658/B/2006. AB határozat
658/B/2006. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 301. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 301. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó utólagos normakontroll iránti indítvány keretében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) kamatszámításra vonatkozó szabályait tartotta alkotmányellenesnek. Indokolása szerint a jogbiztonság követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], a bírósághoz fordulás jogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] egyaránt sérti az, hogy a kamatszámításra vonatkozó szabályok változása nem hat ki a vele mint adóssal szemben 1995-ben jogerősen befejeződött ügyre. Mivel az indítványozó adós jogerős bírósági ítéleten alapuló fizetési kötelezettségének eleget tenni nem tudott, ezért ellene 1999-ben végrehajtási eljárás indult. Álláspontja szerint a jogerős ítéletben meghatározott kamatmérték (az akkor hatályos szabályok szerint 20%, illetve 28%) azóta jelentősen csökkent, azonban e jogszabályi változások (a Ptk. módosításáról szóló 2000. évi LXXXVIII. törvény, valamint e törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXXVII. törvény, illetve a Ptk. módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény) a saját ügyét nem befolyásolták. Úgy vélte, hogy a Ptk. 2004. május 1. óta hatályos 301. § (1) bekezdése – mint módosított törvényszöveg – „általános érvénnyel akkor szüntette volna meg az alkotmánysértő állapotot, ha olyan rendelkezést tartalmaz, ami a korábban született ítéletek végrehajtása során való alkalmazását kifejezetten elrendeli”. Emellett álláspontja szerint a Ptk. módosításáról szóló 2000. évi LXXXVIII. törvény jogalkotói mulasztást valósított meg. Véleménye szerint e jogszabálynak is el kellett volna rendelnie a „hatálybalépését megelőzően hozott végrehajtható határozatokban foglalt kötelezés alapján történő elszámolásokra való alkalmazását”. Nézete szerint az a tény, hogy különböző időpontban született ítéletek más-más kamatmértéket vesznek alapul, hátrányos megkülönböztetést eredményez a kötelezettek között, és a jogbiztonság követelményét is sérti.
A hiánypótlási felhívást követően a jogi képviselővel rendelkező indítványozó az indítványát a Ptk. 301. § (1) bekezdésének a Ptk. módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény 5. §-ával meghatározott és jelenleg is hatályos szövege tekintetében tartotta fenn azzal, hogy az álláspontja szerint – az első indítványában foglalt indokolást fenntartva – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért annak megsemmisítését kérte.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Ptk.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„301. § (1) Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az indítványozó kérelme pontosan mire irányult.
A hiánypótlási felhívást követően pontosított beadványában az indítványozó kizárólag a Ptk. 301. § (1) bekezdésének a 2004. május 1. napjától hatályos szövegét tartotta az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek, a Ptk. e rendelkezésének korábbi – de jelenleg is hatályban levő – módosító rendelkezéseit nem támadta. Emellett a jogbiztonság követelménye, illetve a bírósághoz fordulás joga tekintetében az indítványát nem tartotta fenn (erre vonatkozóan azonban eredeti indítványában sem található konkrét indokolás, pusztán a rendelkezések felsorolása), ezért az Alkotmánybíróság a Ptk. 301. § (1) bekezdésének e két alkotmányos rendelkezés vonatkozásában történő vizsgálatát mellőzte.
Ugyanakkor – mivel az indítványozó hiánypótló beadványában úgy nyilatkozott, hogy eredeti indítványát e fenti kiegészítéssel tartja fenn – az Alkotmánybíróság a jogalkotói mulasztás megállapítására irányuló kérelmet – melyet a pontosító beadványában az indítványozó nem említ – úgy tekintette, hogy azt az indítványozó fenntartotta.
Ezért az Alkotmánybíróság a Ptk. 301. § (1) bekezdésének vizsgálatára irányuló indítványt [mely az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére irányul], valamint a mulasztás megállapítása iránti kérelmet [mely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és a 70/A. § (1) bekezdésére irányul] az alábbiak szerint bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróság az 1292/B/1995. AB határozatában (ABH 2002, 732.) vizsgálta a Ptk. 301. § (1) bekezdésének alkotmányosságát, ezért az Alkotmánybíróság elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e ítélt dolognak. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (ítélt dolog).
A fenti alkotmánybírósági határozat a Ptk. 301. § (1) bekezdésének a 2004. május 1. előtt hatályos szövegét vizsgálta alkotmányossági szempontból. Ennek megfelelően a jelenleg hatályos Ptk.-beli kamatszámításra vonatkozó támadott rendelkezés nem azonos az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal, így ítélt dolog nem állapítható meg.
3. Az indítványozó szerint az a tény, hogy a különböző időpontban született ítéletek a kamatszámítás során a törvényi rendelkezések változása miatt más-más kamatmértéket vesznek alapul, hátrányos megkülönböztetést eredményez a kötelezettek között. [Az Alkotmánybíróság ebben a körben jegyzi meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 2/2002. (VI. 3.) véleménye (Bírósági Határozatok 2002. évi 9. szám.) a Ptk. módosításáról szóló törvények értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben egyrészt részletes szöveges kamatszámítási útmutatást, másrészt ennek táblázatos megfelelőjét is tartalmazza.]
Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az alkotmányos alapjogok tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.].
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel”. [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] „A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. [...] A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.)
Az Alkotmánybíróság megállapítja: a vizsgált szabályozás, a Ptk. 301. § (1) bekezdése a kamatszámításra vonatkozó szabályt tartalmaz. Önmagában az, hogy a jogszabályok változásával azok hatálybalépését követően a jogalanyokra egységesen más szabályok vonatkoznak, nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek. Ennek indoka, hogy a szabályozás változásának hatálybalépését megelőzően kötött szerződések kötelezettjei nincsenek összehasonlítható helyzetben a módosulás hatálybalépését követően között szerződések alanyaival, azaz e természetes vagy jogi személyek nem alkotnak homogén csoportot. A kamatszámítás módját meghatározó szabály valamennyi, a jogszabály hatálybalépését követően megkötött szerződés alanyára egységesen vonatkozik.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ptk. 301. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
4. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványozónak a mulasztás megállapítása iránti kérelmét vizsgálta meg. Az indítványozó úgy vélte, hogy a Ptk. 2004. május 1. óta hatályos 301. § (1) bekezdése azért eredményez jogalkotói mulasztást, mert nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy e számítási módot a hatálybalépését megelőzően született ítéletek végrehajtása során is alkalmazni kell. Azaz az indítványozó szerint az alkotmányellenes mulasztás abban áll, hogy a jogszabályok változásával a már jogerősen lezárt ítéletek rendelkező részében foglalt kamatszámítási rendelkezések változatlanok maradnak, ami véleménye szerint hátrányos megkülönböztetést eredményez, valamint a jogbiztonság követelményét is sérti.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-a szabályozza, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204–206.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].
Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozási hiány fennáll-e. Arra a következtetésre jutott, hogy a Ptk. 301. § (1) bekezdésében, valamint a Ptk. módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény 28. § (4) bekezdésében (a kamatmértéket a módosítás hatályba lépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni) foglalt rendelkezések együttes értelmezése és alkalmazása kizárja a jogalkotói mulasztás megállapítását. A törvény hatálybalépéséről szóló rendelkezés szerint a jogszabályváltozás a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépést követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Maga a jogszabály egyértelműen és világosan meghatározza, hogy a módosult rendelkezéseket milyen esetekben kell alkalmazni. Emellett nincsen olyan alkotmányos rendelkezés, mely a törvényhozó irányában az indítványozó által kívánatosnak tartott jogalkotási kötelezettséget írna elő. Ezen túlmenően a hatályos szabályozás nem fosztotta meg az állampolgárok egyetlen csoportját sem az alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől, végül nincs olyan jogszabályi felhatalmazás, illetve feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség sem, melyet a törvényhozó a szabályozás megalkotásakor ne vett volna figyelembe. Ezen indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, sem az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét nem állapította meg.
Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozónak azon elvárása, hogy a támadott rendelkezéseket a már lezárt jogviszonyokra is alkalmazni kellene, pontosan a jogállami jogbiztonság követelményének maradéktalan érvényesülése ellen hatna, ugyanis ebben az esetben a jogszabály módot nyitna a már jogerősen eldöntött és lezárt jogviták ügyében született határozatok utólagos megváltoztatására. Önmagában az indítványozó azon vélelme, hogy a Ptk. támadott rendelkezése amiatt hiányos, hogy a saját, már jogerősen befejezett ügyében a rá nézve kedvezőbb kamatszámítási szabályok nem alkalmazhatóak, nem eredményez jogalkotói mulasztást.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ptk. 301. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is elutasította.
Budapest, 2009. december 14.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás