BÜ BH 2006/73
BÜ BH 2006/73
2006.03.01.
Nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettét bűnsegédként valósítja meg a terhelt, ha – a sértettel szemben a tettes részéről alkalmazott egyre durvább erőszak láttán – jelenlétével, az ölés véghezvitelét biztonságosabbá tevő magatartásával erősíti a tettes ölési szándéka kialakulását, és azonnal részt vesz a sértett értékei felkutatásában [Btk. 21. § (2) bek., 166. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság 2002. május 21-én kelt ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében és társtettesként elkövetett lopás vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 12 évi fegyházra és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A történeti tényállás szerint B. községben, 2000. december 3-án a délutáni órákban a II. r. terhelt barátjával, az I. r. terhelttel együtt italozott. Több italmérő helyen megfordultak, majd betértek a sértetthez, akiről a községben köztudott volt, hogy pálinkakiméréssel foglalkozik. A sértett ingatlanán a terheltek a sértett által állandó jelleggel lakott különálló épülethez, a nyári konyhához mentek, melynek vasráccsal ellátott ablakán át a sértett a kiszolgálást végezte. A sértett lakását egyébként kettős ajtó és egy házilag készített, de működőképes riasztó is védte. A pálinkavásárlás során a II. r. terhelt benézett a ház tárolóhelyiségének ablakán, ott különböző használati tárgyakat látott. Kijelentette, hogy ezekre szüksége van és később ezért visszajön. Ezután a terheltek együtt bemásztak az ingatlanon lévő lakatlan nagyházba, ahol 2 db ventillátort és 2 pár bőrkesztyűt találtak. 1 pár bőrkesztyűt a II. r. terhelt magához vett, a ventillátorokat pedig – a későbbi elvitel céljából – az ablak előtt hagyták.
Ezt követően az I. és II. r. terhelt az ablakot benyomva behatoltak a sértett lakatlan házába, ahonnan csekély értékű ingóságokat loptak el.
17 órakor az időközben hozzájuk csatlakozó III. r. terhelttel együtt újból elindultak a sértett házához. A 2 méter magas fakerítésen átmászva a nyári konyha udvarára jutottak, a fészerből kivették és a fakerítésen átdobták az elvitelre korábban előkészített tárgyakat. A II. r. terhelt javaslatára közben együttesen elhatározták, hogy behatolnak a sértett nyári konyhájába, és akár erőszak útján is megszerzik a pénzét. Úgy gondolták, hogy a sértett kb. 400 000 forinttal rendelkezhet. Felmerült, hogy ha a sértett kiabál, a II. r. terhelt ,,a nyakát megszorongatja''.
Az I. r. terhelt az állandóan magával hordott kését már a kapuban elővette: ez egy nagyméretű, 40 cm hosszú, 25 cm pengehosszúságú bajonett-szerű kés volt. A házba történő behatolás előtt – feltehetően a leleplezés elkerülése érdekében – mind a három terhelt kesztyűt húzott, a II. r. terhelt a korábban eltulajdonított bőrkesztyűket vette fel. A III. r. terhelt nem ment be a házba, hanem a belső udvar környékén figyelt. Az I. r. terhelt késével átvágta a bejárati ajtón lévő madzagot, majd az ajtón belépve bejutott a konyhába, ahová a II. r. terhelt is azonnal követte őt. Az idős, 94 éves sértett a terheltek behatolását észlelve azonnal kiabálni és menekülni próbált, az I. r. terhelt azonban megragadta őt, tőle pénzt követelt. A sértett nem volt hajlandó pénzét átadni, ezért az I. r. terhelt őt több ízben arcul ütötte, a szobába tuszkolta. Itt az ágyra nyomta és a pénz átadását még mindig megtagadó sértett nyakát késével gyors egymásutánban 3 közepes-nagy erejű mozdulattal elvágta. A sértett pár percen belül meghalt.
A II. r. terhelt az I. r. terhelt mögött ugyancsak a szobába ment, s mialatt az I. r. terhelt a sértettet ütlegelte, majd az ágyra nyomta, és nyakát elvágta, a II. r. terhelt a telefonzsinórt kitépte és azt a házilag készített riasztóval együtt a földre dobta. A sértett halála után mindhárom terhelt kutatni kezdett a lakásban. A pénzt végül a II. r. terhelt találta meg az ágyon vérében fekvő halott sértett zsebében. A talált 250 000 forintot a terheltek egymás közt elosztották. A lakásból különböző háztartási eszközöket és használati tárgyakat, italokat pakoltak össze, melyek egy részét későbbi elvitelre előkészítettek, más részét elszállították. Az előkészített tárgyakat utóbb nem vitték magukkal. Az eltulajdonított tárgyak elrejtésében a II. és III. r. terheltek vettek részt.
A II. r. terhelt éjszaka visszatért a helyszínre és a pajtában aludt. A nyári konyhában, ahol folytatta a kutatást, talált még egy véres 200 forintost, melyet másnap az italboltban elköltött. Egy kerékpárt is megpróbált ellopni, de ekkor elfogták és véres ruházatában a rendőrségre előállították.
A sértett halála kivérzéses sokk miatt következett be, súlyos, halálos nyaki sebein kívül bal szemén, arcán, állkapcsán, orrcsontján, az őt ért ütések nyomán hámzúzódásos és lágyrész-bevérzéses sérülések keletkeztek.
Az ítélőtábla a 2004. április 7-én kelt és jogerős ítéletében a II. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogi indokolást illetően – a fellebbezési érvekre reagálva – kiegészítette az elsőfokú határozatot: rögzítette, hogy a terheltek ittasan rablást határoztak el, amikor úgy döntöttek, hogy a sértett pénzét akár erőszakkal is megszerzik. Amikor azonban az I. r. és a II. r. terhelt a lakásban a sértettől pénzének átadását követelte, rablási szándékuk ölési szándékba fordult. Az I. r. terhelt a sértettet ütlegelve a szobába tuszkolta, az ágyra nyomta, és nyakát többszörösen átvágta. Ekkor már a II. r. terhelt is a szobában volt és a telefonzsinórt, illetőleg a riasztót tette tönkre. Mindez közös akarat-elhatározásukra, a II. r. terhelt bűnsegédi részvételére utalt.
A jogerős határozat ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben hivatkozott arra, hogy az emberöléshez a másodfokú határozat szerint sem volt köze, valójában a sértetthez nem nyúlt, bűnsegédi tevékenységét pedig csupán azért állapították meg, mert nem akadályozta meg az I. r. terhelt ölési cselekményét. Erre azonban nem volt lehetősége, mert nem volt tudomása arról, hogy társa, az I. r. terhelt a sértettet meg akarja ölni. Ilyenről köztük korábban szó sem esett. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság bűnösségét társtettességben elkövetett rablásban állapítsa meg, és büntetését enyhítse.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában kifejtett jogi érvelés szerint az I. r. terhelt által alkalmazott erőszak – a sértett ütlegelése, a szobába tuszkolása, ágyra nyomása, nyakának elvágása – idején a II. r. terhelt is a szobában tartózkodott, látta annak lehetőségét, hogy az I. r. terhelt a sértettet megöli, ám ez iránt legalábbis közömbösen cselekedett. Közreműködése megerősítette az I. r. terhelt szándékát, bűnsegédi tevékenységét a bíróság helyesen minősítette. A Legfőbb Ügyészség a határozatok hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványában kifejtett jogi álláspontját: a jogerős ítélet irányadó tényállásából nevezett ölési cselekményben való bűnrészessége egyértelműen következik.
A II. r. terhelt e bűncselekményben való bűnösségének vizsgálata kapcsán az általa és társa, az I. r. terhelt által végbevitt cselekmény mozzanatait folyamatában kell vizsgálni, mert az események láncolatát összefüggésében tekintve válik világossá a II. r. terheltnek az I. r. terhelt tettesként végrehajtott ölési cselekményéhez való viszonya.
Az I. és a II. r. terhelt elsősorban a sértett pénzének, értékeinek megszerzését tűzték ki célul, azzal az elhatározással, hogy ha kell, ennek érdekében a sértettel szemben erőszakot is alkalmaznak. Ennek az elhatározásnak a sértettre nézve lehetségesen bekövetkező súlyos veszélye természetesen átlátható volt: egy 94 éves, védekezésre gyakorlatilag képtelen asszonnyal szemben két fiatalember testi ereje, erőszakos fellépése előre láthatóan igen súlyos következménnyel járhat. A személy elleni erőszak lehetséges alkalmazásának elhatározása mellett az I. r. terhelt már a bejáratnál elővette szokatlan méretű, bajonett-szerű kését, ezzel az ajtón lévő lakaton elhelyezett madzagot átvágta, ám a kést nem tette el, a házba behatolva azt a kezében tartotta. A II. r. terhelt látta, amint az így előtérbe lépő I. r. terhelt azonnal a sértettre támadt, s követte őt a szobába, amikor az a tiltakozó és erőnléti helyzetéből adódóan ellenállni képtelen sértettet lökdöste, tuszkolta, arcára ütéseket mérve bántalmazta, majd az ágyra lökte. A sértett kora és testi állapota miatt már ez a bántalmazás is súlyos veszélyt jelentett számára, tiltakozása miatt pedig a II. r. terhelt számára is világos volt, hogy pénzét önként, illetve az I. r. terhelt által alkalmazott erőszak hatására nem adja át. A sértettet a terheltek ekkor még számos más – súlyos, halálos következménnyel nem járó módon – képtelenné tehették volna a védekezésre, s ezzel a helyszínen lévő II. r. terhelt is tisztában volt. Az I. r. terhelt azonban már nem csupán védekezésre képtelenné akarta tenni a sértettet, hanem életére tört, s ezt a szobában tartózkodó és társa tevékenységét figyelemmel kísérő II. r. terhelt is tudomásul vette. Egyetértését fejezte ki helyszínen maradása, s a cselekményt végrehajtó I. r. terheltet elősegítő, támogató magatartása, így a riasztó és a telefon megrongálása is. Miután pedig az I. r. terhelt a sértett nyakát több metszéssel elvágta, halálának bekövetkezése után a II. r. terhelt változatlanul az I. r. terhelttel kialakult szándékegységének megfelelően cselekedett: részt vett az ágyon holtan fekvő sértett holmijának átkutatásában, majd annak véres ruházatából maga vette el a keresett pénzt.
A cselekmény e mozzanataiból, folyamatából egyértelműen következik az a tény, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt tettesi magatartásával mindvégig egyetértett: a sértettel szemben alkalmazott egyre durvább erőszak láttán azonosult a sértett megölésére irányuló szándékának kialakulásával, jelenlétével, a tett végbevitelét biztonságosabbá tevő magatartásával erősítette az I. r. terhelt elhatározását, aggály nélkül részt vett az ölési cselekmény áldozatául esett sértett értékeinek azonnali felkutatásában, megszerzésében.
Mindezt tekintetbe véve a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú bírói ítéletben elfoglalt jogi álláspont megváltoztatására alapot nem talált, a II. r. terheltnek felrótt bűncselekmény anyagi jogi minősítését törvényesnek találta, ezért az ítéleteket a Be. § 427. § alapján hatályukban fenntartotta.
(Legf., Bír. Bfv. II. 670/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás