902/B/2006. AB határozat
902/B/2006. AB határozat*
2008.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 60. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1)–(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összefüggésben állított mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1) bekezdése „öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét” szövegrésze Alkotmány 1., 2. §-ába, valamint 57. § (5) bekezdésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 88. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a bírósági eljárás során alkalmazható költségmentességgel összefüggésben. A tartalmilag összefüggő indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
1. Az egyik indítványozó a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 6. § (1)–(2) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 88. §-a, és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 60. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte.
1.1. Álláspontja szerint az R. 6. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, mert eszerint a bírósághoz fordulás lehetőségét mindenki számára biztosítani kellene, azonban a kifogásolt rendelkezések csak a legszegényebbek számára teszik lehetővé a költségmentesség alkalmazását, így bizonyos személyi kör az igényérvényesítésből ki van zárva.
Az Itv. illetékfeljegyzési jogot szabályozó 60. § (1) bekezdését, valamint az R. 6. § (2) bekezdését ellentétesnek tartja az indítványozó a jogállamiság elvével, mivel nem felelnek meg a normavilágosság követelményének, szerinte a rendelkezések tartalma nem egyértelmű, zavaros, így önkényes jogalkalmazásra teremt lehetőséget.
Sérti szerinte továbbá az Itv. kifogásolt rendelkezése és a Pp. 88. §-a az Alkotmány 8. § (2) bekezdését is, előbbi azért, mert nem határoz meg jogosulti kört, hanem bírói mérlegelés körébe utalja a döntést az illetékfeljegyzési jogról, az indítványozó szerint azonban alapvető jogról csak törvényben lehet rendelkezni, utóbbi pedig azért, mert a költségmentesség részletes szabályainak megalkotását az igazságügy-miniszterre bízza.
1.2. Kérte az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is, mivel szerinte az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján a jövedelmi és vagyoni viszonyoktól függetlenül kellene a bírósághoz fordulás jogát biztosítani, azonban az erre vonatkozó rendelkezések hiányoznak. Mivel alapvető jogot érintő kérdésről van szó – hiszen a fél jövedelmi (vagyoni) viszonyai miatt esetleg nem tud alapjogával élni –, a törvényi szabályozás lenne a megfelelő szint.
2. A másik indítványozó az R. 6. § (1) bekezdése „öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét” szövegrésze megsemmisítését kérte, mert ellentétesnek tartotta az Alkotmány több rendelkezésével, így a következőkkel: 1. §, 2. §, 8. § (2) bekezdése, 57. § (1) és (5) bekezdése, 70/A. § (3) bekezdése.
Véleménye szerint a jogszabály megalkotása óta lényeges változások következtek be a jövedelmi viszonyokban, nagyon sokan élnek a létminimum szintjén vagy az alatt. Az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege körülbelül 25 000 forintot jelent, míg a minimálbér összege ennek körülbelül háromszorosa; és a minimálbérből élők nem tudják vállalni a bírósági eljárás költségeit, így ki vannak zárva a bírósághoz fordulás jogából, amiért is az indítványozó szerint indokoltabb lenne a minimálbért bizonyos mértékben meghaladó jövedelemnél is lehetővé tenni a költségmentességet.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezése:
„1. § Magyarország: köztársaság.”
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Itv. kifogásolt rendelkezése:
„60. § (1) Ha az illeték előzetes megfizetése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, mentesíteni lehet az illeték előzetes megfizetése alól, különösen, ha a lerovandó illeték a fél és a házastársa, valamint vele egy háztartásban élő, általa eltartott gyermekei előző adóévben elért egy főre eső adóköteles jövedelme 25%-át meghaladja.”
3. Az R. érintett rendelkezései:
„6. § (1) Ha a fél jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig – a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül – nincs, részére költségmentességet kell engedélyezni. Költségmentességben kell részesíteni – jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül – azt a felet is, aki rendszeres szociális segélyt kap.
(2) Kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az utólagos normakontrollra irányuló indítványokat vizsgálta meg.
1.1. Az indítványozók szerint az R. 6. § (1) bekezdése, illetve annak „öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb öszszegét” szövegrésze ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével.
Az egyik indítványozó szerint az R. 6. § (1) bekezdésében meghatározott személyi kör csak a legszegényebbeket foglalja magában, így az állampolgárok egy csoportja a jogérvényesítésből ki van zárva, ami sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében rögzített bírósághoz fordulás jogát.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése és a peres eljárás költségeinek összefüggését az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta; az e határozatokban foglaltakat a jelen ügyben is irányadónak tekintette. A Pp. egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata során megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a bírósági eljárási illeték a perköltség része, a perköltség fogalmának és feltételeinek – rendezése szabályainak – meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg (1518/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 570, 571.). A jogalkotói mérlegelés felülvizsgálatára általában az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. A jogalkotás szabadsága azonban itt sem korlátlan, nem sérthet alkotmányos alapjogot vagy más alkotmányos rendelkezést. Az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálja, hogy a jogalkotó mérlegelése során az alkotmányos határok között maradt-e. „Mivel a jogalkotónak a közbefizetések szabályozásában meglehetősen tág a mérlegelési lehetősége, így széles körű szabadsága van az illetékeket előírni, az illeték tárgyát, alapját és mértékét megállapítani. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés, és ennek megfelelően a törvényi szabályozás pénzügyi, jogi, gazdaságpolitikai alapjainak célszerűségi szempontú felülvizsgálatára; hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. A jogalkotás szabadságának határait természetesen ezen a területen is megszabják az alkotmányos alapjogokból adódó korlátok.” (574/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 628, 629.; 1106/B/1997. AB határozat, ABH 2003, 1018, 1021.)
Kimondta az Alkotmánybíróság azt is, hogy az 57. § (1) bekezdésből nem következik, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos működési és egyéb költségek ne lennének a felekre háríthatók. Ugyanakkor az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből levezetett intézményvédelmi kötelezettség [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302.] következményeként az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján az állam nemcsak arra köteles, hogy bírói utat biztosítson a személyek jogvitái esetére, hanem arra is, hogy a bírósághoz fordulást ténylegesen is lehetővé tegye. Ezért az igazságszolgáltatás igénybevételét lehetővé tevő, a perrel kapcsolatos kiadásokra is kiterjedő támogatási rendszert kell kiépítenie. (1074/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 452, 453.)
A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól kivételt jelentenek a Pp. 80–83. §-okban foglaltak, vagy ha a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. Ezen felül az Itv. 1. és 37. §-a értelmében a bírósági eljárásért – bizonyos kivételektől eltekintve – eljárási illetéket kell fizetni. A Pp., valamint az Itv. azonban különféle kedvezményeket biztosít a peres felek számára: ezek egy része a peres felek személyéhez kapcsolódik (személyi kedvezmények), míg más részük az érvényesített jog jellegéhez (tárgyi kedvezmények). A személyhez kötött kedvezmények a következők: a személyes költségmentesség [Pp. 84–85. §; R.], a személyes illetékmentesség (Itv. 5. §), és a személyes illetékfeljegyzési jog (Itv. 59–61. §); míg tárgyi kedvezmények: tárgyi költségfeljegyzési jog (Pp. 85/A. §, R. 3. §), a tárgyi költségmentesség [R. 2. §], a tárgyi illetékmentesség (Itv. 56–57. §), a tárgyi illetékfeljegyzési jog (Itv. 62. §), és az illeték mérséklése (Itv. 58. §).
Nem megalapozott tehát az indítványozó állítása, hogy egyesek számára pusztán kedvezőtlen anyagi helyzete okán lehetetlen a bírósághoz fordulás, hiszen mind a Pp., mind az Itv. számos kedvezményt biztosít a felek számára. Az R. indítványozó által ugyancsak kifogásolt 6. § (2) bekezdése lehetővé teszi a költségmentesség engedélyezését akkor is, ha az R. 6. § (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett; ezzel tovább bővíti a költségmentességben részesíthetők körét.
Az Alkotmánybíróság szerint ez a rendelkezés csupán akkor lenne kapcsolatba hozható az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, ha miatta egyesek számára a bírói út igénybevétele lehetetlenné válna. Az Alkotmánybíróság szerint e rendelkezés alapján ez nem állítható. A költségmentesség nem alkotmányos alapjog, hanem külön törvényi rendelkezésen alapuló jogosultság, vagy az eljáró bíróság mérlegelése alapján adható kedvezmény. A Pp. és az Itv. fent már ismertetett kedvezményeket biztosító rendelkezései alkotják a jog érvényesíthetőségét, a bírósághoz fordulás alapjogát biztosító támogatási rendszert. Az Alkotmánybíróság szerint mindezeket figyelembe véve az R.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jogot, ezért az indítványt elutasította.
1.2. Az egyik indítványozó szerint az R. 6. § (1) bekezdése „öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét” szövegrésze ellentétes az Alkotmány 1. és 2. §-aiból levezethető jogbiztonság elvével, mely biztosítja a törvény előtti egyenlőséget. A törvény előtti egyenlőséget a bírósági eljárás tekintetében az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, míg általánosságban az Alkotmány 70/A. §-a deklarálja, és az indítványban előadott indokok is a bírósághoz fordulás jogával függenek össze. Ezt a kérdést az Alkotmánybíróság az 1.1. pontban már megvizsgálta, így az R. 6. § (1) bekezdésének Alkotmány 1–2. §-aiba ütközésének vizsgálatát mellőzte.
Nem vizsgálta az Alkotmánybíróság az R. 6. § (1) bekezdése „öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét” szövegrészének az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközését sem. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó kérelmében hivatkozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére, azonban a jogorvoslati joggal, annak állított sérelmével összefüggésben sem indokolást, sem határozott kérelmet nem adott elő. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján az indítványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
1.3. Az egyik indítványozó kérte annak megállapítását is, hogy az R. 6. § (1) bekezdése „öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét” szövegrésze ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság több esetben vizsgálta az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében rögzített esélyegyenlőség követelményének tartalmát; eszerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. E rendelkezésről az Alkotmánybíróság a következőket mondta ki: „az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az állam számára konkrét kötelezettségeket nem határoz meg. Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésének törvényi eszközrendszere széles skálán mozoghat, s ezek közül a jogalkotó feladata a legcélszerűbb szabályozási mód megválasztása, az intézkedések rendszerének átfogó kidolgozása” [13/2008. (II. 21.) AB határozat, ABK 2008, február, 149, 151.]. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében deklarált esélyegyenlőség elvének értelmezésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy „a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez” (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.).
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az R. megjelölt rendelkezése nem sérti az Alkotmány jogegyenlőséget biztosító 70/A. §-át sem. Éppen ellenkezőleg: a költségkedvezmények az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt célt szolgálják; és így az „esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedéseknek” tekinthetők. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
1.4. Az egyik indítványozó szerint az R. 6. § (2) bekezdése és az Itv. 60. § (1) bekezdése azáltal, hogy lehetővé teszi a bírói mérlegelést a költségmentesség, illetve az illetékfeljegyzési jog kapcsán, ellentétes a jogállamiság elvével; a rendelkezés tartalma nem egyértelmű, zavaros, így önkényes jogalkalmazáshoz vezet.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. „A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények. A jogbiztonság elve mindemellett tág mérlegelési és döntési lehetőséget hagy nyitva a jogalkotó számára, hiszen a jogállamiság más elvek érvényesülését is megköveteli, s ezek a jogbiztonság követelményével ütközhetnek. Például az igazságosság egyedi esetekben való megvalósulását elősegítő méltányosság intézménye a jogbiztonsággal elvileg ellentétes. A jogbiztonság azonban mégsem szenved csorbát, mert a konkrét kivételek érvényesülési körét és feltételeit a jog előre tisztázza. Vonatkozik ez mind a méltányosság egyes jogintézményeire (...), mind az olyan fogalmakra, amelyek széles bírói mérlegelést tesznek lehetővé. (Az utóbbiak tartalmi kiszámíthatóságát a jogállamban különféle – többek között jogegységi – intézmények szolgálják.) Az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bírói mérlegelés elősegíti azt, hogy azok is költségmentességben részesülhessenek, vagy illetékfeljegyzési jogot kaphassanak, akiknek a jövedelme a törvényben meghatározott mértéket meghaladja, de valamely okból a bírósághoz fordulás mégis túlzott anyagi terhet jelent. Ennek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
1.5. Az egyik indítványozó az Itv. 60. § (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének sérelmére is hivatkozott, azonban mivel az Alkotmánybíróság alapjogsérelmet e törvényi rendelkezések tekintetében sem állapított meg, korlátozásának kérdése sem merülhet fel.
2. Nem megalapozott az az indítványozói állítás sem, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdését sértő alkotmányellenes helyzet áll fenn, mert ennek alapján jövedelmi és vagyoni viszonyoktól függetlenül kellene a bírósághoz fordulás jogát biztosítani, amit a hatályos jog nem tesz meg.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Eszerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására – hivatalból, vagy bárki indítványára – akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Mulasztásos alkotmánysértés valósul meg azonban akkor is, ha valamely alapjog, alkotmányos elv érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [például 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. „Ez a rendelkezés deklarálja – egyes eljárási garanciák meghatározása mellett – a bírósághoz fordulás jogát. Az Alkotmánybíróság értelmezésében ezen alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy – egyebek mellett – a polgári jogi jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson.” [59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.; 935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765, 772.] Ebből a rendelkezésből azonban a bírósághoz fordulás, a jogérvényesítés ingyenessége nem vezethető le. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában rámutatott arra, hogy „kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra – de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
A bírósághoz fordulás jogának gyakorlása és így a bírói jogvédelemhez jutás esélye, mivel a szükséges jogi szolgáltatások alapvetően piaci keretek között működnek, továbbá a bírósági eljárás egyéb költségekkel (illeték stb.) járhat, kétségtelenül függhet a jogát érvényesíteni kívánó anyagi lehetőségeitől. A törvényhozó Alkotmányon – elsősorban a 70/A. § (3) bekezdésén – alapuló feladata biztosítani, hogy ennek ellenére senki se legyen anyagi eszközök hiányában elzárva jogai bíróság előtti érvényesítésétől vagy védelmétől. Ennek teljesítésekor a törvényhozó mérlegeli, milyen eszközöket alkalmaz. Elsősorban nem az Alkotmánybíróság feladata megvizsgálni, ténylegesen mennyire hatékonyak a rendelkezésre álló jogi eszközök: erre, és az esetleg szükséges változtatások elfogadására, a szükségletek és a lehetőségek ismeretében a törvényhozó hivatott.
Mindezekre tekintettel és az 1.1. pontban foglalt indokok alapján az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is elutasította.
3. Az indítványozó kérte a Pp. 88. §-a alkotmányossági vizsgálatát is. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy ezt a rendelkezést a jogi segítségnyújtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CLI. törvény 22. § (4) bekezdése 2008. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén vizsgálja. A fenti eseteken kívül az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály hatályon kívül helyezése esetén az annak helyébe lépett új jogszabályt vizsgálja meg, amennyiben az tartalmazza a korábbi jogszabály indítványozó által támadott rendelkezését. Hatályon kívül helyezett jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálatára egyéb esetben nincsen mód (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.).
Mivel a hatályos szabályozás az indítványozó által kifogásolt, vagy azzal azonos tartalmú rendelkezést nem tartalmaz, valamint az Abtv. szerinti bírói kezdeményezésnek, vagy alkotmányjogi panasznak nem tekinthető, az Alkotmánybíróság a Pp. 88. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2008. október 14.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás