PÜ BH 2007/117
PÜ BH 2007/117
2007.04.01.
Egy meghatározott személyre vonatkozóan nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozat téves állításainak megítélése (Ptk. 78. §; PK 12. sz. állásfoglalás II. pont).
A jogerős ítélet a felperes keresetét, amelyben jóhírneve megsértésének megállapítását, valamint az alperes további jogsértéstől való eltiltását és az alperes 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítésben marasztalását kérte, elutasította.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a perbeli cselekmény elkövetésekor, 2004-ben mindkét fél országgyűlési képviselő volt és az alperes az Országgyűlés alelnöki tisztségét is betöltötte. Ebben az időben jelentős társadalmi felháborodást váltott ki és a későbbiek során az alperes országgyűlési alelnöki tisztségéről való lemondásához is vezetett annak a ténynek az ismertté válása, hogy az alperes családja szőlőültetvény telepítésére igen nagy összegű, vissza nem térítendő állami támogatásban részesült. Az alperes az őt ért támadásokra reagálva a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában, 2004. augusztus 9-én azt mondta, hogy nem csak az ő családja, hanem ellenzéki politikusok, mások mellett a felperes képviselő is kapott szőlőtelepítésre vissza nem térítendő támogatást.
A felperes az 1998-as országgyűlési választásokon nyert képviselői mandátumot és 1998. június 18-án lett az Országgyűlés tagja, mint képviselő. Ezt megelőzően a felperes mezőgazdasági tevékenységet folytatott és 1998. április 9-én, korábbi igénylésének megfelelően, szilvafa telepítésére 338 000 forint vissza nem térítendő állami támogatásban részesült.
Az alperes nagy nyilvánosságot kapott nyilatkozata miatt a felperes személyiségvédelmi pert kezdeményezett. Keresetében azt állította, hogy országgyűlési képviselőként nem részesült vissza nem térítendő állami támogatásban. Az alperes nyilatkozata miatt ugyanakkor vele szemben is kifejezésre jutott az a társadalmi rosszallás, amit az alperesnek juttatott állami támogatás ténye is kiváltott.
A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2004. augusztus 9-én tett kijelentésével megsértette a felperes személyiségi jogát. Az alperest a további jogsértő magatartás tanúsításától eltiltotta és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300 000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes nem szőlőtelepítésre, hanem szilvafa ültetvény telepítésére kapott még országgyűlési képviselői mandátumának elnyerése előtt nagyságrendileg kisebb összegű vissza nem térítendő állami támogatást, mint az alperes családja. Miután az alperes a felperes országgyűlési képviselői tevékenységével kapcsolatban valótlan tényt állított, a Ptk. 78. §-ba ütköző jogsértést követett el. Az alperes nyilatkozata miatt a felperes által elszenvedett bizalomvesztés a felperesnek nem vagyoni hátrányt okozott, melynek kárpótlásaként a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a
Ptk. 339. § (1) bekezdés és a 355. § (4) bekezdés alapján 300 000 forint megítélését látta indokoltnak.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet a Ptk. 78. § (2) bekezdés alapján vizsgálta, hogy a kifogásolt nyilatkozattal az alperes a felperes jóhírnevét megsértette-e. Megállapította, hogy az alperes nyilatkozatának lényegi tartalma az volt, hogy azt a cselekedetet, amivel őt vádolják, más személyek is elkövették, azaz vissza nem térítendő állami támogatást vettek igénybe. Ez tényszerűen a felperes vonatkozásában is a valóságnak megfelelt. Az ügy lényegét tekintve annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy az állami támogatás igénylésekor a felperes országgyűlési képviselő volt-e vagy sem. Azt tekintette ügydöntő kérdésnek, hogy az alperes nyilatkozatának megtételekor a felperes országgyűlési képviselő volt. Annak sem tulajdonított jelentőséget a jogerős ítélet, hogy az alperes állításával ellentétben a felperes nem szőlő, hanem szilvafa telepítésére kapott állami támogatást. Az alperes nyilatkozatának alapvető mondanivalójához képest a fellelhető pontatlanságok nem szolgálhattak alapul személyiségvédelemre. Miután az alperes valótlan tényt nem állított, való tényt nem tüntetett fel hamis színben, nem sértette meg a felperes személyhez fűződő jogait.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogsértés megállapítása, valamint az alperes eltiltása mellett a csatlakozó fellebbezésének megfelelően 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megítélését. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 76-78. §-aiba ütköző módon tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes valótlan tényt nem állított, azaz nem sértette meg a felperes jóhírnevét.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Ptk. 78. § (1) bekezdés szerint a személyhez fűződő jog védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A PK 12. számú állásfoglalás II. pontjának a sajtó-helyreigazítási perekhez fűzött, de a személyiségvédelmi perekben általánosságban is irányadó jogértelmezése szerint a kifogásolt közléseket valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A lényegtelen tévedések, pontatlanságok nem adnak alapot személyiségvédelemre.
Annak eldöntésekor, hogy egy meghatározott személy vonatkozásában nagy nyilvánosság előtt tett kijelentés kapcsán mi minősül lényeges vagy lényegtelen tévedésnek, vagy pontatlanságnak, ügydöntő jelentősége van annak, hogy a téves információ mennyiben alkalmas a közvélemény befolyásolására, az érintett személlyel kapcsolatban a társadalom értékítéletének kedvezőtlen megváltozására.
A per meg nem cáfolt adatai szerint az alperes családja az alperes országgyűlési képviselősége, illetve országgyűlési alelnöki tisztségének ideje alatt jutott hozzá a nagy összegű vissza nem térítendő állami támogatáshoz. Az alperest elmarasztaló véleményeknek, politikai támadásoknak az a feltételezés volt a kiváltó oka, hogy az állami támogatások elnyerésében az alperes már hosszú ideje fennálló képviselői státusának volt szerepe. Ezzel a támadással szemben védekezett az alperes akkor, amikor a perben kifogásolt nyilatkozatot megtette. Az alperes nyilatkozatának lényegi tartalma az volt, hogy vissza nem térítendő, mezőgazdasági jellegű állami támogatásban nem csak ő, hanem más országgyűlési képviselő, így a felperes is részesült. A nyilatkozat ezért valóságos tartalma szerint azt fejezi ki, hogy hozzá hasonlóan más országgyűlési képviselők, így a felperes is a képviselőségűk ideje alatt kértek és kaptak vissza nem térítendő állami támogatást.
Az alperes nyilatkozatának az a része, hogy a felperes 1998-ban mezőgazdasági célra vissza nem térítendő állami támogatáshoz jutott és a felperes a nyilatkozat megtételekor országgyűlési képviselő volt, a valóságnak megfelelt. A felperes azonban akkor szerzett igényjogosultságot a vissza nem térítendő mezőgazdasági jellegű állami támogatásra, amikor még nem volt országgyűlési képviselő. Esetében ezért fel sem merülhet az az erkölcsi kifogás, hogy képviselői mandátumának felhasználásával jutott állami támogatáshoz. Ezért nem lehetett lényegtelen körülménynek tekinteni, hogy az alperes nyilatkozata ebben a vonatkozásban valótlanságot tartalmazott.
Az alperes nyilatkozata tehát a való tényeket abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes is országgyűlési képviselőként szerzett igényjogosultságot az állami támogatásra. A tények ilyen módon való közlése alkalmas volt arra, hogy a közvéleményben a felperesről is hátrányos megítélést váltson ki. Az alperes nyilatkozata ezáltal sérti a felperes jóhírnevét. A jogerős ítélet ezért jogszabálysértően utasította el a felperesnek a jogsértés megállapítására irányuló keresetét. Az elkövetett jogsértés súlyához és jellegéhez képest azonban jelentéktelenné vált az alperes nyilatkozatának az a pontatlansága, amely a felperesnek juttatott állami támogatás felhasználási céljára vonatkozott. Emiatt külön jogsértés megállapításának valóban nem volt helye.
Mindezeknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. § (2) bekezdés szerint az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító rendelkezését részben megváltoztatva, a jogsértés mibenlétét a nyilatkozat sértő tartalmának meghatározásával megállapította. A Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján, objektív szankcióként, helytállóan tiltotta el az elsőfokú bíróság az alperest a további jogsértéstől, és érdemben helyesen marasztalta a Ptk. 339. § (1) bekezdés és 355. § (4) bekezdés alapján nem vagyoni kártérítésben is. A felperes igazolta a perben, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben, mint országgyűlési képviselőt, érte olyan, a választói bizalom megrendüléséből eredő nem vagyoni jellegű hátrány, amely indokolta a javára nem vagyoni kárpótlás megítélését. Annak összegét az elsőfokú bíróság helyes mérlegeléssel határozta meg a Pp. 206. § (3) bekezdés alapján, így annak felemelésére a felperes csatlakozó fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 21.523/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás