841/E/2006. AB határozat
841/E/2006. AB határozat*
2006.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 139/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdés d) pontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott, majd kiegészített kérelmében az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Eük.tv.) 12. § (1) és (4) bekezdését, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2. § (8) bekezdését, továbbá a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Lv.tv.) 17. §-át és 19. § (1) bekezdését érintő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását és az Eük.tv. 12. § (4) bekezdése valamint az Et.tv. 2. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó kérte a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.1.) 7. § (1) bekezdés f) pontját érintő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is. Az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét elkülönítette és jelen eljárásban bírálta el, az előbbiekben ismertetett indítvány rész tárgyában pedig – az indítvány visszavonására tekintettel – az eljárást a 741/E/2002. szám alatt megszüntette.
2. A Korm.r.1. 7. § (1) bekezdés f) pontja alapján korlátlan számú utazásra érvényes 50%-os kedvezményű menetjegy igénybevételére jogosult az egyházi intézmények, társadalmi szervezetek, továbbá az alapítványok azon dolgozója, aki azonos munkakört tölt be az e) pontban meghatározott (közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszony keretében foglalkoztatott) dolgozókkal. Az indítványozó szerint a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő, mert ezeket az egyházi intézmények (vagyis az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező, jogi személynek minősülő szervezeti egysége) dolgozóinak biztosított kedvezményeket az egyházi jogi személy által ugyanazon tevékenységi körre a polgári jog szabályainak megfelelően létrehozott és fenntartott közhasznú társaságok dolgozói részére nem biztosítja. Az indítványozó szerint a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül zárta ki az egészségügyi közszolgáltatásra alapított közhasznú társaságok dolgozóit a kedvezményes utazás igénybevételétől, ezért sérül az Alkotmány 70/A. §-ának a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezése.
3. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően a Korm.r.1.-et a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 139/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.2.) 28. §-a 2006. július 1. napjával hatályon kívül helyezte. A Korm.r.2. 8. § (1) bekezdés d) pontja azonban lényegét tekintve megegyezik a kifogásolt rendelkezéssel. Az indítványozó által felvetett probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll – tekintettel arra, hogy továbbra sem biztosít a jogalkotó utazási kedvezményt az egészségügyi közszolgáltatás céljából létrehozott közhasznú társaság dolgozói számára –, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot állandó gyakorlata szerint a hatályos rendelkezésekkel összefüggésben folytatta le. [4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.]
II.
1. Az Alkotmány indítványban felhívott rendelkezése:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Korm.r.1. érintett rendelkezése:
„7. § (1) Korlátlan számú utazásra érvényes 50%-os kedvezményű menetjegy igénybevételére jogosult:
(...)
e) a költségvetési szervek és intézmények – beleértve az önkormányzati költségvetésből gazdálkodó szerveket is – közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszony (ideértve a bírói, az igazságügyi és az ügyészségi szolgálati viszonyt is) keretében foglalkoztatott – valamint a közigazgatási szerveknél 2001. június 30-ig ügykezelőként, illetve fizikai alkalmazottként foglalkoztatott és 2001. július 1-jétől munkaviszony keretében továbbfoglalkoztatott – dolgozója;
f) az egyházi intézmények, a társadalmi szervezetek, továbbá az alapítványok azon dolgozója, aki azonos munkakört tölt be az e) pontban meghatározott dolgozókkal kórházakban, szeretetotthonokban, alsó-, közép- és felsőfokú oktatási és nevelési intézetekben stb.;”
3. A Korm.r.2. érintett rendelkezése:
„8. § (1) Korlátlan számú – a Fát. mellékletének 1. pontjában meghatározott, díjszabási övezetektől függő összeggel csökkentett – kedvezményes menetjegy igénybevételére jogosult:
(...)
c) a költségvetési szervek és intézmények – beleértve az önkormányzati költségvetésből gazdálkodó szerveket is – közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszony (ideértve a bírói, az igazságügyi és az ügyészségi szolgálati viszonyt is) keretében foglalkoztatott – valamint a közigazgatási szerveknél 2001. június 30-ig ügykezelőként, illetve fizikai alkalmazottként foglalkoztatott és 2001. július 1-jétől munkaviszony keretében továbbfoglalkoztatott – dolgozója;
d) az egyházi intézmények, a társadalmi szervezetek, továbbá az alapítványok azon dolgozója, aki azonos munkakört tölt be a c) pontban meghatározott dolgozókkal kórházakban, szeretetotthonokban, alsó-, közép- és felsőfokú oktatási és nevelési intézetekben stb.;”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már több alkalommal is vizsgálta a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló, korábban hatályban volt kormányrendeletek egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. [1326/B/1990. ABH 1991, 779, 781.; 7/1993. (II. 15.) AB határozat, ABH 1993, 418, 420.; 1482/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 602, 605.; 339/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1317, 1320.; 531/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1335, 1338.; 9/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 89, 129.] A jelen eljárásban vizsgált indítvány a most hatályos jogszabály más rendelkezését érinti, és annak más alkotmányos összefüggését veti fel. Mivel az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezés tekintetében res iudicata nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben bírálta el.
2. Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-a szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]
3. Az Alkotmánybíróság 1482/B/1995. AB határozatában megállapította, hogy a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmények többsége a szociális ellátás állami rendszerébe illeszkedik. Ebben a feladatkörében a Kormánynak önálló, külön törvényi felhatalmazástól független rendeletalkotási joga és kötelessége is van. „Abban a széles körű mérlegelési jogkörben, amely a jogalkotónak a mentességek és kedvezmények meghatározásánál rendelkezésre áll, tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra –, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai és egyéb célkitűzéseket. A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú felülbírálatára. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 281.]” (ABH 1996, 602, 604.)
4. Az Alkotmánybíróság fentiekre tekintettel megvizsgálta, hogy az indítványozó által állított szabályozási hiány következtében sérül-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe foglalt diszkrimináció tilalmának alkotmányos követelménye.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Az Alkotmánybíróság általánosan követett gyakorlata szerint a jogalanyok közötti megkülönböztetés akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó azonos jogi helyzetben lévő, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241–242.]
A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 3. §-a szerint a közhasznú szervezetté minősíthető szervezet közhasznú jogállását a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vétellel szerzi meg. A közhasznú szervezetek a közfeladataik ellátásához a Ksztv.-ben meghatározott kedvezményekben részesülnek. Az Ltv. 13. §-a szerint az egyház a nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét. Az egyház, és ha az alapszabály így rendelkezik, az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező, jogi személynek minősülő szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközsége stb.) jogi személy. A közhasznú szervezetek és az egyházi intézmények eltérő jogállásúak, eltérő jogokkal és kötelezettségekkel bírnak, az általuk foglalkoztatottak nincsenek azonos jogi helyzetben, nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozóknak.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a jogalkotó nem egy csoportba tartozók között tett megkülönböztetést a kedvezmények biztosítása szempontjából, ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát deklaráló alkotmányi rendelkezést nem sértette meg azzal, hogy nem biztosította az egészségügyi közszolgáltatást végző közhasznú társaságok dolgozói számára az egyházi intézmények dolgozóit megillető utazási kedvezményeket. Az Alkotmánybíróság sem a jogalkotói kötelezettség elmulasztását, sem az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét eredményező szabályozási hiányt nem állapított meg, ezért a Korm.r.2. 8. § (1) bekezdés d) pontját érintő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. november 21.
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás