségügyi indikáció alapján ad lehetőséget a várakozási idő lecsökkentésére, illetve elhagyására. Ez a szabályozási konstrukció nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével és a 8. §-nak az alapvető jogok elismeréséről és védelméről szóló általános előírásával. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a várakozási idő szabályozásával összefüggésben előterjesztett részében elutasította.
2. Az indítványozó a beadvány indokolásában felvetette, hogy a törvényhozó mulasztásos alkotmánysértést követett el, mert az Abh. után nem szabályozta újra a művi meddővé tételt, és emiatt akár 5 éves gyermekek esetében is sor kerülhet családtervezési célú meddővé tételre.
2.1. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság azt minősítette alkotmányellenesnek, hogy az Eütv. a vér szerinti gyermekek számától tette függővé a családtervezési célú művi meddővé tételt. A döntés indokolása szerint: „Az állam nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedés- és más társadalompolitikai szempontokat az 54. § (1) bekezdésén alapuló önrendelkezési jog sérelmével. (…) [A]z önrendelkezési jognak az Eütv. 187. § (2) bekezdésében megnyilvánuló korlátozása nem alkalmas és ezért értelemszerűen nem is szükséges eszköz az egyébként legitim népesedéspolitikai célok megvalósítására. Emellett az alapjog-érvényesítés attól sem tehető függővé, hogy a szülőknek vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekeik vannak-e.” (ABH 2005, 536, 549.)
Az Abh. az életkori határokkal kapcsolatban – egyebek mellett – a következőket tartalmazza: „Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a jogalkotó – az Alkotmány keretei között – az egészségügyi beavatkozásokra vonatkozó döntésképesség biztosítása és az ifjúság védelme érdekében jogosult olyan különleges rendelkezéseket megfogalmazni, amelyek nem igazodnak a Ptk.-beli cselekvőképesség rendszeréhez. Általánosságban elmondható, hogy egyes beavatkozásokról a gyermekek és a mentális sérültek is képesek autonóm döntést hozni, más esetekben a teljesen cselekvőképesnek tekintett személyektől is megkövetelhető, hogy rendkívül körültekintően, a hosszú távú következményekre is figyelemmel mérlegeljék a beavatkozás melletti és elleni érveket, szempontokat. Az életkori határok meghúzásakor a törvényhozónak kell mérlegelnie azt is, hogy a társadalmi mobilitás és életvitel a korábbiakhoz képest jelentősen átalakult, illetve sokszínűbbé vált. Emellett tekintettel kell lenni arra is, hogy az orvostudomány és a klinikai infrastruktúra fejlődése miatt ma már kevesebb kockázattal jár a 35. év feletti szülés.” (ABH 2005, 551.)
Az Abh.-val az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján – a jogbiztonság érdekében – 2006. június 30-i hatállyal semmisítette meg az alkotmányellenes rendelkezést. Az indokolás szerint „a pro futuro megsemmisítés arra szolgál, hogy a törvényalkotó megfelelően mérlegelhesse a törvénymódosítás szükségességét és az Alkotmánynak megfelelő szabályozás feltételeit”. (ABH 2005, 552.)
2.2. Az Eütvmód. által az Eütv.-be iktatott rendelkezések újraszabályozták a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személyek művi meddővé tételének feltételeit. Az indítványban felvetett, életkoron alapuló cselekvőképtelenség esetére a 187/B. § vonatkozik. Az (1) bekezdés kimondja, hogy cselekvőképtelen személy művi meddővé tételére irányuló beavatkozás „kizárólag jogerős bírósági határozat alapján, a fogamzóképesség elérését követően végezhető el.” A (2) bekezdés értelmében a beavatkozást a Fővárosi Bíróság engedélyezi a törvényes képviselő és a gyámhatóság együttes indítványa alapján. A (3) bekezdés előírja, hogy a döntéshozatal előtt a bíróságnak meg kell hallgatnia a cselekvőképtelen személyt is. A (4) bekezdés rögzíti az engedélyezés előfeltételei közé tartozó egészségügyi indikációkat:
„ha más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható, és
a) a cselekvőképtelen személy gyermek felnevelésére nem képes, és a beavatkozás elvégzése a cselekvőképtelen személy akaratával megegyezik,
b) a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és a beavatkozás elvégzése a cselekvőképtelen személy akaratával nem ellenkezik, vagy
c) a bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné.”
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság egyrészt úgy foglalt állást, hogy az utólagos normakontroll iránt előterjesztett indítvány nem tartalmaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló határozott kérelmet. Másrészt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hatályos szabályozás nem teszi lehetővé az indítványban felvetett feltételek szerinti művi meddővé tételt. Ezért az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást az Ügyrend 31. § e) pontja alapján – okafogyottság címén – megszüntette.
Budapest, 2010. május 11.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás