654/B/2006. AB határozat
654/B/2006. AB határozat
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 6. §-a és 8. § (2) bekezdés „így különösen, ha a díjemelés mértéke a nyolc százalékot meghaladja” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) – hiánypótlásra való felhívást követően pontosan megjelölt – 8. § (1) bekezdése első mondat második „kivéve, ha” kezdetű tagmondata, szoros összefüggés okán a 8. § (1) bekezdés további mondatai, valamint 8. § (2) bekezdése, és 11. § (2) bekezdése „a díj emelkedésének mértéke a 10%-ot meghaladja, vagy” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A támadott rendelkezések meghatározott esetekben – így például közlekedési költségek, adó, illeték, árfolyam változása esetén – lehetővé teszik az utazás díjának emelését az utazási vállalkozó számára, az utazás megkezdését megelőző 20. napig. Az indítványozó szerint ez a szabályozás ellentétes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) előírásaival, a fogyasztók – azaz jelen esetben az utasok – rovására. Az Fgytv. 14. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a fogyasztót (azaz jelen esetben az utast) írásban tájékoztatni kell a fogyasztóknak megvételre kínált termék eladási áráról és egységáráról, illetve a szolgáltatás díjáról, azt egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan forintban kell feltüntetni, úgy, hogy az tartalmazza az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is. Az indítványozó szerint a végleges összeg közlése a kötelező tájékoztatás részét képezi, amely meg kell, hogy előzze a szolgáltatás kiválasztását, azonban a Korm. rendelet lehetővé teszi, hogy az utazási vállalkozó csak hozzávetőleges árat közöljön az utassal (fogyasztóval), és a pontos árat csak akkor közölje, amikor az utas már kötve van az adott szerződéshez.
Az indítványozó szerint tehát a Korm. rendelet a vállalkozó üzleti kockázatát terheli az utasra, és lehetetlenné teszi az utas költségeinek előzetes tervezését, illetve a különböző szolgáltatások közötti választást, így a fogyasztói jogok sérelmét jelenti. Azaz szerinte a Korm. rendelet azért ellentétes a Fgytv.-vel, mert fogyasztói jogot, a megfelelő tájékoztatáshoz való jogot sérti, ezáltal pedig sérül a jogforrási hierarchia elve, így az Alkotmány 35. § (2) bekezdése.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Korm. rendeletet az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 19. § (1) bekezdés a) pontja 2008. december 28-ával hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén vizsgálja. Az Alkotmánybíróság – a fenti eseteken kívül – a támadott jogszabály hatályon kívül helyezése esetén az annak helyébe lépett új jogszabályt vizsgálja meg, amennyiben az tartalmazza a korábbi jogszabály indítványozó által támadott rendelkezését. Hatályon kívül helyezett jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálatára egyéb esetben nincsen mód (többek között: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456.; 882/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861.). Mivel a hatályos szabályozás az indítványozó által támadott rendelkezéseket lényegében azonos módon tartalmazza, az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a Korm. rendelet 6. §-ára, valamint a 8. § (2) bekezdés „így különösen, ha a díjemelés mértéke a nyolc százalékot meghaladja” szövegrészére folytatta le.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. A Korm. rendelet indítvány benyújtásakor hatályban volt rendelkezései:
„8. § (1) Az utazási szerződésben meghatározott díjak nem emelhetők, kivéve, ha a díjemelés lehetőségéről a szerződés rendelkezik. A díj emelésére kizárólag a közlekedési költségek nemzetközi egyezményen alapuló díjszabási vagy hatósági árának változása miatt, továbbá egyes szolgáltatásokkal kapcsolatos adó, illeték, valamint a szolgáltatóval kötött szerződésben szereplő deviza forintárfolyamának időközi változása miatt kerülhet sor. A díjemelés mértékének arányosnak kell lennie a költségek emelkedésének mértékével. A díjemelés indokát az utassal írásban közölni kell.
(2) Az utazási szerződésben meghatározott díjak összege az indulást megelőző 20 napon belül az (1) bekezdésben meghatározott okból sem emelhető.”
„11. § (1) Az utas az utazás megkezdése előtt az utazási szerződéstől írásban tett nyilatkozattal bármikor elállhat.
(2) Ha az utas nem a saját érdekkörében felmerült okból áll el, különösen, ha a díj emelkedésének mértéke a 10%-ot meghaladja, vagy az utazási vállalkozó az utazási szerződésben foglaltakat lényegesen módosítani kívánja, illetőleg a program lényegesen megváltozott, az utast a 10. § (2) bekezdésében, illetve a 10. § (4) bekezdésében meghatározott jogok illetik meg. Nem minősül az utas saját érdekkörében felmerült okból történő elállásnak, ha azért áll el, mert az úti cél vagy az ahhoz vezető útvonal olyan területet érint, ahová az utazást a Külügyminisztérium nem ajánlja.”
3. Az R. kifogásolt rendelkezése:
„6. § (1) Az utas által az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj nem emelhető, kivéve, ha a díjemelés lehetőségéről a szerződés rendelkezik. A díj emelésére kizárólag
a) a szállítási költségek (ideértve az üzemanyagköltségeket),
b) az utazási szerződésben vállalt részszolgáltatásokkal kapcsolatos adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen üdülőhelyi díj, horgonyzási díj, repülőtéri illeték), vagy
c) deviza – az utazásszervező közreműködőjével kötött szerződésben meghatározott mutató szerinti – forintárfolyamának
változása miatt kerülhet sor.
(2) A díjemelés mértékének arányosnak kell lennie a költségek emelkedésének mértékével, és a szerződésben pontosan meg kell határozni a módosított díj számításának módját.
(3) A díjemelés indokát az utassal a díjemelés közlésével egyidejűleg közölni kell.
(4) Az utas által az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj az utazás megkezdését megelőző húsz napon belül az (1) bekezdésben meghatározott okból sem emelhető.”
„8. § (2) Ha az utazásszervező az utazási szerződés lényeges feltételét az indulás előtt rajta kívül álló okból kívánja jelentősen módosítani, így különösen, ha a díjemelés mértéke a nyolc százalékot meghaladja, köteles erről az utast haladéktalanul tájékoztatni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
A jelen ügyben eldöntendő kérdés az volt, hogy az Alkotmány 35. § (2) bekezdés alapján alkotmányellenes-e az R. azért, mert az Fgytv.-be ütközik.
Az indítványozó által sérelmezett rendeleti szabályozás az utazási szerződés egyes szabályait tartalmazza. Az utazási szerződés alapvető szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendezi. A Ptk. 415. § (1) bekezdése értelmében az utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból – így különösen szállás, étkezés – álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni.
A Fgytv. hatálya a vállalkozások azon tevékenységére terjed ki, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti, ahol fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje, illetve vállalkozás, aki meghatározott tevékenységet önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében végzi, míg szolgáltatás: termék, ingatlan vagy vagyoni értékű jog értékesítésén kívül minden olyan – ellenszolgáltatás fejében végzett – tevékenység, amely a megrendelő, illetve megbízó igényének kielégítésére valamely eredmény létrehozását, teljesítmény nyújtását vagy más magatartás tanúsítását foglalja magában.
Az indítványozó különösen azt kifogásolja, hogy a Fgytv. 14. §-ában foglalt, az ár feltüntetésére vonatkozó rendelkezéseknek ellentmond az R. 6. §-a azáltal, hogy lehetővé teszi az utazási szerződés alapján fizetendő díj emelését.
Az Fgytv. 14. §-ának megfelelően a fogyasztót – jelen esetben az utast – írásban kell tájékoztatni a szolgáltatás áráról, a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében meghatározva, és a szolgáltatás díjaként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni.
Ezen rendelkezések által tartalmazott követelményeknek az Alkotmánybíróság megítélése szerint az R. megfelel. Az R. 3. §-a szerint az utazási szerződést annak valamennyi kikötésével együtt írásban kell megkötni, és papíron vagy – ha a szerződést elektronikus dokumentumba foglalták – más tartós adathordozón az utas rendelkezésére kell bocsátani. Az utazási szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Az R. 4. § (1) bekezdése meghatározza az utazási szerződésnek kötelező tartalmi elemeit. A 2. § szerint a rendelet rendelkezéseitől – az 5. §-ban foglalt kivételekkel, melyek az előleg fizetésére vonatkoznak – az utas hátrányára nem lehet eltérni.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az R. támadott 6. §-a az utazási szerződés egyes olyan szerződési feltételeit rendezi, amelyek az Fgytv.-ben foglalt követelményeket nem érintik, hanem egyes szerződéses rendelkezéseket határoznak meg. Így az R. 6. §-a lehetővé teszi az utazási szerződésben foglalt díj emelését, azonban csak több feltétel fennállása esetén, így csak akkor, ha az utazási szerződés a díjemelés lehetőségét tartalmazza, és csak az R. 6. §-ában meghatározott esetek valamelyikében, így kizárólag a szállítási költségek (ideértve az üzemanyagköltségeket), az utazási szerződésben vállalt részszolgáltatásokkal kapcsolatos adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen üdülőhelyi díj, horgonyzási díj, repülőtéri illeték), vagy deviza – az utazásszervező közreműködőjével kötött szerződésben meghatározott mutató szerinti – forintárfolyamának változása miatt kerülhet sor. Nem emelhető tehát az utazás díja, ha ennek lehetőségét a szerződés nem tartalmazza, még a fenti esetekben sem, továbbá még ha a szerződésben szerepel is a díjemelés lehetősége, arra az utazást megelőző 20 napon belül már nem kerülhet sor [R. 6. § (4) bekezdés]. Az R. rendelkezéseinek megfelelően az utazás díját lényegében úgy kell meghatározni, hogy meg kell jelölni a szervezés és a szolgáltatás díját, meg kell határozni ezekhez kapcsolódóan a forgalmi adó összegét, az illetékeket, egyéb kötelező terheket, illetve végösszegként ezek együttes összegét. Az így kapott díj csak abban az esetben emelhető, ha az utazási szerződés lehetővé teszi, ellenkező esetben nem.
Egyebekben pedig az utazási szerződésre, mint a vállalkozási szerződés egy külön nevesített formájára is alkalmazandók a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános rendelkezései, így különösen a 205. § (3) bekezdése, melynek értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.
A hatályos rendelet lehetővé teszi, hogy az utas az utazás megkezdése előtt bármikor írásban tett nyilatkozattal elálljon az utazási szerződéstől [R. 8. § (1) bekezdés]. Az utazási szerződésben az utas elállása esetére bánatpénz is kiköthető ugyan, azonban ha az utas azért áll el a szerződéstől, mert az utazásszervező az utazási szerződés lényeges feltételét az indulás előtt rajta kívül álló okból kívánja jelentősen módosítani, így különösen, ha a díjemelés mértéke a nyolc százalékot meghaladja, vagy azért, mert az úti cél vagy az ahhoz vezető útvonal olyan területet érint, amely – az utazási szerződés megkötését követően – a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett központi államigazgatási szerv honlapján az utazásra nem javasolt utazási célországokat és térségeket megjelölő felsorolásba felvételre kerül, bánatpénz nem követelhető [R. 8. § (8) bekezdés]. Az utasnak az új szabályozás szerint arra is lehetősége van, hogy az utazási szerződés szerinti utazásban való részvétel jogát olyan harmadik személy részére engedményezze, aki megfelel az utazási szerződésben meghatározott utazási feltételeknek, erről azonban haladéktalanul köteles az utazásszervezőt tájékoztatni.
A korábban hatályban volt Korm. rendeletben szereplő, az utazásszervezőt az utas saját érdekkörében felmerült okból való elállása esetén megillető kártalanítás a hatályos rendeletbe nem került bele.
Az Alkotmánybíróság szerint az R. az utazási szerződésben foglalt szolgáltatás díjának emelése nem ellentétes a Fgytv.-vel, mivel nem áll azzal összefüggésben. Az R. szabályai szerint a díjemelésre kizárólag olyan okból kerülhet sor, amely az utazásszervező (vállalkozó) érdekkörén kívül esik, ezekre befolyással nem bír, így nem megalapozott az az indítványozói állítás, hogy az utazásszervező a vállalkozói kockázatát hárítja az utasra. Az R. szigorú feltételek megléte mellett teszi lehetővé a szolgáltatás díjának emelését, és ezekben az esetekben is csak akkor, ha az utazási szerződés – melynek tartalmát az utas is ismeri – a díjemelés lehetőségét tartalmazza, azaz az utazásszervező önkényesen nem emelheti a szolgáltatás díját. A fenti kötöttségeken túl időbeli korlátot is szab a jogalkotó, hiszen az utazást megelőző 20 napon belül már egyáltalán nem kerülhet sor díjemelésre, még akkor sem, ha az egyéb körülmények fennállnak.
Mivel az Alkotmánybíróság az R. 6. §-át a Fgytv.-vel nem találta ellentétesnek, így nem áll fenn az indítványozó által állított alkotmányellenesség, nem sérül az Alkotmány 35. § (2) bekezdése sem. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Az indítványozó kérte a Korm. rendelet 8. §-ával való szoros összefüggése okán a Korm. rendelet. 11. § (2) bekezdés „ha a díj emelkedésének mértéke a 10%-ot meghaladja, vagy” szövegrésze megsemmisítését is, mellyel lényegében megegyező tartalmú az R. 8. § (2) bekezdés „ha a díjemelés mértéke a nyolc százalékot meghaladja” szövegrésze. Ahogy az Alkotmánybíróság az R. 6. §-át nem találta ellentétesnek az Fgytv.-vel, ugyanígy nem ellentétes magasabb szintű jogszabállyal az R. 8. § (2) bekezdése sem. A hatályos szabályozás a korábbi szabályok szerinti 10%-os díjemeléshez képest már 8%-ot meghaladó díjemelés esetén is lehetővé teszi az utas számára – többek között – a szerződéstől való elállást, illetve az utazásszervező számára ilyen esetben is azonnali tájékoztatási kötelezettséget ír elő; ezáltal nem sérül a megfelelő tájékoztatáshoz való jog sem. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2009. december 15.
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás