PÜ BH 2007/121
PÜ BH 2007/121
2007.04.01.
Nem tekinthető egyezségnek a megbízási jogviszony megszűnésekor a megbízott által adott elszámolás elfogadása, ha abból nem tűnik ki, hogy a megbízó azt teljes körűnek és véglegesnek tekinti, továbbá a felek között ekkor nem volt vitás vagy bizonytalan kérdés (Ptk. 240. §, 479. §).
A peres felek 1997. február 10-én megállapodtak abban, hogy az alperes bérbeadás útján hasznosítja a felperes tulajdonát képező perbeli ingatlant, gondoskodik felújításáról és állagmegóvásáról is. A megbízási jogviszonyt 2003. június 13-án közös megegyezéssel megszüntették. Az alperes 2003. június 13-án tartozáselismerő nyilatkozatot készített, melyben elismerte, hogy a szerződés megszűnése kapcsán a felperesnek 400 000 forinttal tartozik. Ezt a nyilatkozatot 2003. június 18-án és 19-én módosította és tartozását 2 168 000 forintban ismerte el, amit részletekben vállalt megfizetni. A felperes a június 13-ai keltű tartozáselismerő nyilatkozatra június 20-án rávezette, hogy az utóbbi elismerés folytán a 400 000 forint 2 168 000 forintra módosult.
A felperes 2004. augusztus 26-án írásban közölte az alperessel, hogy a korábbi elszámolásuk nem volt teljes körű. Felhívta, hogy további tőke- és kamattartozását 8 napon belül fizesse meg.
A felperes módosított keresetében 2 573 500 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét szerződésszegéssel okozott kár megtérítése, illetve jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapította. 2005. március 19-én érkeztetett nyilatkozatával a tartozáselismerő nyilatkozatokat megtévesztés címén megtámadta arra hivatkozva, hogy az alperes elhallgatta a bérlőktől átvett bérleti díjakat.
A jogerős ítélet kötelezte az alperest 418 000 forint és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokai szerint a peres felek a megbízási jogviszony megszüntetésekor az alperes tartozásáról a Ptk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott egyezséget kötöttek. Ezt az egyezséget a Ptk. 240. § (4) bekezdése alapján a felperes utóbb nem támadhatta meg. A jogalap nélküli gazdagodásra alapított kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság a felek közötti szerződéses jogviszonyra tekintettel találta alaptalannak.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait annyiban módosította, hogy a Ptk. 240. § (4) bekezdése nem zárta ki a megtévesztésre alapított megtámadást, a felperes azonban a 2005. március 19-én érkeztetett nyilatkozatával a megtámadással elkésett.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával további 1 255 500 forint és kamatai megfizetésére, másodlagosan megtévesztés jogcímén 916 200 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Előadta, hogy az eltitkolt összegekről 2003. szeptemberében szerzett tudomást, és egy éven belül, 2004. augusztus 26-án közölte az alperessel a megtámadást. A 2004. szeptember 29-én előterjesztett kereseti kérelemben és az annak mellékleteként csatolt 2004. szeptember 7-ei keltű nyilatkozatában egyaránt szerepelt a megtévesztésre történő hivatkozás. Ezt a bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdése sérelmével hagyta figyelmen kívül.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult az ítélet helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A perben nem volt vitatott, hogy a felek közötti megbízási jogviszony 2003. június 13-án a felek megegyezése alapján megszűnt. A Ptk. 479. § (2) bekezdése értelmében ez esetben a megbízott köteles elszámolni, és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált. Az alperes teljes körű elszámolási kötelezettségét a felek a Ptk. 240. § (3) bekezdése szerint egyezséggel módosíthatták. Ez esetben a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezhették, hogy kölcsönösen engedtek egymásnak.
Adott esetben a felek között 2003. június 13. és június 20. napja között bonyolódó elszámolás folyamatában az alperes először 400 000 forintra vonatkozóan tett elismerő nyilatkozatot, majd június 19-én a felperes által ismert teljes pénztartozására. Ekkorra a felek között az alperes tőketartozása tekintetében vitás vagy bizonytalan kérdés nem maradt. Megegyezés csak a biztosítékok és az alperes teljesítésének részletkérdéseiben nem jött létre. A 2003. június 19-ei keltű tartozáselismerő nyilatkozatot szerkesztő ügyvéd tanúvallomásából az is kitűnik, hogy a felperes nem tett arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy az elszámolást teljes körűnek és a tartozáselismerő nyilatkozattal lezártnak tekinti.
A fentiekből következően az alperesnek a Ptk. 242. § (1) bekezdésében meghatározott tartozáselismerő nyilatkozatát a bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 240. (3) bekezdésében meghatározott egyezségként. A felperesnek az alperesi tartozáselismerést tartalmazó iratra vezetett korrekciója a részéről semmilyen joglemondást nem tartalmazott. Nyilatkozatát a Ptk. 207. § (2) bekezdése szerint sem lehetett joglemondásként, azaz kiterjesztően értelmezni.
Mivel a felperesnek az alperes tartozáselismerő nyilatkozatát nem kellett megtámadni, a bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 240. § (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseit, továbbá a szerződés megtámadási határidejére vonatkozó Ptk. rendelkezéseket.
Helyes indokokkal igényelte a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy keresetét a bíróság tényleges tartalma alapján bírálja el, ami magába foglalta az utóbb tudomására jutott, alperes által elszámolandó követelései érdemi elbírálását.
Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján – az elsőfokú ítéletre kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.882/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás