BÜ BH 2007/113
BÜ BH 2007/113
2007.04.01.
A szemeteskonténerben talált, de értékkel bíró, uratlan tárgy megtalálója a birtokba vétellel a dolog felett tulajdonjogot szerez – Ennek a terhelt számára idegen dolognak a megtalálótól való eltulajdonítása a lopás bűntettét valósítja meg [Btk. 316. § (1) bek., 325. §; Ptk. 129. § (1) bek.].
A P.-i Városi Bíróság a 2004. október 7-én kihirdetett és ugyanekkor jogerőre emelkedett ítéletével M. K. S. terheltet 2 rb. folytatólagosan elkövetett szeméremsértés vétsége, garázdaság vétsége, könnyű testi sértés vétsége és lopás vétsége miatt, halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte és a feltételes szabadságra bocsátásból is kizárta. A terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, korábbi ügyében engedélyezett feltételes szabadságát megszüntette.
Az ítélet felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege szerint a büntetett előéletű terhelt 2002. július 21-én este P.-en találkozott B. F. sértettel, aki megmutatott a terheltnek egy földmérő műszert, amelyet megelőzően az egyik közeli társasház szemeteskonténerében talált. A terhelt a műszert, azért, hogy megnézze elkérte, majd azzal a helyszínről elszaladt. Cselekményével 50 000 forint kárt okozott, amely a lefoglalással teljes egészében megtérült.
Ezen, az elsőfokú bíróság által lopás vétségének minősített cselekmény tekintetében nyújtott be a jogerős határozat ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt, amelyben a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a kérdéses bűncselekmény vádja alóli felmentését kérte. Indítványában – utalva a Polgári Törvénykönyvről szóló, módosított 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) a tulajdonjoggal és ezen belül a talált dologgal kapcsolatos rendelkezéseire – arra hivatkozott, hogy cselekményével lopás bűncselekményét nem valósíthatta meg, mivel a sértett által talált dolog volt az elkövetés tárgya. A talált dolgon pedig a sértett a polgári jog szabályai szerint tulajdonjogot nem szerezhetett, legfeljebb a dolog felelős őrzőjének (Ptk. 196. §) volt tekinthető. Így viszont a terhelti szándék a tulajdonjog megszerzésére nem irányulhatott.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt alaptalannak tartva a támadott határozat hatályban tartását indítványozta. Az indokolás szerint a lopás elkövetési tárgya értékkel bíró, az elkövetőnek idegen ingó dolog. Az elkövetőre nézve idegen az a dolog, amely másnak a tulajdonában, vagy birtokában áll. Jogtalan az elvétel, amenynyiben azt sem jogszabály, sem az erre jogosult nem engedi meg. Lopást valósít meg az, aki a neki megtekintésre átadott vagyontárgyat jogtalanul eltulajdonítja. (BH 1984/93. számú eseti határozat). Az irányadó tényállás alapján ezért a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor.
A nyilvános ülésen a terhelt felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Az indítvány indokolását kiegészítve, a Ptk. 129. § és 130. §-ai alapján kérte annak megállapítását, hogy B. S. sértett a kérdéses dolgon tulajdonjogot nem szerzett és nem szerezhetett. Nevezett, mint találó, valóban birtokolhatta az adott tárgyat, de annak nem volt tulajdonosa. Emiatt, álláspontja szerint, sérelmére a lopás bűncselekménye sem volt elkövethető.
A védő a felülvizsgálati indítvány alapján a terheltnek a lopás vétsége miatt emelt vád alóli felmentését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az érintett határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében elsősorban az indítványban megjelölt, a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti okból bírálta felül. Másrészt a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt eljárásjogi okok tekintetében hivatalból vonta felülbírálat alá a városi bíróság ítéletét. Az ekként a Be. 420. §-ának megfelelően végzett felülvizsgálatban a jogerős határozattal megállapított tényállás irányadó volt.
A felülvizsgálat eredményeként pedig – egyetértve a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjával – az indítványt alaptalannak találta.
A Btk. 316. §-ának (1) bekezdése szerint ,,aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el''.
A kialakult gyakorlat szerint a lopás elkövetési tárgya csak értékkel bíró idegen ingó dolog lehet.
Idegen a dolog akkor, ha nincs az elkövető tulajdonában, viszont más természetes, vagy jogi személy tulajdona. Lopni azonban nem csupán tulajdonostól, hanem birtokostól is lehet. Közömbös az is, hogy a birtokos jogosan, vagy jogtalanul tartja magánál a dolgot. A birtoklás jó vagy rosszhiszeműségét úgyszintén nem kell vizsgálni. A lényeg az, hogy a dolog az elkövető számára idegen legyen. A lopás elkövethető annak a sérelmére is, aki a kérdéses idegen dolog birtokába bűncselekmény útján jutott – ekként annak tulajdonosává sem válhatott –, és ugyanígy lopás és nem jogtalan elsajátítás a tolvaj által elrejtett dolog eltulajdonítása is (BH 1992/14. számú eseti határozat).
Az elhagyott, gazdátlan, uratlan dolgok birtokba vétele valóban nem jelent lopást, mivel az ilyen dolog senki számára nem idegen. Idetartoznak a szemétbe dobott, és ténylegesen ide szánt dolgok, amiket bárki birtokba vehet, ha számára értéket képviselnek [Magyar Büntetőjog – Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Könyvkiadó Kft. Budapest, 2005.) a Btk. 316. §-ához fűzött magyarázata].
A talált idegen dolgokra pedig – amelyeket a tulajdonosuk elvesztett, de amelyek uratlan dolognak természetszerűleg nem tekinthetők – a Btk.-nak a jogtalan elsajátítás végségéről rendelkező 325. §-a vonatkozik. Eszerint ,,aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy 8 nap alatt a hatóságnak, vagy annak, aki elvesztette nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzákerült idegen dolgot eltulajdonítja, vagy 8 nap alatt vissza nem adja, vétséget követ el''.
Bár az irányadó tényállás szerint a sértett által egy társasházi szemeteskonténerben talált földmérő műszer viszonylag jelentősebb – 50 000 forint – értékű volt, az adott tényállásból az következik, hogy szemétbe dobott, uratlan dologról volt szó, amelyet B. F. talált meg, és amelyen így, mint találó a Ptk. 127. §-a szerint tulajdonjogot szerzett. Ebből következően a kérdéses dolog a terhelt számára idegen dolog volt. Amikor tehát azt a sértettől eltulajdonította, a lopás bűncselekményének tényállási elemeit maradéktalanul kimerítette.
Mivel a terhelt mindvégig arra hivatkozott, hogy a kérdéses dolog ,,talált dolog'' volt, rá kell mutatni arra is, hogy amennyiben a kérdéses dolog nem lett volna uratlannak tekinthető, a Btk. 325. §-a szerinti jogtalan elsajátítás vétségét akkor is csak a találó, a sértett valósíthatta volna meg.
Ezek után a terheltnek a Ptk. tulajdonszerzéssel kapcsolatos rendelkezéseire, ezek körében különösen arra hivatkozása, hogy a talált dolgon a találó, tulajdonjogot csak a Ptk. 129–130. §-ában foglalt feltételek mellett, és eljárási rend szerint szerezhet, a jelen ügyben a jogi relevanciát nélkülözi, hiszen a lopás bűntette szempontjából a birtokos által megelőzően talált idegen dolog, avagy a birtokos által megelőzően fellelt uratlan dolog, amely utóbbin a birtokbavétellel ő szerzett tulajdonjogot – a talált dolog tulajdonosát kivéve –, mindenki más számára idegen dolog.
Hivatalbóli vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti – a Be.
373. §-a (1) bekezdésének II–IV. pontjában írt – abszolút felülvizsgálati okot sem észlelt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 1091/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás