731/B/2006. AB határozat
731/B/2006. AB határozat*
2006.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 228. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, mely annak megállapítására irányult, hogy az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 228. § (2) bekezdésének megalkotását az okozta, hogy Kormány az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feladatát elmulasztotta, visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 228. § (2) bekezdése ellen, mely az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt (a továbbiakban: Áfa tv.) akként módosítja, hogy a Tv. vonatkozó rendelkezésének hatálybalépésével megszűnik a 15%-os általános forgalmi adókulcs. Az indítványozók álláspontja szerint a középső áfa-kulcs eltörlése az Alkotmány közteherviselést deklaráló 70/I. §-át sérti. Az egyik indítványozó álláspontja szerint a jogalkotó az adókulcs emelésével a létszükséglethez kapcsolódó fogyasztást is olyan, nemzetközi összehasonlításban is magas adómértékkel terheli meg, ami a társadalom jelentős rétegeinek tényleges jövedelmi helyzetével, közteherviselési képességével nem áll arányban. A másik indítványozó az Alkotmány preambulumában megjelölt szociális piacgazdaság sérelmét is felhívta, valamint az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének b) pontját is, mivel álláspontja szerint az adóemelést az tette szükségessé, hogy a Kormány a hatályos törvények hanyag végrehajtása révén elmulasztja az adók, járulékok, bírságok beszedését.
II.
Az Alkotmány preambuluma a következő:
Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
„35. § (1) A Kormány
b) biztosítja a törvények végrehajtását;”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
Az Tv. támadott rendelkezése szerint:
„228. § (2) 2006. szeptember 1-jén az áfa-törvény 28. § (2) bekezdése, 31. § (7) bekezdése, 44. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint az 1. számú mellékletének I. része hatályát veszti, valamint a 41. § (1) bekezdésében „a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel” szövegrész helyébe „a (2)–(3) bekezdésben meghatározott kivétellel” szövegrész lép.”
III.
Az indítványok megalapozatlanok.
Az Alkotmány értelmében a központi adónemekről, azok mértékéről, a kapcsolódó mentességekről és kedvezményekről az Országgyűlés dönt, törvényi formában. „Az Alkotmány 70/I. §-a, az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében, nem zárja ki azt, hogy a jövedelem adók mellett az állam más típusú fizetési kötelezettséget (pl. forgalmi vagy vagyonadók, illeték, vám, járulék, hozzájárulás, bírság, díj stb.) is előírjon.” [122/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 737, 746.]
Az Alkotmánybíróság már a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította: „Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra – de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai is egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú felülbírálatára.” (ABH 1992, 280, 281.)
Az általános forgalmi adó mértékének, a kedvezményes adókulcsok létének, illetve a kedvezményes adókulcsok alá sorolt termékek és szolgáltatások körének meghatározása a közteherviselés kötelezettsége szempontjából alkotmányjogilag nem értékelhető. A Tv. támadott rendelkezése, mely az általános forgalmi adó 15%-os, kedvezményes adókulcsra vonatkozó szabályait hatályon kívül helyezi, az Alkotmány 70/I. §-át nem sérti.
Az Alkotmány preambulumával kapcsolatban a 32/1991. (VI. 6.) AB határozat rögzítette, hogy „Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Ez a deklaráció nem hivatkozik a szociális jogokra. Az Alkotmány preambuluma – amelyből egyébként sem vezethető le direkt módon alkotmányos jog – az alkotmányos szabályozást illetően fogalmaz meg célokat, így abból törvényi rendelkezések alkotmányellenessége közvetlenül nem következtethető.” (ABH 1991, 146, 162.) Ahogy azt az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozatában megállapította: „Az Alkotmány preambuluma szerint a Magyar Köztársaság Alkotmányát az Országgyűlés – egyebek között – a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében alkotta meg. Eszerint a preambulum szociális piacgazdasága a Magyar Köztársaságban csak államcél.” (ABH 1993, 247, 249.) Egy adott – kedvezményes – adókulcs fenntartásának kötelezettsége az Alkotmány preambulumából nem vezethető le.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
IV.
Az egyik indítványozó azzal hívja fel a Kormány kötelezettségét a törvények végrehajtásának biztosítására, hogy álláspontja szerint a Kormány ezirányú hanyagsága tette szükségessé az általános forgalmi adó mértékének emelését. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kormány feladatának meghatározása és a kifogásolt szabályozás között alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat nem áll fenn. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor nincs hatásköre arra, hogy az egyes törvények végrehajtásának hatékonyságát vizsgálja, ahogy arra sincsen hatásköre, hogy a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit vizsgálja. (722/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.) Erre tekintettel az indítvány ezen elemét az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2006. december 5.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás