Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

1100/D/2007. AB határozat

1100/D/2007. AB határozat*

2008.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 12/C. § (5) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására és alkalmazási tilalmának kimondására irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 12/C. § (5) bekezdésével összefüggő jogalkalmazási gyakorlat nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.


Indokolás

I.

1. Az indítványozó képviseletében eljáró ügyvéd a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.041/2007/4., Gf. IV.30.116/2007/4., Gf.IV.30.062/2007/5. és Gf.IV.30.051/2007/5. számú jogerős ítéletei ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszokat. A támadott ítéletek egymástól különböző felperesek keresetei, de ugyanazon tényállás alapján születtek, és az alperesnek – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott 60 napos határidőn belül érkezett – alkotmányjogi panaszai is egymással megegyező kérelmet és indokolást tartalmaznak. Ennek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok tárgyának azonossága folytán az ügyeket az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend; ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdésében foglaltak alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

2. Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 25. § (1) bekezdése, valamint a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fbt.) 12/C. § (5) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítását, és alkalmazási tilalmának kimondását kéri az Alkotmánybíróságtól. (Megjegyzi az Alkotmánybíróság: az indítványozó az Ámt. támadott rendelkezésének megsemmisítését, míg az Fbt. rendelkezése tekintetében alkalmazási tilalom kimondását kéri, mivel álláspontja szerint az Fbt.-t az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 2. §-ának 503. pontja hatályon kívül helyezte. Valójában azonban a hivatkozott jogszabályhely az Fbt.-t módosító, és az alkotmányjogi panasszal támadott rendelkezést abba beiktató, az egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról szóló 2001. évi LV. törvényt helyezte hatályon kívül.) Az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatára (ABH 1991, 272.) utalva az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések alkalmazása során kialakított bírói gyakorlat (az „élő jog”) sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot, a 12. § (1) bekezdésében rögzített szövetkezeti autonómia, valamint a 2. §-ban deklarált, a jogbiztonságban megnyilvánuló jogállamiság elvét.
Az indítványozó érvelése szerint a bíróságok a támadott rendelkezések kapcsán „olyan élő jog tartalmat alakítottak ki, amely szerint a szövetkezettel a tagságukat megszüntető volt tagoknak a védettségre tervezettségükre tekintettel a földalapba ki nem jelölhető földek kisajátításáért járó kártalanítás összegéből további kárpótlásként – visszaható hatállyal – [a jogalkotó] többletjuttatásban kívánta részesíteni valamennyi eredeti vagyonjuttatásban részesülő tagot”. A földalapba ki nem jelölt, ugyanakkor védelemre tervezett földek – álláspontja szerint – maradványföldeknek minősülnek, és a szövetkezet tulajdonában álltak, és ma is a szövetkezet tulajdonában, illetve földhasználatában, így alkotmányos védelem alatt állanak. A bíróságok által kialakított és kizárólagosan alkalmazott élő jog a maradványföldek körébe tartozó szövetkezeti tulajdonú földekből újabb kárpótlási alapot hoz létre az eredeti vagyonnevesítésben részesült volt tagok számára is, akik a szövetkezettel a kilépéskor elszámoltak, és a törvényben előírt valamennyi juttatásukat megkapták. Ez a szabályozás a szövetkezettel tagsági viszonyát megszüntető volt tagoknak – visszaható hatályú jogalkotással a szövetkezetet alkotó tagok rovására – többletjuttatást kíván nyújtani. Az indítványozó álláspontja szerint az Fbt. 2001. július 13-án hatályba lépett 12/C. § (5) bekezdése a szövetkezet által jóhiszeműen, törvény alapján szerzett (tulajdon)jogot von el, amely egyrészt a jogbiztonság sérelmét eredményezi, másrészt pedig visszamenőleges hatálya ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésében foglaltakkal is.
Hivatkozik továbbá az indítványozó arra, hogy számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 77. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kisajátítási kártalanítás összegét az egyéb bevételek között kell elszámolni, amely összeg után társasági adót kell fizetni. Álláspontja szerint ez a rendelkezés kétszeri kisajátítást jelent a szövetkezet terhére, mivel először a szövetkezeti tulajdonú maradványföldeket sajátítják ki, majd a kártalanítási összeg felosztása után a társasági adó összege is negatívumként jelenik meg a szövetkezet vagyonában, ami megint csak tulajdonelvonásnak minősül.

3. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet illetően az indítvány hivatkozik arra, hogy sem az Ámt. 25. §-a, sem pedig az Fbt. 15/C. § (5) bekezdése nem határozza meg azt, hogy kit kell a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjának tekinteni, vagyis kit illet meg a kisajátítási kártalanítás összege. Érvelése szerint a jogalkotó mulasztása sérti a jogállamiságot, és a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát.

4. Kiegészítő beadványaiban az indítványozó előadta, hogy az Fbt. 12/C. § (5) bekezdésén alapuló, valamint az alkotmányellenes mulasztás miatt kialakult jogalkalmazói gyakorlat sérti az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 6., 13. és 14. Cikkében, valamint annak első kiegészítő jegyzőkönyve 1. Cikkében deklarált alapvető jogait. Álláspontja szerint ez a helyzet – a vállalt nemzetközi jogi kötelezettség és a belső jog összhangjának hiánya következtében – sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.


II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”

2. Az alkotmányossági vizsgálat során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések:
Az Ámt. támadott rendelkezése:
„25. § (1) A Kpt. szerinti, árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földet a tagok, a Kpt. 17. §-ában meghatározott mértékű földet pedig a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni, kivéve, ha a jogosult e jogáról lemond. A tulajdonba adásra a vagyonnevesítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
Az Fbt. vizsgált szabálya:
„12/C. § (5) A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem érintett azon védett vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket – természetvédelmi oltalom hiányában – a szövetkezetnek az Ámt. 25. §-a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia – ha az magántulajdonban nem áll vagy magántulajdonba nem került –, a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani.”
A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény rendelkezése:
„1. § (1) E törvény hatálya – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – azokra a védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre (a továbbiakban együtt: védett természeti terület) terjed ki, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján
a) a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása, továbbá a kárpótlási árverés céljából földalapokba elkülönítettek, vagy
b) az a) pontban meghatározott földalapokba – a védettségre tekintettel – nem jelöltek ki.”


III.

Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság 1210/D/2004. AB határozatában (ABH 2007, 1822.) már vizsgálta az Fbt. 12/C. § (5) bekezdését, és az annak alkotmányellenességét állító alkotmányjogi panaszt elutasította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozással kéri az alkotmányellenesség megállapítását (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.]. Jelen eljárásban ez utóbbi helyzetről van szó; az 1210/D/2004. AB határozat a vizsgált rendelkezés alkotmányosságát nem a szövetkezet, hanem a vagyonnevesítéssel érintett tagok tulajdonhoz való jogának sérelme szempontjából vizsgálta, és állapította meg a kisajátítás (illetve az ezt kiküszöbölő adásvétel) alkotmányellenességének hiányát. Ebből következőleg annak ellenére, hogy a jelen eljárásban ugyanazon jogszabályhely és alkotmányi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatáról van szó, az alkotmányos összefüggés különbözősége folytán az Alkotmánybíróság az ítélt dolog (res iudicata) fennálltát nem találta megállapíthatónak, ezért az alkotmányjogi panaszokat érdemben bírálta el.

2. Az Alkotmánybíróság hatásköreit az Abtv. 1. §-a határozza meg, melynek d) pontja tartalmazza az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálását. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság ezen hatáskörében eljárva is a jogerős ítéletet hozó bíróságok által alkalmazott jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja, az egyes bírósági ítéletek vizsgálatára vonatkozóan az Alkotmánybíróságnak hatásköre nincsen.
Az alkotmányjogi panaszokkal támadott jogszabályhelyek alkotmányellenességét az indítványozó alapvetően a szövetkezet tulajdonhoz való jogának sérelmére alapította. A vizsgált rendelkezések alkotmányellenessége tehát ebben az összefüggésben csak akkor merülhet fel, ha azok érintik a szövetkezet tulajdonát, vagy megfordítva; a rendelkezések által érintett vagyontárgyak (földterületek) a szövetkezet tulajdonát képezik.
2.1. Az Ámt. 13. §-a szerint a mezőgazdasági szövetkezetnek a közös használatában álló, illetve bármilyen címen tulajdonába került földeket különböző jellegű földalapokba kellett elkülönítenie (tagok és kívülállók, illetve az állam tulajdonában álló földek, kárpótlási célú földalapok). A földalapokba nem kerülhettek védett, illetve védelemre tervezett természeti területek. Ezen földterületeket az Ámt. 19. §-ának rendelkezése szerint a Magyar Állam tulajdonába és a természetvédelmi szervek kezelésébe kellett adni. Az Ámt. 19. §-át az Fbt. 13. § (7) bekezdés 4. pontja 1993. január 15. napjával hatályon kívül helyezte, és mivel a védett, illetve védelemre tervezett területeket továbbra sem lehetett a földalapokba kijelölni, azok maradványföldnek minősültek, melyeket az Ámt. 25. § szerint a vagyonnevesítés szabályainak alkalmazásával a tagok tulajdonába kellett adni (azaz nem kerülhettek a szövetkezet tulajdonába). Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozatával (ABH 1994, 134.) az Fbt. 13. § (7) bekezdés 4. pontját hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, tehát ezen földterületeket ismét csak az állam tulajdonába kellett adni. Az Ámt. 1995. november 24-ig hatályban volt 19. §-a szerint egyébként amennyiben az állami tulajdonba vétellel a szövetkezet tulajdonából kerülne ki földterület, a szövetkezetet azonos aranykorona értékben természetvédelmi oltalom alatt nem álló, a magyar állam tulajdonában levő csereterülettel – ha az nem lehetséges, pénzben vagy más módon – kártalanítani kellett. [Az Ámt. 19-át hatályon kívül helyező, a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó és törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket a törvény hatálybalépésétől számított 6 éven belül az állam javára ki kellett sajátítani.]
2.2. Az Fbt. 12/C. §-át az egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról szóló 2001. évi LV. törvény 21. §-a iktatta 2001. július 13-i hatállyal az Fbt. rendelkezései közé. A rendelkezés hatálya a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontjára való utalás folytán azokra a védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre terjed ki, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján a különböző földalapokba – a védettségre tekintettel – nem jelöltek ki. A szövetkezettel szemben lefolytatható kisajátítási eljárás egy sajátos tulajdoni helyzetű földterületre vonatkozhat; olyan földterületre, amelyet a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között fel kellene osztani, de éppen a védettség miatt az ilyen célra szolgáló földalapba nem jelöltek ki, következésképp magántulajdonba sem kerülhetett. A vagyonnevesítéssel érintett részarány-tulajdonosokat természetbeni kijelölés nélkül a földtulajdonra vonatkozó eszmei hányadrész illeti meg úgy, hogy az adott földterület használója a szövetkezet. (1210/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1822, 1827.).
Az Fbt. 12/C. § (5) bekezdésének hatálya alá tartozó fokozottan védett természetvédelmi területek tehát nem a szövetkezet tulajdonában állanak, a sajátos tulajdoni helyzeten túl a Tvt. korlátozó rendelkezései folytán a szövetkezet használati jogára sem vonatkoztathatók az alkotmányos tulajdonvédelem szabályai. Következésképp az érintett földterületek kisajátítását előíró jogszabályi rendelkezés a szövetkezet tulajdonhoz való alkotmányos jogát nem sérti. Az alkotmányos tulajdonvédelem sérelmének hiánya folytán nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. Ennek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasította.
2.3. A tulajdonhoz való jog sérelmét illetően hivatkozik az indítványozó arra, hogy a felosztandó kártalanítási összeg után a társasági adót a szövetkezetnek kell megfizetnie. Tekintettel azonban arra, hogy az ennek alapjául megjelölt, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 77. § (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben konkrét kérelmet nem terjesztett elő, ezen összefüggéssel az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott.
2.4. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az „alkotmányjogi panasz – mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a jogorvoslatokat kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye” [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Alapvető jog sérelme nélkül az indítvány alkotmányjogi panaszként érdemben nem bírálható el (676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655–1656.; 133/D/2007. AB végzés, ABH 2007, 2781, 2782–2783.). Tekintettel arra, hogy az indítványozó az Fbt. 12/C. § (5) bekezdése alkotmányellenességének további vonatkozásait a tulajdonhoz való jog sérelmére alapozza, és ezt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak, az alkotmányellenességnek az indítványozó által hivatkozott további összefüggéseit [az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság, a 12. § (1) bekezdésében rögzített szövetkezeti autonómia] érdemben nem vizsgálta.
Mivel az Fbt. 12/C. § (5) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem találta megállapíthatónak, a rendelkezés alkalmazási tilalmának kimondására irányuló indítványt is elutasította.
3. Az Ámt. 25. § (1) bekezdésének alkotmányellenességére vonatkozóan az alkotmányjogi panaszok érdemi érvelést nem tartalmaznak. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elegendő tehát az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.) Mivel az alkotmányjogi panaszoknak az Ámt. 25. § (1) bekezdésére vonatkozó része a fenti feltételeknek nem tett eleget, ezért azt az Alkotmánybíróság, gyakorlatának megfelelően (298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113.) az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.

4. A mulasztás megállapítása iránti kérelemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg: Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek összefüggéseit. E határozataiban megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a szerint, az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennélfogva a szabályozás hiánya miatti, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. Ezért az Alkotmánybíróság általános gyakorlata szerint kizárta, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. [1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.; 1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.] Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány azon része, mely a támadott rendelkezésekkel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre hivatkozik, nem felel meg az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. §-ának e) pontja alapján visszautasította.

5. Az indítványozó a támadott rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát nemzetközi szerződést kihirdető törvénnyel való – általa állított – ellentét miatt is indítványozta. Az Abtv. 1. § c) pontja az Alkotmánybíróságnak külön hatáskört biztosít jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára. E hatáskör az Abtv. 44–47. §-ai értelmében a nemzetközi szerződést kihirdető törvénnyel való összhang vizsgálatára vonatkozik. Ezt a vizsgálatot azonban csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében felsoroltak kezdeményezhetik, az indítványozó pedig nem tartozik az Abtv.-ben felsorolt indítványozásra jogosultak közé. Az Ügyrend 29. § c) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló indítványt visszautasította.

Budapest, 2008. szeptember 2.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére