BÜ BH 2007/107
BÜ BH 2007/107
2007.04.01.
Nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett erőszakos közösülés megállapítása a terhelt terhére, aki 17 éves leányával erőszakot és testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazva közösül, és a sértett csak azért hagy fel az ellenállással, mert a helyzetét reménytelennek találja [Btk. 197. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A T.-i Városi Bíróság a 2004. szeptember 6. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki F. I. terheltet nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűntettében. Ezért őt 5 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a B.-i Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2006. január 26. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani.
Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett – tényállás lényege a következő.
A terhelt a feleségével együtt élve nevelte két gyermekét, az 1987. április 1. napján született F. M. sértettet, valamint annak fiútestvérét. A lakóházban a házaspárnak és mindkét gyerekének – külön-külön – saját szobája volt.
Az 1980-as évek közepétől a terhelt és feleségének viszonya kölcsönös féltékenység és a terhelt italozó magatartása miatt feszült volt. A terhelt a feleségével és a sértettel is agresszíven, durván viselkedett, ami többször tettlegességig fajult, így a sértett félt a terhelttől.
2003. évben több ízben a terhelt megpróbált szexuálisan közeledni a sértetthez, őt fogdosta, simogatta, rányitotta az ajtót, amit felesége előtt letagadott. 2003 júliusában a sértett és édesanyja a terhelt magatartása miatt rendőrséghez fordult, de ez nem vezetett eredményre. Ezt követően a terhelt és a sértett közötti viszony továbbra is rossz volt, kapcsolatuk formálissá vált, a sértett kerülte a terheltet.
2004. február 3. napján 22 óra körüli időben a sértett – miután barátja tőle eltávozott, s miközben testvére már a saját szobájában aludt, szülei pedig a saját szobájukban tartózkodtak – a szobájában lefeküdt, s egy tanga és szabadidő-felső volt rajta.
23 óra 30 perc körüli időben a terhelt benyitott a sértett szobájába, maga mögött az ajtót bezárta, majd odament a sértetthez és azt mondta neki, hogy ,,tudod mi lesz, ha megszólalsz''. Ezt követően a terhelt levette alsónadrágját, az ülve lévő sértettet ágyra döntötte, a sértettre ráfeküdt, őt csuklójánál fogva az ágyra nyomta, lábaival pedig a sértett lábai közé helyezkedett. A sértett kapálózott, de a terhelt szorításából szabadulni nem tudott: megrémült a terhelt fenyegetésétől, mert – a terhelt korábbi, több esetben ittas állapotban is tett fenyegetéseire gondolva – azt hitte, hogy ha kiabál, akkor a terhelt meg is ölheti.
A terhelt a sértett combjait szétfeszítette, elhúzta fehérneműjét, kivette a sértett tamponját és a sértettel közösült; majd nemi szervét kivette, leszállt a sértettről és kezeibe élvezett. Ezután a terhelt a kezét egy kendővel megtörölte, alsónadrágját felvette és a sértett szobáját elhagyta.
A sértett senkinek nem szólt, hanem másnap – szégyellve a történteket – a tampont és a törlőkendőt szemétbe dobta, majd édesanyját telefonon értesítette, és osztálytársainak és osztályfőnökének is elmondta a történteket. 2004. február 10. napján a sértett és édesanyja feljelentést tett.
Az első- és a másodfokú bíróság – egyező – jogi értékelése szerint nem zárja ki a komoly ellenállást, ha a sértett azért hagy fel a védekezéssel, vagy azért tanúsít kisebb ellenállást, mert életkora vagy fenyegetett helyzete alapján azt reménytelennek látja.
Ehhez képest az eljárt bíróság szerint a sértett – annak – ellenére, hogy a másik szobákban ott volt testvére és édesanyja is – azért nem mert kiabálni, mert a terhelt kijelentését az élete ellen irányuló közvetett fenyegetésnek ítélte.
Az eljárt bíróság szerint ez egyrészt indokolható a sértett kiszolgáltatottságával, a terhelt korábbi, a sértett irányába tanúsított magatartásával, melynek következtében a sértett félt, tartott a terhelttől, kerülte őt. Másrészt a sértettnek a történtek alatti magatartását a menstruációs ciklus alatti helyzete is befolyásolhatta, ami miatt még kevésbé számíthatott a terhelt cselekményére. Utóbbit alátámasztja az is, hogy a történtek után a sértett a szégyenérzete miatt dobta ki a tampont, a törlőkendőt és mosta ki fehérneműjét, ágyneműjét.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő – a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve – felülvizsgálati indítványt.
Az indítvány hivatkozott arra, hogy anyagi jogszabálysértést eredményez, ha az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a bűncselekmény törvényi tényállása maradéktalanul megvalósult. Ehhez képest – álláspontja szerint – az elkövetés erőszakos mivolta, illetőleg a fenyegetettség megvalósulása nem bizonyított.
Az erőszak kapcsán az indítvány sérelmezte, hogy az eljárt bíróság nem értékelte kellő súllyal a családi viszonyokat. Álláspontja szerint a terhelttől nem a családtagok tartottak, hanem fordítva, a terhelt tartott a fiúgyermeke erőfölényétől. Bár a terheltnek a sértettel szemben valóban jelentős erőfölénye volt, azonban figyelmen kívül maradt annak vizsgálata, hogy (a sértett által állított) külsérelmi nyomok hiányában vonható-e következtetés az eseménysor megvalósulására.
Az indítvány szerint a sértett – irányadó tényállás szerint – tanúsított magatartása a komoly védekezés és komoly ellenállás fogalmi körét nem meríti ki.
A terhelt fenyegetésként értékelt – irányadó tényállás szerinti – kijelentése nem alkalmas a Btk. 197. §-a kapcsán megkívánt minősített fenyegetés megállapítására, illetve arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen, mert nem irányult élet vagy testi épség ellen és nem helyezett kilátásba – nyomban bekövetkező – súlyos hátrányt. A terhelt nem tanúsított olyan viselkedést, amellyel arra utalt volna, hogy a sértett megszólalása esetén az életére tör, s az sem bizonyított, hogy megelőzően többször is megöléssel fenyegette a terhelt a sértettet.
Ehhez képest – az indítvány szerint – a sértett a terhelt kijelentéséből még nem következtethetett annak szándékára. Így a terhelt kijelentése nem válthatott ki a sértettben akkora félelmet, ami kizárta volna, hogy kiabálással a szomszédos szobában lévő fiútestvérétől segítséget kérjen. Az pedig – az indítvány szerint – a sértett részéről elfogadhatatlan, miszerint arra várt, hogy valaki felébred.
Az indítvány sérelmezi továbbá, hogy az eljárt bíróság – a védelem indítványa ellenére – nem tartotta szükségesnek sem a sértett és a terhelt pszichológus-, valamint a terhelt elmeorvos-szakértői vizsgálatát. Álláspontja szerint e vizsgálatok igazolhatnák kétséget kizáróan, hogy a terheltben fellelhető-e bármiféle hajlam szexuális, illetve pedofil jellegű bűncselekmény elkövetésére, a sértettben pedig bekövetkezett-e a bűncselekmény elszenvedését alátámasztó poszttraumás sokk.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség szerint az eljárt bíróságok helyesen következtettek arra, hogy a terhelt a sértettet erőszakkal közösülésre kényszerítene. A Legfőbb Ügyészség utalt arra is, hogy a felülvizsgálati indítvány által az irányadó tényállásban nem szereplő körülményekre, a szakértői bizonyítás elmaradására történt hivatkozás, valamint a terhelt korábbi fenyegető magatartása bizonyítottságának vitatása nem képezheti felülvizsgálati eljárás tárgyát, e körben a felülvizsgálat törvényben kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság – a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések Be. 603. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel történő alkalmazásával – az ügyben a Be. 422. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, azzal – az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával – egyező tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 405. §-a (1) bekezdésében és 406. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 420. §-a (1) bekezdésének értelmében a jogerős bírósági határozatban megállapított tényállás kötelezően irányadó. Ebből következően nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására.
Ehhez képest nincs helye felülvizsgálatnak az indítvány azon részét illetően, amely az irányadó tényállásban nem szereplő körülményekre, így a terhelt és a sértett fiútestvére közötti erőviszonyra hivatkozik; valamint a terhelt korábbi fenyegető magatartásának megállapítását sérelmezi, és további szakértői bizonyítás szükségességét (így a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének vitatását) célozza.
Valóban a büntető anyagi jog szabályának sérelmét eredményezi, ha a terhelt bűnösségét valamely törvényi tényállási elem megvalósulása hiányában állapítják meg. Jelen ügyben azonban erről nincs szó.
Az indítvány – tartalmából kitűnően – maga sem vitatja, hogy a terhelt a sértettel közösült, csupán a terhelt – a Btk. 197. §-ának tényállásszerűségéhez megkívánt – erőszakos, illetve fenyegető magatartásának megállapítását kifogásolja.
A Btk. 197. §-a alapján a kényszerítés olyan erőszak vagy fenyegetés alkalmazását jelenti, amely eszközcselekményként a közösülésre irányul.
Az erőszaknak nem feltétlenül eleve leküzdhetetlennek, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmasnak kell lennie. A fenyegetésnek pedig élet vagy testi épség ellen kell irányulnia, közvetlennek és – az erőszakhoz hasonlóan – komoly ellenállás leküzdésére alkalmasnak kell lennie.
Következésképpen az ilyen erőszak, vagy az ilyen fenyegetés megállapításának egyaránt csak sértetti ellenállás és annak komolysága esetén van helye.
Az irányadó tényállás alapján a cselekményt megelőzően a terhelt a sértettet már többször megfenyegette, amikor pedig bement hozzá akkor azt a kijelentést tette, hogy ,,tudod mi lesz, ha megszólalsz'', majd az ülő testhelyzetben lévő sértettet ágyra döntötte, ,,ráfeküdt, csuklóinál fogva az ágyra nyomta, lábaival a sértett lábai között helyezkedett el'', a sértett ellenállt, ,,igyekezett kapálózni, de a terhelt szorításából szabadulni nem tudott''.
Mindezekből alappal következtetett az eljárt bíróság arra, hogy a terhelt fizikai erőszakban megnyilvánuló magatartását a sértett egyben az élete, testi épsége ellen közvetlen irányuló fenyegetésként élte meg és ettől való rémületében az adott mértékű ellenállást fejtette ki.
A végsőkig való védekezés (ellenállás) a sértettől nem várható el. Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja. Jelen ügyben ez történt, a sértett a terhelt tevőleges magatartásának és kijelentésének hatása alatt felhagyott az ellenállással és (akarata ellenére) beletörődött a helyzetébe.
Következésképpen jelen ügyben az ellenállás komolyságát illetően közömbös, hogy a cselekmény során a kilátástalan helyzetű sértett nem kért segítséget a szomszédos szobában lévő családtagjaitól (ami egyébként nyilvánvalóan szégyenérzetével is összefüggésbe hozható).
Az irányadó tényállás alapján kétségtelen következtetés vonható arra, hogy a sértettnek nem állt szándékában a terhelttel közösülni.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 420. §-ának (5) bekezdése alapján köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 530/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás