641/E/2006. AB határozat
641/E/2006. AB határozat*
2008.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 73. § (2) bekezdésében foglalt, a tanulmányok értékelésével kapcsolatos jogorvoslati lehetőség szabályozásával összefüggésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. A mulasztás álláspontja szerint abban áll, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 73. § (2) bekezdése a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntések elleni jogorvoslat vonatkozásában nem biztosítja megfelelően a hallgatói jogok érvényesülését, és nem felel meg a jogbiztonság követelményének sem. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a jogalkotó mulasztást követett el akkor, amikor az Ftv. 73. § (2) bekezdéséhez kapcsolódóan nem állapította meg a norma végrehajtásához szükséges garanciákat, mérlegelési szempontokat és jogi feltételeket.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogorvoslati eljárás megindítása a tanulmányok értékelésével kapcsolatos jogorvoslati lehetőség esetében a felsőoktatási intézmény mérlegelésétől függ, de a jogalkotó az ehhez szükséges részletszabályokat és mérlegelési szempontokat nem dolgozta ki, így a rendelkezés hiányos volta sérti a jogbiztonságot, az alapvető jogok tiszteletben tartását és korlátozásának alkotmányos szabályait, az emberi méltóságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a jogorvoslathoz való jogot és a diszkrimináció tilalmába ütközik, valamint ellentétes az Ftv. 1. § (3) bekezdésének h) pontjában, 1. § (6) és (7) bekezdésében, valamint az 51. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Az indítványozó elismeri, hogy a törvény lehetőséget ad a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntések elleni jogorvoslatra is, de megítélése szerint ennek megindítására a törvényi szabályozásból következően a felsőoktatási intézmény vezetője vagy az általa létrehozott bizottság diszkrecionális jogkörében jogosult. Mivel a jogalkotó nem határozta meg az ehhez szükséges garanciákat és mérlegelési szempontokat, a rendelkezés nem egyértelmű és világos, működését tekintve nem kiszámítható és nem nyújt védelmet a hallgatónak alapvető jogai gyakorlását tekintve, ezért sérti a jogbiztonság követelményét, és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik. A fentiekben ismertetettek alapján tartja az adott jogszabályi rendelkezést az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésével, az 54. § (1) bekezdésével, az 57. § (5) bekezdésével, a 61. § (1) bekezdésével, valamint a 70/A. § (1) bekezdésével ellentétesnek.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.”
2. Az Ftv.-nek az indítvány által érintett rendelkezései:
„1. § (3) A felsőoktatási intézmény – oktatási, kutatási, szervezeti és működési, gazdálkodási – autonómiája
h) garantálja a hallgatói egyéni és közösségi jogok érvényesülését.”
„1. § (6) A felsőoktatási intézmény szervezeti és működési autonómiáját e törvényben és szabályzataiban előírt demokratikus eljárási és döntési rend szerint valósítja meg.
(7) A felsőoktatási intézmény autonómiáját a törvényesség, a hatékonyság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a személyi felelősség biztosításával együttesen érvényesíti, e körben biztosítja a jogszabályok megtartását, az ellenőrzési feladatok ellátását és a mulasztás jogkövetkezményeinek érvényesítését.”
„51. § (1) Az e törvényben meghatározott hallgatói jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetve teljesíteni. A felsőoktatási intézmény döntései, intézkedései, dokumentumai nem vezethetnek az e törvényben, a szakképzésről szóló törvényben, illetve az e törvények végrehajtására kiadott jogszabályban biztosított hallgatói jogok csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségek korlátozására, a véleménynyilvánítás elfojtására, a tájékozódási jog korlátozására.”
„73. § (2) A hallgató a felsőoktatási intézmény döntése vagy intézkedése, illetve intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: döntés) ellen – a közléstől, ennek hiányában a tudomására jutásától számított tizenöt napon belül – jogorvoslattal élhet, kivéve a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntést. Eljárás indítható a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntés ellen is, ha a döntés nem a felsőoktatási intézmény által elfogadott követelményekre épült, illetve a döntés ellentétes a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában foglaltakkal, vagy megszegték a vizsga megszervezésére vonatkozó rendelkezéseket. A jogorvoslati eljárásban a hallgató, továbbá meghatalmazottja (Ptk. 222–223. §) járhat el.
(3) A jogorvoslati kérelem tárgyában – a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában meghatározott eljárási rend szerint – a felsőoktatási intézmény vezetője vagy az általa létrehozott bizottság jár el (a továbbiakban a felsőoktatási intézmény vezetője és a bizottság együtt: jogorvoslati kérelem elbírálója). A bizottság létszámáról, összetételéről, működéséről a szervezeti és működési szabályzat rendelkezik, azzal a megkötéssel, hogy a bizottság tagjainak legalább egyharmadát a hallgatói önkormányzat delegálja.
[...]
(5) A jogorvoslati kérelem elbírálója a következő döntéseket hozhatja:
a) a kérelmet elutasítja,
b) a döntés elmulasztóját döntéshozatalra utasítja,
c) a döntést megváltoztatja,
d) a döntést megsemmisíti, és a döntéshozót új eljárás lefolytatására utasítja.
(6) A döntést határozatba kell foglalni, és meg kell indokolni. Az eljárás során a határozatban fel kell hívni a figyelmet a jogorvoslat lehetőségére, és az eljárás során a hallgatót legalább egy ízben személyesen meg kell hallgatni. Ha a hallgató, illetve meghatalmazottja ismételt, szabályos értesítés ellenére nem jelenik meg a bizottság ülésén, akkor a személyes meghallgatásától el lehet tekinteni. A hallgató, illetve meghatalmazottja észrevételeit írásban is benyújthatja, kérve a személyes meghallgatásának mellőzését.
(7) A hallgató a jogorvoslati kérelem elbírálója által hozott döntés bírósági felülvizsgálatát kérheti, annak közlésétől számított harminc napon belül, jogszabálysértésre, illetve hallgatói jogviszonyra vonatkozó rendelkezések megsértésére hivatkozással. A bírósági eljárásra a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetét kell alkalmazni. A bíróság a döntést megváltoztathatja. A bíróság az ügyet soron kívül bírálja el.
(8) A felsőoktatási intézmény döntése jogerős, ha a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem nyújtottak be jogorvoslati kérelmet, vagy a kérelem benyújtásáról lemondtak. A másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé. A jogerős határozat végrehajtható, kivéve, ha a hallgató a bírósági felülvizsgálatát kérte.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány lényegében arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapítson meg, és hívja fel az Országgyűlést jogalkotói feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság 4/1999. (III. 31.) AB határozatában összefoglalta a mulasztásos alkotmánysértés vizsgálatával kapcsolatban kialakult és azóta is töretlen gyakorlatát, mely szerint „[a]z Alkotmánybíróságnak e kérdés eldöntésére vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABK 1998. május 222, 225.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.” (ABH 1999, 52, 56–57.)
Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § e) pontjában foglalt hatáskörében eljárva vizsgálta meg, hogy fennáll-e az indítványozó által állított jogalkotói mulasztás és az ebből eredő alkotmányellenes helyzet.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az Ftv.-vel összefüggésben a vélelmezett jogalkotói mulasztás fennáll-e, és az Alkotmánynak az indítványban megjelölt rendelkezéseiből levezethető-e olyan jogalkotási kötelezettség, amelynek elmulasztása alkotmányellenességet eredményezett.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a kérdéses jogszabályi rendelkezést vizsgálta meg a tanulmányi értékeléssel kapcsolatos jogorvoslati lehetőség vonatkozásában.
Az Ftv. 73. § (2) bekezdésének első mondata lehetőséget ad arra, hogy a hallgató a felsőoktatási intézmény által hozott döntés ellen, illetve valamely intézkedés elmulasztása esetén jogorvoslattal élhessen a törvény által meghatározott határidőn belül. A rendelkezés valamennyi tanulmányi ügyekkel kapcsolatos döntésre, intézkedésre vagy annak elmulasztására kiterjed, de a törvény maga fogalmaz meg egy kivételt: nem lehet jogorvoslattal élni a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntések ellen. Az indítványozó számára ehhez kapcsolódóan a törvényi rendelkezés következő fordulata jelentett értelmezési és alkotmányossági problémát: „Eljárás indítható a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntés ellen is, ha a döntés nem a felsőoktatási intézmény által elfogadott követelményekre épült, illetve a döntés ellentétes a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában foglaltakkal, vagy megszegték a vizsga megszervezésére vonatkozó rendelkezéseket.”
3. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a „jogorvoslathoz való jog csupán azt a követelményt támasztja – de azt sem abszolút követelményként – a törvényhozóval szemben, hogy az első fokon meghozott érdemi döntésekkel szemben, azt felülvizsgálandó, magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve hatósági döntésekkel szemben rendelkezésre álljon a bírói út” [összefoglaló jelleggel: 42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 572.]. Az Alkotmány a különböző eljárásokra vonatkozó törvényi szabályozásra bízza a jogorvoslati formák megjelölését, így a jogalkotó kötelezettsége, hogy olyan szabályokat alkosson, amelyek az alanyi jogok érvényesülését biztosítják, de ezek eltérő szabályozási lehetőségeket rejthetnek magukban.
Ennek megfelelően biztosítja és határozza meg az Ftv. a jogorvoslat lehetőségét a felsőoktatási intézmény által hozott döntések, intézkedések ellen, valamint intézkedések elmulasztása esetén, mely alanyi jogot biztosít a hallgatónak, hogy kérelemmel az intézményhez forduljon, és az eljárást lefolytassák. Ez a felsőoktatási intézmény oldaláról az eljárás lefolytatásának kötelezettségét jelenti. A kérdéses rendelkezés szerint a jogalkotó a felsőoktatási intézmény által hozott döntések ellen vagy az intézkedések elmulasztása esetén általános jogorvoslati jogot biztosít a hallgatónak, mellyel saját elhatározása szerint élhet vagy nem élhet a törvényben meghatározott időtartamon belül. Amennyiben azonban kérelmet terjeszt elő, úgy az intézmény köteles eljárást lefolytatni. Ezen rendelkezés alól egyetlen kivételt említ a törvény: a jogorvoslat joga nem terjed ki a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntésekre. A következő mondat szerint azonban ez alól is van kivétel: megindítható az eljárás, tehát lehet jogorvoslati joggal élni a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntésekkel szemben is, ha annak törvényi feltételei fennállnak. Ez az értelmezés nem hagy teret annak, hogy mérlegelési jogkörbe tartozik-e az eljárás lefolytatása, mert ha a hallgató ilyen irányú kérelemmel él, akkor az intézmény köteles az eljárást lefolytatni és az ügyet kivizsgálni. Ennek alapján tehát, ahogyan az Ftv.-hez fűzött törvényi indokolás is megfogalmazza, „a jogorvoslati jogosultság a tanulmányok értékelése tekintetében is biztosított, azzal a megkötéssel, hogy csak külön nevesített körben és feltételekre alapítottan gyakorolható”: ha a döntés nem a felsőoktatási intézmény által elfogadott követelményekre épült, illetve a döntés ellentétes a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában foglaltakkal, vagy megszegték a vizsga megszervezésére vonatkozó rendelkezéseket.
4. Az Ftv. egyébként számos további rendelkezést tartalmaz a felsőoktatási intézmény döntései és intézkedései elleni jogorvoslatról, beleértve azokat a szabályokat is, melyek a jogorvoslati kérelem nyomán hozott határozat bírósági felülvizsgálatáról [Ftv. 73. § (7) bekezdés], illetve a felsőoktatási intézmény egyenlő bánásmódot sértő döntéseinek a semmisségéről rendelkeznek (74. §). A jogorvoslatra vonatkozó szabályok közt található alapvető rendelkezés szerint a felsőoktatási intézmény köteles döntését írásban közölni a hallgatóval. A jogorvoslati kérelem benyújtása a közlés időpontjához képest határidőhöz kötött. Az írásbeli közlés elmaradása esetén a hallgató a tudomásszerzéstől számított határidőn belül nyújthat be jogorvoslati kérelmet [Ftv. 73. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés első mondata]. A jogorvoslati kérelem tárgyában – az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdésében rögzített, a tudományos és művészeti élet szabadságának jogából fakadó felsőoktatási intézményi autonómia jegyében – az intézmény vezetője vagy egy általa felállított bizottság dönt. Ezt az autonómiát részletezi az Ftv. 1. §-a, mely rögzíti, hogy az intézményi autonómia – többek között – magában foglalja azt a jogot, hogy a felsőoktatási intézmény döntsön a hallgatói ügyekben [Ftv. 1. § (3) bekezdés b) pontja]. A jogorvoslathoz való jogról rendelkező szabályok mellett az Alkotmánybíróság kiemeli az Ftv. 46. § (2) bekezdésének d) pontját, mely szerint a hallgató jogát képezi, hogy „javaslattal éljen, kérdést intézzen a felsőoktatási intézmény, illetve a kollégium vezetőihez, oktatóihoz, és arra legkésőbb a megkereséstől számított harminc napon belül érdemi választ kapjon.” A 46. § (7) bekezdése a hallgatói jogok között rögzíti, hogy a hallgatót megilleti az érdekérvényesítés és a jogorvoslat joga, e körben különösen az a jog, hogy jogai megsértése esetén eljárást indítson, továbbá igénybe vegye a nyilvánosságot, az oktatási jogok biztosához forduljon és igénybe vegye az oktatásügyi közvetítői szolgálatot.
5. A fentiek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó jogszabályi felhatalmazásból eredő kötelezettségének, valamely alapjog, jelen esetben jogorvoslati jog érvényesüléséhez szükséges rendelkezések megalkotásának eleget tett. Ezáltal az indítványozó által felvetett mulasztásos alkotmánysértés sem áll fenn, hiszen a jogalkotó nem mulasztotta el az adott kérdés szabályozását. Ennek alapján jogalkotói mulasztás hiányában sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott, a jogállamisághoz szorosan kapcsolódó jogbiztonság elvének sérelme, sem az indítványban megjelölt további alkotmányi rendelkezések megsértése nem áll fenn.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. március 17.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás