1055/D/2007. AB határozat
1055/D/2007. AB határozat*
2009.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 35. § (1) bekezdésének, a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. § (1) bekezdésének, illetve a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 33. § b) pontjának az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe, továbbá a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. § (1) bekezdésének az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 35. § (1) bekezdésének, a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. § (1) bekezdésének, illetve a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 33. § b) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel, valamint a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelettel összefüggésben az alkotmányos követelmény kimondására irányuló indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt és az indítványt egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó elsődlegesen alkotmányjogi panasszal élt a Berettyóújfalui Városi Bíróság 090211.Vh. 623/2006/10. számú, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf. 20.644/2007/2. számú végzései ellen, másodlagosan a végzésekben alkalmazott és az alábbiakban részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések tekintetében – azok megsemmisítését és a konkrét ügyekben való alkalmazhatóságuk visszamenőleges kizárását kérve – utólagos normakontroll iránti kérelmet is előterjesztett.
Az indítványozó szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 35. § (1) bekezdése, valamint a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Dsz.) 21. § (1) bekezdése, illetve a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 33. § b) pontja ellentétben állnak egymással, és ezért nem felelnek meg a „demokratikus jogállamiság feltételeinek” [Alkotmány 2. § (1) bekezdés]. Emellett az indítványozó úgy véli, hogy e rendelkezések – mivel a végrehajtó az adós általi teljesítésről nem készít jegyzőkönyvet – az Alkotmány tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] biztosító rendelkezését is sértik.
Az indítványozó előadta azt is, hogy véleménye szerint a Dsz. 21. § (1) bekezdése az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével is ellentétes, mivel a végrehajtó díjazása nem lehet a végrehajtást kérő és az adós közötti elszámolás része.
Ezen túl azt kifogásolta, hogy az R. „ügyviteli és pénzkezelési témakörben szabályozza a végrehajtónak azt a jogát, hogy az adós teljesítését megállapítsa”, mely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontjába, a 3. § g) pontjába és a 4. § a) pontjába ütközik. Ezzel kapcsolatban azonban az indítványozó nem jelölte meg az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését. A Dsz. 21. § (2)–(4) bekezdései, és a 22. §-a tekintetében szintén nem hivatkozott egyetlen alkotmányos rendelkezés sérelmére sem.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. A Vht.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„35. § (1) A végrehajtó a helyszíni eljárásáról, továbbá a jogszabályban meghatározott más végrehajtási cselekményekről jegyzőkönyvet készít. A helyszíni eljárásról a jegyzőkönyvet a helyszínen kell elkészíteni. A végrehajtó akadályoztatása esetén a jegyzőkönyv máshol is elkészíthető, ilyenkor a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az elkészítés helyét és azt, hogy a végrehajtó milyen okból nem tudta a helyszínen elkészíteni a jegyzőkönyvet.”
3. A Dsz.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései:
„21. § (1) A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor, meghatározott cselekmény végrehajtása esetén a cselekmény elvégzését vagy elvégeztetését követően az általa felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt esetleg megillető egyéb összegről díjjegyzéket állít ki, amelyet a feleknek, végrehajtási kérelem elkészítése esetén a kérelmezőnek kézbesít. A díjjegyzéknek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni.
(2) Ha a díjfelszámítás helyességét az adós vagy a végrehajtást kérő, illetőleg a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő vagy más érdekelt vitatja, végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bírósághoz.
(3) Ha a meghatározott cselekmény foganatosítását követően a végrehajtási költséget az adós a végrehajtónak nem fizette meg, a végrehajtási eljárás ezt követően a díjjegyzékben foglalt költségre, mint pénzkövetelésre folytatódik.
(4) Ha a végrehajtás során befolyt összegből a végrehajtó az eljárás befejezését megelőzően számol el végrehajtási költséget, köteles erről részdíjjegyzéket készíteni a díjjegyzék készítésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával. Ha a befolyt összeg letiltásból származik, részdíjjegyzéket legfeljebb az összesen 10 000 Ft-ot elérő végrehajtási költségről kell készíteni.
22. § (1) Ha a díjjegyzékben foglalt díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a végrehajtó a díjjegyzéket a végrehajtási ügy irataival együtt bemutatja a székhelye szerint illetékes helyi bíróságnak. A bíróság a kifogást elbírálva a díjjegyzéket végzéssel módosítja, ha a költségfelszámításban számítási hiba, elírás található, vagy azt a díjszabás rendelkezéseitől eltérően készítették.
(2) A bíróság a végzést a feleknek, a végrehajtónak és a végrehajtási kifogást előterjesztőnek kézbesíti, egyúttal felhívja a végrehajtót a szükséges intézkedés megtételére.
(3) A felek és a végrehajtó az (1) bekezdésben említett végzés ellen korlátozás nélkül fellebbezhetnek. A végrehajtási kifogást előterjesztő jogi képviselő és más érdekelt a végzésnek az őt érintő része ellen fellebbezhet.”
4. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„33. § Befejezett a végrehajtási ügy (érdemi befejezés), ha (…)
b) az adós a végrehajtható okiratban foglaltaknak eleget tett, és ezt a végrehajtó megállapította, (…)”.
III.
Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítvány egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaz.
1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.644/2007/2. jogerős végzését 2007. június hó 27. napján vette kézhez, és indítványát 2007. augusztus hó 27. napján, azaz hatvanegyedik napon adta postára. Mivel az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló hatvan napos határidő utolsó napja 2007. augusztus 26-a vasárnapra (munkaszüneti napra) esett, a postára adás pedig az ezt követő első munkanapon megtörtént, a panasz az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján [22/2007. (IV. 5.) AB határozat ABH 2007, 928, 930.] határidőben benyújtottnak tekintendő. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az alábbiak szerint bírálta el.
1.2. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett. Ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság jogerős végzésében alkalmazott jogszabályi rendelkezések – azaz a Vht. 35. § (1) bekezdése, a Dsz. 21. § (1) bekezdése, illetve az R. 33. § b) pontja – lehetnek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Berettyóújfalui Városi Bíróság 090211.Vh.623/2006/10. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt – mivel e határozat nem jogerős –, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.644/2007/2. számú végzésében nem alkalmazott jogszabályi rendelkezések – a Dsz. 21. § (2)–(4) bekezdései és a 22. §-a, valamint az R. egésze – vonatkozásában az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
1.3. Az indítványozó szerint a Vht. 35. § (1) bekezdése, valamint a Dsz. 21. § (1) bekezdése, illetve az R. 33. § b) pontja ellentétben állnak egymással és ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköznek.
1.3.1. Az Alkotmánybíróság a Dsz. 21. § (1) bekezdését a 164/D/2007. AB határozatban (ABK 2009. január, 68, 70.) már vizsgálta. Korábbi alkotmányossági vizsgálatára tekintettel az Alkotmánybíróságnak elsősorban azt kellett eldöntenie, hogy az indítvány nem minősül-e „ítélt dolognak”. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint ugyanis, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre – hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani, az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, mivel az „ítélt dolognak” minősül. Az indítványozó jelen ügyben más alkotmányos összefüggésre hivatkozással kérte a rendelkezés vizsgálatát, ezért az nem minősül ítélt dolognak, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt megvizsgálta.
1.3.2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei jelen ügyben nem teljesülnek. Az indítványozó ugyanis nem hivatkozott az Alkotmányban foglalt valamely alapjogának megsértésére, az alkotmányjogi panaszban kizárólag a jogbiztonság absztrakt követelményének sérelmét jelölte meg. Az 1140/D/2006. AB végzésében az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „[a] jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők az Alkotmányban biztosított jognak az általuk felhívott, az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések sem. Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg.” (ABK 2008. január, 127, 128.).
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontjában foglaltak szerint az alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése vonatkozásában visszautasította.
1.4. A Vht. 35. § (1) bekezdése, a Dsz. 21. § (1) bekezdése, illetve az R. 33. § b) pontja az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, a Dsz. 21. § (1) bekezdése pedig az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a végrehajtó által készített jegyzőkönyvre, a díjjegyzékre és a végrehajtás érdemi befejezésére vonatkozó szabályok, valamint az Alkotmánynak a tulajdon alkotmányos védelmét és az alapvető jogok védelmét biztosító rendelkezései között – az indítványozó által megjelölt indokok alapján – alkotmányos összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványozónak az utólagos normakontrollra irányuló kérelmét vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének és a 13. § (1) bekezdésének a sérelmét állító, az alkotmányjogi panasz keretében fentebb már elbírált jogszabályi rendelkezések utólagos normakontroll keretében történő ismételt vizsgálatát mellőzte.
2.1. Az indítványozó szerint a Vht. 35. § (1) bekezdése, valamint a Dsz. 21. § (1) bekezdése, illetve az R. 33. § b) pontja ellentétben állnak egymással, és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe is ütköznek. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat megállapította, hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon” (ABH 1992, 135, 142.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom alkotmányos követelményének az indítványozó által támadott jogszabályok megfelelnek. A támadott rendelkezések megfelelően értelmezhetők, eleget tesznek a normavilágossággal szemben támasztott fenti alkotmányossági követelményeknek, ezért nem megalapozott az indítványozó azon hivatkozása, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét sértik. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2.2. Az R. egészével összefüggésben az indítványozó azt kifogásolta, hogy az a Jat. egyes rendelkezéseibe ütközik, valamint a Dsz. 21. § (2)–(4) bekezdéseit, és a 22. §-át is alkotmányellenesnek vélte, e tekintetben azonban nem hivatkozott egyetlen alkotmányos rendelkezés sérelmére sem. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok, valamint az Alkotmány megjelölt rendelkezése hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány fenti része nem felelt meg, az Alkotmánybíróság azt mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – visszautasította.
3. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg alkotmányos követelményt a Vht. valamint a Dsz. alkalmazásával összefüggésben. Az Abtv. nem biztosít indítványozási jogot alkotmányos követelmény megfogalmazására. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága. [292/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1591–1592.] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására előterjesztett indítványt visszautasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, valamint a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt részben elutasította részben pedig visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2009. szeptember 28.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás