KÜ BH 2006/71
KÜ BH 2006/71
2006.02.01.
Az építési munka folyamatosságának értelmezése, az építési munka megszakításának jogkövetkezményei [12/1986. (XII. 30.) ÉVM r. 20-23. §].
A felperes építési engedélyt kapott a b.-i ingatlanokon klubház és golfpálya építésére, valamint az ugyanezen községben lévő másik ingatlanon 19 darab F1 típusú épület és 31 darab F2 típusú épületből álló üdülőfalu építésére.
A határozatok 1996. augusztus 27-én váltak jogerőssé.
A felperes 1998. július 2-án bejelentette a kivitelezés megkezdését. Az építési engedélyek alapján tereprendezés, közműépítés és két darab nyaralóépület építése, 2003. év végén a központi épület alapozási munkái készültek el.
A B. és V. községek körjegyzője 2003. január 10-én a felperes kérésére igazolta az építési munkák folyamatos kivitelezését.
A körjegyző, mint elsőfokú építésügyi hatóság a 2004. január 29-én tartott helyszíni szemlét követően a 2004. március 12-én kelt határozatával a b.-i községben lévő ingatlanon az építési engedély nélkül végzett építési és kivitelezési munkákat leállította, kötelezte az építtetőt az eredeti állapot helyreállítására.
Az alperes a 2004. június 1-jén kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. Ítélete indokolása szerint a kiadott építési engedélyek két év elteltével érvényüket vesztették, mert a felperes az építési tevékenységet nem végezte folyamatosan, 2000. évben egyáltalán nem végzett építési munkát. A felperes által a további évben az építkezéshez a helyszínen közvetlenül nem kapcsolódó egyéb tevékenységek folytak, – a felperes terveket készíttetett, beszerzési szerződéseket kötött, egyéb nem helyszíni munkálatokban állapodott meg, de tényleges építési munkát nem végzett, ,,mert építési munkának csak olyan munka minősül, amely a környezet fizikai megváltozásával jár és laikus szemlélődőben is folyamatos építkezés benyomását kelti'' – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint. Erre tekintettel folyamatos építési munka a használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (R.) 20. § (1) bekezdése alapján nem folyt. Az építési munka megszakítását követően az építési hatóság a folyamatos építési munka hiányát utólagosan is jogosult volt megállapítani. A 2003. január 10-én kiadott körjegyzőségi igazolás az építkezés folyamatosságát csak a kiadásakor fennálló helyzetre tanúsíthatta, ezért nem volt akadálya az igazolás előtti mulasztás miatt érvényét vesztett építési engedély alapján építési, kivitelezési munkák leállításának, és az eredeti állapot helyreállítása előírásának.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, 195. § (1) és (3) bekezdését, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 50. § (1) és (4) bekezdését. Álláspontja szerint a körjegyzőség által 2003. január 10-én, az építkezés folyamatosságáról kiadott igazolás hatósági bizonyítványnak minősül, amelynek bizonyító ereje van. Az elsőfokú bíróság törvénysértően nem értékelte ezt a hatósági bizonyítványt közokiratként. Ezzel szemben ellenbizonyítás nem folyt. A hatósági bizonyítvány közigazgatási határozatnak minősül, amely nem vonható vissza egy éven belül, és nem sérthet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat a határozat visszavonása. A keresettel támadott elsőfokú határozat ilyen visszavonó határozatnak minősül, amely azonban sérti az Áe. 61. § (1), (3) és (5) bekezdéseit. A R. 20. § (1) bekezdésében foglalt folyamatos munkavégzést az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte. Nagy volumenű építkezés esetén nemcsak a kifejezett, a környezetben fizikai változásokat eredményező építési munka, hanem annak végzéséhez szükséges, annak feltételeit megteremtő egyéb munkák is – kiviteli szerződések, egyéb megállapodások kötése – az építési tevékenység részét képezik. Folyamatos közműegyeztetések történtek, környezeti hatástanulmányt készítettek, vízjogi engedélyeket és egyéb szakhatósági véleményeket szereztek be a majdani létesítmény üzemeltetésével és megépíthetőségével kapcsolatban. Az építési engedélyek jogerőre emelkedése után ismertté váló hiányosságok objektív akadályát képezték a konkrét építési tevékenység végzésének és ezzel az építésügyi hatóságnak is tisztában kellett lennie.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az építési munka folyamatos végzésének feltételét, ezért ítélete megsértette a R. 20. § (1) bekezdését. A folyamatosan végzett építési munkának nemcsak az elsőfokú bíróság által laikus szemlélődőnek nevezett személy által észlelhető, a fizikai környezet változásával járó építési munkák minősülnek. Az építési munka részét képezik: a kiviteli tervek elkészíttetése, az úthálózat kiépítése érdekében készíttetett tervek, szerződéskötések, a közműbekötések érdekében végzett tevékenységek, a földmunkák végzése, a villamosenergia hálózat megteremtése érdekében végzett transzformátorcsere, tervezői szerződések kötése, a szükséges szakhatósági egyeztetések, a majdani üzemeltetés megteremtéséhez szükséges környezeti hatástanulmány készítése a környezetvédelmi engedély beszerzéséhez, kútfúrási tervek készítése, vízjogi engedélyek intézése, amelyek már a kivitelezés módjára is kihatnak. Mindezek a munkák nélkül a kivitelezés nem végezhető, ezért a kivitelezés feltételeit megteremtő, ahhoz szorosan kapcsolódó munkálatok, tevékenységek az építési munka részeként értékelendők és nem hagyhatók figyelmen kívül az építési munka folyamatos végzése megítélésénél.
Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy a felperes által elismert arra a tényre figyelemmel, hogy 2000. évben semmiféle építési munka nem folyt, 2004. évben az építési hatóság az építési munka végzésének megszakítását és az építési engedély érvényének vesztését megállapíthatta. Az engedély kiadásakor hatályos
R. 23. §-a, de az időközben hatályba lépett, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 45. § (2)–(3) bekezdése is, az építési hatóság kötelezettségévé tette az építési munkák végzésének ellenőrzését. Az építési hatóság ilyen ellenőrzés eredményeként állapíthatja meg – az ügyintézési határidőben hozott határozatában – az építési munka folyamatos végzésének megszakadását, az építési engedély érvényének vesztését és ennek eredményeként rendelkezhet az építési munka leállításáról, az eredeti állapot helyreállításáról. A körjegyző 2003. január 10-én az építési munkák folyamatos végzését igazolta, és az építési hatóság a 2004. január 29-én tartott helyszíni szemlén is építési munkák végzését állapította meg. Ilyen körülmények között az építési hatóság nem jogosult az igazolás kiadása előtti körülményeket másként értékelni, a 2003. január 10. és 2004. január 29. közötti időre vonatkozóan pedig maga az építési hatóság állapítja meg a helyszíni szemlén a munkavégzés folyamatosságát.
Alappal hivatkozott a felperes a perben arra, hogy a körjegyző igazolása az Áe. 49. § (2) bekezdése alapján határozatnak minősül, bizonyítékként értékelendő, hitelesen tanúsítja az ellenkező bizonyításáig az abban igazolt tényt. A hatóság az igazolás kiadásához képest csak az igazolás kiadása után később bekövetkezett ténybeli változás esetén – a megváltozott tényre, körülményre figyelemmel – vonhatja le a mulasztás jogkövetkezményét. Mindezek alapján a felperesnek az Áe. 61. § (1), (3) és (5) bekezdéseinek megsértésére való hivatkozása alaptalan, mert az építési hatóság, ha a 2003. január 10-ét követő időben az építési munka megszakadását ellenőrzése során megállapította volna, jogosult lett volna annak jogkövetkezményét levonva építéshatósági intézkedést foganatosítani, az építkezés fényére tekintettel azonban ilyen határozat nem született.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését, a R. 20. § (1) bekezdését, a Pp. 195. § (1) és (3) bekezdését, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, új eljárás elrendelése nélkül. Az elsőfokú építési hatóságnak folyamatosan törvényi kötelezettsége folytán ellenőriznie kell az építési engedélyeknek megfelelő munkavégzésnek nem csak a megfelelőségét, hanem folyamatosságát is. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a folyamatosság csak a laikus számára is ilyennek minősülő építési munka esetén állapítható meg. Az építési engedélyekben foglalt – speciális előkészítést igénylő munkavégzés – hozzá az utólag beszerzendő engedélyekkel, minden adekvát cselekmény, amely a megvalósítandó műtárgy létrehozását szolgálja – kellő ütemezéssel – indokolatlan megszakítás nélkül a munkavégzés folyamatosságát igazolja.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.109/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás