1077/D/2007. AB határozat
1077/D/2007. AB határozat*
2010.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzatnak a Budapest XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló házingatlanok elidegenítésének feltételeiről szóló 3/1992. (IV. 14.) rendelete 5. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzatnak a Budapest XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló házingatlanok elidegenítésének feltételeiről szóló 3/1992. (IV. 14.) rendelete 5. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésén alapuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz keretében indítványozták Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzatnak a Budapest XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló házingatlanok elidegenítésének feltételeiről szóló 3/1992. (IV. 14.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó kérte továbbá annak megállapítását is, hogy az Ör. 5. § (1) bekezdés b) pontja a Fővárosi Bíróság 43.Pf.630.814/2007/4. számú jogerős ítéletével lezárt ügyben nem alkalmazható.
Az Ör. 5. § (1) bekezdés b) pontja az egyes önkormányzati tulajdonban álló bérlakások – korábbi bérlőinek történő – eladása esetére határozza meg a vételárat. Az Ör. a szabadon álló beépítési móddal létesített házingatlanok esetében a bennük található lakások számától függően rögzíti azt, hogy a lakások a helyi forgalmi érték 30–70%-áért vehetők meg. Az indítványozó szerint az Ör. az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969 (IX. 30.) Korm. rendelet végrehajtására kiadott 16/1969. (IX. 30.) ÉVM–MÉM–PM együttes rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szabályozási koncepciójával ellentétes, ennek következtében sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Előadta továbbá, hogy az Ör. azon rendelkezése, amely az értékesítendő önkormányzati tulajdonú ingatlanok vételárát oly módon határozza meg, hogy a helyi forgalmi értéktől történő lényeges eltérést a beépítési módhoz köti, sérti az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést kimondó rendelkezését. Véleménye szerint diszkriminációt eredményez a vevőkre nézve, hogy az önkormányzat az árképzésnél többszörösen is értékelte a helyi forgalmi értéket alakító tényezőket.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„5. § (1) Ha a házingatlant a bérlő és vele egy tekintet alá eső személyek (az R. 5. §-ának (1)–(3) bekezdésében említett magánszemélyek) vásárolják meg, a vételár a helyi forgalmi érték teljes összegének
a) zártsorú beépítési móddal létesített házingatlanban lévő lakásoknál a 30 %-a;
b) szabadon álló beépítési móddal létesített
– 12 lakásnál többet magában foglaló házingatlannál a 30%-a,
– 7–12 lakást magában foglaló házingatlannál a 40%-a,
– 2–6 lakást magában foglaló házingatlannál a 60%-a,
– egylakásos házingatlannál a 70%-a;”
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős ítéletet 2007. július 9-én kézbesítették az indítványozónak. Az alkotmányjogi panasz pedig 2007. szeptember 4-én érkezett az Alkotmánybíróságra. Így az alkotmányjogi panasz határidőben benyújtottnak tekintendő.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzatnak a Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló 17/1994. (VI. 7.) rendelete 42. § (2) bekezdése az Ör.-t hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét csak kivételesen, az Abtv. 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.]. Mivel a jelen indítvány alkotmányjogi panasz, így azt az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta.
3. Az Alkotmánybíróság az Ör. egészének alkotmányosságát a 133/B/1997. AB határozatában (ABH 1998, 958.) már felülvizsgálta abból a szempontból, hogy az Ör. magasabbrendű jogszabályba ütközik-e, s ennek következtében sérti-e az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Az Alkotmánybíróság az Ör.-t e tekintetben nem tartotta alkotmányellenesnek. Ezért a 133/B/1997. AB határozatra figyelemmel az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a jelen ügyben megállapítható-e az ítélt dolog esete.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor minősül ítélt dolognak (res iudicata), ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő [1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 843, 844.; 37/1997 (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 938/D/1998. AB végzés, ABH 2000, 1017, 1072.].
Mivel az Alkotmánybíróság az Ör.-t az Alkotmánynak a jelen indítványban is hivatkozott 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel már korábban érdemben elbírálta, e vonatkozásban az ítélt dolog esete megállapítható. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § c) pontja alapján az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány ítélt dologra irányul. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az eljárást az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközés kapcsán megszüntette.
4. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor korábban nem vizsgálta azt, hogy az Ör. ellentétes-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. Így az Alkotmánybíróság e vonatkozásban az érdemi vizsgálatot lefolytatta. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés azért sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert a vevőket diszkriminálja azáltal, hogy az önkormányzati tulajdonú lakások vételára (részben) a beépítési mód alapján eltérően került meghatározásra.
Az Alkotmánybíróság több határozatban vizsgálta már az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. A 9/1990. (IV. 25.) AB. határozatban kimondta, hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” (ABH 1990, 46, 48.)
A fentiek értelmében az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy volt-e ésszerű oka a szabadon álló beépítési móddal létesített ingatlanokban található lakások vételárát érintő differenciálásnak, vagyis az önkényesnek minősült-e.
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: OTÉK) 34. §-a az építési telkek beépítési módjáról rendelkezik. Eszerint szabadon álló beépítési mód esetén az építési telek épület elhelyezésére szolgáló területrészét (építési hely) minden oldalról a saját telkének az előírt elő-, oldal- és hátsókerti építési határvonalai és a telek határai közötti beépítetlen része veszi körül. Zártsorú (és csoportos) beépítési mód esetén pedig az építési helynek a telek előkerti építési határvonalához csatlakozó oldalai egybeesnek a telek két oldalhatárával. Összefoglalva: a szabadonálló beépítési módon beépített telken álló épülethez közvetlenül nem kapcsolódik másik épület, míg a zártsorú beépítési módon kialakított építési telken található épületet két oldalról bizonyosan közvetlenül hozzákapcsolódó épületek határolják. A kétféle épületben található lakások ingatlanpiaci értékét nyilvánvalóan befolyásolják az építési módból következő jellegzetességek. A jogalkotó ezt mérlegelve, nem döntött önkényesen akkor, amikor a szabadon álló és a zártsorú beépítési móddal létesített ingatlanok vételárát eltérően határozta meg. Ezért az Ör. 5. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán az Alkotmány 70/A. § sérelme nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az Ör. 5. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 2010. december 20.
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Stumpf István s. k., |
||||
|
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás