69/B/2006. AB határozat
69/B/2006. AB határozat*
2011.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdésének az Alkotmány 7. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó indítványában a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 164. §-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. A Vht. támadott rendelkezése értelmében a végrehajtási eljárás során befolyt összegből elsődlegesen a végrehajtási költségeket – az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költségeket – kell kiegyenlíteni. Az indítványozó szerint az említett törvényi szabályozás sérti az arányosság elvét, és ezen keresztül a jogállami jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] alkotmányi rendelkezését, mivel ha az adósnak kevés végrehajtható vagyontárgya van, akkor a végrehajtási eljárás úgy zárulhat, hogy a végrehajtó megkapja a végrehajtási ügyérték alapján megállapított munkadíjat, költségeit és jutalékát, míg a végrehajtást kérő a követeléséből semmihez nem jut hozzá. A Vht. kifogásolt rendelkezése nem írja elő az arányosítást, így a fent jelzett aránytalanság a támadott törvényi rendelkezés végrehajtó általi alkalmazásával következhet be. Az indítványozó szerint az aránytalanság „két síkon” is felmerül a támadott szabályozással összefüggésben: a végrehajtási ügyértékhez igazodó behajtási jutalék sok esetben nem áll arányban a végrehajtó által ténylegesen elvégzett munkával, illetve a végrehajtónak különböző jogcímeken járó összegek nem állnak arányban az eljárás eredményességével, ez alapján a végrehajtást kérőnek jutó összeggel. Az indítványozó szerint a Vht. 5. § (1) bekezdésében foglalt, a végrehajtási eljárás célját meghatározó törvényi rendelkezés is sérül a támadott szabályozás alapján, mivel az eljárás során sok esetben csak a végrehajtó költségei és munkadíja térül meg, a végrehajtást kérő követelése nem.
Az indítványozó – egy gyakorlati példával szemléltetve – kifejtette azt, hogy a jog kiszámíthatósága és előreláthatósága nem érvényesül a Vht. 164. §-ának támadott szabályozásában, ami szerinte ellentétes a jogállami jogbiztonság alkotmányi rendelkezésével.
Az indítványozó szerint sérül az Alkotmány 7. § (1) bekezdése is, amely a nemzetközi jog és a belső jog összhangját írja elő. Ezt az álláspontját arra alapítja, hogy az Európai Közösség Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban: Római Szerződés) – „a Nizzai Szerződéssel módosított egységes szerkezetbe foglalt szerződés sorszámozását követve” – 5. cikkének, illetve a szerződéshez csatolt a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) értelmezése során döntéseiben több ízben rámutatott arra, hogy „közösségi szerv csak olyan intézkedést hozhat, ami arányban áll az intézkedés céljával”. Az indítványozó ehhez kapcsolódóan utalt arra is, hogy a Bíróság több határozatában is rámutatott arra, hogy „az arányosság az egész közösségi jogrendet átható olyan követelmény, amelynek bármely eljárás során érvényesülnie kell.” Az indítványozó a Bíróság joggyakorlatában érvényesülő más jogelvek sérelmére is hivatkozott a Vht. kifogásolt szabályozása kapcsán, így a »természetes igazságosság«, a „jogbiztonság” a „szerzett jogok és jogos várakozások védelme” jogelveire is, valamint azzal is érvelt, hogy az Alkotmánybíróság elsődleges alapjogi tesztjében is szerepel az arányosság követelménye.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
2. A Vht. indítvány elbírálásakor hatályos vizsgált rendelkezése:
„164. § (1) A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget – az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget – kell kielégíteni. (…)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVII. törvény 11. §-a – 2011. június 18-i hatállyal – módosította a Vht. 164. §-át. A módosítás következtében a Vht. 164. §-ának a számozása megváltozott és a Vht. 164. §-a kiegészült egy új (2) bekezdéssel. A Vht. indítvánnyal támadott 164. §-ában foglalt törvényi rendelkezés – változatlan tartalommal – átkerült a Vht. 164. § (1) bekezdésébe. Tekintettel arra, hogy a Vht. fent megjelölt módosítása érdemben nem érintette az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdéseket, ezért az Alkotmánybíróság – irányadó gyakorlatának megfelelően – az indítvány elbírálásának az időpontjában hatályban lévő Vht. 164. § (1) bekezdésére nézve folytatta le a vizsgálatot.
Az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, az ennek részét képező jogbiztonság alkotmányi rendelkezésének a sérelmét állító indítványt vizsgálta. Az Alkotmánybíróság töretlen joggyakorlata az egyes jogintézmények kiszámítható, biztonságos és előre látható működését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság szerves részének tekinti. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 47/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 525, 534, 541.] Az indítványozó egyrészt a Vht. támadott rendelkezésének az „aránytalanságára”, másrészt arra alapította az Alkotmány felhívott rendelkezésének a sérelmét, hogy a végrehajtási költség kielégítési elsőbbsége – azokban az esetekben, amikor a végrehajtható vagyon még a végrehajtási költségeket sem fedezi – megakadályozza azt, hogy a végrehajtást kérő az őt jogszerűen megillető végrehajtás alá vont követeléshez hozzájusson. A Vht. 164. § (1) bekezdése a törvény VIII. fejezetén belül, a végrehajtás során befolyt összeg kifizetését szabályozó rendelkezések között helyezkedik el a végrehajtási költség elsőbbsége címszó alatt. Tartalmilag arról rendelkezik, hogy a végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget, a végrehajtási költséget kell kielégíteni. A Vht. 34. § (1) bekezdése szerint – ha a Vht. eltérően nem rendelkezik – a végrehajtás során felmerült költségeket a végrehajtást kérő előlegezi és az adós viseli. A Vht. 34. § (4) bekezdése alapján a felek az általuk előlegezett költség összegét kötelesek a végrehajtó elszámolási számlájára befizetni, illetőleg nyugta ellenében a végrehajtónak átadni. A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése alapján a végrehajtót a hatáskörébe tartozó végrehajtás foganatosításáért munkadíj és költségtérítés, az adós teljesítése esetén pedig ezen felül behajtási jutalék illeti meg. Az R. 1. § (2) bekezdése értelmében a munkadíjat és a költségtérítést a végrehajtást kérő előlegezi; ezeket az összegeket továbbá a behajtási jutalékot az adós viseli. Az R. 17. §-a részletezi a végrehajtási eljárás kezdetén a végrehajtónak megfizetendő költségek körét és mértékét, továbbá az említett költségek megfizetésének a módját. A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor, illetve meghatározott cselekmény végrehajtása esetén a cselekmény elvégzését vagy elvégeztetését követően díjjegyzéket készít az általa az eljárás során felszámított munkadíjról, költségtérítésről és behajtási jutalékról, valamint az őt esetleg megillető egyéb összegről [R. 21. § (1) bekezdés]. A díjjegyzék képezi az alapját a végrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségekkel való elszámolásnak. Az indítványozó egyrészt azt tekintette aránytalannak, hogy a végrehajtási jutalék sok esetben nem áll arányban a végrehajtó által elvégzett munkával, másrészt pedig azt, hogy a végrehajtót különféle jogcímeken megillető összegek nem állnak arányban a végrehajtási eljárás eredményességével, azzal az összeggel, amihez az eljárás végén a végrehajtás eredményeként a végrehajtást kérő ténylegesen hozzájut. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az R. 19. § (1) bekezdése értelmében pénzkövetelés esetén a behajtási jutalék összege a végrehajtható okiratban feltüntetett teljes összegből (R. 7. §) behajtott összeg alapulvételével kerül megállapításra, így e tekintetben az indítványozó által állított aránytalanság nem áll fenn.
Az indítványozó szerint a Vht. 164. § (1) bekezdése azért teremt kiszámíthatatlan, előre nem látható jogi helyzetet, mert sok esetben a végrehajtást kérő az eljárás befejezésekor sem a jogerős bírói határozatban megjelölt követeléséhez, sem pedig a végrehajtási eljárás általa előlegezett költségeihez nem jut hozzá. Az Alkotmánybíróság az R. egyes rendelkezéseinek az alkotmányosságát vizsgáló, az indítványban is felhívott 781/B/1995. AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) kifejtette, hogy sem a bíróságokról szóló korábban hatályban volt 1972. évi IV. törvény 41. § (1) bekezdéséből, amely a bíróságok feladataként írta elő a bírósági határozatok végrehajtásáról történő gondoskodást, sem az Alkotmány más rendelkezéseiből nem következik annak a szükségessége, hogy az állam garantálja is a végrehajtás eredményességét. A hivatkozott határozat indokolásában az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a jogbiztonság elvét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] nem érinti a végrehajtással szükségképpen felmerülő pénzügyi terhek kockázatának az alakulása. (ABH 1997, 821, 823.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vht. 164. § (1) bekezdésében foglalt törvényi szabályozás világos és egyértelmű normatartalmat hordoz; nem teszi kiszámíthatatlanná vagy előre nem láthatóvá a Vht. végrehajtási eljárás költségeinek a végrehajtás során befolyt összegből való elszámolására vonatkozó szabályozását, ennek részeként a végrehajtási költség elsőbbségét előíró törvényi rendelkezést. Az indítványozó által kifejtett érvek döntően olyan, a végrehajtási eljárás hatékonyságára, a végrehajtást kérő általi költségelőlegzés és költségviselés megtérülési kockázatára, arányosságára, a kifogásolt szabályozás „igazságosságára” vonatkoznak, amit az Alkotmánybíróság – irányadó gyakorlatának megfelelően – nem vizsgált. Az indítványozó érvei nem a végrehajtási eljárás, illetve ennek részeként a végrehajtási eljárás eredményeként behajtott követelés felosztására, a végrehajtási költségek elsőségére vonatkozó szabályozás kiszámíthatatlanságára, bizonytalanságára, hanem az eljárás eredményességének a kiszámíthatatlanságára, előre nem láthatóságára vonatkoztak. Az Alkotmánybíróság szerint a kifogásolt törvényi szabályozás jogi bizonytalanságot nem eredményez. Bizonytalanságot az adósnak a végrehajtás időpontjában fennálló vagyoni helyzete, a végrehajtási eljárás keretében a végrehajtást kérő által érvényesített követelés megtérülése idéz elő. Ez a materiális, az adós anyagi helyzetéből eredő bizonytalanság azonban nem érinti a támadott törvényi rendelkezés által szabályozott jogintézmény kiszámítható és átlátható működését.
Az Abh. idézett indokolásában is kifejtettek szerint, a végrehajtási eljárás eredményességének az állam általi garantálása, úgyszintén a végrehajtást kérő által előlegezett végrehajtási költségek, illetve a végrehajtás alá vont követelés megtérülésének állam (végrehajtó) általi garantálása nem vezethető le a jogállami jogbiztonság követelményéből. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a jogalkotó feladata és felelőssége a végrehajtási költségek körének és előlegezési szabályainak, valamint a végrehajtási eljárás eredményeként befolyt összeg felosztásának a szabályozása. Ennek során a végrehajtási eljárások hatékonyságának a növelése érdekében a kifogásolt törvényi szabályozástól eltérő rendelkezéseket is kialakíthat, a végrehajtással szükségképpen felmerülő pénzügyi terhek kockázatát az érintettek között a hatályos törvényi rendelkezésektől eltérően is megoszthatja.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vht. 164. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványozónak az Alkotmány 7. § (1) bekezdése sérelmére alapított indítványát is, és arra vonatkozóan az alábbiakat állapította meg.
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében „[a]z Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, (...) e szerződések, mint elsődleges jogforrások (...) közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak [72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 861.].” Ezt az elvi álláspontot foglalta el az Alkotmánybíróság az 1053/E/2005. AB határozatban (ABH 2006, 1824, 1828.), és a 87/2008. (VI. 18.) AB határozatban (ABH 2008, 707, 738.) is. Az indítványozó érvelése szerint a Római Szerződés 5. cikkének, valamint az ahhoz csatolt Jegyzőkönyv értelmezése során a Bíróság a közösségi jog általánosan érvényesülő jogelvének tekinti az arányosság követelményét. E jogelvvel és a Bíróság joggyakorlatában alkalmazott – az indítványban megjelölt – további jogelvekkel találta ellentétben állónak az indítványozó a Vht. 164. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a határozza meg. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e a közösségi jogot, és arra sem, hogy ellentétes-e valamely, a Bíróság joggyakorlatában alkalmazott jogelvvel. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január 3.) 29. § b) pontja alapján – hatásköre hiányában – visszautasította.
Budapest, 2011. október 4.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Balsai István s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
Dr. Szalay Péter s. k., |
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás