111/B/2007. AB határozat
111/B/2007. AB határozat*
2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 324. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 324. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 7. §-ára alapított indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozók a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvényt (a továbbiakban: Kbt.) módosító 2005. évi CLXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 124. §-ának megsemmisítését kérték. A módosítás a Közbeszerzési Döntőbizottság kérelemre induló eljárásainak igazgatási szolgáltatási díjait érintette: a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések esetén – az eljárást megindító hirdetmény (felhívás) jogellenességének a megállapítására vonatkozó kérelmek kivételével – e díj 900 000 Ft-ra emelkedett. Az indítványozók szerint ez túlságosan magas, s ezért az Alkotmány 70/A. §-ában ütköző módon hátrányosan megkülönbözteti a kisebb tőkeerejű vállalkozásokat (az indítványozók szavaival élve „ilyen diszkrimináció nem kezeli azonos méltóságú személyként a kevesebb tőketartalékkal rendelkező vállalkozásokat”). Ezzel egyidejűleg azzal is érvelnek, hogy a különböző jogi és természetes személyek tőketartalékuktól függetlenül homogén csoportot képeznek az eljárásban való részvétel lehetősége szempontjából, a támadott előírás azonban a közbeszerzést megelőző adminisztratív eljárás során „az esélyegyenlőség ellehetetlenítője”. Diszkriminatívnak tartják emellett, hogy a kifogásolt rendelkezés különböző díjakat állapít meg a közösségi értékhatárokat elérő, illetőleg el nem érő közbeszerzések tekintetében. Ennek kapcsán az Alkotmány 7. §-ának sérelmére és ezzel összefüggésben „az Unión belüli személyek közötti egyenlő elbánás és megkülönböztetés” tilalmára hivatkoznak.
Ezen túlmenően a vállalkozás szabadságának [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] csorbulását látják abban, hogy a szerintük túlságosan magas igazgatási szolgáltatási díj miatt az előnyös állami megrendelésekhez a kisvállalkozások nem férhetnek hozzá, mivel gyakorlatilag nincs módjuk a közbeszerzés jogorvoslati szakaszában részt venni. A díj mértéke szerintük a jogorvoslathoz való jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] is sérti.
Végezetül pedig a jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság elvének [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] a sérelmét is állítják: megítélésük szerint a jogalkotó nem biztosított „kellő időt” a norma címzettjeinek, hogy „életviszonyaikat, magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani”, mivel a 2005. decemberében elfogadott módosítás 2006. január 1. (a Módtv. 132. §-a alapján helyesen: január 15.) napján lépett hatályba.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Kbt. támadott rendelkezése:
„324. § (3) A Közbeszerzési Döntőbizottság kérelemre indult eljárásáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelynek mértéke az e törvény második része szerinti közbeszerzési eljárásokban kilencszázezer forint, az e törvény harmadik része, valamint negyedik része szerinti közbeszerzési eljárásokban százötvenezer forint. Amennyiben a kérelem a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény (felhívás) jogellenességének megállapítására irányul, a díj mértéke egységesen százötvenezer forint. A díj megfizetése alól mentesség nem adható. A kérelemhez csatolni kell a díj befizetéséről szóló igazolást.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az indítványozó egy rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem a rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.; 67/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 971, 977.; 935/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1690, 1692.] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a Módtv. 124. §-a helyett a Kbt.-nek a módosítással érintett 324. § (3) bekezdése vonatkozásában folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Az Alkotmánybíróság először azt az indítványozói kifogást bírálta el, mely szerint alkotmányellenes hátrányos megkülönböztetésnek minősül, hogy a közösségi értékhatárt elérő, illetve el nem érő értékű közbeszerzések esetén a jogorvoslati eljárás díja eltérő.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint diszkrimináció akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy csoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 142.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 338.] A megkülönböztetés tehát akkor alkotmányellenes, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne” (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel lévő szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbséget tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom eleve összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 555–556.].
A Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése, és a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés e törvénybe ütköző módosítása vagy teljesítése miatt indult – lényegét tekintve jogorvoslati – eljárások lefolytatása tartozik (Kbt. 318. §). Kérelmet az ajánlatkérő, az olyan ajánlattevő, részvételre jelentkező vagy egyéb érdekelt nyújthat be, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. A törvény támadott 324. § (3) bekezdése alapján a közösségi értékhatárokat elérő közbeszerzések esetében a díj 900 000 Ft, míg a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések esetében 150 000 Ft.
A vizsgált esetben a különbségtétel akkor minősülne alkotmányellenesnek, ha az valamely, alkotmányosan tiltott, meghatározott helyzet szerint differenciálna a jogalanyok között. A törvényalkotó mindazonáltal jelen esetben nem személyek, hanem különböző eljárások között tett különbséget, amikor a közösségi értékhatárokat elérő, illetőleg el nem érő közbeszerzések esetében a jogorvoslati eljárás díját eltérő mértékben határozta meg. A díjfizetési kötelezettség és annak mértéke az egyes eljárásokban tehát egységesen szabályozott: egy adott eljárásban a jogorvoslati eljárás díja tekintetében érvényesülő szabályok az eljárás valamennyi alanyára, minden érintettre egyformán vonatkoznak. Mivel az eljárási szabályok különbözősége nem minősül személyek közötti különbségtételnek, és nem eredményezi a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmét [60/2009. (V. 28.) AB határozat, ABK 2009. május, 559, 573], az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
3. Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések esetén a jogorvoslati eljárás díja egységes, és a jogalkotó nem veszi figyelembe a kérelmező vállalkozások esetlegesen eltérő anyagi lehetőségeit, „tőketartalékát”, ami szerintük hátrányos megkülönböztetést és az esélyegyenlőség sérelmét eredményezi.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megállapította, hogy az eltérő ismérvek ellenére történt homogén csoportképzéssel is sérülhet az egyenlő méltóságú személyként kezelés alkotmányos követelménye [22/1996. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1996, 89, 96.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 339.]. Alkotmányellenességhez eszerint nem csak az vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben lévő) csoportra – alkotmányos indok nélkül – eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik, vagyis e körülményt figyelmen kívül hagyja. Ha az ilyen hátrányokozásnak nem ismerhető fel a tárgyilagos mérlegelés szerint való ésszerű indoka – tehát önkényes –, alkotmányellenesség állapítható meg [6/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 67, 69.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 339.]. Az Alkotmánybíróság a támadott szabályozás vizsgálata során ugyanakkor nem talált olyan indokot, amely ebben a vonatkozásban alkotmányellenesség megállapítását tenné lehetővé: az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem minősül eltérő ismérvek ellenére történő homogén csoportképzésnek az, hogy a jogalkotó a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzési eljárások vonatkozásában egységesen határozta meg a jogorvoslati eljárás díját. A jogorvoslati kérelmet benyújtó vállalkozások esetlegesen különböző anyagi helyzetük ellenére sem tekinthetők olyan, eltérő helyzetben lévő csoportoknak, amely az indítványozók által hivatkozott összefüggésben megalapozná az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmét.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében írt – és az indítványozó által szintén felhívott – esélyegyenlőségi követelménnyel kapcsolatban pedig az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy „ehelyütt az Alkotmány az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére nem állapított meg alanyi alapjogot, hanem általános állami célkitűzést és törekvést fogalmazott meg a jogegyenlőség megvalósulását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével. Az e célkitűzések megvalósulását szolgáló állami intézkedések tartalmának kialakítása azonban – természetesen az Alkotmány keretei között – a hatáskörrel rendelkező állami szervek belátásától függ.” (2100/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 554, 557.) „Kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.].
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből nem származik olyan állami kötelezettség, amely szerint a jogszolgáltatást nyújtó Közbeszerzési Döntőbizottság eljárási díját a kérelmező vállalkozások „tőketartalékától” függően, eleve differenciáltan kellene meghatározni, vagy ennek terhétől valamely vállalkozást alanyi jogon mentesíteni kellene. (Ilyen differenciálás az érdekképviseleti szerveken és eljárásokon keresztül természetszerűleg kezdeményezhető.) Megjegyzi az Alkotmánybíróság e körben azt is, hogy a Kbt. 30–32. §-ai alapján a közösségi értékhatárok legkisebb mértéke jelenleg 133 000 euró (a Közbeszerzési Értesítő 2008. évi 152. számában megjelent tájékoztató szerint ennek nemzeti pénznemben kifejezett értéke 34 226 339 forint). A jogorvoslati eljárás díja ezen összegnek csak kb. 2,5%-a, ezért az érintett vállalkozások „tőkeerejére” történő hivatkozás nem megalapozott.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megítélése szerint az R. megjelölt rendelkezése nem sérti az Alkotmány jogegyenlőséget biztosító 70/A. §-át, ezért az indítványt ebben a részében is elutasította.
4. Az indítványozók kérelmük alátámasztásaként arra is hivatkoztak, hogy a Kbt. 324. § (3) bekezdése Magyarország uniós kötelezettségeinek megsértése miatt ellentétes az Alkotmány 7. §-ával.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában „[a]z Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, (...) e szerződések, mint elsődleges jogforrások és az [ügy kapcsán vizsgált] irányelv, mint másodlagos jogforrás közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak [72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 861.]. Erre az elvi álláspontra helyezkedett az 1053/E/2005. AB határozat is (ABH 2006, 1824, 1828.).
Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a határozza meg. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e a közösségi jogot [87/2008. (VI. 18.) AB határozat, ABH 2008, 707, 738.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban az Ügyrend 29. § b) pontja alapján – hatáskörének hiánya miatt – visszautasította.
5. A vállalkozáshoz való joggal [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] kapcsolatos indítványozói hivatkozásra vonatkozóan az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
Az 54/1993. (X. 13.) AB határozat szerint „[a] vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást” (ABH 1993, 340, 341.).
Ennek alapján megállapítható, hogy az R. támadott rendelkezése nem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével: az R. 324. § (3) bekezdése a vállalkozáshoz való jogot nem sérti, nem is érinti, mivel nem akadályozza az érintetteket a vállalkozóvá válásban. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét alkotmányossági összefüggés hiánya miatt – állandó gyakorlatának megfelelően [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] – szintén elutasította.
6. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy az R. támadott, az eljárási díj mértékét meghatározó rendelkezése sérti-e a jogorvoslathoz való jogot.
A jogorvoslathoz való jog a jogalkotóval szemben azt a követelményt támasztja, hogy a jogszabály biztosítsa mindazok számára a magasabb szintű fórumhoz, illetőleg a más szervhez fordulás lehetőségét az első fokon eljáró szerv döntésével szemben, akiknek jogát, jogos érdekét a bíróság, valamely közigazgatási szerv, vagy más hatóság határozata sérti [ld.: 498/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1208.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109–110.; 5/1992. (I. 23.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.].
Jelen ügyben az indítványozó kizárólag a jogorvoslati eljárás díjának mértékét kifogásolta, és a kifogásolt rendelkezés megsemmisítését azon az alapon kérte, hogy szerinte a díj eltúlzottsága miatt a jogorvoslati út igénybevétele bizonyos vállalkozások számára nem biztosított.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárás a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 13. § (2) bekezdés f) pontja alapján sajátos közigazgatási hatósági eljárás. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 28. § (1) bekezdése értelmében az államigazgatási eljárási cselekményért a törvényben megállapított illetéket kell fizetni. Ugyanakkor a jogszabály 67. §-a értelmében egyes államigazgatási eljárásokért, illetve egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért díjat lehet megállapítani. Ezzel a jogalkotó lehetőséget teremtett egyes államigazgatási eljárások igénybevétele esetén az általános államigazgatási illeték mértékétől eltérő díjfizetési kötelezettség érvényesítésére. Az e körbe tartozó eljárások jellemzően nem a klasszikus és formalizált hatósági eljárás keretében folynak, költségigényük éppen ezért igen különböző. Az Itv. úgy rendelkezik a 67. § (3) bekezdésében, hogy az igazgatási szolgáltatási díjat úgy kell megállapítani, hogy az az adott eljárással kapcsolatban felmerülő valamennyi költségre fedezetet biztosítson.
Mindazonáltal ebben a vonatkozásban – tehát a díj mértékével kapcsolatban – alkotmányossági viszonyítási pont hiányában az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége érdemi vizsgálatot lefolytatni. Ahogyan azt a 14/1992. (III. 30.) AB határozat is leszögezte: „Az igazgatási szolgáltatási és vizsgálati díjak meghatározásának mértéke (...) nem alkotmányossági kérdés, hanem a szolgáltatások és vizsgálatok jellegéhez igazodó, az engedélyezéshez fűződő körülményeket mérlegelő szabályozói döntés. A díjak összegszerűségének indokoltságát ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, és nem is vizsgálhatja.” [Lásd később: 1208/B/1995. AB határozat, ABH 2002, 1397, 1399.; 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 431.; 421/B/2006. AB határozat, ABH 2006, 1882, 1888.]
Mivel a közbeszerzési jogorvoslati eljárás lefolytatásáért fizetendő díj mértékét alkotmányjogi szempontból nem lehet megítélni, az Alkotmánybíróság az előtte fekvő indítvány alapján a jogorvoslathoz való jog sérelmét nem állapította meg, és az indítványt elutasította.
Szükségesnek tartja ugyanakkor az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is hangsúlyozni: a jogorvoslathoz való jog tartalmi követelménye, hogy az érintettek ténylegesen is élni tudjanak a jogorvoslat lehetőségével [59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 612, 613.]. „A törvényhozó (...) feladata biztosítani, hogy (...) senki se legyen anyagi eszközök hiányában elzárva jogai érvényesítésének, illetve védelmének lehetőségétől. Ennek teljesítésekor a törvényhozó mérlegeli, milyen eszközöket alkalmaz. Elsősorban nem az Alkotmánybíróság feladata megvizsgálni, ténylegesen mennyire hatékonyak a rendelkezésre álló jogi eszközök: erre, és az esetleg szükséges változtatások elfogadására, a szükségletek és a lehetőségek ismeretében a törvényhozó hivatott” (902/B/2006. AB határozat, ABH 2008, 2487, 2495.).
7. Az Alkotmánybíróság végezetül az indítványozóknak azon kifogását vizsgálta meg, amely szerint az Kbt.-módosítás elfogadása és hatálybalépése között eltelt idő nem volt elegendő az érintettek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogszabályok hatálybalépése kapcsán az új rendelkezések alkalmazására való felkészülési idő alkotmányos követelmény [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156–159.; 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 322, 324.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.]. A 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy demokratikus jogállamban kellő törvényi garanciákkal kell megteremteni annak a reális lehetőségét, hogy a jogalanyok megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket, és módjukban álljon magatartásukat azokhoz igazítani. A jogbiztonság követelménye a jogszabály hatálybalépése időpontjának megállapítására vonatkozóan azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy kellő időt biztosítson
– a jogszabály szövegének megismerésére;
– a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez;
– a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. (ABH 1992, 155, 156–157.)
A 7/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya miatt állapítható meg (ABH 1992, 45, 47.).
Az indítványozók által támadott jogszabály-módosítást 2005. december 27-én hirdették ki a Magyar Közlöny 2007. évi 170. számában, a hatálybalépés időpontja 2006. január 15. volt (Módtv. 132. §). Mivel a relatíve rövid felkészülési idő alkotmányellenességet nem eredményez, az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát követve azt vizsgálta, hogy a konkrét esetben mindez a jogbiztonság sérelmét okozta-e. Ennek során megállapította, hogy a támadott módosítás nem tartalmaz olyan magatartási szabályt, amelynek kizárólag a hatálybalépés napján vagy közvetlenül azt követően lehetett volna eleget tenni, illetve amelynek azonnali nem teljesítése szankciót vont volna maga után. Mivel az érintetteknek nem kellett különös lépéseket tenniük a jogszabály alkalmazására való felkészülés érdekében, a felkészülési idő viszonylagos rövidsége az indítványozók által támadott konkrét rendelkezések alkalmazása tekintetében a jogbiztonság kirívóan súlyos sérelméhez vagy veszélyeztetéséhez nem vezetett. [Lásd pl. 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 130.; 69/2006. (XII. 6.) AB határozat, ABH 2006, 770, 781–785.]
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján sem állapított meg, és az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2009. október 27.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
|||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
|||||||||
|
|
|||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
|||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||
|
|
|||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
|||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||
|
|
|||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
|||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
|||||||
|
|
|||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
|||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás