1172/B/2007. AB határozat
1172/B/2007. AB határozat*
2011.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló 120/1999. (VIII. 6.) Korm. rendelet 6. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló 120/1999. (VIII. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 6. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Az R. támadott rendelkezése a hatálya alá tartozó vizek medrének használatára vonatkozó szabályok körében a használati jog megszűnésének esetére előírja, hogy a jogosultság alapján emelt építmény tulajdonosa az építményt köteles saját költségén eltávolítani, illetőleg elszállítani.
Az indítványozó hivatkozik az R. 6. § (1) bekezdésére, amely szerint a vízterület fenntartója hozzájárulhat ahhoz, hogy a mederben, annak talajával egybeépített vízállást vagy egyéb építményt (így pédául kikötői lekötőmű) helyezzenek el. A támadott rendelkezés alkotmányellenességére vonatkozó érvelésének kiindulópontja az, hogy mivel a „kikötői lekötőmű” fogalmát a jogszabály nem határozza meg, „feltehető hogy annak körébe tartozik a meder szélén létrehozott, annak szélével egybeépített partfal, ami lehetővé teszi a kikötést, és a kikötött hajó megrakodását”. Gondolatmenete szerint az így kialakított építmény egyértelműen ingatlannak minősül, amin az építtető tulajdonjogot, a földterület érintett részére pedig földhasználati jogot szerez. Az R. támadott rendelkezése szerint a mederhasználati jog megszűnésekor a tulajdonos köteles az építményt eltávolítani vagy elszállítani, amelynek alkalmazhatósága az ingatlan fogalmi elemei folytán kizárt. Ennek következtében – az indítványozói érvelés szerint – a jogviszony megszűnésekor mindenképp sérül a jogosult tulajdonhoz való joga, és adott esetben (az építmény elbontásának elmaradása esetén) a meder tulajdonosa juthat vagyoni előnyhöz.
Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányellenes szabályozás oka lehet, hogy „a jogalkotó elsődlegesen az állagsérelem nélkül eltávolítható víziállások és egyéb ideiglenes berendezések figyelembe vételével alkotta meg a szabályozást, ennek azonban ellentmond az, hogy az építmények vonatkozásában az ingatlanok szabályozását vonja be, noha annak következményeivel nem számol”.
A támadott rendelkezés alkotmányellenességét illetően az indítványozó a jogbiztonságban megnyilvánuló jogállamiság, a tulajdoni formák egyenjogúsága, illetve a tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozik.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
2. Az R.-nek az indítvány elbírálása során figyelembe vett rendelkezései:
„6. § (1) A fenntartó a meder használatával, illetve nem vízgazdálkodási célú hasznosításával összefüggésben – a közérdek, illetve a fenntartási szakfeladatok ellátásához fűződő követelmények sérelme nélkül – hozzájárulhat ahhoz, hogy a mederben, annak talajával egybeépített víziállást vagy egyéb építményt (így például kikötői lekötőmű) helyezzenek el, ha azt más jogszabály nem korlátozza, illetve nem tiltja.
(2) A meder talajába épített építmény (így például víziállás) esetén a fenntartó az építmény rendeltetésére, méretére, valamint a vizek, a természetes állóvíz jellegére figyelemmel, az igénybevétellel arányos mederhasználati díjat állapíthat meg, illetve a hozzájárulást mederhasználati szerződés létrejöttéhez kötheti.
(3) A (2) bekezdésben érintett mederhasználatot a fenntartó és a meder igénybevételét kérő személy vagy személyek szerződése hozza létre.
(…)
(5) A vizek medrének használatával kapcsolatos szerződést határozott vagy határozatlan időre lehet megkötni azzal, hogy
a) a mederben elhelyezett építmény tulajdonjoga a vizek tulajdonjogát nem érintve az építtetőt illeti [Ptk. 97. § (2) bek. és 686. §],
(…)
(8) A felmondás, illetve szerződés megszűnése esetén az építmény tulajdonosa a szerződésben meghatározott időn belül az építményt köteles saját költségén eltávolítani, illetőleg elszállítani azzal, hogy a mederhasználati szerződés megszűnése miatt kártalanítás nem jár. Amennyiben az építmény tulajdonosa ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a fenntartó által elvégzett eltávolítás költségét köteles megtéríteni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozónak az R. támadott rendelkezése alkotmányellenességére vonatkozó érvelésének alapja és kiindulópontja „a meder szélén létrehozott, annak szélével egybeépített partfal, ami lehetővé teszi a kikötést, és a kikötött hajó megrakodását”. Ez az építmény azonban nem azonos az R. által a mederben létesíthető vízállással vagy egyéb építménnyel.
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. § 20. pontja szerint kikötő az úszólétesítmények kikötésére kijelölt, vagy azok részére fenntartott partterület, amely alkalmas a víziközlekedéssel, személyek be- és kiszállításával, árukezeléssel, áruátrakással és elosztással, valamint az úszólétesítmények hajózásra alkalmasságának megőrzésével kapcsolatos tevékenység végzésére. Az indítványozónak a támadott jogszabályhely alkotmányellenességére vonatkozó érvelése tehát a kikötőkre meghatározott kritériumokon alapszik, a kikötők azonban értelemszerűen nem az R. hatálya alá tartozó létesítmények.
Az R. 6. § (1) bekezdése szerint a fenntartó a meder használatával, illetve nem vízgazdálkodási célú hasznosításával összefüggésben – a közérdek, illetve a fenntartási szakfeladatok ellátásához fűződő követelmények sérelme nélkül – hozzájárulhat ahhoz, hogy a mederben, annak talajával egybeépített víziállást vagy egyéb építményt (így például kikötői lekötőmű) helyezzenek el, ha azt más jogszabály nem korlátozza, illetve nem tiltja. Az R. tehát kifejezetten „a mederben, annak talajával egyebeépített” létesítményekről szól, nem pedig az indítványozó által a szabály alkotmányellenességének megalapozójaként említett „meder szélén létrehozott, annak szélével egybeépített partfal”-ról (ami a fentiek szerint kikötőnek minősül).
A mederhaszálati jog az R. 6. §-a szerint alapulhat a fenntartó hozzájárulásán, illetve – mederhasználati díj kikötése esetén – a felek szerződésén. Mindkét esetben tartalmi eleme azonban a megállapodásnak az, hogy a felmondás, illetve szerződés megszűnése esetén az építmény tulajdonosa a szerződésben meghatározott időn belül az építményt köteles saját költségén eltávolítani, illetőleg elszállítani (vagyis az R. támadott rendelkezése). Ebből értelemszerűen következik az, hogy a mederhasználati jog alapján a mederben elhelyezett építmény vagy más műtárgy ingatlan nem lehet.
Nem változtat ezen a megállapításon az, az indítványozó által érvként hangoztatott tény, hogy az R. 6. § (5) bekezdés a) pontja a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 97. § (2) bekezdésére és 686. §-ára utal. A Ptk. 97. § (2) bekezdése szerint az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik, a 686. § szerint pedig e törvény épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell. A Ptk. ezen rendelkezései – éppúgy, mint az R. 6. § (5) bekezdés a) pontja – tulajdoni viszonyokat rendező szabályok, és semmiképp sem adnak alapot olyan következtetés levonására, miszerint az R. hatálya alá tartozó, a mederben elhelyezett építmények ingatlannak minősülnének, vagy ingatlannak tekinthetők lennének.
2. Az indítványozónak az R. támadott rendelkezése alkotmányellenességére vonatkozó érvelése teljes egészében azon a feletevésen alapul, hogy az R. hatálya alá tartozó építmény ingatlan. Az Alkotmánybíróság által a fentiekben kifejtettek szerint ez a kiindulópont nem meglapozott, következésképp az indítványozói érvelés alapján a támadott jogszabályi rendelkezés és az Alkotmány felhívott rendelkezései között az összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság álandó gyakorlata szerint a támadott jogszabályhely és a felhívott alkotmányi rendelkezések közötti érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (először: 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2011. február 28.
|
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás