BÜ BH 2006/78
BÜ BH 2006/78
2006.03.01.
A becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata nem függ össze az ügyvéd foglalkozású magánvádló munkakörével, ha az a volt ügyfél részéről a peres ügyek vitelére vonatkozó megállapodás megszűnését követően, – az ügyvéd díjazásával kapcsolatos magántermészetű vita során – levélben történik [Btk. 180. § (1) bek. a) pont].
I. Az elsőfokú bíróság a 2003. június 25-én hozott ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét becsületsértés vétségében megállapította és őt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 500 forintban állapította meg.
A II. r. terheltet az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2003. október 14. napján kelt és jogerős végzésében az elsőfokú határozatot mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
A jogerős ítélet tényállása szerint az I. r. terheltet korábbi peres ügyeiben a II. r. terhelt egyéni ügyvédként képviselte. A peres eljárások jogerős befejezése után köztük a munkadíjakkal kapcsolatos megállapodásukat érintően vita támadt. E vita kapcsán az I. r. terhelt 2002. november 29-én levelet intézett a II. r. terhelthez, melyben többek között azt írta: ,,Önt nem méltatom arra, hogy a levelemet átolvassam és kijavítsam, mert Ön nem tartozik azok közé, akit tiszteletben lehet tartani. Ezért a levelemben nem méltatom arra sem, hogy a Dr. megszólítással és az Ön nagybetűs megjelölésével és tiszteletével jelöljem''. ,,Ön az én szememben egy genetikai selejt!''
A II. r. terhelt 2002. december 5-én válaszolt e levélre és a következőket írta: ,,... magának az egész állítólagos ingatlancsere lehetősége egy ún. kamu dolog, egyébként is ismert számomra, hogy maga a színlelt szerződések megkötésében már gyakorlatra tett szert. (Ugye emlékszik még az 1998 októberében megkötött színlelt adásvételi szerződésükre, amikor is sikerült megtéveszteniük egy szerencsétlen, beteges, idős asszonyt?...)''
,,Tájékoztatom, hogy a jövőben kizárólag az okiratot szerkesztő kolléganő, illetve kolléga levelét vagyok hajlandó felbontani, a már említett épületes levele kézhezvételét követően a maga esetleges jövőbeni leveleit felbontás nélkül iktatom a 13-as ügyosztályra. Itt kívánom egyébként megjegyezni minősíthetetlenül alacsony színvonalú, említett levele utolsó bekezdésére, hogy van egy magyar közmondás, bizonyára maga is ismeri: ,,aki nem dolgozik (pedig saját-, és immár gyermekei életkora azt lehetővé tenné!), az ne is egyék''. (Már amennyiben bevenném azt a maszlagát, miszerint ínségben élnének gyermekeivel...)!''
Az I. r. terhelt saját javára, magánvádlóként pedig a II. r. terhelt terhére felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Ebben sérelmezte elmarasztalását. Hivatkozott arra, hogy sértő állításait nem az II. r. terhelt munkakörével összefüggésben tette, a neki felrótt és becsületsértőnek minősített kijelentések magánjellegű közlések voltak.
Sérelmezte mindemellett a II. r. terhelt felmentését is, utalva arra, hogy a II. r. terhelt állításai – miután ő főállású anya – az ő munkakörével összefüggtek.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok relatív eljárási szabálysértéssel meghozott határozataikban a vád tárgyát nem merítették ki teljesen, a vád tárgyává tett egész cselekményt nem bírálták el. Az indítvány részletezi, hogy az I. r. terhelt viszonvádjának mely részei nem szerepelnek a határozatban. Egyebekben a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a II. r. terhelt levelében írtak alkalmasak arra, hogy az I. r. terhelt emberi méltóságát és társadalmi megbecsülését sértsék, ezért nevezett felmentésére törvénysértően került sor. Ugyanakkor rögzíti a Legfőbb Ügyészség átirata, hogy az I. és II. r. terheltek közti viszályra a II. r. terhelt közreműködésével lefolytatott peres eljárások befejezése után került sor, ezért nevezettek magánemberként váltották sérelmes leveleiket. Minderre tekintettel az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására is törvénysértően, törvényi tényállási elem hiányában került sor. A Legfőbb Ügyészség indítványozta az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
II. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. terheltnek a saját javára előterjesztett felülvizsgálati indítványát megalapozottnak találta, nem értett azonban egyet nevezett magánvádlóként, a II. r. terhelt terhére előterjesztett felülvizsgálati indítványa érveivel, és a Legfőbb Ügyészség indítványával sem.
A jogerős ítélet idézi a terheltek azon sértő közléseit, amelyek jogi értékelése alapján nevezettek büntetőjogi felelősségéről dönteni kellett. A büntetőjogi értékelés alapja nyilvánvalóan a Btk. 180. § (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt törvényi tényállás, amely szerint a becsületsértés vétségét az követi el, aki mással szemben – annak munkakörével vagy közmegbízatásával, közérdekű tevékenységével összefüggésben, illetve nagy nyilvánosság előtt – becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ.
Miután a terheltek becsületsértő kifejezéseiket egymással szemben zárt levélben közölték, az általuk használt kifejezésekkel összefüggésben vizsgálni kellett, hogy azok az ellenérdekű fél munkakörét, közmegbízatását vagy közérdekű tevékenységét érintették vagy sem.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a II. r. terhelt által használt kifejezések, állítások nem függtek össze az I. r. terhelt munkakörével. Ilyen összefüggés még a nevezett által előterjesztett felülvizsgálati indítványban hivatkozottak szerint sem állapítható meg, miután annak megemlítése, hogy a gyermekek életkora lehetővé tenné a főállású anya foglalkozású magánvádló egyéb munkavállalását, önmagában minden sértő tartalmat nélkülöz. A II. r. terhelt egyéb sértő kitételei pedig az I. r. terhelt foglalkozását semmilyen vonatkozásban nem érintették.
Egyetértett azonban a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltakkal a nevezett által közölt becsületsértő kifejezések büntetőjogi értékelését illetően. Tény ugyanis, hogy ezek sem függtek össze a II. r. terhelt foglalkozásával, munkakörével, közmegbízatásával vagy közérdekű tevékenységével. Miután a terheltek között a peres ügyek vitelére vonatkozó megállapodás megszűnt, s köztük csupán a II. r. terhelt díjazása fölött folyt magántermészetű vita, az ítéletben rögzített és az I. r. terhelttől származó levélben foglalt kifejezések a becsületsértés vétségének kritériumait nem valósították meg.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú és a másodfokú bíróság határozatának az I. r. terheltre vonatkozó részét a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és őt az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.
Az I. r. terhelt magánvádlóként előterjesztett felülvizsgálati indítványa azonban alaptalannak bizonyult, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jelzett ítéletnek a II. r. terheltre vonatkozó rendelkezéseit a Be. 427. § alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 655/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás