1258/D/2007. AB határozat
1258/D/2007. AB határozat*
2009.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (3) bekezdés b) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint 45. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 115. § (2) és (3) bekezdése, továbbá 233/A. §-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (3) bekezdés b) pontjának az Alkotmány 57. § (5) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.424/2006/45. számú, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. IV. 24. 754/2007/3. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. IV. 24. 754/2007/3. számú végzésének megsemmisítésére, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.424/2006/45. számú végzésével szemben a fellebbezési jog biztosításának kimondására irányuló indítványt visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 118. §-a, 237. §-a, 240. § (1) bekezdése, valamint a 275. § (3) bekezdésének „vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt” és 275. § (4) bekezdésének „– a (3) bekezdésben foglalt eljárási szabály megsértésének kivételével –” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.424/2006/45. számú, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. IV. 24. 754/2007/3. számú végzésével szemben alkotmányjogi panaszt, illetve másodlagosan – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkező részben megjelölt egyes rendelkezéseire nézve – alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára irányuló indítványt terjesztettek elő az Alkotmánybírósághoz.
Az indítványozók – részletesen ismertetve az alkotmányjogi panaszuk alapjául fekvő bírósági végzések tartalmát és az ezzel összefüggő kifogásaikat – alkotmányjogi panaszukat arra alapították, hogy az eljáró bíróságok a panasszal támadott végzéseik meghozatala során alkotmányellenes jogszabályi rendelkezéseket alkalmaztak.
Álláspontjuk szerint a Legfelsőbb Bíróság említett végzése sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt „tisztességes és igazságos tárgyaláshoz”, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot. Az indítványozók a Fővárosi Ítélőtábla „jogerős végzésével” összefüggésben – a Pp. konkrét rendelkezéseinek a megjelölése nélkül – szintén az Alkotmány 57. § (1) és 57. § (5) bekezdés sérelmét állították. Álláspontjuk alátámasztásaként a Pp. – jegyzőkönyv vezetésére, tartalmára, kijavítására és kiegészítésére vonatkozó – „szabályozási hiányaira” hivatkoztak, továbbá tételesen felsorolták az említett szabályozásra vonatkozó kifogásaikat, amelyek álláspontjuk szerint sértik a „tisztességes és igazságos” tárgyaláshoz való alkotmányos jogot.
A jogorvoslathoz való jog sérelmét az indítványozók abban látták, hogy a jegyzőkönyv kijavítása, illetve kiegészítése iránti kérelem tárgyában meghozott másodfokú bírósági végzés ellen a Pp. nem biztosít jogorvoslatot.
Az indítványozók kérelmet terjesztettek elő a Legfelsőbb Bíróság támadott végzésének a megsemmisítésére, és annak a kimondására, hogy a Fővárosi Ítélőtábla alkotmányjogi panasszal támadott végzése ellen a fellebbezési jogot biztosítani kell.
Az indítványozók az alkotmányjogi panasz mellett, másodlagosan a Pp. több rendelkezésének utólagos absztrakt normakontroll hatáskörben történő alkotmányossági vizsgálatát is kérték az Alkotmánybíróságtól az Alkotmány számos rendelkezésének a sérelmét állítva.
A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontját, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével [„demokratikus jogállamiság”], 45. § (1) bekezdésével [„igazságszolgáltatás követelménye”] valamint 57. § (5) bekezdésével [jogorvoslathoz való jog] tekintették ellentétesnek az indítványozók. Érvelésük szerint az említett törvényi rendelkezés kizárja a jegyzőkönyv kijavítása és kiegészítése tárgyában a másodfokon eljáró bíróság által meghozott végzéssel szembeni jogorvoslatot, illetve nem a „demokratikus jogállam” és az „igazságszolgáltatás követelményének” megfelelően szabályozza azt.
A Pp. 233/A. §-át az indítványozók azért tekintették ellentétesnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, mert az álláspontjuk szerint nem egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy a másodfokú bíróság mely végzésével szemben van helye fellebbezésnek. A támadott törvényi rendelkezés az indítványozók szerint a „tisztességes és igazságos” bírósági eljáráshoz való jogot is sérti, mivel mind az első, mind a másodfokú bíróság dönthet abban a kérdésben, hogy a másodfokú eljárás során meghozott végzéssel szemben van-e helye fellebbezésnek, illetve, hogy az megfelel-e a törvényi követelményeknek.
A Pp. 115. § (2) bekezdésének az Alkotmány 50. § (1) és (3) bekezdésével fennálló ellentétét is állították az indítványozók, mivel érvelésük szerint a jegyzőkönyvvezető alkalmazása garanciális követelmény, a bírósági tanács elnöke nem dönthet arról, hogy mellőzi a jegyzőkönyvvezető alkalmazását, és ezt a feladatot hangfelvétel vagy jegyzetelés alapján maga, mint az eljáró tanács tagja látja el.
A Pp. 115. § (3) bekezdését az indítványozók ellentétesnek találták az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével [„demokratikus jogállamiság”], mert „az eljárási szabályokat az 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontja és 3. § g) pontja értelmében csak törvényben lehet szabályozni.”
Az indítványozók kérték, hogy az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla előtt 2. Pf. 20.424/2006. számon folyamatban volt ügyben, a 2007. február 13-án megtartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv kijavítása és kiegészítése iránti kérelem elbírálására irányadó eljárásban visszamenőleges hatállyal zárja ki a megsemmisíteni kért jogszabályok alkalmazását.
Az indítványozók – konkrét alkotmányi hivatkozás és indokolás nélkül – a Pp. 118. §-a, 237. §-a, 240. § (1) bekezdése, valamint a 275. § (3) bekezdésének „vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt” és 275. § (4) bekezdésének „– a (3) bekezdésben foglalt eljárási szabály megsértésének kivételével –” szövegrésze megsemmisítését is kérték az Alkotmánybíróságtól.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.”
„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. (...)
(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. (...)”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (...)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. A Pp. indítvánnyal támadott és vizsgálatba bevont rendelkezései:
„115. § (2) Az elnök határozza meg, hogy milyen eljárási cselekmények (meghallgatás, kihallgatás, tárgyalás stb.) esetében alkalmaz jegyzőkönyvvezetőt.
(3) Jogszabály megengedheti, hogy a bíróság a tárgyalás (meghallgatás stb.) anyagát jegyzőkönyv helyett más módon rögzítse.”
„118. § (1) A bírósági tárgyalásról a jegyzőkönyvet egyidejűleg, hangfelvétel esetén pedig legkésőbb nyolc munkanapon belül el kell készíteni. Ha a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül, fel kell tüntetni a jegyzőkönyv írásba foglalásának napját, és a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az elkészült jegyzőkönyvet mikor és hol tekinthetik majd meg, illetve vehetik át. A bíróság a jegyzőkönyvet az írásba foglalást követő további tizenöt napon belül kézbesíti, ha törvény a jegyzőkönyv megküldését írja elő.
(2) A jegyzőkönyv hivatalból vagy az elnök engedélyével a felek megjegyzései alapján is kiegészíthető és módosítható; a felek erre vonatkozó kérelmét – annak elutasítása esetén – a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A módosítás folytán szükségtelenné vált szövegrészeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész olvasható maradjon.
(3) Ha a jegyzőkönyv elkészítésére nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg kerül sor, az eljárási cselekményen jelen lévő felek – amennyiben a jegyzőkönyv részükre kézbesítésre kerül – a kézbesítéstől számított 8 napon belül, ha pedig a jegyzőkönyv a felek részére nem kerül kézbesítésre, akkor az eljárási cselekménytől számított 15 napon belül a jegyzőkönyv kijavítását, kiegészítését kérhetik.
(4) A jegyzőkönyvet és az esetleges módosításokat az eljáró bíró, illetve a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá. Ha a bíróság tanácsban jár el, és a tanács elnöke a jegyzőkönyv aláírásában akadályoztatva van, a jegyzőkönyvet helyette – helyettesi minőségének feltüntetésével – a tanács egyik tagja írja alá.
(5) Ha az eljárási cselekményen történtek rögzítése hangfelvétellel történik, a hangfelvétel írásba történő áttétele során a jegyzőkönyvvezető helyett a leírást végző bírósági alkalmazott (a továbbiakban: leíró) jár el, és aláírásával igazolja, hogy a leírást a hangfelvételnek megfelelően készítette el.”
„233. § (3) Fellebbezésnek nincs helye:
b) az eljárás folyamán hozott végzések ellen, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.”
„233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.”
„237. § Ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás [235. § (2) bekezdése] ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az első fokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja. Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (120. §) sújthatja.”
„240. § (1) Ítélet ellen irányuló fellebbezés esetében az elnök az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezése után a szükséghez képest intézkedik az esetleges hiányok pótlása iránt (95. §), ha pedig a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania (237. §), ennek megfelelően határoz.”
„275. § (3) Ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartja.
(4) Ha a határozat – a (3) bekezdésben foglalt eljárási szabály megsértésének kivételével – jogszabályt sért, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyébként az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. (...)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében, az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az indítványozók a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.424/2006/45. számú, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. IV. 24. 754/2007/3. számú végzésével szemben terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt. Az indítványozók – az alap- és a kiegészített indítványuk tartalmából megállapíthatóan – kizárólag a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 24. 754/2007/3. számú jogerős végzése tekintetében indítványozták azt, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 24. §-a alapján hivatalból szerezze be a Fővárosi Ítélőtáblától azt az igazolást, amely az említett végzés indítványozók számára történt kézbesítésének az időpontját, és ebből megállapíthatóan az alkotmányjogi panasz törvényes határidőben történt előterjesztését igazolja.
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.424/2006/52. sorszámú átirata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egyik indítványozó 2007. szeptember 17-én, míg a másik 2007. szeptember 18-án vette át a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 24. 754/2007/3. számú jogerős végzését, így az indítványozók közös beadványaként az Alkotmánybírósághoz 2007. október 15-én beérkezett alkotmányjogi panasz a törvényi határidőn belül került előterjesztésre.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében a panaszosok által állított alkotmányos jogsérelem és a panasszal támadott jogerős határozat közötti tartalmi kapcsolat előfeltételét képezi az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásának. Az említett alkotmányos jogsérelemnek a jogerős határozat meghozatala során, a panaszosok által alkotmányellenesnek tekintett jogszabályi rendelkezések alkalmazásán keresztül kell bekövetkezni, és annak az indítványozók személyéhez kell kötődni.
Az indítvány tartalmából kitűnően az indítványozók által állított alkotmányos jogsérelem a Fővárosi Ítélőtábla előtt 2.Pf.20.424/2006. számon folyamatban volt eljárásban a 41. sorszám alatt meghozott jogerős végzésben foglalt döntéssel következett be. A Fővárosi Ítélőtábla ebben a végzésében utasította el a panaszosok (felperesek) arra irányuló kérelmét, hogy a bíróság javítsa, illetve egészítse ki a 2007. február 13-án megtartott másodfokú tárgyalás jegyzőkönyvét. Ez a végzés tartalmazott rendelkezést arra, hogy a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja alapján fellebbezésre a panaszosoknak (felpereseknek) nincs lehetőségük.
Az indítványozók – Pp. jegyzőkönyv kijavítására, illetve kiegészítésére valamint a jegyzőkönyv vezetésére és tartalmára vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben állított – alkotmányos jogsérelme tehát nem az alkotmányjogi panasszal támadott határozatokkal áll tartalmi összefüggésben, nem ezek meghozatala során következett be.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi: azon túlmenően, hogy a panaszosok olyan bírósági végzésekkel szemben terjesztették elő az alkotmányjogi panaszukat, amelyek a fent kifejtettek alapján a vizsgált esetben nem szolgálhatnak alapul alkotmányjogi panasz előterjesztésére, a panasz más okból sem felel meg az Abtv.-ben foglalt az indítvánnyal szemben fennálló törvényi követelményeknek.
A Fővárosi Ítélőtábla támadott végzésével szemben a Pp. 233/A. §-a alapján biztosított volt a panaszosok (felperesek) számára a jogorvoslat (fellebbezés) lehetősége, amivel azok a vizsgált esetben éltek. Az Alkotmányjogi panaszban a panaszosok nem jelölték meg, hogy melyik támadott végzés esetében, konkrétan mely – az eljáró bíróság által alkalmazott és általuk kifogásolt – Pp.-beli törvényi rendelkezés alkotmányellenességét állítják, és azt sem, hogy a megsemmisíteni kért törvényi rendelkezések az indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezések közül konkrétan mely rendelkezés/rendelkezések sérelmét idézték elő.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 4. pontjában foglaltak szerint – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az érdemi elbírálásra alkalmatlan alkotmányjogi panaszt visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos normakontrollra irányuló egyes indítványi elemeket vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatának megfelelően a vizsgált ügyben is az alap- és a kiegészítő indítvány keretein belül azok tartalma alapján bírálta el az egyes indítványi elemeket.
2.1. A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos alapjog tekintetében az Alkotmánybíróság az 1636/D/1991. AB határozatában (ABH 1992, 515.; a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta, és kimondta, hogy az említett törvényi rendelkezés nem sérti a jogorvoslathoz való jogot.
Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye abban az esetben, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály felülvizsgálatát kéri, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a paragrafusára, ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmányellenesség megállapítását.
A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az utólagos normakontrollra irányuló indítvány a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontjának az Alkotmány 57. § (5) bekezdés alapján fennálló alkotmányellenességét állító részében „ítélt dolog”, ezért a rendelkező rész 3. pontjában foglaltak szerint az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást megszüntette.
2.2. Az indítványozók a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontját az Alkotmány 2. § (1) valamint 45. § (1) bekezdése alapján is támadták, ezért az Alkotmánybíróság az említett alkotmányi rendelkezések alapján érdemben folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
Az indítványozók kifejtették, hogy a Pp. támadott rendelkezése nem a demokratikus jogállamiság és az „igazságszolgáltatás” követelményének megfelelően szabályozza a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvével kapcsolatos jogorvoslatot.
A Pp. 118. §-ára utalva kifogásolták, hogy a Pp. nem teszi kötelezővé azt, hogy a jegyzőkönyvet a peres felek is aláírják, ebből következően a peres felek és a bíróság nyilatkozatai nem jelennek meg pontosan és a peres felek által is ellenőrizhetően a tárgyalási jegyzőkönyvben, hanem a bíró, illetve a jegyzőkönyvvezető által „átfogalmazva” kerülnek abban rögzítésre.
A Pp. 195. §-ában foglaltakra utalva kifejtették továbbá, hogy a Pp. közokiratokra vonatkozó szabályozása sem érvényesül, mert hiányoznak azok a jogi garanciák, amelyek a jegyzőkönyv, mint közokirat készítésére és kijavítására vonatkoznak, erre tekintettel nem támasztható büntetőjogi felelősség sem a közokiratot kiállító hivatalos személlyel szemben közokirat-hamisítás esetén.
Az indítványozók szerint a Pp.-nek olyan szabályozást kellene tartalmazni, amely azt biztosítaná, hogy az ügydöntő bírósági határozat meghozatalára mindaddig ne kerülhessen sor, amíg az ennek alapját képező tárgyalási jegyzőkönyv tartalmát érintően vita van az eljáró bíróság és a peres felek között. Azt is kívánatosnak tartanák továbbá, ha az esetben, amennyiben a felek nem írják alá a tárgyaláson elkészített jegyzőkönyvet, csak ismételt tárgyalás alapján lehetne dönteni az eljáró bíróságnak a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmát érintő vitás kérdésben.
A Pp. támadott rendelkezése arról rendelkezik, hogy nincs fellebbezésnek helye – a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló, valamint azon végzések kivételével, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi – az eljárás során hozott végzések ellen.
Az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában értelmezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezést, és joggyakorlatában folyamatosan bontotta ki annak egyes tartalmi elemeit, az abból fakadó alkotmányos követelményeket. Az Alkotmány 45. § (1) bekezdése – a bírói szervezetre vonatkozó X. fejezetben – arról rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást mely bíróságok gyakorolják.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. támadott rendelkezése – az indítványozók fent ismertetett érvei alapján – sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével (ennek az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított tartalmi elemeivel), sem az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében foglalt a bírósági szervezetre vonatkozó alkotmányi rendelkezéssel nem áll alkotmányjogilag értékelhető, érdemi elbírálást lehetővé tevő alkotmányos kapcsolatban.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 1. pontjában foglaltak szerint – a Pp. 233. § (3) bekezdése b) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 45. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság a Pp. 115. § (2) és (3) bekezdése, valamint a Pp. 233/A. §-a alkotmányellenességét állító indítványt – az alábbi indokok alapján – ugyancsak megalapozatlannak találta.
3.1. Az indítványozók a Pp. 115. § (2) bekezdését az Alkotmány 50. § (1) és (3) bekezdésébe ütközőnek tekintették, azzal az indokkal, hogy nézetük szerint a jegyzőkönyvvezető tárgyaláson való alkalmazása mellőzhetetlen garanciális követelménye a tárgyalásnak. Ebből következően szerintük az eljáró bírósági tanács elnöke nem dönthet arról, hogy a bíróság a tárgyaláson nem alkalmaz jegyzőkönyvvezetőt, hanem annak anyagát a bírósági tanács tagja rögzíti hangfelvétel vagy jegyzetelés útján. Az indítványozók kifogásolták, hogy a jegyzőkönyvvezető fent említett mellőzése esetén hiányoznak a peres fél (tanú) jogait és kötelezettségeit védő olyan garanciális szabályok, amelyek akár a bírósággal szemben is biztosítják a fél (tanú) jogvédelmét.
A Pp. támadott rendelkezése a jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezések között arról rendelkezik, hogy az eljáró bírósági tanács elnöke határozza meg azt, hogy milyen eljárási cselekmények esetén (meghallgatás, kihallgatás, tárgyalás stb.) alkalmaz jegyzőkönyvvezetőt.
Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése a Magyar Köztársaság bíróságainak alkotmányos feladatát határozza meg, míg a (3) bekezdés a bírói függetlenség alkotmányos alapelvét, illetve a bírák politikai összeférhetetlenségét rögzíti.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. kifogásolt szabálya nem áll alkotmányosan értékelhető kapcsolatban sem a bíróságok alkotmányos feladatát rögzítő Alkotmány 50. § (1) bekezdésével, sem pedig a bírák politikai összeférhetetlenségét szabályozó 50. § (3) bekezdés második mondatával. Nem sérti a bírói függetlenség Alkotmány 50. § (3) bekezdésének első mondatában szereplő alapelvi szintű alkotmányi rendelkezését a bírósági tanács elnökének a jegyzőkönyvvezető alkalmazására vonatkozó döntési joga, mivel a Pp. törvényi rendelkezése alapján (törvényi előíráshoz kötötten) és szabad meggyőződésének megfelelően hozhat döntést ebben az eljárási kérdésben.
3.2. A Pp. 115. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy jogszabály megengedheti, hogy a bíróság a tárgyalás (meghallgatás stb.) anyagát jegyzőkönyv helyett más módon rögzítse.
Ezt a rendelkezést azért tekintették az indítványozók az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével [„demokratikus jogállamiság”] ellentétesnek, mert álláspontjuk szerint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontja és 3. § g) pontja értelmében az eljárási szabályokat csak törvényben lehet szabályozni. Az indítványozók érvelésük alátámasztásaként utaltak arra is, hogy az Alkotmány 8. §-a [helyesen: 8. § (2) bekezdése] értelmében az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthatja meg.
A Jat. 2. § c) pontja értelmében, törvényben kell szabályozni az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait. A Jat. 3. § g) pontja azt rögzíti, hogy a társadalmi rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni – egyebek mellett – a büntető, a polgári és az államigazgatási eljárást.
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében a Jat. rendelkezéseinek megsértése önmagában nem teszi alkotmányellenessé a jogszabályt, a Jat. szabályainak figyelmen kívül hagyása csak akkor eredményezi a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha a vizsgált jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezését is sérti. [30/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 421, 422.; 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 387, 395–397.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 349–350.; 30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202, 206.]
A vizsgált esetben a Pp. kifogásolt rendelkezése nem áll tartalmi ellentétben a Jat. ismertetett rendelkezéseivel, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme fel sem merülhet.
A Pp. 115. § (3) bekezdése nem szabályoz alapvető állampolgári jogot vagy kötelezettséget, továbbá a kifogásolt szabály a polgári peres eljárás törvényi jogforrási szinten elhelyezkedő szabályozásán belül található. Sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, sem a Jat. 3. § g) pontjából nem következik az, hogy a bírósági tárgyalás anyagát jegyzőkönyvön kívül más módon ne lehessen rögzíteni, illetve, hogy e tárgyban kizárólag csak törvényi szinten lehessen szabályozást alkotni. A tárgyalás anyagának rögzítése az eljárás fontos garanciális szabálya, azonban a rögzítés egy meghatározott módja (jegyzőkönyv útján való rögzítés) nem tekinthető alkotmányos alapjognak.
3.3. A Pp. 233/A. §-át az Alkotmány 2. § (1) bekezdése [„demokratikus jogállamiság”] alapján támadták az indítványozók, mivel szerintük az nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a másodfokon eljáró bíróság mely végzése ellen van helye fellebbezésnek.
Álláspontjuk szerint a „demokratikus jogállamiság” követelményét és a „tisztességes és igazságos” tárgyaláshoz való jogot egyaránt sérti az, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság dönthet abban a kérdésben, hogy a határozat ellen van-e helye fellebbezésnek, illetve, hogy az előterjesztett fellebbezés megfelel-e a törvényi követelményeknek. Az indítványozók azt is kifogásolták, hogy a vitatott szabályozás többletköltséget okoz a peres félnek, mivel a fellebbezést hivatalból elutasító elsőfokú határozattal szemben további jogorvoslatot szükséges benyújtania. Az indítványozók utaltak továbbá arra is, hogy a „párhuzamos hatáskört megalapozó szabály” nincs összhangban a másodfokú eljárásban előterjeszthető csatlakozó fellebbezéssel.
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat megállapította: „Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992, 135, 142.)
A Pp. 233/A. §-a egyértelmű és világos rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy melyek azok a másodfokú eljárásban meghozott végzések, amelyek fellebbezéssel megtámadhatók.
A kifogásolt törvényi rendelkezés értelmében fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom alkotmányos követelményének a Pp. 233/A. §-ban szereplő normaszöveg megfelel.
A Pp. támadott rendelkezése nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a Pp. alapján mely bíróság és milyen feltételek alapján dönthet abban a kérdésben, hogy az adott határozattal szemben van-e helye fellebbezésnek, illetve, hogy az megfelel-e a törvényi követelményeknek. Sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, sem az Alkotmány 57. § (1) bekezdését nem sérti az, hogy a fellebbezést hivatalból elutasító végzéssel szemben előterjesztett további jogorvoslat esetleg további (többlet)költségeket okoz a jogorvoslattal élő peres félnek. Az említett végzéssel szemben előterjesztett további jogorvoslatnak a peres fél oldalán felmerülő költségkihatása önmagában nem veti fel a hivatkozott alkotmányi rendelkezések sérelmét.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 2. pontjában foglaltak szerint – elutasította a Pp. 115. § (2) és (3) bekezdésének, valamint 233/A. §-ának az Alkotmány fent megjelölt rendelkezései alapján állított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
4. Az indítványozók kérelmet terjesztettek elő a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. IV. 24. 754/2007/3. számú jogerős végzésének megsemmisítésére, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.424/2006/45. számú végzésével szemben a fellebbezési jog biztosításának kimondására is.
Az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmány, sem az Abtv. alapján nincs hatásköre a fent említett indítványok elbírálására, ezért azokat – a rendelkező rész 5. pontjában foglaltak szerint – az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
5. Az indítványozók a Pp. 118. §-a, 237. §-a, 240. § (1) bekezdése, valamint a 275. § (3) bekezdésének „vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt” és 275. § (4) bekezdésének „– a (3) bekezdésben foglalt eljárási szabály megsértésének kivételével –” szövegrésze alkotmányellenességére is hivatkoztak az indítványukban.
A Pp. 118. §-ával összefüggésben az indítványozók azt kifogásolták, hogy az nem teszi kötelezővé a tárgyalási jegyzőkönyv peres fél általi aláírását, és ezen keresztül azt, hogy a peres fél és a bíróság nyilatkozatai pontosan és a peres fél által is ellenőrizhetően jelenjenek meg a jegyzőkönyvben. A Pp. 237. §-ának, illetve 240. § (1) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát az indítványozók azért kérték, mert szerintük a Pp. 233/A. §-a nincs összhangban a csatlakozó fellebbezés „intézményével”.
A Pp. 275. § (3) bekezdésének, illetve 275. § (4) bekezdésének indítvánnyal támadott szövegrészei tekintetében az indítványozók kizárólag azok megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
A fent hivatkozott indítványi elemek – azon túlmenően, hogy megjelölték a Pp. támadott rendelkezését, és kérték annak visszamenőleges hatályú megsemmisítését – nem tartalmazták, hogy az indítványozók konkrétan mely alkotmányi rendelkezéssel és milyen alkotmányos indokkal tartják ellentétesnek a kifogásolt törvényi szabályokat.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány akkor felel meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésének, ha az tartalmazza a megtámadott jogszabályt, illetve annak konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmány ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.). Nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1775, 1786.).
A fent jelzett hiányosságok miatt a Pp. említett rendelkezéseit támadó indítványok érdemben nem voltak elbírálhatóak, ezért azokat az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 6. pontjában foglaltak szerint – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. június 22.
Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke |
|
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Trócsányi László s. k., alkotmánybíró |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás