1056/D/2007. AB határozat
1056/D/2007. AB határozat*
2009.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok, valamint mulasztás megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 9. §-a és 217. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványokat és az alkotmányjogi panaszokat, valamint a mulasztás megállapítására irányuló indítványt egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Ugyanazon indítványozó két indítványában elsődlegesen alkotmányjogi panasszal élt az Orosházi Városi Bíróság 0405.1.Vh.1005/2000/23. számú, valamint a Békés Megyei Bíróság 1.Pkf. 25.301/2007/2. számú végzései, illetve a Fehérgyarmati Városi Bíróság 1602-I.Vh.589/2000/22. számú, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gpkf. 15-07-050002/9. számú végzései ellen. Másodlagosan az indítványozó a végzésekben alkalmazott és az alábbiakban részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések tekintetében – azok megsemmisítését és a konkrét ügyekben való alkalmazhatóságuk visszamenőleges kizárását kérve – utólagos normakontroll iránti kérelmet is előterjesztett, valamint mulasztás megállapítását kérte.
1.1. Az indítványozó szerint a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: DíjR.) 1. és 7. §-ai ellentétesek a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. és 3. §-aival, mivel azok eltérő értelmezésre adnak lehetőséget, így a jogbiztonság követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sértik. Álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a végrehajtási kifogás önálló bírósági nemperes eljárás-e vagy sem, ami bizonytalan helyzetet teremt abban a tekintetben, hogy a jogi képviselő díját mely jogszabály alapján kell kiszámítani, ami a tulajdonhoz való jog [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] sérelméhez vezet. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217. § (4) bekezdését – mely a végrehajtási kifogás soron kívüli elbírálásáról rendelkezik – az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és az 57. § (1) bekezdésébe ütközőnek véli, azonban konkrét indokot ezzel összefüggésben nem jelölt meg. Mindezekre tekintettel a Vht. 217. § (4) bekezdésének, illetve a DíjR. 1. § és 7. §-ának megsemmisítését, a Vht. 217. §-a vonatkozásában pedig alkotmányos követelmény kimondását kérte.
1.2. Az indítványozó másik alkotmányjogi panaszt és utólagos normakontrollt tartalmazó, de érdemi indokolás nélküli jogfenntartó indítványa 2007. szeptember 11. napján érkezett az Alkotmánybíróságra. Érdemi indítványt 2008. január 14. napján terjesztett elő.
Ebben a Vht. 9. §-ának és 217. §-ának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését állította, illetve véleménye szerint e rendelkezések ellentétesek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) és 3. § g) pontjában foglaltakkal is. Indokolása szerint nem egyértelmű, hogy a „nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” fordulatnak mi a tartalma, így a Vht. 9. §-ának megsemmisítését kérte. Emellett a Vht. 217. §-ával összefüggésben mulasztás megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint a jogalkotó nem tett eleget a „végrehajtási kifogás polgári eljárási szabályainak megalkotása körében” fennálló kötelezettségének, azonban e tekintetben az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését nem jelölte meg. A Vht. 217. §-ával kapcsolatban továbbá ezen indítványában is kérte alkotmányos követelmény kimondását. Végül a Vht. 307. § (1) [nyilvánvalóan (2)] bekezdésének h) pontjából a „végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását” szövegrész, valamint a DíjR. egészének megsemmisítését is kérte, mivel az véleménye szerint csak a gazdasági verseny szabadságát biztosító Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésébe ütköznek, indítványának ezen részével összefüggésben az alkotmányellenesség indokát azonban nem jelölte meg.
2. A DíjR. indítványozó által támadott 1. és 7. §-ait a DíjR. módosításáról szóló 4/2008. (II. 7.) IRM rendelet 2008. február 22. napjával módosította.
2.1. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.
Egyrészt az indítványozó a DíjR. támadott rendelkezéseinek konkrét esetben való alkalmazása folytán az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, ezért az Alkotmánybíróság a panasz vizsgálatát a jogszabály alkalmazásakor hatályos szöveg tekintetében folytatta le.
2.2. Ugyanakkor az absztrakt utólagos normakontroll, valamint az ennek keretében előterjesztett mulasztás megállapítása iránti indítványok vonatkozásában – mivel a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.) – az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a DíjR. hatályos szövege tekintetében végezte el.
2.3. A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
2. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezései:
„9. § Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók.”
„217. § (1) A végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. (…)
(4) A bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül – szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.”
„307. § (2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg (…)
h) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a végrehajtói díjszabást, a megyei bírósági végrehajtó végrehajtási jutalmát, a végrehajtási költségátalányt, a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását, (…)”
3. A DíjR.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, támadott rendelkezései:
„1. § (1) A bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó ügyvédet, szabadalmi ügyvivőt és jogtanácsost (a továbbiakban együtt: ügyvéd) e rendelet szerint munkadíj, továbbá költségeinek megtérítése fejében költségátalány és a készkiadások fedezésére szolgáló összeg (a továbbiakban együtt: költségtérítés) illeti meg.
(…)”
„7. § (1) A végrehajtási eljárás során bármely jogorvoslat benyújtásáért járó munkadíj: 1000 Ft.
(2) A jogorvoslat alapján lefolytatott eljárásban való közreműködésért járó munkadíj: 1000 Ft.”
4. A DíjR.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos, támadott rendelkezései:
„1. § (1) A bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó ügyvédet, szabadalmi ügyvivőt és jogtanácsost (a továbbiakban együtt: ügyvéd) megillető díjat a végrehajtást kérő és az ügyvéd az ügyvédi megbízási szerződésben (a továbbiakban: díjmegállapodás), vagy díjmegállapodás érvényesítése hiányában – munkadíjként, költségátalányként és készkiadásként e rendelet határozza meg.
(…)”
„7. § (1) A végrehajtási eljárás során bármely jogorvoslat benyújtásáért járó munkadíj: 4000 Ft.
(2) A jogorvoslat alapján lefolytatott eljárásban való közreműködésért járó munkadíj: 4000 Ft.”
III.
Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítványok egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaznak.
1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
1.2. Az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gpkf. 15-07-050002/9. számú végzését az indítványozó 2007. július 9. napján vette kézhez, érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszát 2007. szeptember 11. napján, indoklással ellátott beadványát pedig – hiánypótlási felhívást követően – 2008. január 14. napján terjesztette elő.
A jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül benyújtott alkotmányjogi panasznak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, azaz tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gpkf. 15-07-050002/9. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz a benyújtáskor nem felelt meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
1.3. Ugyanakkor a Békés Megyei Bíróság 1.Pkf. 25.301/2007/2. számú végzését az indítványozó 2007. július 2. napján vette kézhez, alkotmányjogi panaszát 2007. augusztus 30. napján, azaz hatvan napon belül terjesztette elő, ezért az Abtv. fenti formai rendelkezésének megfelelő panaszt az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint vizsgálta meg.
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a DíjR. 1. § (1) bekezdése lehet, mely a rendelet alkalmazási körét jelöli ki.
Az indítványozó szerint a DíjR. 1. §-a ellenétes az R. 2. és 3. §-aival, mivel azok eltérő értelmezésre adnak lehetőséget, így a jogbiztonság követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sértik. A támadott jogszabály egyértelműen tartalmazza, hogy a DíjR.-et a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő ügyvéd díjazásának megállapítása során kell alkalmazni. Ettől különbözik az R. alkalmazási köre, mivel annak 1. § (1) bekezdése szerint az R. rendelkezéseit a polgári eljárásban a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának és készkiadásának megállapítása során kell alkalmazni.
Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérelmével összefüggésben – számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.).
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott jogszabály világos, érthető és megfelelően értelmezhető, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordoz, a jogbiztonság alkotmányos követelménye az indítványozó által megjelölt okokból nem sérül, ezért a jogbiztonság sérelmének megállapítására irányuló indítványt a DíjR. 1. § (1) bekezdése vonatkozásában elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos normakontroll indítványokat és az ennek keretén belül előterjesztett mulasztás megállapítása iránti kérelmet bírálta el.
2.1. Az Alkotmánybíróság – utalva a jelen határozat I. pontjának 2.2. alpontjában foglaltakra – mellőzte az alkotmányjogi panaszban már elbírált DíjR. 1. § (1) bekezdésének utólagos normakontroll keretében történő ismételt vizsgálatát, tekintettel arra, hogy a módosult jogszabály azonos tartalmú a korábban hatályban volt jogszabállyal, így e kérdésben is irányadóak az Alkotmánybíróság fent kifejtett megállapításai.
2.2. Az indítványozó a tulajdonhoz való jogot sértőnek véli, hogy nem egyértelmű: a végrehajtási kifogás (Vht. 217. §) önálló bírósági nemperes eljárás-e vagy sem, ami bizonytalan helyzetet teremt abban a tekintetben, hogy a jogi képviselő díját mely jogszabály alapján kell kiszámítani. Az Alkotmánybíróság ezen indítványi elem tekintetében utal a jelen határozat indokolásának III. 1.3. pontjában kifejtettekre, melynek alapján értelmezési bizonytalanság nem áll fenn, az alkalmazandó jogszabály felismerhető normatartalmat hordoz, emiatt a jogbiztonság követelménye nem szenved sérelmet. Ebből következően az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére alapozott azon indítványi elem, mely a tulajdonhoz való jog sérelmét állítja nem értelmezhető, ezért azt az Alkotmánybíróság elutasította. Emellett az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatát figyelembe véve – megjegyzi, hogy önmagában a tulajdonszerzésre az Alkotmány nem tartalmaz rendelkezést, a tulajdonjog védelme csak a már megszerzett jogokra vonatkozik [37/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 238, 243.].
2.3. Az indítványozó a Vht. 9. §-ának megsemmisítését arra hivatkozással kérte, hogy az ellentétes a Jat. 2. § c) és 3. § g) pontjával, mivel nem egyértelmű, hogy a „nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” fordulat mit jelent, így az az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti.
Az Alkotmánybíróság a normavilágossággal kapcsolatban az 1.3. pontban kifejtetteken túl több határozatában kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak [1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.].
A 42/1997. (VII. 1.) AB határozat szerint „[a]lkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható” (ABH 1997, 299, 301.).
A támadott jogszabálynak nem tulajdonítható az indítványozó által megjelölt olyan értelmezés, mely a norma értelmezhetetlenségére, illetve eltérő értelmezésére, kiszámíthatatlanságára, vagy túlzottan általános megfogalmazására alapozottan jogbizonytalanságot eredményezne. Önmagában az, hogy a Vht. 9. §-a szokásos utaló szabályként azt írja elő, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók, nem sérti a normavilágossággal szemben támasztott követelményeket, és nem vezet önkényes jogalkalmazáshoz sem. Pontosan e rendelkezés határozza meg a jogalkalmazó mozgásterét és jelöli ki egyértelműen az alkalmazandó jogszabályokat. Erre tekintettel nem megalapozottak az indítványozó azon hivatkozásai, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét sérti. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
2.4. Az indítványozó a Vht. 217. §-ával összefüggésben mulasztás megállapítását is kérte, mivel álláspontja szerint a jogalkotó nem tett eleget a „végrehajtási kifogás polgári eljárási szabályainak megalkotása körében” fennálló kötelezettségének, azonban nem jelölte meg az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését. Emellett a Vht. 217. § (4) bekezdését az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és az 57. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélte, azonban konkrét indokot ezzel összefüggésben nem jelölt meg. Ugyanígy nem jelölte meg a Vht. 307. § (2) bekezdésének h) pontjából a „végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását” szövegrésze, valamint a DíjR. egésze tekintetében az alkotmányellenesség indokát.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.].
Mivel a Vht. 217. § egészét, a Vht. 307. § (2) bekezdésének h) pontjából a „végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását” szövegrészét, valamint a DíjR. egészét illetően az indítvány nem felel meg az Abtv. fenti rendelkezésének, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részeit – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
3. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg alkotmányos követelményt a Vht. egyes rendelkezéseinek alkalmazásával összefüggésben. Az Abtv. nem biztosít indítványozási jogot alkotmányos követelmény megfogalmazására. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága [292/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1591–1592.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására előterjesztett indítványt visszautasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, valamint a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt részben elutasította, illetve részben visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).
Budapest, 2009. szeptember 29.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás