1127/D/2007. AB határozat
1127/D/2007. AB határozat*
2009.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. §-a és 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. §-a és 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt – az Alkotmány 70/A. §-a tekintetében – visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. §-a és 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a 31/2007. (V. 30.) AB határozatban megsemmisített rendelkezései konkrét ügyekben való alkalmazási tilalmának megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, melyek annak megállapítását kérték, hogy a 31/2007. (V. 30.) AB határozattal (ABH 2007, 368.; a továbbiakban: Abh.) megsemmisített, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) egyes rendelkezései, a konkrét, jogerősen befejezett ügyükben nem alkalmazhatóak. Mindkét indítvány előzménye az volt, hogy a bíróságok – még az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntését megelőzően – alkalmazták a támadott rendelkezéseket.
Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezéseket az Abh. kihirdetése napjával semmisítette meg, ezért a megsemmisítés nem érintette a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat. Ennek megfelelően a megsemmisített rendelkezések jelen ügy tárgyát képező konkrét esetekben – melyekben azonban az eljáró bíró bírói kezdeményezéssel nem élt – is alkalmazandóak voltak és a jogorvoslati bíróságok is ennek figyelembevételével jártak el.
2. Az egyik indítványozó a jogbiztonság sérelmére hivatkozással alkotmányjogi panasz keretében kizárólag annak megállapítását kérte, hogy a Vht. 136/A. §-a a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Pkf. 20.870/2007/2. számú jogerős végzésében nem alkalmazható.
3. A másik indítványozó szintén alkotmányjogi panasz keretében a jogbiztonság sérelmére hivatkozással kérte a Vht.-nak az Abh. által teljes mértékben megsemmisített 136/A. §-a, valamint a részlegesen megsemmisített 147. § (5) bekezdése, a 149. § (1) bekezdése, a 156/D. § (2) bekezdése, a 156/F. § (2) és (3) bekezdései, és a 158. § (1)–(3) bekezdései tekintetében az alkalmazási tilalom kimondását a Csongrád Megyei Bíróság 1.Pkf. 21.631/2006/1. számú ügyben. Emellett az indítványozó szerint a Vht. 214. §-a és 219. §-a az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. §-ába, az 57. § (5) bekezdésébe, valamint a 70/A. §-ába ütközik, ezért annak alkotmányellenessége megállapítását, megsemmisítését és a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kimondását is kérte. Indoklása szerint a felülvizsgálat korlátozott volta a jogorvoslathoz való jog sérelmét eredményezi, mely alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, továbbá a jogállami jogbiztonságot is sérti. Az indítványozó a 70/A. § sérelmével összefüggésben nem jelölte meg az alkotmányellenesség indokát. A Vht. 214. §-ával és 219. §-ával összefüggő indítványát utólagos normakontroll iránti indítványként is kérte elbírálni az indítványozó.
A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése okán – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Vht.-nak az indítványokkal támadott rendelkezései:
„214. § (1) Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött.
(2) A felülvizsgálati kérelem benyújtására és elbírálására a Pp. XIV. fejezetének (270–275/B. §-ának) rendelkezései megfelelően irányadók.”
„219. § Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés vagy a nyilvános pályázat megsemmisítéséről döntött.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság az indítványozók által támadott jogszabályi rendelkezéseket az Abh.-ban – a határozatnak a Magyar Közlönyben történt közzétételének napjával, azaz 2007. május 30. napjával – megsemmisítette és kimondta, hogy azok a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 0104-Vh.3886/2005., 0104-Vh.3887/2005., 0104-Vh.3888/2005., 0104-Vh.3464/2004. számú végrehajtási ügyekben nem alkalmazhatók. Az indítványozók az alkotmányjogi panaszuk egyik részében ezeknek a megsemmisített rendelkezéseknek a saját ügyükben való alkalmazhatóságuk kizárását kérték.
Az Alkotmánybíróság a 442/D/2000. AB határozatában (ABH 2003, 1843.) döntötte el, hogy egy korábban már elbírált jogszabályi rendelkezést sérelmező újabb konkrét normakontroll esetén az alkalmazhatóságra vonatkozó indítványi részt nem vizsgálja önállóan. Az alkotmányjogi panasz intézménye kettős jellegű, utólagos normakontrollra irányuló indítványt és jogszabály alkalmazhatóságának valamely konkrét perben történő kizárására vonatkozó kérelmet egyaránt tartalmaz, de e kérelmek elbírálása csak egyazon eljárás keretén belül történhet meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a sorolja fel az Alkotmánybíróság hatásköreit. Sem az Abtv., sem más törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról – az utólagos normakontrolltól elválasztva – önálló eljárásban döntsön. Mivel az indítványozók az Abh. által már megsemmisített rendelkezések saját ügyükben való alkalmazhatóságának kizárását önállóan kérték, ez a kérelem nem bírálható el, így az Alkotmánybíróság hatáskörének hiánya miatt – az Ügyrend 29. § b) pontja szerint – az indítványokat e tekintetben visszautasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság a Vht. 214. §-ának és 219. §-ának alkotmányellenességét állító alkotmányjogi panaszt vizsgálta meg abból a szempontból, hogy az megfelel-e az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
2.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a Csongrád Megyei Bíróság jogerős végzését 2007. augusztus 22. napján vette kézhez, és indítványa 2007. október 18. napján, azaz 60 napon belül érkezett az Alkotmánybíróságra, ezért az határidőben benyújtottnak tekintendő. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az indítványozó a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.988/2007/2. számú végzését alkotmányjogi panasszal nem támadta. Amennyiben a 2008. június 14. napján kelt és az Alkotmánybíróságra 2008. június 19. napján érkezett kiegészítő beadványában e határozat felülvizsgálatára is kiterjesztette volna alkotmányjogi panaszát, akkor az elkésettnek minősült volna, mivel a végzést az indítványozó 2008. április 10. napján vette kézhez.
2.2. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Csongrád Megyei Bíróság jogerős végzésében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek.
A Vht. 214. §-a a végrehajtás elrendelésével, a Vht. 219. §-a pedig a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségével összefüggő szabályokat tartalmazza, melyeket a Csongrád Megyei Bíróság az indítványozó által támadott jogerős végzésében nem alkalmazott, így azok az alkotmányjogi panasz tárgyai sem lehetnek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 1.Pkf. 21.631/2006/1. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
3. Mivel az egyik indítvány a Vht. 214. §-át és 219. §-át utólagos normakontrollként is kérte elbírálni, ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban e kérelem megalapozottságát vizsgálta meg.
3.1. Az Alkotmánybíróságnak az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak – egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma) – teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani (ABH 1994, 29, 38.). Ezt az álláspontot több döntés is tartalmazza, így pl. a 663/D/2000. AB határozat kimondta: „Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével.” (ABH 2003, 1223, 1230.)
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdését vizsgáló – fent idézett – alkotmánybírósági határozatok alapján megállapítható, hogy a Vht. felülvizsgálatot szabályozó rendelkezéseinek alkotmányellenességét állító indítványok nem megalapozottak, ezért az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó indítványokat elutasította.
Mivel az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog sérelmét nem állapította meg, ezért a támadott rendelkezéseknek az Alkotmány 8. §-ába ütközése fogalmilag kizárt, így az Alkotmánybíróság az ennek megállapítására irányuló indítványt elutasította.
3.2. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Vht. 214. §-a és a 219. §-a a jogbiztonság követelményét sérti.
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.) Az Alkotmánybíróság már több határozatában kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]
A támadott jogszabályi rendelkezések világosak, megfelelően értelmezhetőek, és egymással nem ellentétesek, ezért azok kielégítik a jogszabályokkal szemben a normavilágosság keretében támasztott követelményeket. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
3.3. Az indítványozó szerint végül a Vht. 214. §-a és a 219. §-a az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, azonban erre vonatkozó indokot nem jelölt meg.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét nem indokolta meg, így a kérelem nem felelt meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésének, erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
Budapest, 2009. április 20.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás