Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

67/2006. (XI. 29.) AB határozat

67/2006. (XI. 29.) AB határozat1

2006.11.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata Képviselő-testülete a XIII. kerületi önkormányzat tulajdonában levő piacok működéséről szóló 34/1995. (VII. 7.) önkormányzati rendeletének 3. § (2) bekezdése és (4) bekezdésének utolsó mondata, valamint 1. és 2. számú mellékletei alkotmányellenesek, ezért azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata Képviselő-testületének a XIII. kerületi önkormányzat tulajdonában levő piacok működéséről szóló 34/1995. (VII. 7.) önkormányzati rendelete módosításáról szóló 30/2005. (XII. 19.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.m.) 1. és 2. számú mellékleteinek alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a, 21. § (2) bekezdése és 37. §-a alapján. Az indítványozó szerint az Ör.m. 1. és 2. számú mellékletei, amelyek a Lehel Csarnokban fizetendő helypénz (a napijegyes asztalok díjtételeinek), valamint a tartós helyhasználat és átmeneti hasznosítás esetén irányadó bérleti díjak mértékét határozzák meg, ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 9. §-ával, 44/A. § (2) bekezdésével és a 70/A. § (1) bekezdésébe foglalt egyenlő bánásmód követelményével. Az indítványozó külön hivatkozik a 21/2003. (IV. 18.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh.), amelyet – álláspontja szerint – analogikusan lehetne alkalmazni a jelen ügyben.
Tekintettel arra, hogy az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 9. §-ával és 44/A. § (2) bekezdésével összefüggésben nem jelölte meg az alkotmányellenesség indokát, az Alkotmánybíróság – figyelemmel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdésére és az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozatának 26. § (1) bekezdésére (ABH 2003, 2065.) – indítvány-kiegészítésre hívta fel az indítványozót.
A hiánypótlási felhívásnak eleget téve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben – utalva a 28/2005. (VII. 14.) AB határozatban kifejtettekre – előadta, hogy a jogalkotó nem tartotta be a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez kapcsolódó „kellő idő” követelményét, valamint nem vette figyelembe a szerződéses jogviszonyban álló felek mellérendeltségi helyzetét, így a szabályozás sérti a jogbiztonság elvét.
Az Alkotmány 9. §-ának sérelmét az indítványozó abban látta, hogy „a szabályozás az egyes vállalkozások között önkényesen tesz különbséget, miközben azok ugyanazon helyen és időben, ugyanazon fogyasztókat megcélozva fejtik ki tevékenységüket”.
Végül, az indítványozó szerint az Ör.m. támadott rendelkezései azért ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, mert a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 36. § (2) bekezdésébe foglalt tiltó szabály ellenére a képviselő-testület rendeletben állapítja meg a Lehel Csarnok helyiségei bérleti díjának mértékét. Ezen túlmenően azért is sérül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése, mivel a támadott szabályok ellentétesek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 8. § t) pontjával, amely az egyéb tulajdonság miatti közvetlen hátrányos megkülönböztetést tiltja, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 76. §-ával, amely alapján a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.
A fentiek alapján kérte az Alkotmánybíróságot a sérelmezett rendelet alkotmányellenességének kihirdetésére visszamenő hatályú megállapítására és megsemmisítésére.
II.
Az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályi rendelkezések figyelembevételével hozta meg döntését.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
(...)
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(...)
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
(...)
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az Ltv. alapján:
„36. § (2) Az önkormányzat tulajdonában lévő helyiség (a továbbiakban: önkormányzati helyiség) bérbeadásának és a bérbeadó hozzájárulásának a feltételeit – az önkormányzati lakásokra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – önkormányzati rendelet határozza meg; a helyiségbér mértékét az önkormányzati rendelet nem szabályozhatja.”
(...)
„91/A. § 12. Nem lakás céljára szolgáló helyiség az, amely kizárólag ipari, építőipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, kereskedelmi, tárolási, szolgáltatási, igazgatási, honvédelmi, rendészeti, művelődési, oktatási, kutatási, egészségügyi, szociális, jóléti és más gazdasági célra szolgál.”
3. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata Képviselő-testületének a XIII. kerületi önkormányzat tulajdonában levő piacok működéséről szóló 34/1995. (VII. 7.) önkormányzat rendelete (a továbbiakban: Ör.) szerint:
„2. § (1) Az Önkormányzat tulajdonában lévő piac (a továbbiakban: ÖK. piac) létesítéséről, helyéről, rendeltetéséről, az ott alkalmazott díjszabásról az Önkormányzat Képviselő- testülete határoz.
(2) A piac fenntartásával, működtetésével összefüggő, a kizárólagos tulajdonosi döntés körébe nem tartozó feladatokat (a továbbiakban: üzemeltetés) a XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete által alapított Lehel Csarnok Élelmiszerkereskedelmi Központ Üzemeltető Kft. (a továbbiakban: üzemeltető) – kizárólagos jogosultsággal – látja el. Az üzemeltetővel a polgármester – a Jogi Bizottság véleményének kikérése után – üzemeltetési szerződést köt.
(3) Helyhasználó az, aki az üzemeltetővel olyan szerződéses jogviszonyt létesít, amely alkalmi (napi) vagy tartós helyhasználatot biztosít.
(4) Napi helyhasználat esetén a helyhasználó napijegyet kap és helypénzt fizet.
(5) Tartós helyhasználat esetén, helyhasználó üzemeltetővel bérleti szerződést köt, mely a helyhasználat feltételeit is tartalmazza, és bérleti díjat fizet.
3. § (1) A piacon elfoglalt helyért és az igénybe vett szolgáltatásokért a helyhasználó a díjszabásban megállapított díjat köteles fizetni. A díj befizetésének rendjét az üzemeltető állapítja meg.
(2) A piacon fizetendő helypénz, bérleti díj és egyéb díjak összegét a rendelet 1. és 2. számú melléklete tartalmazza.
(3) A bérleti díjat, a bérlemény működésével arányos közüzemi költségeket, a piac közös létesítményeinek üzemeltetéséért, a különböző szolgáltatásokért, valamint a helyhasználatért járó díjat a helyhasználónak a bérleti szerződés megkötésének napjától a hely visszaadásáig kell fizetnie abban az esetben is, ha a tevékenység még nem kezdődött el.
(4) A tartós használatra alkalmas árusítóhelyek, helyiségek használatára az üzemeltető e rendeletben meghatározott keretek között köthet bérleti szerződést. A Lehel Csarnok galéria szintjén lévő helyiségek átmeneti hasznosítással is bérbe adhatóak. Az átmeneti hasznosítás időtartama nem haladhatja meg az 1 évet. Az átmeneti hasznosítással bérbe adott helyiségekre vonatkozó bérleti díjak mértékét e rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.
(5) A napi helyhasználatra kijelölt terület igénybevételére a helyhasználó napijegy megváltásával szerez jogosultságot. A napijegyet az árusítás befejezéséig meg kell őrizni. A napijegy másra nem ruházható át.”
(...)
„1. sz. melléklet
a 34/1995. (VII. 7.) Budapest Főváros
XIII. kerületi önkormányzati rendelethez
DÍJSZABÁS
a Lehel Csarnokban alkalmazandó díjakról

Tevékenységi kör

Díjtétel
Ft/m2/hó

1/ Zöldség-gyümölcs

940,–

2/ Hús, hal, baromfi

1.120,–

3/ Tej, kenyér

940,–

4/ Látványpékség

1.260,–

5/ Vegyes élelmiszer – jövedéki termék nélkül

940,–

6/ Vegyes élelmiszer – jövedéki termékkel

4.400,–

7/ Büfé, presszó, kifőzde

4.400,–

8/ Büfé, presszó, kifőzde alkoholárusítással

5.600,–

9/ Savanyúság

1.260,–

10/ Vegyi áru, kozmetika

2.500,–

11/ Konyhafelszerelés

3.000,–

12/ Ruha, cipő, textil

5.660,–

13/ Könyv, újság

880,–

14/ Virág

2.500,–

15/ Raktár

660,–

16/ Hűtött raktár

920,–

17/ Egyéb piaci értékesítés szervezése

12.400,–

18/ Méz

940,–

19/ Állateledel

940,–

20/ Használt ruha

4.600,–

21/ Lakossági szolgáltatás 1. (fodrász, jav. tev. stb.)

940,–

22/ Lakossági szolgáltatás 2. (lottó-totó, bank, szolg. iroda stb.)

4.400,–

23/ Trafikáru

4.400,–

24/ Iparcikk jellegű kereskedelem (pl. számítástechnika)

5.660,–

25/ Egyéb kereskedelmi és szolgáltató tevékenység

12.400,–

26/ Játék (gyermekjáték, játéksportszer)

1.260,–

Több profil együttes alkalmazása esetén a magasabb díjtételt kell fizetni. Jelen díjtételek az ÁFÁ-t nem tartalmazzák.
Napijegyes asztalok díjtételei

Tevékenységi kör

Díjtétel Ft/asztal/nap

1/ Zöldség, gyümölcs

840,–

2/ Házilag készített élelmiszer (pl. méz)

960,–

3/ Virág

960,–

4/ Vágott baromfi

960,–

5/ Gomba (bevizsgálás mellett)

1.360,–

Jelen díjtételek az ÁFÁ-t nem tartalmazzák.
2. sz. melléklet
a 34/1995. (VII. 7.) Budapest Főváros
XIII. kerületi önkormányzati rendelethez
DÍJSZABÁS
a Lehel Csarnokban a galériaszint, metrószint és a földszint a Kassák L. utcai oldalon (F 616, 617, 618, 619, 620, 711, 712, 713) átmeneti hasznosítással bérbeadott helyiségekben alkalmazandó díjakról

Tevékenységi kör

Díjtétel Ft/m2/hó

1/ Zöldség-gyümölcs

2.600,–

2/ Hús, hal, baromfi

2.600,–

3/ Tej, kenyér

2.600,–

4/ Látványpékség

2.600,–

5/ Vegyes élelmiszer – jövedéki termék nélkül

2.600,–

6/ Vegyes élelmiszer – jövedéki termékke

l 4.800,–

7/ Büfé, presszó, kifőzde

4.800,–

8/ Büfé, presszó, kifőzde alkohol árusítássa

16.600,–

9/ Savanyúság

2.600,–

10/ Vegyi áru, kozmetika

2.800,–

11/ Konyhafelszerelés

3.260,–

12/ Ruha, cipő, textil

6.600,–

13/ Könyv, újság

2.600,–

14/ Virág

2.800,–

15/ Méz

2.600,–

16/ Állateledel

2.600,–

17/ Használt ruha

4.800,–

18/ Lakossági szolgáltatás 1. (fodrász, jav. tev. stb.)

2.600,–

19/ Lakossági szolgáltatás 2. (lottó-totó, bank, szolg. iroda stb.)

4.800,–

20/ Trafikáru

4.800,–

21/ Iparcikk jellegű kereskedelem (pl. számítástechnika)

6.600,–

22/ Egyéb keresedelmi és szolgáltató tevékenység

12.800,–

23/ Közérdekű szolgáltatás

900,–

24/ Raktár

2.400,–

25/ Hűtött raktár

2.660,–

26/ Játék (gyermekjáték, játéksportszer)

2.600,–

Több profil együttes alkal- mazása esetén a magasabb díjtételt kell fizetni. Jelen díjtételek az ÁFÁ-t nem tartalmazzák.
Megjegyzés: Az 5. pontban feltüntetett vegyes élelmiszer boltban fűszerpaprika árusítása megengedett.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
1.1. Az Ör.m. indítványozó által támadott 1. és 2. számú mellékletei 2006. január 1-jei hatállyal léptek az Ör. korábbi, 1. és 2. számú mellékletei helyébe. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó részben a rendeletalkotási hatáskör túllépésére, részben tartalmi alkotmányellenességre, nem közjogi érvénytelenségre hivatkozott indítványában, az Alkotmánybíróság érdemben az Ör. 1. és 2. számú mellékletét vizsgálta [63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 676, 683–690.; 4/2006. (II. 15.) AB határozat, ABK 2006. február, 68, 74.].
1.2. Az Alkotmánybíróság – gyakorlatának megfelelően – szoros összefüggés okán az alkotmányossági vizsgálatot kiterjesztette azon Ör.-beli rendelkezésekre [az Ör. 3. § (2) bekezdésére és (4) bekezdésének utolsó mondatára], amelyek a támadott mellékletekre hivatkoznak [3/1992. (I. 23.) AB határozat, ABH 1992, 329, 330.; 26/1995. (V. 15.) AB határozat, ABH 1995, 123, 124.; 2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH 1998, 41, 46.; 16/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 153.; 5/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75, 77.].
2.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a támadott szabályok megalkotásával a képviselő-testület nem ultra vires gyakorolta-e rendeletalkotási hatáskörét, nem sértette-e meg az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
2.2. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során abból indult ki, hogy az önkormányzat tulajdonában álló vásárcsarnokban levő helyiségek bérbe adása olyan polgári jogügylet, amelyre elsősorban az Ltv., valamint a Ptk. rendelkezései irányadók. A vásárcsarnok területén található helyiségek az Ltv. 91/A. § 12. pontja, valamint a bírói gyakorlat alapján (BH. 2006. 160.; EBH 2002. 817.) nem lakás céljára szolgáló helyiségnek minősülnek. Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében kifejtette: az önkormányzati tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek – szemben az önkormányzati tulajdonú lakásokkal – a szabad vállalkozás körébe tartozó tulajdoni tárgyaknak minősülnek [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 388.]. A helyiségbérletre irányuló jogügyletben az önkormányzat tulajdonosi jogait gyakorló képviselő-testület a bérlővel mellérendeltségi pozícióban álló jogalanyként vesz részt, és nincs olyan alkotmányi kötelezettség, amely alapján az önkormányzati tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbe adásának egyes feltételeit önkormányzati rendeletbe kellene foglalni. A polgári jog és a felek privátautonómiája által szabályozott jogügyletek tartalmi vagy formai elemeinek közhatalmi (jogalkotási) úton történő meghatározása során a közhatalommal (törvény- vagy rendeletalkotási hatáskörrel) rendelkező tulajdonos nem járhat el visszaélésszerűen, így különösen – figyelemmel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 70/A. § (1) bekezdésére – a közhatalmi (jogszabályi) aktussal történő jogviszony-módosítással nem hozhatja olyan, hátrányosabb helyzetbe a másik szerződő felet, amelynek eredményeként a közhatalommal rendelkező szervvel szerződéses jogviszonyban álló fél korlátozottabb jogvédelmi lehetőségekkel élhet, mint ha számára az egyébként rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket igénybe vehetné (lásd a Ptk.-beli vagy az Ebtv.-beli jogcímek szerinti igényérvényesítési lehetőségeket).
2.3. Az indítványozó kifejezetten az Abh.-val elbírált ügyet hívja fel analógiaként, amelyben a „jogalkotó önkormányzat a szeszes italt forgalmazó pavilonok esetében – az egyéb pavilonokhoz képest – 3,6-szeres, a szeszárusító vendéglátó-ipari előkertek esetében – az egyéb vendéglátó-ipari előkertekhez képest – 12-szeres díjat állapított meg. Az Alkotmánybíróság – figyelemmel határozatának III.2.2. pontjába foglaltakra – rámutat, hogy a közhatalom gyakorlásához közelebb álló, közterület-használattal, a díjszabás mértékével kapcsolatos ügyek alkotmányossági megítélése eltérhet az olyan, elsősorban polgári jogi ügyletekétől, mint a nem lakás céljára szolgáló, ha az önkormányzat (annak tulajdonosi jogait gyakorló képviselő-testület) az egyik szerződő fél: „a közterület fogalomkörébe tartozó ingatlanok – fajtáinak, jellegének sokrétűsége (út, utca, tér, kerékpárút, gyalogút, járda, közkert, közpark, kiépített parkolóhelyek, pihenőhelyek, játszótér, közhasználatú zöldterületek, közlekedési műtárgyak stb.) miatt – a közterület-használat szempontjából nem kezelhetőek homogén csoportként. A közterületi ingatlanok használati módjai szerint azonban az egyes használati módok (hirdetési tevékenység, kereskedelem, vendéglátás, kulturális és sporttevékenységek, anyagtárolás stb.) homogén csoportot képezhetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyi önkormányzat a közterület-használati díj megállapítása során ne érvényesíthetne helyi gazdaságpolitikai, városképi, városfejlesztési érdekeket is.” (ABH 2003, 784, 789.)
3.1. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az önkormányzati tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére irányuló szerződések (bérleti díjak) önkormányzati rendelettel történő módosításával. A 20/1992. (IV. 7.) AB határozatában és a 17/1995. (III. 13.) AB határozatában azért állapított meg alkotmányellenességet és megsemmisítette meg a támadott, bérleti díjak módosításáról szóló rendeleti szabályokat, mert az önkormányzati képviselő-testületek törvényi felhatalmazás hiányában, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével ellentétesen szabályozták a bérleti díjakat. A Ptk. 226. § (1) bekezdése ugyan lehetővé teszi, hogy egyes esetekben jogszabály meghatározza a szerződés bizonyos tartalmi elemeit, ám az indítványok elbírálása időpontjában, a Ptk. 434. § (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából – a Ptk. 685. §-ának a) pontja értelmében – az önkormányzati rendelet nem tartozott a „jogszabály” fogalmi körébe. Ebből következően a képviselő-testületnek nem volt törvényi felhatalmazása, hogy önkormányzati rendeletben az állampolgárokra is kötelező érvénnyel állapítsa meg a bérleti szerződések tartalmi elemeit. (ABH 1992, 120, 121.; ABH 1995, 467, 469.)
3.2. A 401/B/1996. AB határozattal elbírált ügyet követően, figyelemmel a Ptk. 685. § a) pontjának időközi módosítására, amelynek értelmében a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogviszonya tekintetében az önkormányzati rendelet jogszabálynak minősül, az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványokat, amelyek szerint a támadott rendeletek felhatalmazás nélkül, a Ptk. irányadó rendelkezéseivel és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével ellentétesen határozták meg a önkormányzati tulajdonú, nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díját [ABH 1998, 924, 926–927.; 75/2002. (XII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 681, 686–687.; 57/2003. (XI. 21.) AB határozat, ABH 2003, 871, 887.].
4.1. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXXII. törvény 15. §-a – 2006. március 31-ei hatállyal – módosította az Ltv. 36. § (2) bekezdését. Az Ltv. 36. § (2) bekezdése kifejezett tilalmat állapít meg a nem lakás céljára szolgáló, önkormányzati tulajdonban álló helyiségek bérleti díjának önkormányzati rendeletben történő szabályozására: „az önkormányzat tulajdonában lévő helyiség (a továbbiakban: önkormányzati helyiség) bérbeadásának és a bérbeadó hozzájárulásának a feltételeit – az önkormányzati lakásokra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – önkormányzati rendelet határozza meg; a helyiségbér mértékét az önkormányzati rendelet nem szabályozhatja.”
A hatályos szabályozás szerint a vásárcsarnokban levő helyiségek bérleti díja szabad áras szolgáltatásnak minősül, mértékének meghatározására a felek – az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe foglalt piacgazdaság lényegi elemét jelentő, a Ptk. 200. § (1) bekezdésében is kifejezett szerződési szabadságból eredő – szabad megállapodása irányadó.
4.2. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Tekintettel az Ltv. 36. § (2) bekezdésére, 2006. március 31-ét követően az önkormányzat képviselő-testülete tulajdonában lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség és – argumentum a maiore ad minus – a napijegyes asztal bérleti díja mértékének rendelettel történő meghatározására nem rendelkezik hatáskörrel. Mindezek alapján az Ör. 3. § (2) bekezdése és (4) bekezdésének utolsó mondata, valamint 1. és 2. számú mellékletei ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, ezért azokat – a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően – megsemmisítette.
5.1. Az indítványozó az Ör. kihirdetésére visszamenő hatályú megsemmisítését kérte. Az Abtv. 42. § (1) bekezdése értelmében a határozat közzétételének napján veszti hatályát az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek ítélt jogszabály vagy annak rendelkezése. E főszabálytól eltérő lehetőséget biztosít az Alkotmánybíróság számára az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban a visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokául az eljárást kezdeményező érdekkörében felmerülő különösen fontos okot nem tárt fel. A jogbiztonság védelme érdekében sem tartotta szükségesnek az ex tunc hatályú megsemmisítést.
5.2. Figyelemmel arra, hogy az alkotmányellenes rendelkezések tartós jogviszonyokra is vonatkozhattak, az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, az Ör. 3. § (2) bekezdésének és (4) bekezdése utolsó mondatának, valamint 1. és 2. számú mellékleteinek ex nunc hatályú megsemmisítése – az Abtv. 43. § (2) bekezdése alapján – nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött bérleti jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.
6. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 3. § (2) bekezdésének és (4) bekezdése utolsó mondatának, valamint az Ör. 1. és 2. számú mellékleteinek alkotmányellenességét megállapította, így – állandó gyakorlatának megfelelően – nem vizsgálta azt, hogy fennáll-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 9. §-ával és 70/A. § (1) bekezdésével való ellentét. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat ABH 2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.]
A határozat Magyar Közlönyben való közzétételéről szóló rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 351/B/2006.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére