Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

680/B/2006. AB határozat

680/B/2006. AB határozat*

2008.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés c) pontja, 5. §-a, 12. § (3)–(4) bekezdése, valamint 14. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Jr.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a Jr.-nek az építészeti-műszaki tervezői (a továbbiakban: tervezői) tevékenység gyakorlásának feltételei között a jogosultsági vizsgát előíró 2. § (2) bekezdés c) pontja, továbbá e vizsga szabályait tartalmazó 5. §-a sérti az Alkotmány munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot kimondó 70/B. § (1) bekezdését, mert ezek hiányában a tervezők nem gyakorolhatják szabadon szakmájukat. A szaktudást ugyanis az oklevél igazolja, a jogosultsági vizsga ezért felesleges, és mert a kamarák irányítása alá tartozik, „visszaélésre, hátrányos megkülönböztetésre ad lehetőséget.” Sérül továbbá – nézete szerint – az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadsága, és a 70/G. § (1) bekezdése által biztosított művészeti élet szabadsága, amelynek kapcsán azt fogalmazta meg, hogy az esztétikum a szabad véleménynyilvánítás és a művészi élet szabadsága körébe tartozik, „így nem szorítható vizsgakövetelmények közé.”
A névjegyzéki bejegyzés megújításához szakmai továbbképzés igazolását megkívánó 14. § (3) bekezdése az indítványozó szerint ugyancsak az előbbi alkotmányos jogok sérelmét valósítja meg azzal kiegészítve, hogy ha a vizsgáztatók szakmai szintje magasabb, „lehetőséget ad a vizsgázó hátrányos megkülönböztetésére és a munkából való kirekesztésére.”
Az indítványozó kifejtette, hogy a Jr. vezető tervezői cím elbírálásának feltételeire vonatkozó 12. § (3) bekezdése és az egyes díjakhoz vezető tervezői cím kapcsolását tartalmazó (4) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik, mert „szubjektív megítélés alapján szelektál a tervezők között,” és e díjak „tényleges teljesítményt nem takarnak.” Kiegészített beadványában utal egyéb jogszabályokra is annak alátámasztására, hogy a követelmények miatt az építészek egy része „kiszorul” a tervezésből, többek között a zsüri – nem támadható – értékelése miatt.
2. A Jr. 12. § (3) bekezdését az építési műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól szóló 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet és a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet módosításáról szóló 151/2007. (VI. 26.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdés b) pontja módosította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályokat vette figyelembe:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
„70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.”
2. A Jr.-nek a beadvány benyújtásakor hatályos, támadott rendelkezései:
„2. § (2) A szakmagyakorlási jogosultság megállapításának feltételei:
(...)
c) a jogosultsági vizsga letételének vagy a jogosultsági vizsga alóli mentesség igazolása a (3) bekezdésben és az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott személyek kivételével.”
„5. § (1) A jogosultsági vizsgát – amely a szakmagyakorlás szakterületeihez kapcsolódó eljárási jogi, pénzügyi, szabvány- és minőségügyi szakmai ismeretek elsajátításának az igazolása – az e rendeletben meghatározottak szerint az országos szakmai kamarák szervezik.
(2) A jogosultsági vizsga általános és különös részből áll. A jogosultsági vizsgakövetelmény-rendszert – a 6–7. §-okban meghatározott szakok szerint illetékes felsőoktatási intézmények bevonásával, valamint az illetékes miniszter egyetértésével – az országos szakmai kamarák dolgozzák ki, és a miniszter teszi közzé.
(3) A jogosultsági vizsgabizottságot (a továbbiakban: vizsgabizottság) az országos szakmai kamarák hozzák létre és működtetik. A vizsgabizottság elnökből, szakmai elnökből és tagokból áll. A vizsgabizottság elnöke az illetékes miniszter által megbízott személy, a szakmai elnöke az országos szakmai kamara szakterületi képviselője, tagjai a 6–7. §-okban meghatározott szakok szerinti országos szakmai kamarák és illetékes felsőoktatási intézmények képviselői.
(4) A vizsgabizottság tagjaiból álló tanács (az elnök, a szakmai elnök és tagok) vizsgáztat, a szakmagyakorlási jogosultság megállapításához igazodóan szakterületek szerint változó összetétellel. A vizsgáztató tanács legalább 3 és legfeljebb 6 tagból állhat.
(5) A jogosultsági vizsgabizottság létrehozásának és működésének, továbbá a vizsga lebonyolításának részletes eljárási szabályait – különösen a jelentkezésre, a vizsgáztatásra és a vizsgaanyag hozzáférésének módjára vonatkozó rendelkezéseket – az országos szakmai kamarák szabályzatban határozzák meg.
(6) A jogosultsági vizsgától a szakmagyakorlási jogosultságot megállapító területi szakmai kamara – a kérelem elbírálása, illetve a névjegyzékbe történő bejegyzési eljárás során – indokolt esetben részben vagy egészben eltekinthet, ha
a) a kérelmező igazolt szakmai gyakorlatának tartalma – kamarai szabályzatban meghatározottak szerint – a vizsgakövetelmények ismeretét alátámasztja
b) a kérelmező valamelyik szakterületen (településrendezési, építészeti-műszaki tervezési, építésügyi műszaki szakértői, felelős műszaki vezetői, építési műszaki ellenőri, építésügyi, alkalmassági, közigazgatási) már eredményes vizsgával vagy szakvizsgával rendelkezik, és e vizsga követelményrendszere a szakmagyakorlási jogosultsági vizsga követelményrendszerével teljeskörűen vagy részben megegyezik, vagy
c) a kérelmező betöltötte 60. életévét és a kérelmezett szakterületen a kérelem benyújtását megelőzően legalább 15 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(7) A jogosultsági vizsga díja 33 000 Ft, amelyből a vizsga általános részének díja 10 000 Ft. A jogosultsági vizsga – sikertelenség esetén részben vagy egészben – megismételhető. A pótvizsga díja a jogosultsági vizsgadíjjal azonos.
(8) A jogosultsági vizsga díját a jogosultsági vizsgára történő jelentkezéskor kell megfizetni a vizsgát szervező országos szakmai kamara részére. A jogosultsági vizsga díjáról a szervező országos szakmai kamara elkülönített nyilvántartást vezet. A díj kizárólag a vizsgaszervezés, -lebonyolítás fedezetére használható fel.”
„12. § (3) Az országos szakmai kamara a vezető tervezői cím megállapítása iránti kérelmet és mellékleteit – a gyakorlati idő szakmai tartalma alapján, a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – a kamara szabályzatában meghatározott eljárás szerint a következő szempontok szerint bírálja el:
a) a bemutatott tervdokumentumok a korszerű tudományos-technikai színvonalnak megfelelnek-e;
b) a tervezési folyamatban való jártasság igazolható-e;
c) a megtervezett és megvalósult építmények tervei, belsőépítészeti, táj- és kertépítészeti, településrendezési tervek többrétű és magas szakmai színvonalú tervezői tevékenységet dokumentálnak-e.
(4) Vezető tervezői címet kell megállapítani településtervezési, építészeti-műszaki tervezési, belsőépítészeti, valamint táj- és kertépítészeti tervezési szakterületen azon kérelmező számára, aki kiemelkedő építészeti-műszaki, illetve településtervezési tervezési tevékenységéért Kossuth-díjat, Széchenyi-díjat, Ybl-díjat, Pro Architectura-díjat, Ferenczy-díjat, Munkácsy Mihály-díjat, Palóczi Antal-díjat, illetve táj- és kertépítészeti tervezésért Ormos Imre-díjat kapott.”
„14. § (3) A megújítás feltétele a külön jogszabályban meghatározott szakmai továbbképzés teljesítésének igazolása.”
3. A Jr. 12. § (3) bekezdésének az elbíráláskor hatályos szövege:
„12. § ( (3) A vezető tervezői cím megállapítása iránti kérelmet és mellékleteit – a gyakorlati idő szakmai tartalma alapján, a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – a kamara szabályzatában meghatározott eljárás szerint a következő szempontok szerint kell elbírálni:
a) a bemutatott tervdokumentumok a korszerű tudományos-technikai színvonalnak megfelelnek-e;
b) a tervezési folyamatban való jártasság igazolható-e;
c) a megtervezett és megvalósult építmények tervei, belsőépítészeti, táj- és kertépítészeti, településrendezési tervek többrétű és magas szakmai színvonalú tervezői tevékenységet dokumentálnak-e.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az 580/B/2003. AB határozatában már állást foglalt a Jr. 2. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányossága tekintetében az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben. Az Alkotmánybíróság ezért az indítvány e rendelkezést támadó része kapcsán elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.”
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja alapján „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.)
Amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére hivatkozással terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.] Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a fenti ügyben az építész technikusok hátrányos megkülönböztetése kapcsán vizsgálta a támadott rendelkezés alkotmányosságát, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást az indítvány e részére is érdemben folytatta le.
2. A Jr. a tervezői szakma gyakorlásának feltételei között írja elő a 2. § (2) bekezdés c) pontjában a jogosultsági vizsga letételét, az 5. §-ban rögzíti annak szervezési elveit, lebonyolítására pedig az országos szakmai kamarákat jogosítja fel. A 14. § (3) bekezdése a [Jr. 14. § (1) bekezdése szerint 5 évig érvényes] névjegyzéki bejegyzés megújításához szakmai továbbképzést kíván meg. E rendelkezések kapcsán az indítványozó több alkotmányos rendelkezés sérelmét állította.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében: „A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. (...) A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja.” [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 121.]
Az Alkotmánybíróság a 40/1997. (VII. 1.) AB határozatában kimondta: „Bizonyos, az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódó szintű végzettség, vizsgák, szakmai gyakorlat megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, illetve valamely szakma gyakorlásának. E szubjektív feltételek teljesítése elvileg mindenki számára nyitva áll. (...) Önmagában tehát az, hogy az állam olyan további feltételt állapított meg a mérnökök számára a tervezői tevékenység gyakorlásához, melynek e személyek megfelelnek, nem jelentik a foglalkozáshoz való jog sérelmét.” (ABH 1997, 282, 285.)
A fentiekre figyelemmel a foglalkozás szabad megválasztását deklaráló alkotmányi rendelkezés nem zárja ki azt, hogy egyes foglalkozások tekintetében a jogszabályok speciális követelményeket támasszanak. Így a képesítési előírásokon felül további követelményt támasztó rendelkezés, amely az adott foglalkozás gyakorlásának megfelelő színvonalon történő folytatását hivatott biztosítani, nem korlátozza a foglalkozásba kerülést, elvileg mindenkinek lehetősége nyílik a feltételek teljesítésére.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
3. Az indítványozó a művészi élet szabadságát és a véleménynyilvánítás szabadságát deklaráló alkotmányi rendelkezésekbe ütközőnek is tartotta a Jr. jogosultsági vizsgára illetőleg továbbképzésre vonatkozó rendelkezéseit.
Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában kimondta, hogy a véleménynyilvánítás „anyajoga” többféle szabadságjognak, az ún. „kommunikációs” alapjogoknak. Megállapította: „Tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága.” (ABH 1992, 167, 170–171.)
A vélemény közlésének egyik módja annak művészi alkotás formájában történő megjelenítése, amellyel az alkotás készítőjének mondanivalóját továbbítja. Az Alkotmánybíróság a 24/1996. (VI. 25.) AB határozata szerint a művészet sajátosságaiból fakad, hogy a művészeti alkotást szerzője rendszerint a nyilvánosságnak (a közönségnek) szánja. „Minden olyan előírás tehát, amely a művészeti alkotások megismerhetőségét korlátozza, veszélyezteti a művészeti élet szabadságát. A vázoltak alapján a művészeti élet szabadságához való jog lényeges tartalmát a művészeti alkotómunka minden hatalmi jellegű befolyástól mentes gyakorlása és a művészi alkotásban megjelenő vélemény szabad kinyilvánítása, tehát a műalkotások nyilvánosságra hozásához való jog jelenti.” (ABH 1996, 107, 110.)
A művészi élet szabadsága jogának tényleges jogosultjai a művészi alkotás létrehozói, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban nem minden kreatív tevékenységet végző személy vonható e körbe.
A tervezői tevékenység az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 32. § (1) bekezdése meghatározásában az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez szükséges építészeti-műszaki tervdokumentáció elkészítése, míg a Jr. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerint az Étv. 34. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eljárásokhoz szükséges, az Étv. 32. §-ának (1) bekezdése szerinti építészeti-műszaki tervdokumentáció elkészítése.
Az Étv. 32. § (11) bekezdése szerint a terv – külön törvény alapján – szerzői jogvédelem alatt áll. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. § (2) bekezdése az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását szerzői jogi védelem alá helyezi, így a (2) bekezdés k) pontja az építészeti alkotást és annak tervét. Az 1. § (3) bekezdése értelmében azonban a védelem az alkotást akkor illeti meg, ha egyéni, eredeti jellegü, és az Szjt. indokolása kiemeli, hogy valamely építészeti alkotás szerzői jogi védelme nem érinti az építésügyi igazgatásra vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát. Az építésügy központi irányítása, összehangolása és ellenőrzése az Étv. 4. §-a értelmében állami feladat, így az építmények tervezésére is részletes szabályok vonatkoznak. Az Étv.-hez fűzött indokolás utal arra, hogy a törvény a tervezést, illetve az építést vállalkozásként fogja fel. Az alkotás tehát csak akkor minősül építészeti-műszaki tervnek, ha megfelel az Étv. 3. §-ában foglalt általános, illetőleg a tervező személyéhez kapcsolódó követelményeknek (Étv. 32–33. §, Jr.), valamint a tervvel szemben támasztott speciális előírásoknak [az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet, az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet]. Ezek hiányában nem lehet szó építészeti-műszaki tervről, így alkotóját sem illeti meg a tervhez kapcsolódó művészeti szabadság joga.
A fentiekre figyelemmel a tervezési tevékenység feltételeinek előírásával a Jr. nem sérti a művészeti élet, illetőleg a véleménynyilvánítás szabadságnak alkotmányos jogát, ezért az Alkotmánybíróság e vonatkozásban elutasította az indítványt.
4. Az indítványozó alkotmányellenesnek találta a Jr. azon rendelkezését, amely az egyes kiemelkedő tervezési tevékenységéért díjazottak számára mérlegelés nélkül lehetővé teszi a vezető tervezői cím megállapítását, ezáltal indokolatlan különbséget tesz a tervezők között.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241–242.] Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra, hogy „a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.) Nem minősül azonban megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő alanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket.” (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.)
A támadott rendelkezés tekintetében a csoportképzés a Jr. 12. § (1)–(3) bekezdésével együtt értelmezhető: azonos szabályozási kör alá tartoznak a vezető tervezői címre pályázók, akiknek az ott meghatározott szempontoknak való megfelelését a szakmai kamara bírálja el. A díjazottak esetében az eljárás annyiban tér el, hogy a Jr. 12. § (4) bekezdése vélelmet állít fel arra nézve, hogy a feltételeknek megfelelő kvalitásokkal rendelkeznek.
A megkülönböztetés azonban nem tekinthető önkényesnek. A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény 1. §-a határozza meg általánosságban, hogy milyen esetben alapíthatók és adományozhatók kitüntetések, köztük művészeti díjak. A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény 1. §-a rendelkezik arról, hogy a díjak annak adományozhatók, akik a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a kulturális és művészeti alkotások, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményt értek el. Ehhez hasonlóan fogalmazza meg a kiemelkedő teljesítmény igényét a díjazottak munkásságával szemben a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter által adományozható díjakról szóló 31/2005. (X. 21.) TNM rendelet.
A vezető tervező címre való alkalmasságot a jogalkotó tehát alappal tekintette igazoltnak a megjelölt díjazottak részéről, így a javukra történt megkülönböztetés ésszerű indokból történt. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ára alapított indítványt is elutasította.
Budapest, 2008. április 1.

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére