BÜ BH 2006/77
BÜ BH 2006/77
2006.03.01.
Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette nem valósul meg, ha az orvosnak – a foglalkozás szabályainak megszegésével végrehajtott – beavatkozása a sértett egészségét, testi épségét közvetlenül nem veszélyeztette [Btk. 171. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 2003. december 15-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét 3 rb. a nő beleegyezése nélkül, súlyos testi sértést okozva elkövetett magzatelhajtás bűntettében állapította meg, melyből 1 rb. cselekményt a terhelt folytatólagosan követett el. Ezen túlmenően bűnösségét megállapította 3 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében is, mindezekért őt halmazati büntetésül 3 évi börtönre, 3 évi közügyektől eltiltásra és 5 évi foglalkozástól eltiltásra ítélte.
Az ügyben másodfokon eljáró bíróság 2004. június 29-én kelt és jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a terhelt magzatelhajtást megvalósító cselekményeit 4 rb. magzatelhajtás bűntettének minősítette, melyből 1 rb. a nő beleegyezése nélkül, súlyos testi sértést okozva, 1 rb. súlyos testi sértést okozva, végül 1 rb. a nő beleegyezése nélkül került elkövetésre. A terheltet 1 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A börtön és a közügyektől eltiltás büntetések tartamát egyezően 2 évre enyhítette.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a cselekmények elkövetése idején a Kht. szülész-nőgyógyász szakorvosaként dolgozott. Őt a bíróság 2001. december 7-én jogerőre emelkedett ítéletében foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt pénzbüntetéssel sújtotta.
A történeti tényállás négy pontban foglalja össze az ügyben elbírált cselekményeket.
2001 júliusában K. M.-né azzal a kéréssel fordult a terhelthez, hogy fogamzásgátlással kapcsolatos problémáiban nyújtson orvosi segítséget. A terhelt arról tájékoztatta K.-nét, hogy ,,végleges megoldást'' kínál neki, amely megakadályozza, hogy valaha is teherbe essék. Elmondta, hogy a beavatkozás műtéttel nem jár, az egy általa tesztelt anyaggal történik. K.-né a terhelt orvosi javaslatát elfogadta. 2000 augusztusában a terhelt egy e célra kizárólag általa használt szert fecskendezett a sértett hüvelyébe, amely a petevezeték szövetén hegesedési folyamatot indított el, s ez – elvileg – elzárja és átjárhatatlanná teszi a petevezetéket.
A beavatkozás ellenére 2000 novemberében K. M.-né teherbe esett, ezt azonban nem tudta. Rosszulléteire tekintettel felkereste a terheltet, aki őt megvizsgálta és szándékosan hamis tájékoztatásában azt közölte vele, hogy cisztája van. Így K.-né nem szerzett tudomást arról, hogy valójában terhes. A terhelt ismeretlen gyógyszereket adott neki, azok szedési módját előírta és közölte, hogy a gyógyszerek vérzést idéznek elő.
K. M.-né a hetedik tabletta bevételét követően igen erős vérzés mellett, erős alhasi görcsök közepette elvetélt. Kivérzett állapota és rosszulléte miatt felkereste a terheltet, aki gyógyszerekkel kezelte. Miután a sértett állapota egyre romlott, láza felszökött és továbbra is erős vérzése volt, hozzá mentőt hívtak. Magas láza szeptikus abortuszra utalt, a nem teljes vetélés miatt nála vérmérgezésszerű állapot alakult ki. A háziorvosi vizsgálat során – súlyos kivérzése miatt – vészes vérszegénységét is megállapították.
Leleteivel visszatért a terhelthez, aki azonban állapotát nem minősítette súlyosnak. December 15-e körül ismét a kizárólag általa használt fogamzásgátló folyadékot fecskendezte be a sértett hüvelyébe.
K.-né állapota rendeződött ugyan, de 2001 márciusában ismét teherbe esett. A terhelt, aki őt megvizsgálta, megállapította ugyan, hogy terhes, erről azonban K.-nét megint nem tájékoztatta, hanem tablettákat adott neki, hogy elvetéljen.
K.-né részben állapotából, részben az általa vásárolt terhességi teszt eredményéből azonban maga is megállapította, hogy terhes, de a terhelt által adott gyógyszereket bevette és újólag elvetélt. Minthogy méhe rendesen nem ürült ki, rosszullétei folytatódtak, 2001 áprilisában egy másik orvost keresett fel, aki azonnali műtétre irányította. A spontán vetélést művi beavatkozással kellett befejezni.
K.-né a gyógyszeres vetélések hatására első ízben 6 hét gyógytartamú sérülést, második esetben 4-6 hét alatt gyógyuló sérülést szenvedett el.
A terhelt által a meddővé tételhez használt anyag és eljárás nem engedélyezett, az eljárás vélt hatását a terhelt korábbi tapasztalataira alapítva feltételezte. 2000. december 28-án a terhelt a Magyar Szabadalmi Hivatalban tett szabadalmi bejelentést, amely emlősök méhének és petefészkének kezelésére vonatkozóan az általa használt szer alkalmazásáról szólt, beleértve az ember kezelését is. A szabadalom elbírálása az ítélet meghozatala idején még tartott.
Az ötgyermekes V. S.-né 2000 márciusában végleges fogamzásgátlást kért a terhelttől, aki az előzőekben ismertetett eljárással próbálta megoldani a petevezeték elzárását. Ez azonban ebben az esetben sem járt sikerrel, mert V. S.-né 2000 júniusára újólag teherbe esett. Az őt megvizsgáló terhelt neki is hamis tájékoztatást adott, elhallgatva előtte a terhességét. A gyógyszeres vetélés indukálása céljából neki ismeretlen gyógyszereket adott át. Pontosan előírta a tabletták beszedésének módját. Nem sokkal a tabletták bevétele után V. S.-né erős vérzés és súlyos alhasi görcsök közepette otthon elvetélt. A sértett vetélése következtében beállott vérzés több napig tartott.
2000 decemberében a sértett menstruációja elmaradt. Ekkor más orvost keresett fel, aki megállapította, hogy a sértett ikreket vár. V. S.-né a gyermekeket a későbbiekben megszülte.
Az elsőfokú ítélet szerint a terheltnek az abortusz érdekében eszközölt beavatkozása, a gyógyszeres vetélés miatt V. S.-né 8 napon túl gyógyuló súlyos ,,sérülését okozta'', minthogy azonban e sérülés mibenléte tisztázatlan maradt, e ténymegállapítást a másodfokú határozat kirekesztette.
Az ítéletben V. számú tanúként megjelölt asszony 2000 szeptemberében vérzései szabálytalan jelentkezése miatt kereste fel a terheltet. A terhelt kezelése alatt 2000 októberében a sértett terhes lett, ezt ő maga is megállapította. 2000. október 9-én jelentkezett a terheltnél, aki terhességét megállapította. A sértettnek el kellett döntenie, hogy terhességét megtartja, avagy sem. A terhelt a sértettnek tablettákat adott terhessége gyógyszeres megszakítására. Nevezett e tablettákat bevette, majd a terhelttől ugyancsak a magzatelhajtás céljából injekciókat kapott. Mindezek hatására a sértett otthonában elvetélt.
Az ítélet részletesen rögzíti azokat a jogi előírásokat, amelyeket a terhelt a leírt kezelések esetében sorozatosan megszegett. Idézi az ítélet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben szabályozott betegtájékoztatási jogot, a betegek önrendelkezéshez való jogát, az ellátás visszautasításának jogát, a tájékoztatási kötelezettséget és a művi meddővé tételre vonatkozó rendelkezéseket. Idézi az ítélet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényben írtakat, amelyeket a terhelt ugyancsak megszegett. Magyarországon a meddővé tétel elvégzése engedélyhez kötött, csak fekvőbeteg intézetben hajtható végre, szigorú feltételek mellett. A sterilizációt írásban kell kérelmezni és a végrehajtás elvégzésére szigorú előírások vonatkoznak. A terhelt által alkalmazott módszerek tiltottak. Ezek tekintetében a terhelt K. M.-né és V. S.-né sértetteket megtévesztette.
Szándékos és súlyos szabályszegésekkel hajtotta végre a terhelt a terhesség-megszakításokat is. A terhes nő a családvédelmi szolgálathoz kell, hogy forduljon, a terhesség-megszakítás csak fekvőbeteg intézetben végezhető el, szigorú dokumentációs előírások mellett. Magánrendelőben gyógyszeres terhesség-megszakítás elvégzése tilos.
A másodfokú ítéletben elvégzett tényállás pontosításokat is figyelembe véve változtatta meg a megyei bíróság a terheltnek felrótt cselekmények anyagi jogi minősítését.
E körben a sértettek meddővé tételére irányuló terhelti beavatkozást tekintette foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének. Rögzítette, hogy V. S.-né és K. M.-né meddővé tétele során a terhelt Magyarországon nem engedélyezett olyan beavatkozást végzett, amellyel a sértettek szervezetében visszafordíthatatlan elváltozási folyamat indult meg. Ugyanakkor ilyen módszert az V. számú tanú esetében nem alkalmazott, ezért ez utóbbi tekintetében 1 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének vádja alól őt felmentette.
A jogerős határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben többek között az alapeljárás során elkövetett eljárási szabálysértéseket is támadta. Utalt arra, hogy az elsőfokú eljárás széles sajtónyilvánosság előtt zajlott, melynek során a terhelti alapjogok sérültek. Kifogásolta, hogy a bíróság a tárgyalási megjelenésében akadályozott tanú írásbeli vallomását felolvasta és elfogadta, s ezzel sérült a közvetlenség elve.
Anyagi jogi kifogásként a terhelt terhére megállapított 2 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége minősítését, illetőleg az e vétségekben a terhelt bűnösségének megállapítását kifogásolta, s a terhelt e tekintetben történő felmentése mellett a büntetés enyhítésére tett indítványt. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés kapcsán hivatkozott arra, hogy a sértettek testi épsége, egészsége közvetlen veszélybe nem került, ilyen veszélyhelyzet leírása a történeti tényállásban sem szerepel. Ennek hiányában a ténylegesen elkövetett foglalkozási szabályszegések önmagukban alkalmatlanok a vétség megállapítására, miért is a terheltet e bűncselekmények vádja alól fel kell menteni.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítvány eljárásjogi kifogásait érintve rögzítette, hogy ezek érdemi felülvizsgálat okaként szóba sem jöhetnek. Ellenben egyetértett az indítványnak a 2 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettére vonatkozó érvelésével. A kiszabott fő- és mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett indítványozta a terhelt részfelmentését.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát a védő indítványában kifejtett anyagi jogi törvénysértést kifogásoló érvek alapján végezte el [Be. 405. § (1) bek. a) pont].
A védő eljárásjogi érvei ugyanis a felülvizsgálat körében nem voltak figyelembe vehetők. A felülvizsgálat törvényileg elfogadott okait a Be. 405. § és 406. §-ában foglaltak kizárólagos jelleggel szabályozzák, a védő eljárásjogi érvei pedig az elfogadott törvényi okok körén kívül estek. Nem bírt büntetőjogi relevanciával az alapeljárás nyilvánosságának biztosítása kapcsán a különböző sajtóreflexiók sérelmezése sem.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kifogásolt bírói határozatban rögzített tényállás alapján vizsgálta a védő anyagi jogi érveit és vele, valamint a Legfőbb Ügyészség képviselőjének álláspontjával egyezően tévesnek találta a terhelt 2 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében való bűnösségének megállapítását.
A Btk. 171. § (1), illetve (3) bekezdésében szabályozott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének törvényi tényállása akkor valósul meg, ha az elkövető foglalkozása szabályainak megszegésével a sértett testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki vagy neki testi sértést okoz. A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint a terhelt ilyen veszélyt K. M.-né és V. S.-né orvosi kezelése során idézett elő, mégpedig azáltal, hogy a meddővé tétel érdekében az általa szabálytalanul, engedély nélkül alkalmazott szer hatása folytán a sértettek szervezetében ,,visszafordíthatatlan elváltozási folyamat indult meg''.
Az ítéleti tényállásból azonban nem állapítható meg, hogy a terhelt szabálytalan, foglalkozási szabályszegéssel végrehajtott beavatkozása a sértettek szervezetében visszafordíthatatlan elváltozást idézett volna elő. Nincs adat mindemellett arra sem, hogy e beavatkozás a sértettek egészségét, testi épségét közvetlenül veszélyeztette volna. A sértettek a terhelt beavatkozása után teherbe estek, V. S.-né ikreket szült. Ilyen körülmények között a történeti tényállás – a sértettek életét, testi épségét fenyegető közvetlen veszély vagy testi sérülésük, mint a terhelt valóban elkövetett foglalkozási szabályszegésének következménye, tehát a bűncselekmény eredménye hiányában – a Btk. 172. § (3) bekezdésében meghatározott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette megállapítására nem alkalmas.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal támadott első- és másodfokú határozatnak a terheltnek felrótt 2 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettével kapcsolatos részét hatályon kívül helyezte és a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja alapján maga hozott új határozatot. Ennek során a terheltet a Be. 331. § (1) bekezdése alapján az ellene 2 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének vádja alól – bűncselekmény hiányában – felmentette.
A bűnösségi kör, a terheltnek felrótt halmazatban szereplő bűncselekmények számának csökkenése folytán a Legfelsőbb Bíróság vizsgálat tárgyává tette a jogerős ítéletben kiszabott fő- és mellékbüntetés mértékét is, e körben vizsgálta a büntetések enyhítésének esetleges szükségességét.
A terheltnek felrótt 4 rb. – súlyosabban, egy esetben pedig kétszeresen is minősülő – magzatelhajtások tárgyi súlya, a terhelt sorozatos foglalkozási szabályszegései, a betegek bizalmával történt durva visszaélések azonban az elbírált bűncselekmények olyan jellemzői voltak, amelyek a már kiszabott fő- és mellékbüntetés arányosságát, ezért szükségességét is igazolták. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alkalmazható halmazati büntetési tétel alsó szintjéhez közel álló főbüntetés megváltoztatására indokot nem talált, ezért – a más, érintetlenül hagyott rendelkezések mellett – az alapeljárásban hozott ítéletben kiszabott büntetések tekintetében is hatályában tartotta a jogerős határozatot (Be. 427. §).
(Legf. Bír. Bfv. II. 999/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás