967/E/2006. AB határozat
967/E/2006. AB határozat*
2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság elutasítja azokat a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat, amelyek szerint a törvényhozó az Alkotmány 3. § (3) bekezdésével ellentétes módon nem tiltotta meg azt, hogy az Országgyűlés, illetve a Kormány tagjai, valamint az államtitkárok pártban tisztséget viseljenek, illetve párt tagjai legyenek.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt terjesztettek elő. Az indítványozók egyaránt azt kifogásolták, hogy a törvényhozó nem tett eleget az Alkotmány 3. § (3) bekezdésében foglalt jogalkotási kötelezettségének. Szerintük ugyanis a törvényhozó nem tiltotta meg az Országgyűlés és a Kormány tagjainak, valamint az államtitkároknak, hogy párttagok legyenek, pártban tisztséget viseljenek. E jogalkotási mulasztás következtében pedig sérül az az alkotmányos követelmény, hogy a pártok közhatalmat nem gyakorolhatnak, illetve az, hogy egyetlen párt sem irányíthat semmilyen állami szervet.
A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggésére tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezése:
(2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.
(3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján azt vizsgálta, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség állapítható-e meg az Alkotmány 3. § (3) bekezdése alapján amiatt, mert a törvényhozó nem tiltotta meg az Országgyűlés és a Kormány tagjainak, valamint az államtitkároknak, hogy párt tagjai legyenek, illetve pártban tisztséget viseljenek.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. Hiányos tartalmú szabályozás esetén is a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].
2. Az Alkotmánybíróság több esetben értelmezte már az Alkotmány 3. § (3) bekezdését. Az Alkotmánybíróság egyik korai határozatában megállapította:
„Az Alkotmány 3. § (3) bekezdése alkotmányos elvként fogalmazza meg a pártok és a közhatalom szétválasztásának követelményét, kimondja, hogy a pártok közhatalmat nem gyakorolhatnak, ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat egyetlen állami szervet sem. Egyes állami tisztségek, közhivatalok betöltőivel szemben maga az Alkotmány állapítja meg az állam és a pártok elválasztásának biztosítékaként a párttagság, illetőleg a politikai tevékenység tilalmát (pl.: alkotmánybírók, bírók, ügyészek, fegyveres erők, rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai). Ezentúl a 3. § (3) bekezdése felhatalmazza a törvényhozást arra, hogy a pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében meghatározza azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja, tisztségviselője nem tölthet be.” (962/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 627, 630.)
Az Alkotmány 3. § (3) bekezdése tehát jogalkotási feladatot állapít meg a törvényhozó számára, hogy a pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében meghatározza azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja, tisztségviselője nem tölthet be. E feladatát a törvényhozó az Alkotmány keretei között köteles teljesíteni. Ezért a törvényhozó csak az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban határozhatja meg a pártok tagjai, tisztségviselői által be nem tölthető tisztségeket, közhivatalokat. Kizáró szabály hiánya azonban nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a pártok az Alkotmány 3. § (3) bekezdésével ellentétes módon közhatalom gyakorlóivá válhatnak, illetve állami szerveket irányíthatnak. A közhatalom gyakorlása még ilyen esetben sem a pártok, hanem az adott tisztséget betöltő személyek jogosítványa, illetve feladata.
3. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a pártok nem csak általános közvetítő szerepet töltenek be az állam és a társadalom között [Alkotmány 3. § (2) bekezdés], hanem „az Alkotmány kifejezetten olyan többpártrendszert parlamenti demokráciát pártot párt népakaratot nyilvánítsa ki.” [27/1998. (VI. 16.) AB határozat, ABH 1998, 197, 201.]
Az Alkotmánybíróság továbbá megállapította azt is, hogy „többpártrendszerű alkotmányos jogállami keretek között a népakarat alakításának és kinyilvánításának kiemelkedő eszköze és formája a népképviseleti intézmények létrehozásában és működésük előmozdításában való politikai részvétel. (...) A pártok elsődleges rendeltetése az, hogy politikai eszközökkel működjenek közre a népakarat alakításában, kinyilvánításában, vegyenek részt a népképviseleti testületek tagjai választásának szervezésében és az általuk támogatott képviselők, valamint a megválasztott országgyűlési és önkormányzati testületek működésének előmozdításában.
A pártoknak rendeltetésükből fakadó sajátos törekvése, hogy a népképviseleti választások eredményei alapján képviselőik részt vegyenek a közhatalom gyakorlásában. A pártok a magyar jogállamban az egyesülési szabadság alapján létrehozott olyan alkotmányos intézmények, amelyek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a társadalom és az államhatalom politikai kapcsolataiban.” [53/1996. (XI. 22.) AB határozat, ABH 1996, 165, 168.]
A pártok országgyűlési szerepe tehát az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmányból következik, s a pártoknak az Alkotmány értelmében kifejezetten jelen kell lenniük az Országgyűlésben. Ez az Alkotmány 3. § (3) bekezdése szerinti törvényalkotás korlátját képezi. Ennek következtében alkotmányellenes lenne, ha a törvényhozó az országgyűlési képviselőknek megtiltaná, hogy párt tagjai legyenek, pártban tisztséget viseljenek. Erre figyelemmel az Alkotmány 3. § (3) bekezdése alapján nem állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség azért, mert a törvényhozó nem választotta el egymástól az országgyűlési képviselői tisztséget, valamint a párttagságot, illetve a párttisztség viselését.
4. Az Alkotmány nem állapít meg kifejezetten a kormánytagokra, illetve az államtitkárokra vonatkozó összeférhetetlenségi okokat. Az Alkotmány továbbá olyan felhatalmazó rendelkezést sem tartalmaz, amely a törvényhozót kimondottan a kormánytagok, illetve az államtitkárok összeférhetetlenségének szabályozására kötelezné. Az összeférhetetlenség szabályozását érintően figyelembe kell venni azt, hogy az Alkotmány kifejezetten „parlamenti demokráciát” hoz létre (Alkotmány preambulum), amely feltételezi a végrehajtó hatalom és a pártok kapcsolatát. Az Alkotmány által létrehozott parlamentáris demokráciában a „parlamenti többséget alkotó pártok alakítanak kormányt”, s a végrehajtó hatalom „politikai” jellegű hatalmi ág. [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 261.] A végrehajtó hatalom pártokkal való szoros kapcsolatát támasztja alá egyebek mellett az is, hogy az Alkotmány 20. § (5) bekezdése kifejezetten megengedi azt, hogy a – rendszerint pártokhoz kötődő – képviselők kormánytagok, illetve államtitkárok legyenek, s így lehetővé teszi azt is, hogy a pártok politikai eszközökkel befolyásolják a végrehajtó hatalom gyakorlását. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság – a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatra (ABH 1993, 256, 261.) hivatkozva – megállapította, hogy a pártok képviselőcsoportjaiból álló „törvényhozó és a végrehajtó hatalom politikailag összefonódik (...). Ez a parlamentáris demokráciákban szokásos helyzet nem jelenti az Alkotmány 3. §-a (3) bekezdésének sérelmét.” (1339/B/1996. AB határozat, ABH 2003, 957, 966.) Ennek következtében nem állapítható meg az Alkotmány 3. § (3) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor, ha a törvényhozó nem tiltja meg a kormánytagok és az államtitkárok összeférhetetlenségét a pártok viszonyában.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasította.
Budapest, 2009. október 13.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás