BÜ BH 2007/106
BÜ BH 2007/106
2007.04.01.
Emberölés bűntettének kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítása, mert a vádlott a halálos eredményt önként elhárította, s ezért a büntetőjogi felelőssége a maradékcselekmény miatt állapítható meg [Btk. 166. § (1) bek., 170. § (5) bek., 17. § (3) bek.].
A megyei bíróság 2006. augusztus 21. napján kelt ítéletével M. M. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi – végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. Az őrizetben töltött időt a kiszabott büntetés végrehajtása esetén beszámítani rendelte, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az alábbi.
M. M. vádlott – a cselekmény idején 54 éves, magas, erős testalkatú férfi – évek óta ismerte P. J. – a cselekmény idején 33 éves, átlagos testalkatú férfi – sértettet. A vádlott és a sértett – saját maguk számára is megmagyarázhatatlan okból – nem kedvelték egymást.
A vádlott 2005. június hónap 18. napján délelőtt, majd a délutáni óráktól több üveg sört megivott, ittas állapotba került. 23 óra körül hazaérkezett a fővárosban lévő lakásához, azonban a lakásba nem ment be, mivel attól tartott, hogy a felesége, illetve leánya az ittassága miatt felelősségre vonják. Ezért felszállt a 98-as autóbuszra, és a legközelebbi metróállomásig utazott, itt kis ideig várt, majd a 23 óra 46 perckor induló utolsó járattal elindult hazafelé. Mivel a buszon olyan személyek utaztak, akiktől a vádlott tartott, a nála lévő szatyorból elővette és kinyitotta a 9,3 centiméter pengehosszúságú bicskáját.
A vádlott éjfél után kevéssel – tehát már 2005. június hónap 19. napján – a M. utcai buszmegállónál leszállt a buszról úgy, hogy a szatyrot és a kinyitott bicskát ugyanabban a kezében tartotta.
A vádlott a M. utca közepén az úttesten haladt, amikor az egyik ház előtt vele szemben megjelent a szintén ittas P. J. sértett. A sértett és a vádlott között a sértett által kezdeményezett igen rövid szóváltás tört ki, majd a sértett a vádlotthoz lépett, és őt két alkalommal ököllel az arcán megütötte. A vádlott erre a kezében tartott bicskával a sértettet egy alkalommal közepes-nagy erővel hasba szúrta. Ezt követően a vádlott a kést összecsukta, eltette, majd tovább dulakodtak, illetve kölcsönösen többször megütötték egymást. A szúrás miatt elgyengülő sértett végül a földre hanyatlott, a vádlott ekkor, meglátva a sérülést felhívta a feleségét és kérte, hogy hívja a mentőket. A vádlott a mentők, illetve a rendőrség kiérkezéséig a helyszínen maradt.
A sértett sérülése életveszélyes állapotot idézett elő, az életét a szakszerű és időszerű sebészeti beavatkozás mentette meg.
Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, a felfüggesztő rendelkezés mellőzése végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és a védője – háromnapi gondolkodási idő fenntartása után – felmentésért, illetve a büntetés enyhítése érdekében élt perorvoslattal.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, a felfüggesztett börtönbüntetés próbaidejének felemelését indítványozva tartotta fenn. A nyilvános ülésen nem kívánt részt venni.
A nyilvános ülésen a vádlott védője az ítélet tényállását már nem támadta, az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla a kétirányú perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése szerint teljes terjedelmében felülbírálta.
A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett, törvényes bizonyítási eljárásban maradéktalanul teljesítette az ügyfelderítési kötelezettségét. A nyomozó hatóság tisztázta a vádlott beszámítási képességét érintő kérdésben felmerült ellentmondást (abortív pathológiás ittasság avagy típusos részegség).
Az elsőfokú bíróság ítéletében már ellentmondástól mentesen rögzítette, hogy a vádlott beszámítási képessége nem volt korlátozott a bűncselekmény elkövetésekor, és jelenleg sem az. Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor a vádlott beszámítási képességével kapcsolatos megállapítást nem a tényállásban rögzítette.
Ezért az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette: M. M. vádlott a cselekmény elkövetésekor és jelenleg sem szenved az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely kizárta vagy korlátozta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
Az elsőfokú bíróságnak egyebekben rendelkezésére álltak az ügy megítéléséhez szükséges bizonyítékok, amelyeket körültekintően megvizsgált, színvonalasan és ésszerűen a logika szabályai szerint megindokolt. Helyesen foglalt állást abban is, hogy a vádlott javára nem állapítható meg jogos védelmi helyzet. A nem tisztázható okból, egymás ellen mély ellenszenvet tápláló vádlott és sértett az éjszakai órákban véletlenül és ittas állapotban találkozott. A sértett kezdeményezte szidalmazás és ökölütés után M. M. – műtét utáni állapotában testi épségét féltve –, a nála lévő és már korábban kinyitott állapotban a kezében tartott késsel nagy erővel hasba szúrta a puszta kézzel rátámadó P. J. sértettet, majd ütésváltásba és dulakodásba bocsátkozott vele mindaddig, amíg a sértett az életveszélyes sérülése miatt el nem gyengült. A közepes-nagy erejű, hasra irányított szúrás többszörösen sértette a vékonybelet, a hasi verőeret. A sértett halálát csak a gyors, időszerű és szakszerű orvosi ellátás hárította el, amely a vádlott magatartására visszavezethető okból járt eredménnyel (nyomban értesítette a mentőket).
A hibátlan és megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére.
A bűncselekmény jogi minősítése annak ellenére, hogy tartalmában törvényes, jogi indokolásában azonban téves. Az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg M. M. cselekményét, amikor azt állapította meg, hogy szándéka testi épség ellen irányult, amikor P. J.-t közvetlen közelről, késsel nagy erővel hasba szúrta.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében több évtizede iránymutatást nyújt az élet és a testi épség elleni támadás elhatárolásához, a helyes jogi minősítés megállapításához. Az elkövető szándékára, tudattartalmára az objektív és szubjektív körülményekből kell következtetni. A tárgyi tényezők az adott ügyben a végrehajtás módja: a hasüregre veszélyes eszközzel, késsel, irányítottan, közepes-nagy erővel, közvetlen közelről leadott szúrás, majd ezt követően a sértett védekezésre képtelen állapotáig folytatott tettlegesség. Az alanyi oldal tükrében a vádlott és a sértett hosszabb idő óta fennálló ellenszenve, a sértett támadása és becsmérlő kijelentése miatt kialakult vádlotti indulatnak van meghatározó jelentősége. A sértett kivérzett, sokkos, közvetlen életveszélyes állapotba került, életét kizárólag a vádlott azonnali segítség-hívása mentette meg, mert időben megműtötték. P. J. így is maradandó fogyatékosságot szenvedett. E tényezők értékelése alapján arra kell következtetést vonni, hogy a vádlott tudatában ittas állapota ellenére is felmerült, hogy a sértett halálát okozhatja, amely iránt közömbös volt, belenyugodott. Amikor észlelte az erősen vérző, földre zuhanó sértettet, azonnal segítséget hívott. M. M. cselekménye helyesen a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének minősül. Mivel a halálos eredményt önként elhárította, büntetőjogi felelőssége a maradék cselekményért a Btk. 170. § (5) bekezdése szerint minősül életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, figyelemmel a Btk. 17. § (3) bekezdésére.
Az ítélőtábla a tartalmában helyes minősítés jogi indokolását megváltoztatta.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor értékelési körébe vonta és megfelelően mérlegelte a vádlott javára és terhére szóló súlyosító és enyhítő tényezőket. Az ítélőtábla további nyomatékos büntetést csökkentő körülményként vette figyelembe a vádlott súlyos betegségét, ellenben a terhére értékelte ittas állapotát, és az élet elleni támadások elszaporodottságát, követve a Legfelsőbb Bíróság BK 154. sz. állásfoglalásában kifejtett iránymutatást.
Az ítélőtábla a büntetéskiszabási tényezők kiegészítése mellett sem találta indokoltnak a próbaidő egy évvel történő meghosszabbítását. A büntetlen előéletű, súlyos betegségben szenvedő, 56 éves, cselekményét őszintén megbánó vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés hathatósan biztosítja a büntetési célokat. A vádlott személyének társadalomra veszélyességét a kiszabott büntetés kellően kifejezésre juttatja, a törvényes büntetés súlyosítása nem indokolt.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 381. §-a alapján a vádlottat kötelezte.
(Fővárosi Ítélőtábla 1. Bf. 203/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás