786/B/2006. AB határozat
786/B/2006. AB határozat*
2006.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Nemesvita Települési Önkormányzat Képviselő-testületének a közterületek tisztántartásáról és a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 9/2004. (VIII. 1.) rendelete 2. § 15. pontja, 22. § (4) bekezdése „egy db 110 vagy 120 literes” szövegrésze, továbbá 22. § (5) bekezdése „szociális helyzete alapján”, valamint „kérelemre” és „szociálisan rászorultnak azt a kérelmezőt kell tekinteni, akinek a háztartásában csak nyugdíjasok élnek és egy főre eső nyugdíjuk a mindenkori nyugdíjminimum 150%-át, egyedül álló esetén 200%-át nem éri el” szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó Nemesvita Települési Önkormányzat Képviselő-testületének a közterületek tisztántartásáról és a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 9/2004. (VIII. 1.) rendeletét (a továbbiakban: Ör.) támadta. Álláspontja szerint azáltal, hogy az Ör. 2. § 15. pontja az egy helyrajzi számon levő több lakásos épület minden lakó-, illetve üdülőegységét ingatlanként kezeli, és az ürítési díjat az ingatlanon található lakások és üdülőegységek számához, nem a tényleges szemétkibocsátás mértékéhez köti, ellentétbe került a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ában meghatározott szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének szabályával, valamint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 25. § (1) bekezdésébe foglalt arányosság követelményével, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével is.
2. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 22. § (4) bekezdésének „egy db 110 vagy 120 literes” szövegrésze ugyancsak ellentétes a Ptk. 201. § (2) bekezdésével, a Hgt. 25. § (1) bekezdésével, valamint a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm r) egységnyi díjtételt meghatározó (6) bekezdés a) pontjával (az indítvány tartalma alapján a 7. § (1) bekezdésével), valamint a közszolgáltatási díj kiszámítását meghatározó 7. § (2) bekezdésének a) pontjával, mivel feltételhez köti az elszállításra átveendő hulladék térfogatát, illetve korlátozza az ürítési mennyiséget, ennél fogva sérül a fizetendő közszolgáltatási díj tényleges szemétkibocsátással való arányossága.
3. Az Ör. 22. § (5) bekezdése csak a szociálisan rászorulók számára engedélyezi a kisebb (110 vagy 120 liter helyett 80 liter) űrtartalmú gyűjtőedény használatát és az ezzel arányos ürítési díj megfizetését. Az indítványozó álláspontja szerint nem logikus, hogy csak a szociálisan rászorulók számára engedélyezett a kisebb űrtartalmú gyűjtőedény használata, mivel kevesebb hulladékot eredményez a környezettudatos életmód vagy a szelektív hulladékgyűjtés is. Azzal, hogy csak a szociálisan rászorulók számára tette lehetővé a kisebb gyűjtőedény használatát, a jogalkotó megsértette az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, valamint a Hgt. 25. § (1) bekezdését, ezért az Ör. 22. § (5) bekezdésnek kedvezményes közszolgáltatási díjfizetési rendelkezéseiről szóló szövegrészei alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kéri.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
(...)
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Ptk. 201. §-a szerint:
„201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.”
3. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szerint:
„16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.”
4. A Hgt. szerint:
„21. § (1) A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.”
(...)
„23. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;
c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit – beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat –, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének – jogszabályban nem rendezett – módját és feltételeit;
e) a közszolgáltatással összefüggő – jogszabályban nem rendezett – települési önkormányzati feladat- és hatáskört;
f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.”
(...)
„25. § (1) A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan,
a) a közszolgáltatás jellegét,
b) a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét,
c) a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket – beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit –, külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit; utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és harminc évig történő monitorozás költségeit külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni.
(2) Az üdülőingatlan tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját, az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével, tekintettel a település jellegére, az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan kell megállapítani.”
5. A Korm. r. szerint:
„2. § (1) A rendelet előírásait a települési hulladék kezelésére, a települési önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) által, a jogszabályoknak megfelelően szervezett közszolgáltatás díjának meghatározásakor kell alkalmazni.
(2) Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletében külön-külön határozza meg az általa szervezett, a települési szilárd, illetve folyékony hulladék (a továbbiakban együtt: települési hulladék) kezelésére irányuló közszolgáltatás díját.
(3) A települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díjmegállapításának ki kell terjednie a közszolgáltatás teljesítésének gyakoriságára és módjára, a teljesítés helyének, a díjfizetési feltételeknek és módoknak a megállapítására.
(4) A közszolgáltatásnak az önkormányzat rendeletében meghatározott díja a közszolgáltató által az adott közszolgáltatásra alkalmazható díj legmagasabb mértéke.
(5) A közszolgáltatási díj nem tartalmazhat indokolatlan megkülönböztetést a különböző fogyasztók, illetve fogyasztói csoportok között.”
(...)
„4. § (1) A települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díját az önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében meghatározott közszolgáltatással arányosan állapítja meg.
(2) A közszolgáltatás díjának meghatározásakor annak részeként átalány jellegű díjelem, illetve a díj meghatározására kiható vélelem csak a közszolgáltatás jellegével összefüggésben – a közszolgáltatást igénybe vevők jogainak és érdekeinek figyelembevételével –, kivételesen alkalmazható.”
(...)
„7. § (1) A közszolgáltatási díj megállapítása az általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek meghatározásával történik. Az egységnyi díjtételt a 6. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott indokolt költségek, ráfordítások és a 6. § (3) bekezdése szerinti nyereség összege és a várható szolgáltatási mennyiség hányadosaként kell megállapítani. Települési szilárd hulladék esetében a várható szolgáltatási mennyiség a településen szolgáltatást igénybe vevők számának és a fajlagos hulladékmennyiségnek a szorzata. A fajlagos hulladékmennyiség meghatározása a díjkalkuláció része, amelyet az előző évi tényleges szolgáltatási mennyiség alapján kell számítani.
(2) Az egységnyi díjtétel:
a) a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja;”
(...)
„(6) A fizetendő közszolgáltatási díj:
a) a települési szilárd hulladék esetében az egységnyi díjtétel és az ürítések mennyiségének, illetve gyakoriságának a szorzata;”
(...)
„9. § (1) Az önkormányzat rendeletében meghatározza a közszolgáltatási díjat és a díjalkalmazás feltételeit.
(2) A közszolgáltatási díj számítására szolgáló kalkulációs séma vagy díjképlet alkalmazása esetén az önkormányzat árrendeletének részletesen kell tartalmaznia a kalkulációs sémát, illetve a díjképletet.”
6. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései szerint:
„2. § E rendelet alkalmazásában:
(...)
15. A hulladékkezelési közszolgáltatás szempontjából ingatlanként kell kezelni a több lakó, vagy üdülő egységből álló épület lakó vagy üdülőegységét (egy helyrajzi számon levő több lakásos lakóház, üdülő lakó és üdülőegysége).”
(...)
„22. § (1) A közszolgáltatás igénybevételére kötelezett ingatlantulajdonos hulladékkezelési közszolgáltatási díjat köteles fizetni. Az egységnyi díjtételeket 2006. december 31-ig a jelen rendelet 1. számú melléklete tartalmazza, azt követően a díjtétel évente az önkormányzat költségvetési rendeletében kerül meghatározásra.
(2) Az ingatlantulajdonos díjfizetési kötelezettsége állandó lakosok tekintetében évi 52 szolgáltatási hét figyelembevételével áll fenn, az üdülő ingatlanok esetében az április 1. és október 31. közötti időszakra eső szolgáltatási hetekre áll fenn.
(...)
(4) Az ingatlantulajdonos a közszolgáltatás keretében a jelen rendeletben meghatározott közszolgáltatási díj ellenében heti egy alkalommal jogosult egy db 110 vagy 120 literes hulladéktároló edényzet ürítésére. Ezen túlmenően az egyszeri ürítés mértékét meghaladó többlet háztartási hulladék elszállítására a szolgáltató akkor köteles, ha az ingatlantulajdonos a hulladékot OTTO emblémás 110 literes zsákban helyezi el, melynek ára 225 Ft és az önkormányzatnál megvásárolható.
(5) Szociális helyzete alapján a képviselő-testület kérelemre engedélyezheti 80 literes edényzet és ezzel arányos heti ürítési díj megfizetését. Szociálisan rászorultnak azt a kérelmezőt kell tekinteni, akinek a háztartásában csak nyugdíjasok élnek és egy főre eső nyugdíjuk a mindenkori nyugdíjminimum 150%-át, egyedül álló esetén 200%-át nem éri el.”
(...)
A közszolgáltatás díja
A települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatási díj mértékét egy naptári évre, mint legmagasabb hatósági árat az alábbiak szerint állapítja meg a képviselő-testület:
A szilárd hulladék elszállításának díja 2006. július 1-től 2006. december 31-ig
|
110–120-liter űrtartalmú gyűjtőedény egyszeri ürítési díja |
180 Ft + áfa |
|
110 liter űrtartalmú OTTO emblémás zsák elszállítási díja |
255 Ft |
A hatósági ár a szolgáltató által készített költségelemzés alapján kerül megállapításra.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A jelen ügyben az önkormányzat jogalkotási hatáskörét az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdése határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat feladata a településtisztaság biztosítása. A Hgt. 23. § f) pontja felhatalmazza a települési önkormányzat képviselő-testületét, hogy önkormányzati rendeletben állapítsa meg az elvégzett szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezményeket vagy a szolgáltatás ingyenességét.
A Hgt. 59. §-a (1) bekezdésének j) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Korm. r. az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettségre, és a díj megfizetése rendjének meghatározására tartalmaz előírásokat. A Hgt. 25. § (1) bekezdése szerint a hulladékkezelési közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket alapul véve a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell megállapítania. A Korm. r. 7. § (1) bekezdése szerint a közszolgáltatási díj megállapítása az egységnyi díjtételek meghatározásával történik. Ugyanezen § (2) bekezdésének a) pontja értelmében pedig a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén az egységnyi díjtétel a gyűjtőedény egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díj.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a jogalkotó megsértette-e a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának Ptk.-ban és Hgt.-ben foglalt követelményét azzal, hogy az Ör. 2. § 15. pontja alapján az egy helyrajzi számon levő több lakásos lakóház vagy üdülőegység minden lakását és üdülőegységét külön ingatlanként kezeli, és külön-külön kötelezi hulladékkezelési közszolgáltatási díj fizetésére.
Az Alkotmánybíróság már a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában – a Hgt. megalkotását megelőzően – kimondta, hogy az önkormányzati rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazható meg – más kritériumok mellett – hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen (ABH 1997, 482, 486.). Az Alkotmánybíróság a 48/2000. (XII. 18.) AB határozatában a közszolgáltatási díj megállapításával kapcsolatban leszögezte: e követelménynek nem felel meg az, ha a jogalkotó a szeméttároló edények ürítésének díját kizárólag a lakásban élő személyek számához köti, a közszolgáltatást igénybevevőt megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tényleges szemétkibocsátás mértékéhez igazodva fizessék az elvégzett szolgáltatás díját, ez pedig sérti a Ptk. 201. §-ában foglalt – szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét –, ezáltal közvetetten az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. E határozatában kimondta az Alkotmánybíróság azt is, hogy „a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. A lakásban lakók száma alapján történő szabályozási norma nem eredményezi minden esetben és pontosan kiszámíthatóan a kibocsátott és elszállított szemét mennyiségét tükröző reális szolgáltatási díjat.” (ABH 2000, 484, 489.).
A támadott Ör. 22. §-a rendelkezik az ingatlantulajdonosok közszolgáltatási díjfizetési kötelezettségéről. Az ingatlantulajdonos, illetve az önálló lakó-, illetve üdülőegység tulajdonosai a közszolgáltatási díj ellenében hetente egyszer (az üdülők esetén április 1-je és október 31-e között) jogosultak egy darab 110 vagy 120 literes gyűjtőedény ürítésére. A közszolgáltatási díj a Korm. r. 7. § (6) bekezdése a) pontjának megfelelően egységnyi díjtételként, az ürítések mennyiségének, illetve gyakoriságának a szorzataként lett meghatározva az Ör. 2. számú mellékletében. [Az Alkotmánybíróság megjegyzi, az Ör. 1. számú melléklete „a hulladékkal kapcsolatos feladatok ellátásban együttműködő önkormányzatok” listáját tartalmazza, a 2. számú melléklet rendelkezik a közszolgáltatási díj mértékéről. Az Ör. 22. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egységnyi díjtételeket az Ör. 1. számú melléklete tartalmazza, ám az elírást nem ítélte olyan kodifikációs hibának, amely érvényességi vagy tartalmi alkotmányossági kérdést vetett volna fel. Az Alkotmánybíróság több esetben úgy foglalt állást, hogy nem feladata az „elíráson alapuló nyelvtani hibák”, a „megfogalmazás nyelvtani és stiláris helyességének megítélése”. [56/1992. (XI. 4.) AB határozat, ABH 1992, 401, 404.; 682/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 764, 767.; megerősítve a 24/2006. (VI. 15.) AB határozatban, ABK 2006. június, 429, 430.]
Az Alkotmánybíróság szerint megalapozatlan az indítványozó álláspontja abban a tekintetben, hogy az Ör. 2. § 15. pontjában foglalt szabály megalkotásával a jogalkotó kizárólag az egy helyrajzi számon található lakások és üdülőegységek számához kötötte a közszolgáltatási díj mértékét. Az önkormányzat képviselő-testülete az ismertetett törvényi felhatalmazások alapján és a Korm. r. figyelembevételével állapította meg a hulladékkezelési közszolgáltatás egységnyi díjtételeit. A kifogásolt rendelkezés szerint a díjmegállapítás lakásonként és üdülőegységenként, ürítési alkalmanként egy darab 110, illetve 120 literes gyűjtőedény, míg a szociálisan rászorultak esetén 80 literes gyűjtőedény figyelembevételével történik. Mivel a közszolgáltatást igénybe vevők számára ebben az esetben is az elszállított szemét mennyisége és a szolgáltatás gyakorisága határozza meg a közszolgáltatási díjat, nem állapítható meg a Ptk. 201. § (2) bekezdésének, a Hgt. 25. § (1) bekezdésének, valamint a Korm r. 7. § (1) bekezdésének és a (2) bekezdés a) pontjának sérelme, így az Alkotmánybíróság az Ör. 2. § 15. pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó az Ör. 22. § (4) bekezdése „egy db 110 vagy 120 literes” szövegrészének alkotmányellenességét abban látja, hogy az Ör., abban az esetben, ha a gyűjtőedény térfogatát meghaladó mértékben keletkezne hulladék, nem engedi további gyűjtőedények használatát, hanem a hulladék térfogatára vonatkozóan fajlagosan magasabb költségű hulladékzsák megvásárlását és használatát írja elő, ezáltal sérül a Ptk. 201. § (2) bekezdése és a Hgt. 25. § (1) bekezdése. Az Ör. 2. számú bekezdése a 110 és 120 liter űrtartalmú gyűjtőedény egyszeri ürítési díját 180 Ft-ban határozta meg, míg azt ezt meghaladó mértékű hulladék tárolására szolgáló zsák elszállítási díját 255 Ft-ban. Az Alkotmánybíróság – figyelemmel a Ptk. 201. § (2) bekezdésére vonatkozó bírói gyakorlatra (BH 1990. 57.; BH 1997. 122., BH 2001 473.), valamint a szerződött mennyiségnél több hulladék keletkezésének kivételességére – nem tekintette a gyűjtőedény térfogatát meghaladó hulladék keletkezése esetén igénybe veendő hulladékzsák magasabb költségét olyan aránytalanságnak, ami megvalósítaná a Ptk. 201. § (2) bekezdésének vagy a Hgt. 25. § (1) bekezdésének sérelmét, ezért az Ör. 22. § (4) bekezdése „egy db 110 vagy 120 literes” szövegrészének alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
4.1. Az indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét jelenti, hogy az Ör. 22. § (5) bekezdése csak szociálisan rászorulók számára engedélyezi a 110 és 120 literesnél kisebb (80 liter) űrtartalmú gyűjtőedény használatát. Tekintettel arra, hogy elvileg bárkinél előfordulhat, hogy – környezettudatos magatartása miatt vagy más okból – kevesebb hulladék keletkezik, ezért e rendelkezés sérti a Hgt. 25. § (1) bekezdését is.
4.2. A képviselő-testület a Hgt. 23. § f) pontjában biztosított hatáskörben eljárva határozta meg a kedvezményes közszolgáltatási díjfizetés eseteit. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. A 61/1992. (XI. 20.) AB határozat megállapította, hogy a jogalkotó a mérlegelési jog gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra (például az egészséges környezethez, vagy a szociális biztonsághoz való jogra), de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. (ABH 1992, 280, 281.)
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 39/2001. (X. 19.) AB határozat, ABH 2001, 691, 696.]
A különböző kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, azonban az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi (pl. gazdaságpolitikai) szempontok szerinti felülvizsgálatára. A jogalkotó az Ör. 22. § (5) bekezdésében megfogalmazott, csökkentett közszolgálati díj fizetési feltételek meghatározásával (a háztartásban csak nyugdíjasok élnek és egy főre eső nyugdíjuk a mindenkori nyugdíjminimum 150%-át, egyedül álló esetén 200%-át nem éri el) ugyan azonos csoportba tartozók (közszolgáltatási díj fizetésére kötelezettek) között tett különbséget, ám alkotmányellenes megkülönbözetés a kedvezményre okot adó feltételek szociálisan indokolt, objektív meghatározása miatt nem mutatható ki. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, a közszolgáltatás díjkedvezményeit megállapító önkormányzati rendelkezések nem sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, így az Ör. 22. § (5) bekezdése támadott szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt is elutasította.
4.3. Az Alkotmánybíróság az Ör. 22. § (5) bekezdésének indítványozó által kifogásolt szövegrészeinek a Hgt. 25. § (1) bekezdésébe foglalt arányosság követelményével összefüggő vizsgálata kapcsán a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság 506/B/2001. AB határozatában megállapította, hogy a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő (ABH 2002, 1541, 1545.). „Mindezzel nem ellentétes, ha a tulajdonos a rendelkezésre álló edény űrtartalmát nem teljes mértékig használja ki, míg mások azt teljes mértékig megtöltik. (1109/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1924, 1927; 570/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1932, 1937.; 1213/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1525, 1532.) Az Alkotmánybíróság az 506/B/2001. AB határozatában azt is megállapította, hogy „az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy ,üres’ gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik, és költségei merülnek fel. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyedi mérések alapján történő szemétszállítás technikailag nem megoldható vagy csak magas költségráfordítással biztosítható”. (ABH 2002, 1541, 1545.) A fentiek alapján a Hgt. 25. § (1) bekezdésébe foglalt arányosság követelménye alapján sem kifogásolható, hogy a jogalkotó csak a szociálisan rászoruló személyek számára biztosította az átlagosnál kisebb űrtartalmú gyűjtőedény használatát, így az Alkotmánybíróság az Ör. 22. (5) bekezdése kifogásolt szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt a Hgt. 25. § (1) bekezdése vonatkozásában is elutasította.
Budapest, 2006. december 19.
Dr. Kiss László s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás