773/D/2006. AB határozat
773/D/2006. AB határozat*
2009.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság – a Legfelsőbb Bíróság Kökif.III.37.539/2006/2. végzésében alkalmazott – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 95. § (1) bekezdése, valamint – a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.25.839/2006/1. számú végzésében alkalmazott – a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi XIX. törvény 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 114/A. §-a, 114/B. §-a, 120. §-a, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 9. §-a és 217. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pkif.25.082/2006/2. számú, és a Kökif.IV.37.389/2007/2. számú, továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.25.579/2007/2. sorszámú, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú jogerős végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz 5 indítvány érkezett a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) az eljárás elhúzódása miatti kifogást szabályozó 114/A. § és 114/B. § alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az indítványozók a beadványaikat elsősorban alkotmányjogi panaszként, másodsorban utólagos normakontrollként kérték elbírálni. Alkotmányjogi panaszt az indítványozók a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pkif.25.082/2006/2., Kökif.III.37.539/2006/2. és Kökif.IV.37.389/2007/2. sorszámú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.25.839/2006/1. és 4.Pkf.25.579/2007/2. sorszámú, továbbá a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. sorszámú jogerős végzései ellen terjesztettek elő. Az indítványozók a Pp. megjelölt rendelkezései mellett a Pp. 95. § (1) bekezdését, a Pp. 120. §-át, valamint a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Ppmód.) 3. §-át (mely a jogszabály hatálybalépéséről rendelkezik), továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 9. §-át és a 217. § (4) bekezdését is támadták.
Az indítványoknak a Pp. 114/A. §-át és a 114/B. §-át támadó részei – mivel az egyik indítványozó valamennyi ügyben szerepel – lényegében szó szerint azonosak. A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
2. Az indítványozók szerint a Pp. 114/A. §-a és a 114/B. §-a nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és az 50. § (3) bekezdésének, továbbá az 57. § (1) és (5) bekezdésének sem. Ennek indokát az indítványozók abban látják, hogy a mulasztást elkövető bíróságra bízza a jogszabály a mulasztás megállapítását, a bíróság ebben az eljárásban nem kerül a peres fél státusába, a kifogás előterjesztője nem ismerheti meg az ellenérdekű fél, illetve a bíróság észrevételeit, nem rendelkezik a költségek viseléséről, illetve a bíróság nem igazgatási, hanem ítélkezési jogkörben jár el. Ezen túlmenően az indítványozók szerint alkotmányellenes az is, hogy a bíróságnak – ha a kifogást nem tartja alaposnak – arról nem kell végzést hoznia, valamint alkotmánysértő a kifogás elbírálása elleni jogorvoslat kizártsága, illetve hogy a kifogás nem határidőben való elbírálásának nincs jogkövetkezménye. A 114/B. § (5) bekezdését külön is az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközőnek vélték az indítványozók. Állításuk szerint nem állapítható meg, hogy mit jelent az „alaptalan kifogás” fogalma. Álláspontjuk szerint alkotmányellenes és a „jogállamisággal összeegyeztethetetlen” az „ismételten alaptalan jogorvoslat esetén pénzbírság kiszabása”, mert a szabály nem egyértelmű (ugyanazon tényre irányul-e, mit jelent az „ugyanabban a perben” kifejezés). Emellett állításuk szerint az, hogy a pénzbírság kiszabása nem kötelező, hanem a szabály mérlegelési lehetőséget biztosít az eljáró bíróság számára az Alkotmány 50. § (3) bekezdésébe ütközik, és hátrányos megkülönböztetést is megvalósít [Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdések].
Az indítványozók szerint a Pp. 114/A. és 114/B. §-ai ellentétben állnak a Pp. 212. § (1) bekezdésével, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Római Egyezmény) 6. cikkével, ezzel kapcsolatban azonban az Alkotmány sérülni vélt rendelkezése nem került megjelölésre. Emellett mulasztás megállapítását is kérték abban a tekintetben, hogy a jogalkotó nem tett eleget a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontjában és 3. § g) pontjában foglalt kötelezettségének, mert nem alkotta meg a végrehajtási kifogás polgári eljárási szabályait, az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését azonban az indítványozók ebben az esetben sem jelölték meg.
3. A Ppmód. 3. §-a az indítványozók szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a jogszabály nem egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy a 2006. április 1-jén és ezt követően bekövetkező, vagy a törvény hatálybalépése előtt már elkövetett mulasztások esetén van helye a Pp. 114/A. § és 114/B. § alkalmazásának.
A Pp. 95. § (1) bekezdése az indítványozók szerint nem felel meg a jogállamiság követelményének, mert nem egyértelmű, hogy a bíróság azon kötelezettsége, hogy a beadványt legkésőbb a bírósághoz való érkezést követő harminc napon belül megvizsgálja és annak alapján intézkedik, vonatkozik-e a fellebbezés elbírálására.
A Pp. 120. §-a az indítványozók szerint azért ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, az 50. § (1) bekezdésével, az 54. § (1) bekezdésével, továbbá az 57. § (1) és (4)–(5) bekezdéseivel, végül pedig a 70/I. §-ával, mert polgári ügyekben e rendelkezésekkel „összeegyeztethetetlen a pénzbírság alkalmazása”, hiszen csak a bűncselekményt elkövető személy sújtható pénzbüntetéssel, valamint a mérlegelés szempontrendszere sincs meghatározva. „Ez határtalanul sérti ez indítványozók emberi méltóságát.” Az indítványozók szerint emellett a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának a feleket a rendeltetésszerű joggyakorlásra való figyelmeztetése sérti a felek „emberi méltóságát [Alkotmány 54. § (1) bekezdés], továbbá személyiségi jogait” és ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével és a 70/K. §-ával is.
4. Az indítványozók ezen túl kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Vht. 9. §-át, illetve abból a „nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” szövegrészt, mert – számukra – nem világos, hogy a bíróság nemperes eljárásban miként tehet eleget az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes és igazságos eljárás követelményének. Véleményük szerint a Vht. 217. § (4) bekezdésében alkalmazott „soron kívül” szövegrész nem felel meg a jogállami jogbiztonság által támasztott követelményeknek, mert a bírósági ügyintézés a fél számára ellenőrizhetetlen. Továbbá kérték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú ügyében visszamenőlegesen ezen rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondását is.
5. Az Alkotmánybíróság az előzményi iratok áttekintése során észlelte, hogy az indítványozókat a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pkf.25.579/2007/2. sorszámú végzésében 100 000-100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A határozat indokolása szerint az indítványozók az eljárás elhízódása miatti kifogás intézményével rosszhiszeműen visszaéltek, jogaikat visszaélésszerűen gyakorolták. A Fővárosi Ítélőtábla pénzbírságot kiszabó határozatát a Legfelsőbb Bíróság Kökif.IV.37.389/2007/2. számú határozata helybenhagyta.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. (…)
(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…)
(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
„70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.”
2. A Pp.-nek az indítványokkal támadott rendelkezései:
„95. § (1) A bíróság a beadványt legkésőbb a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül megvizsgálja és annak alapján intézkedik.”
„114/A. § (1) A fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevő ügyész az ügyben eljáró bíróságnak a (2) bekezdésben meghatározott mulasztása miatt ugyanezen bíróságnál írásban kifogást nyújthat be, kérve a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságtól a mulasztás tényének megállapítását, valamint – megfelelő határidő tűzésével – a mulasztó bíróságnak a (2) bekezdés a) és c) pontjában foglalt esetben az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára, a (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására történő utasítását.
(2) Kifogás akkor terjeszthető elő, ha
a) a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt,
b) a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevő személy, a megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket,
c) a bíróság elmulasztotta a perek ésszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzéséről rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg.
(3) Nincs helye kifogás előterjesztésének bizonyítási cselekmény elrendelése, valamint olyan határozat ellen, amellyel szemben külön jogorvoslatnak van helye.
(4) A kifogást annak benyújtója mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság azt érdemben el nem bírálta. A visszavont kifogást újból előterjeszteni nem lehet.
114/B. § (1) Az ügyben eljáró bíróság a kifogást annak bírósághoz való érkezését követő nyolc napon belül megvizsgálja, és ha azt alaposnak tartja, harminc napon belül megteszi, illetőleg elrendeli a kifogásban sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges intézkedést. A bíróság a kifogás elintézéséről a kifogás előterjesztőjét értesíti.
(2) Ha az ügyben eljáró bíróság a kifogást nem tartja alaposnak, a kifogást tartalmazó beadványt megküldi az ellenfél részére, aki észrevételeit a kézbesítéstől számított nyolc napon belül terjesztheti elő. A határidő elteltét követően a bíróság az iratokat – az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt – nyolc napon belül felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz. A felterjesztésben a bíróság számot ad arról, hogy a hiányolt eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára milyen okból nem került sor.
(3) A helyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a megyei bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a megyei bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást az ítélőtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az ítélőtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Legfelsőbb Bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa az iratok felterjesztésétől számított tizenöt napon belül tárgyaláson kívül bírálja el.
(4) Ha a kifogást elbíráló bíróság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a mulasztó bíróságot határidő tűzésével a 114/A. § (2) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekben az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, a 114/A. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására hívja fel. A felhívásban – a 114/A. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esetet kivéve – a kifogást elbíráló bíróság az eljáró bíróságot meghatározott eljárási cselekmény lefolytatására nem utasíthatja. A kifogás alaptalansága esetén azt indokolt határozattal elutasítja. A határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(5) Ha a kifogás előterjesztője ugyanabban a perben ismételten alaptalan kifogást nyújt be, őt a kifogást elbíráló bíróság elutasító határozatában pénzbírsággal (120. §) sújthatja.
(6) A kifogás elintézésére a végzés elleni fellebbezés felterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
„120. § E törvény rendelkezései alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint azzal, hogy az nem haladhatja meg a pertárgy értékét. A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására és hovafordítására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók.”
3. A Ppmód.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„3. § Ez a törvény a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. E törvény hatálybalépése nem érinti az eljárások elhúzódása miatt e törvény hatálybalépése előtt megnyílt jogorvoslati lehetőségek, valamint kártérítési és kártalanítási igények érvényesítését.”
4. A Vht.-nak az indítványokkal támadott rendelkezései:
„9. § Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók.”
„217. § (4) A bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül – szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.”
III.
Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítvány egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaz.
1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pkif.25.082/2006/2. számú végzését az indítványozó 2007. január 18. napján vette kézhez, érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszát 2007. március 6. napján, indoklással ellátott beadványát pedig – hiánypótlási felhívást követően – 2007. november 7. napján terjesztette elő.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú végzését az indítványozó 2007. július 9. napján vette kézhez, érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszát 2007. szeptember 11. napján, indoklással ellátott beadványát pedig – hiánypótlási felhívást követően – 2008. január 14. napján terjesztette elő.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Kökif.IV.37.389/2007/2. számú végzését az indítványozó 2007. november 8. napján vette kézhez, érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszát 2007. december 7. napján, indoklással ellátott beadványát pedig – hiánypótlási felhívást követően – 2008. március 11. napján terjesztette elő.
1.2. Az Alkotmánybíróság általánosságban, valamint az Abtv. 48. § (2) bekezdése értelmében konkrétan az alábbiakat hangsúlyozza: A jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül benyújtott alkotmányjogi panasznak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, azaz tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az e feltételeknek meg nem felelő indítvány tekintetében az indítványozót hiánypótlásra hívja fel, és ezt követően dönt a kérelem tárgyában.
A fent felsorolt esetekben azonban az indítványozók – sorozatosan – az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőben kizárólag tartalom nélküli, alkotmányjogi panasznak nevezett, de annak tartalmilag meg nem felelő beadványt nyújtottak be, majd jóval később – immár a hatvan napos határidőn túl – az Alkotmánybíróság felhívására terjesztettek elő érdemi indokolást. Ezzel az indítványozók nyilvánvaló szándéka az volt, hogy ne mulasszák el a törvényes határidőt, azonban a formális és az indokolással ellátott indítványok beadása között eltelt több hónapi késedelemből arra lehet következtetni, hogy az indítványozóknak a beadványok mihamarabbi elbírálása nem állt érdekében, azaz jogaikat – nem kizárólag egyetlen esetben, hanem sorozatosan – rendeltetésellenesen, visszaélésszerűen gyakorolták, mely rosszhiszemű ügyvitelnek minősül. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Abtv. 28. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az eljárásából eredő költségeket felszámíthatja az indítványozónak, ha annak rosszhiszeműsége az indítvány előterjesztésével kapcsolatban megállapítható.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pkif.25.082/2006/2. számú, a Kökif.IV.37.389/2007/2. számú, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok a benyújtáskor nem feleltek meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, ezért azokat az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
1.3. A Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.25.579/2007/2. sorszámú végzését az indítványozó 2007. május 29. napján vette kézhez, a határozat ellen a hatvan napos törvényi határidőn túl, 2007. december 7. napján, elkésetten terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, ezért az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
1.4. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Legfelsőbb Bíróság Kökif.III.37.539/2006/2. végzésében alkalmazott Pp. 95. § (1) bekezdése, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.25.839/2006/1. számú végzésében alkalmazott Ppmód. 3. §-a lehet.
Az indítványozó szerint a Pp. 95. § (1) bekezdése, illetve a Ppmód. 3. §-a sem felel meg a jogállamiság követelményének, mert a rendelkezések megfogalmazása nem egyértelmű.
Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérelmével összefüggésben – számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.).
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a támadott jogszabályok világos, érthető és megfelelően értelmezhető, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordoznak, a jogbiztonság alkotmányos követelménye az indítványozók által megjelölt okokból nem sérül, ezért a jogbiztonság sérelmének megállapítására irányuló indítványt a Pp. 95. § (1) bekezdése, illetve a Ppmód. 3. §-a vonatkozásában elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll iránti kérelmeket bírálta el azzal, hogy az alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban elbírált jogszabályi rendelkezéseknek utólagos normakontroll keretében történő ismételt vizsgálatát mellőzte.
2.1. Az indítványozók az eljárás elhúzódása miatti kifogás szabályait vélték az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, az 50. § (3) bekezdésébe, az 57. § (1) és (5) bekezdésébe, valamint a 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe ütközőnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezései, valamint a Pp. 114/A. és 114/B. §-ai között az indítványozók által megjelölt indokok alapján nincs közvetlen alkotmányos összefüggés. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] az indítványokat ebben a tekintetben ezért elutasította.
2.2. A pénzbírság kiszabásának lehetőségét tartalmazó Pp. 120. §-a az indítványozók szerint ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, az 50. § (1) bekezdésével, az 54. § (1) bekezdésével, továbbá az 57. § (1) és (4)–(5) bekezdéseivel, végül pedig a 70/I. és 70/K. §-aival is.
Az Alkotmánybíróság megállapítja: azon indítványozói hivatkozások alapján, hogy a polgári ügyekben „összeegyeztethetetlen a pénzbírság alkalmazása”, valamint hogy „ez határtalanul sérti ez indítványozók emberi méltóságát” és „személyiségi jogait” nincs alkotmányos összefüggés a Pp. 120. §-a és az Alkotmány sérülni vélt rendelkezései között, ezért az indítványt – fenti következetes gyakorlata alapján – ebben a tekintetben is elutasította.
2.3. Az indítványozók szerint a Vht. 9. §-a, illetve abból a „nem peres eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” szövegrésze, valamint a Vht. 217. § (4) bekezdésében alkalmazott „soron kívül” szövegrésze nem felel meg az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes és igazságos eljárás követelményének, mert annak megfogalmazása nem világos. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott rendelkezések az indítványozó által megjelölt okból nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmány tisztességes eljárást előíró rendelkezésével, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
2.4. Az indítványozók a Pp. 114/A. és 114/B. §-ait a Római Egyezménybe ütközőnek vélték.
Az Alkotmánybíróság több határozatában [pl. 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 861.] hangsúlyozta, hogy az Abtv. 20. §-a szerint minden esetben csak az arra jogosult indítványa alapján járhat el. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése értelmében pedig az Abtv. 1. § c) pontja szerinti – jogszabály, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló – eljárást csak meghatározott szervek, illetve személyek kezdeményezhetnek (Országgyűlés, annak állandó bizottsága, vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint a legfőbb ügyész). Mivel az indítványozók nem tartoznak ebbe a körbe, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján – az indítványozói jogosultság hiánya miatt – az indítványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
2.5. Az indítványozók a Pp. 114/A. és 114/B. §-ait a Pp. 212. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélték, valamint mulasztás megállapítását is kérték abban a tekintetben, hogy a jogalkotó nem tett eleget a Jat. 2. § c) pontjában és 3. § g) pontjában foglalt kötelezettségének. Egyik esetben sem jelölték meg azonban az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését, mely miatt az indítványok nem felelnek meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, így az indítványokat ebben a vonatkozásban az Ügyrend 29. § d) pontja alapján az Alkotmánybíróság visszautasította.
2.6. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, valamint a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt részben elutasította részben pedig visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezéseknek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú ügyében történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2009. szeptember 7.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
|||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
|||||||
|
|
|||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
|||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|
|||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
|||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|
|||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
|||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|
|||||||
|
Dr. Trócsányi László s. k., |
|||||||
|
alkotmánybíró |
|||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás