PÜ BH 2007/12
PÜ BH 2007/12
2007.01.01.
A Ptk. 685/B. §-ában foglaltak szerint értelmezendő összefonódás intézménye nem vehető figyelembe annak megítélésénél: mi tekinthető olyan körülménynek, amely az adós közvetett tulajdonszerzése megállapítását eredményezi, és így alapul szolgál az ingatlanárverés megsemmisítésére (Ptk. 685/B. §; Vht. 123. §, 146. §).
Az II. és a III. rendű végrehajtást kérők – a végrehajtási kifogásuk egyesítése folytán indult jogorvoslati eljárásban – az I-III. rendű végrehajtást kérők követelése kielégítése végett lefoglalt ingatlanok 2001. június 21. napján foganatosított árverési értékesítése megsemmisítését kérték arra hivatkozással, hogy az árverési vevő az adós érdekkörébe tartozó gazdasági társaság, viszont az adós – a Vht. 123. §-a, valamint a 146. §-a együttes értelmezése alapján – még így közvetve sem szerezhet tulajdont.
Az adós a végrehajtási kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével az önálló bírósági végrehajtó előtt folyamatba tett végrehajtási eljárásban a v.-i 1375. hrsz.-ú, a sz.-i 8275. hrsz.-ú és az 1858/2. hrsz.-ú ,,az adós tulajdonát képező ingatlanokra lefolytatott'' árverést megsemmisítette; határozatát a következőkkel indokolta. Az eljáró önálló bírósági végrehajtó az I-III. rendű végrehajtást kérők javára bejegyzett végrehajtás joggal terhelt ingatlanok értékesítése végett 2001. június 21. napjára – ,,a Vht. 141. §-a értelmében'' – árverést tűzött ki. Mindhárom ingatlant a C. 2000 K. és Sz. Kft. vette meg; ,,mindhárom ingatlan féláron került az árverező tulajdonába''. Az árverési vevő az előleget befizette, de a teljes vételár megfizetésére kérelmére – a Vht. 149. § (2) bekezdése alapján – hatvan napra halasztást kapott.
A cégnyilvántartás adataiból megállapíthatóan a C. 2000 Kft. 1993. május 14-én alakult határozatlan időre, két taggal: O.-I. Kft.-vel, valamint az O. 2000 Kft.-vel, mindkét tag 50-50% üzletrésszel rendelkezett. A 2001. február 23-ai taggyűlési jegyzőkönyv szerint 2001. február 26-án az O.-I. adósnak a C. 2000 Kft.-ben lévő 50% üzletrészét – ingó árverésen – H. B. szerezte meg. A cégmásolat szerint 2001. június 12-étől a C. 2000 Kft.-nek két tagja volt: Sz. K. és H. B. természetes személyek. H. B. adós az O.-I. Kft. ügyvezetőjének a fia, aki az árverező C. 2000 Kft.-ben – az árverezés időpontjában – jelentős befolyással rendelkező tag volt. Mindezekre alapítva, a Vht. 123. § (2) bekezdésében és a Ptk. 685/B. §-ában foglaltakra hivatkozással arra a következtetésre jutott: az adós társaság ingatlanait olyan gazdasági társaság szerezte meg árverés útján, amelyben jelentős befolyással bír az adós társaság egyik jelentős befolyással bíró tulajdonosának fia, ez ,,olyan összefonódás, ami nem megengedhető. Az összefonódások során ugyanis a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedéseit vagy szavazati jogát egybe kell számítani''. Megállapítható ezért, ,,hogy az adós társaság közvetve tulajdont szerzett az ingatlanárveréseken, ami a Vht. szerint nem megengedett.''
Az árverési vevő és az adós által bejelentett fellebbezés folytán – a kijelölés alapján eljáró másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy annak indokolásából mellőzte a Ptk. 685/B. §-ra való hivatkozást, mivel a Ptk. ezen szakaszát a 2000. évi CXXXVI. törvény 168. § (3) bekezdése iktatta be, és az csak 2001. szeptember 1-jétől hatályos, ezért az árverés időpontjában nem volt alkalmazható. Jogi álláspontja szerint érdemben azért helyes az elsőfokú bíróság határozata, mert a Vht. 123. § (2) bekezdésében és a 146. § (3) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezések folytán semmis az árverés, mivel megállapítható, hogy az adós közvetve megszerezte az elárverezett ingatlanokat. Szerinte a közvetett tulajdonszerzés tilalmát tágan kell értelmezni annak érdekében, hogy a törvényalkotó célja megvalósuljon. Az adott esetben az árverésen olyan cég vásárolta meg az adós ingatlanát, melynek 50%-ban tulajdonosa az adós egyik tulajdonosa ügyvezetőjének a fia. ,,A cégnevek mögé bújva, a tulajdonos magánszemélyek közeli hozzátartozó volta – mint árverési vevő, illetőleg az adós cég tulajdonosa és ügyvezetője – nem hagyható figyelmen kívül.''
A másodfokú bíróság végzése ellen az árverési vevő élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezését, a végrehajtási kifogás elutasítását, az árverés hatályban tartását kérte. Hivatkozása szerint tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Vht. 123. § (2) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésbe ütközve az adós közvetve megszerezte az elárverezett ingatlanok tulajdonjogát, mert az árverési vevő üzletrészei magánszemélyek tulajdonában vannak, az adós jogi személy; az adósnak az árverési vevő társaságában nincs üzletrésze. Az adós közvetett tulajdonszerzésének tilalmát kiterjesztően nem lehet olyan módon értelmezni, hogy a jogi személyiséggel rendelkező árverési vevő üzletrészének nem lehet tulajdonosa a jogi személy adós üzletrész tulajdonosának hozzátartozója.
Az adott jogvitában irányadó a 2001. évi CV. törvénnyel megállapított – és a 42/2004. (XI. 9.) AB határozattal nem érintett – Pp. 270. § (2) bekezdése hatályos rendelkezése szerint a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az adós ,,csatlakozó'' felülvizsgálati kérelemnek címzett beadványa – tartalmát tekintve – olyan kérelemnek minősül, amely az árverési vevő kérelmében előadottak megerősítésére, a kérelem teljesítésére irányul. Az ellenérdekű felek a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra nem nyilatkoztak. Mindezekből az következik, a felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag annak elbírálása: a Vht. 123. § (2) bekezdésében és a 146. § (3) bekezdésében foglaltakat sérti-e az árverési vevő által támadott jogerős határozat.
Az árverési vevő felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
Helytállóan állapította meg és megfelelő indokát adta a másodfokú bíróság annak, hogy a Ptk. 685/B. §-ban foglalt értelmező rendelkezés a hatályossága esetén sem volna alkalmazható az adott ügyben. Tévedett azonban, amikor – feltehetően a gazdálkodó szervezetek, illetőleg tagja vagy vezető tisztségviselője közötti szerződéses viszonyokban megállapítható ,,összefonódás"-hoz kapcsolódó törvényi vélelem megalkotásának indítékaira tekintettel – arra a következtetésre jutott, hogy a közvetett tulajdonszerzés tilalmát tágan kell értelmezni azért, mert a közvetett tulajdonszerzésnek ,,éppen a lényege, hogy rejtve marad, nehezen, de azért tetten érhető.'' Ennek az érvelésnek ellentmond az a tény, hogy a jog védte érdek közvetlenül nem a jogosult végrehajtást kérő kielégítési alapjának biztosítása, mivel – az ingatlan egyébként szabályszerű árverési értékesítése eredményeként – a végrehajtást kérő rendelkezésére áll az árverési vételár.
A Vht. 146. § (3) bekezdése alapján az ingatlanárverésre is alkalmazandó – az árveréskor hatályos – Vht. 123. § (2) bekezdése szerint a végrehajtó, a végrehajtó közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] és az adós az árverésen sem személyesen, sem képviselője útján nem árverezhet, és az ingóságot árverezéssel közvetve sem szerezheti meg. Az adós közvetlen és közvetett ingatlanárverésének tilalmát már az 1955. évi 21. tvr. 116. §-ának (2) bekezdése is szabályozta, és az ezt követő módosítások egyike sem változtatta meg. Az adós kizárását az árverezők köréből az indokolhatja: az adós nem volna jóhiszemű, ha az ingatlanárverezésre lenne pénze, de a végrehajtandó követelést mégsem fizetné meg. Ennek egyébként sem lehetne gyakorlati haszna, mert az árverésen megszerzett ingatlant a végrehajtó ismételten lefoglalhatná. Az adós árveréssel történő közvetett szerzése megállapításához nyilvánvalóan – a végrehajtási törvény alkotta vélelem hiányában – az árverés jogszerűségét sérelmező felet terheli annak bizonyítása [Vht. 9. §, Pp. 164. § (1) bekezdés], hogy az árverező nem a maga, hanem az adós számára szerezte meg az árverésen értékesített ingatlant. Mindezekből értelemszerűen következik, hogy az adott ingatlan árverése kapcsán nem értékelhető az árverés érvénytelenségét eredményező körülményként az a tény, hogy az adós ingatlanát olyan cég vásárolta meg, amelynek ,,50%-ban tulajdonosa'' az adós egyik tulajdonosa ügyvezetőjének fia. Különös tekintettel arra is, hogy az adós jogi személy, és az árverező is mint jogi személy szerezte meg az elárverezett ingatlanokat; ugyanakkor az árverési kifogással élő felek maguk sem állították, hogy az ilyen módon megszerzett ingatlanok tulajdonjogát az árverező jogi személynek szándékában állna az adós jogi személy tulajdonába adni.
A Legfelsőbb Bíróság – az előzőekben kifejtettekre alapítottan – az ingatlanárverés megsemmisítéséről rendelkező végzést helybenhagyó másodfokú határozatot – a Pp. 275. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával – hatályon kívül helyezte, egyben a jogszabálynak megfelelő döntést hozva az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, a II. és a III. rendű végrehajtást kérő végrehajtási kifogását elutasította.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.429/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás