PÜ BH 2006/85
PÜ BH 2006/85
2006.03.01.
A kényszerbérlet megszüntetése és az önkormányzat cserelakás bérbeadására vonatkozó kötelezettsége teljesítése kérdésében a tulajdonos jogosult a perindításra. Az önkormányzat a csere-bérlakás felajánlási kötelezettségét a lakbérkülönbözet bérbeadó részére való megtérítésével nem válthatja meg (1993. évi LXXVIII. tv. 62. §, 85. §, 90. §).
A felperesek a tulajdonosai az É. város, R. u. X. szám alatti kétlakásos ingatlannak. Az ingatlan bal szárnyában lévő két szoba összkomfortos lakást özv. J. J.-né és fia lakja. A lakrészt özv. J. J.-nek és férjének a városi tanács 1952. október 20-i határozatával utalta ki.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes 1998. december 31-éig köteles volt J. J.-né kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakás bérbeadását felajánlani. Az alperest a törvényen alapuló kötelezettsége 30. napon belüli teljesítésére kérték kötelezni.
A bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az alperes a Lakástörvény 85. §-ának (1) bekezdése alapján 1998. december 31-éig köteles volt J. J.-né kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakást felajánlani. Egyebekben a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokai szerint a perbeli lakás a Lakástörvény 62. §-ának (3) bekezdése értelmében kényszerbérletnek minősül, mert azt a kényszerbérlő 1953. április 1-je előtti időtől bérli. Az Ltv. 85. §-ának (1) bekezdése szerint a lakás fekvése szerint illetékes önkormányzat 1998. december 31-éig köteles a kényszerbérlő részére köteles önkormányzati cserelakás bérbeadását felajánlani. A (2) bekezdés értelmében ha az önkormányzat a lakás bérbeadását felajánlotta, a bérbeadó a bérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja. A Legfelsőbb Bíróság 1/2000. számú Közigazgatási Jogegységi Határozata értelmében a kényszerbérletből eredő önkormányzati feladatok ellátása során az önkormányzat és a kényszerbérlő között polgári jogi jogviszony jön létre, ezért az ebből származó jogok bírósági érvényesítése esetén a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. Mivel a polgári jogviszony az önkormányzat és a kényszerbérlő között jött létre, a bíróság elutasította a felperesek teljesítésre irányuló kérelmét, megállapítva, hogy erre nézve hiányzik a felperesi legitimáció.
A felperesek fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Rámutatott, hogy az Ltv. 85. §-a a kényszerbérlet megszüntetése és a cserelakás felajánlásának kikényszerítése érdekében sem a bérlőt, sem a tulajdonost nem jogosítja fel az önkormányzat elleni perindításra. Ha az önkormányzat a cserelakás biztosítási kötelezettségének nem tesz eleget, az Ltv. 85. §-ának (3) bekezdésében meghatározott anyagi következményt kell alkalmazni. A kényszerbérlet megszüntetése érdekében az önkormányzattól sem közigazgatási, sem polgári eljárásban nem kényszeríthető ki cserelakás.
A jogerős ítélet megváltoztatása és a keresetüknek helyt adó felülvizsgálati határozat meghozatala érdekében a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet ellentétben áll a Legfelsőbb Bíróság 1/2000. KJE számú határozatában foglaltakkal. A kényszerbérlő elhelyezésével kapcsolatos igény az Ltv. 1. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 7. §-ának (1) bekezdése szerint bírósági úton érvényesíthető. A bíróság tehát kötelezheti az önkormányzatot a kényszerbérlő elhelyezésére. Téves az a jogi álláspont, hogy ha az önkormányzat az Ltv. 85. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat választja, akkor megszűnik elhelyezési kötelezettsége. Az elhelyezési kötelezettséget 1998. december 31-éig kellett volna teljesítenie az alperesnek, a lakbérkülönbözet megfizetése mint szankció pedig már 1997. december 31-étől alkalmazható, ez nem szüntette meg az önkormányzat elhelyezési kötelezettségét. A kényszerbérlő elhelyezésével kapcsolatos vitában mind a kényszerbérlő, mind a tulajdonos érdekelt, ezért mindketten jogosultak a perindításra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányul.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretei között vizsgálva megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozott. A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1995. július 19. napján tartott Polgári Konzultatív Tanácskozásának az Lt. 62. §-ának (3) és 85. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmezését is tartalmazó állásfoglalására és arra is helyesen utalt, hogy ennek 10/A. pontja értelmében az önkormányzatok ellen a kényszerbérletek megszüntetése iránt per nem indítható. Az adott időszakban hatályos rendelkezések tartalma folytán ugyanis az önkormányzat kötelezettségének teljesítése közigazgatási úton és polgári perben sem volt kikényszeríthető.
Időközben azonban az 1997. évi LVII. tv. (továbbiakban tv.) 1997. június 30-i hatállyal módosította az Ltv. 85. §-ának (1) bekezdését és azt új (3) bekezdéssel egészítette ki. Ebben az önkormányzat másik cserelakás felajánlási kötelezettségének elmulasztása esetén lakbérkülönbözet megtérítésének a kötelezettségét írja elő, melynek el nem fogadása esetén lakbér-megállapítás iránti per indítására ad lehetőséget. A tv. ugyanakkor módosította az Ltv. 90. §-át is, és azt új (5)–(6) bekezdéssel egészítette ki. A (6) bekezdés értelmében az önkormányzat elhelyezési feladatának 1998. december 31-ét követő teljesítése után költségvetési támogatást akkor igényelhet, ha az elhelyezésre jogerős bírói ítélet kötelezte. Mindebből az következik, hogy a jogalkotó bírósági hatáskört kívánt adni az önkormányzatot terhelő kényszerbérletek felszámolása érdekében. A Legfelsőbb Bíróság az 1/2000. KJE számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a kényszerbérletből eredő önkormányzati feladatok ellátása során az önkormányzat és a kényszerbérlő között polgári jogi jogviszony jön létre. Az ebből származó jogok érvényesítése bírósági útra tartozik és a jogvita polgári perben bírálandó el.
Az Ltv. rendelkezésének eredeti célja változatlan; az valamennyi kényszerbérlet felszámolására irányul, mégpedig annak az önkormányzatnak a terhére, amelynek a jogelődje, illetőleg annak szervei azt létrehozták. Az adott esetben a kényszerbérlet megszüntetésére mindaddig nincs lehetőség, amíg az alperes az Ltv. 85. §-ának (1) bekezdése szerinti önkormányzati cserelakás bérbeadásának felajánlására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget. A felperesek csak ezt követően jogosultak az Ltv. 85. §-ának (2) bekezdése értelmében a bérleti szerződés felmondására. A kényszerbérlet megszüntetése a tulajdonos felpereseknek, mint ,,kényszerbérbeadóknak'' fontos érdeke, ezért a vitában érdekelt félként [Pp. 3. § (1) bekezdése] a kényszerbérlet megszüntetése érdekében perindításra jogosultak.
A Legfelsőbb Bíróság szerint téves a másodfokú bíróságnak az Ltv. 85. § (1) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó álláspontja. Az Ltv. 85. §-ának (1) bekezdésében meghatározott cserelakás bérbeadásának felajánlási kötelezettsége, továbbá a (3) bekezdésben meghatározott lakbérkülönbözet megtérítésének kötelezettsége nem vagylagos, hanem 1997. december 31. napját követően együttesen alkalmazandó rendelkezések. Az önkormányzat cserelakás bérbeadásának felajánlására vonatkozó kötelezettsége a lakbérkülönbözet bérbeadó részére történő megtérítése mellett is fennáll. Ellenkező megoldás ugyanis nem tenné lehetővé a kényszerbérlet felszámolását és az önkormányzatok a térítés fizetésével ezt a kötelezettségüket mintegy megválthatnák, ami ellentétben áll a jogalkotó szándékával.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében a fentiekben kifejtett indokokkal hatályon kívül helyezte, ebben a keretben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a jogszabályokkal összhangban álló új határozatot hozott [Pp. 275. § (4) bekezdés]. A felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján és a kötelezettség természetére való tekintettel 90 napos teljesítési határidőt szabott és kötelezte az alperest, hogy a cserelakás bérletére vonatkozó felajánlási kötelezettsége teljesítéséről a felpereseket haladéktalanul értesítse.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.854/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás