837/B/2006. AB határozat
837/B/2006. AB határozat*
2009.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 41. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 41. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte. A rendelkezés korábban – meghatározott feltételekkel – rekreációs szabadságot tett lehetővé a köztisztviselők számára, azonban ezt az Országgyűlés egy törvénymódosítással megszüntette. Az indítványozó álláspontja szerint a rekreációs szabadság jogintézményének megszüntetése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével (jogállamiság elve, azon belül a szerzett jogok védelme), az 54. § (1) bekezdésével (emberi méltósághoz való jog), a 70/B. § (4) bekezdésével (fizetett szabadsághoz való jog), valamint a 70/D. § (1) bekezdésével (egészséghez való jog).
Az indítványozó hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 4/2006. (II. 15.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh.) alkotmányellenesnek nyilvánította, és ex nunc hatállyal megsemmisítette a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 86. § (7) bekezdését, amely megállapította a Ktv. kifogásolt rendelkezését, miközben az Abh. a módosítással érintett rendelkezést hatályában fenntartotta. Az indítványozó kifejtette, hogy az általa kért megsemmisítés célja a korábban hatályban volt törvényi rendelkezésekhez való „visszatérés”.
II.
Az Alkotmány indítványban hivatkozott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„70/B. § (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
A Ktv. 2001. július 1-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt rendelkezése:
„41. § (1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság és minden tíz év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után egybefüggően hathavi fizetett szabadság (a továbbiakban: rekreációs szabadság) illeti meg. A közigazgatási szerv vezetője – a szervezet működőképességének fenntartása végett – nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után előrehozottan, illetve a jogosultság megnyílásától számított két éven belül utólagosan is kiadhatja a rekreációs szabadságot. A rekreációs szabadság tartamába az igénybevétel évében járó szabadságot be kell számítani. A rekreációs szabadságra jogosító közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítása szempontjából kizárólag a törvény hatálya alá tartozó közigazgatási szervnél eltöltött időt lehet figyelembe venni.”
A Ktv. indítvánnyal érintett, hatályos rendelkezése:
„41. § (1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A rekreációs szabadság jogintézményét a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 42. § (1) bekezdése hozta létre a Ktv. 41. § (1) bekezdésének módosításával. Ez a rendelkezés 2001. július 1-jétől 2005. december 31-ig volt hatályban. A rekreációs szabadságot a Kötv. 86. § (7) bekezdése szüntette meg, amely megállapította a Ktv. jelenleg is hatályos 41. § (1) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban alkotmányellenesnek nyilvánította, és ex nunx hatállyal (2006. február 14.) megsemmisítette – egyebek mellett – a Kötv. 86. § (7) bekezdését. Az Abh.-ban foglalt döntés alapja eljárási alkotmányellenesség megállapítása volt: az Alkotmánybíróság „a törvényalkotási eljárás szabályainak megsértése következtében beálló részleges közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a Kötv.-ben szereplő összes – különféle törvényeket módosító – rendelkezést. Az Alkotmánybíróság e döntése közelebbről tehát azon alapul, hogy a Kötv. megalkotásakor a törvényalkotó megsértette a Kötv.-re – mint az Alkotmány 19. §-ában nevesített tárgykörű törvény megalkotására – előírt eljárási rendet, de ugyanígy a módosító rendelkezések Kötv.-be építésével is alkotmánysértést követett el, mivel ez utóbbiak megalkotásánál nem biztosította a demokratikus törvényalkotási eljárás során figyelembe veendő rendelkezések maradéktalan érvényesülését. A részleges közjogi érvénytelenség abban áll, hogy addig, amíg a Kötv.-nek kifejezetten a költségvetésről szóló részei alkotmányosak (minthogy azokat a megalkotásukra irányadó előírások betartásával alkották meg), addig az ezen kívüli törvénymódosításoknál hiányzott a demokratikus törvényalkotás eljárási szabályainak a betartása. Mindez az Alkotmánybíróság számára alkalmat teremtett arra, hogy kizárólag formai vizsgálatot végezzen.” (ABH 2006, 101, 114.)
Az Abh. a megsemmisítés jogkövetkezményeivel kapcsolatban ezt tartalmazza: „A Kötv. indítványok által támadott és az Alkotmánybíróság által – szoros tartalmi összefüggés okán – vizsgálatba bevont módosító rendelkezései közül az Alkotmánybíróság azokat, amelyeket a jogalkotó időközben nem helyezett hatályon kívül, vagy nem módosított – formai okból – megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság azonban ismételten hangsúlyozza: az imént felsorolt törvényi rendelkezések megsemmisítése nem érinti a megsemmisített törvénnyel módosított (megváltoztatott) törvények – és a megsemmisített törvényi rendelkezések által a jogrendszerben végrehajtott más változások, módosítások, különösen a hatályon kívül helyezések – érvényességét. Minthogy az Alkotmánybíróság az indítvánnyal is támadott, illetve az általa – szoros összefüggés okán – vizsgálatba bevont módosító rendelkezéseket kizárólag formai okból vizsgálta, megsemmisítő határozata a módosított (időközben esetleg tovább módosított) törvényeket nem érinti.” (ABH 2006, 117.)
Az Abh.-ból tehát az következett, hogy a Kötv. 86. § (7) bekezdése, amely a Ktv. 41. § (1) bekezdését módosította, alkotmányellenes, és a megsemmisítés következtében 2006. február 14. napjával hatályát vesztette. Ugyanakkor a Ktv. módosított 41. § (1) bekezdését az Abh. nem érintette.
2. Jelen ügyben az indítványozó a Ktv. 41. § (1) bekezdésének – a módosítást követően – hatályban lévő rendelkezése utólagos alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. A hatályos rendelkezés kimondja, hogy a köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg. Értelemszerűen ebben a rendelkezésben – a módosítás eredményeképpen – nincs szó a rekreációs szabadságról. Magát a jogintézményt a Ktv. 2001. július 1-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt rendelkezése tartalmazta, megszüntetéséről pedig a Kötv. hatályon kívül helyezett 86. § (7) bekezdése rendelkezett.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata, hogy hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.). 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.]. Továbbá akkor van mód utólagos normakontroll eljárásra, ha a hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő jogszabály tartalmilag a korábbival azonos (vagy lényegében hasonló). (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 157/B/2003. AB határozat, ABK 2008. április, 602.)
A jelen ügyben előterjesztett indítvány nem hatályon kívül helyezett rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az indítvány formai értelemben megfelel az előírásoknak. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése kimondja: „Az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia.” Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 21. § (2) bekezdése szerint „az indítvány tartalmazza: a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható.”
Ugyanakkor a hatályos normaszöveg (,,A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg.”) nincs alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az indítványban felvetett problémával. A Ktv. 41. § (1) bekezdése alkotmányosságának vizsgálatával nem adható válasz az indítványban megfogalmazott kifogásokra. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432, 452.].
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt – érdemi alkotmányossági összefüggés hiányában – elutasította.
Budapest, 2009. április 27.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás