1092/E/2007. AB határozat
1092/E/2007. AB határozat*
2009.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyílvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése tekintetében mulasztásban megnyílvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panasznak nevezett, de tartalmában mulasztásban megnyílvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte az Alkotmány 18. §-ára és a 70/D. § (1) bekezdésére alapítva a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése tekintetében. Arra hivatkozott, hogy az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat feladata a köztisztaság és a településtisztaság biztosítása, gondoskodás a helyi tűzvédelemről, a közbiztonság helyi feladatairól, az egészséges életmód feltételeinek elősegítése. Álláspontja szerint ez utóbbi nem érvényesülhet környezetszennyező üzem építése esetén, mert a szomszédos önkormányzatnak sem véleményezési, sem egyetértési jogot nem biztosít az Ötv. 8. § (1) bekezdése, olyan jogot mint, ami az építési engedélyezési ügyekben a szomszédot megillet.
Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hivta fel az indítványozót, rámutatva arra is, hogy a környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) tartalmazza a megfelelő rendelkezéseket. Az indítványozó kiegészítette indítványát az Alkotmány 55. § (1) bekezdésre való hivatkozással, fenntartva, hogy mulasztásban megnyílvánuló alkotmányellenes helyzet van az Ötv. 8. § (1) bekezdése tekintetében. Véleménye szerint mivel a Kvtv. 10. § (1) bekezdése együttműködési jogról és nem együttműködési kötelezettségről rendelkezik, ezért az nem elégséges, továbbá nem terjed ki a többi feladatra, így a közbiztonságra, a türelmi zónák kijelölésére sem. Emiatt az önkormányzat egyetértési jog hiányában nem képes kötelező érvénnyel befolyásolni a szomszédos önkormányzat döntéseit mindaddig, amig az Ötv. 8. § (1) bekezdése ezt kötelező érvénnyel nem határozza meg. Emiatt az egyik önkormányzat önálló saját döntése ellehetetlenítheti a szomszédos önkormányzatot alkotmányos kötelezettségeinek teljesítésében. A felhívás ellenére sem tartalmazza a kiegészítő indítvány a hivatkozott alkotmányi rendelkezésekkel való összefüggést, annak indokolását sem, hogy az indítványozó által vélelmezett törvényalkotói kötelezettségnek mi az alapja.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.”
„55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
2. Az Ötv. érintett rendelkezései:
„1. § (1) A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (a továbbiakban: helyi önkormányzat) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben (a továbbiakban: helyi közügy) önállóan jár el.
(2) A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak.
(…)
(5) Törvény a helyi önkormányzatnak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat. A kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról.”
„8. § (1) A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokrólvaló gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el.”
3. A Kvtv. érintett rendelkezései:
„10. § (1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttműködni kötelesek a környezet védelmében. Az együttműködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.
(2) Az együttműködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény, illetve az önkormányzat rendeletben állapítja meg.”
III.
Az indítvány nem megalapozot.
.
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a törvényalkotót terheli-e az Ötv. 8. § (1) bekezdése tekintetében olyan kötelezettség, hogy az itt meghatározott önkormányzati feladatok ellátásához egyetértési, vagy más jogot biztosítson a szomszédos önkormányzatnak, ennek hiányában sérül-e az önkormányzat alkotmányos joga.
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza.
Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő tűzésével – felhívja feladatának teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság állandóan követett gyakorlata szerint mulasztásban megnyílvánuló alkotmányellenességet állapít meg ezen kívül akkor is, ha valamely alapjog érvénysüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 783/E/2002. AB határozat, ABK 2009, május, 594, 596.]. A jogalkotói kötelezettség elmulasztásának, a szabályozási hiánynak és az ebből adódó alkotmányellenességnek együttesen kell fennállni ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság e hatáskörében eljárva megállapítsa a mulasztásban megnyílvánuló alkotmányellenességet.
Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálatakor megállapította, hogy nincs olyan jogalkotói kötelezettség, hogy a törvényalkotó az Ötv. 8. § (1) bekezdésében foglaltakra vonatkozóan szabályozza a szomszédos önkormányzat döntései tekintetében a másik önkormányzat egyetértési vagy más jogát. Az indítvány sem hivatkozik ilyen jogszabályi előírásra, kötelezettségre, alkotmányos alapjog sérelmét sem állapítja meg. Általánosan hivatkozik alkotmányos rendelkezésekre, de azok érdemi, tartalmi összefüggését a hiányzónak vélt rendelkezéssel összefüggésben nem indokolja meg.
A helyi önkormányzatok alkotmányos szabályozásából, szabályozási koncepciójából, elveiből sem lehet arra a következtetére jutni, hogy az Ötv. 8. § (1) bekezdésében – vagy más részében – önkormányzati feladatonként szükséges szabályozni a feladatellátás során a szomszédos önkormányzattal való együttműködést, a szomszédos önkormányzat egyetértési vagy más jogát. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés h) pontja biztosítja a helyi képviselő-testületnek más helyi képviselő-testülettel való szabad társulás jogát, az Ötv. III. fejezete részletezi a helyi önkormányzatok társulásainak a fő szabályait.
Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. A helyi önkormányzatok önként vállalhatják helyi közügyek önálló megoldását, ugyanakkor az Ötv. 1. § (5) bekezdése alapján a helyi önkormányzatnak törvény kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése azonban átfogóan jelöli meg a települési önkormányzatok azon feladatköreit, amelyekkel – a helyi közszolgáltatások körében különösen – foglalkoznak, de az egyes feladatok részletes tartalmát, azokhoz kapcsolódó hatásköröket, jogköröket nem az Ötv., hanem a tárgykört szabályozó külön törvények állapítják meg. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a külön törvények alapján folytatott eljárásokban általában a térségi hatások vizsgálatára is sor kerül és a hatósági eljárásokban az érintett önkormányzatok jogai érvényesíthetők.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott önkormányzati feladatok mindig az adott tárgykört szabályozó külön törvény rendelkezéseivel együtt értelmezhetők. Az egyes önkormányzati feladat- és hatásköröket szabályozó külön törvények tartalmazhatják és általában tartalmazzák – szabályozási tartalmuknak megfelelően – a más, a szomszédos önkormányzatokkal való együttműködés kérdéseit, azok tartalmát adó hatásköröket, jogköröket. (Ilyen külön törvény az említett Kvtv. is.) Következésképpen az Ötv. 8. § (1) bekezdése tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség nem állapítható meg, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2009. november 2.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke, |
alkotmánybíró |
||||||||
|
az aláírásban akadályozott |
|||||||||
|
Dr. Kovács Péter |
|||||||||
|
alkotmánybíró helyett |
|||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás