PÜ BH 2007/13
PÜ BH 2007/13
2007.01.01.
Ha a végrehajtási eljárás megszüntetése az adós ellen indult felszámolási eljárás miatt történt – jogszabály erre alapot adó kifejezett rendelkezésének hiányában – az önálló bírósági végrehajtó nem követelheti a végrehajtást kérőtől a díjjegyzékben felszámított költsége megfizetését (Vht. 34. §).
Az I. P. Rt. adós ellen indult végrehajtási eljárásban az alperes (végrehajtást kérő) 111 360 forint végrehajtási költség-előleget fizetett meg a felperes (önálló bírósági végrehajtó) részére. Miután a bíróság az adós felszámolási eljárása miatt megszüntette a végrehajtási eljárást, a felperes 1999. július 6-án díjjegyzéket állított ki, amelynek alapján számlát küldött az alperes részére, – az előleg beszámításával – 563 718 forint munkadíj megfizetése végett; fizetési határidőként 1999. július 16. napját jelölte meg. Az alperes a díjjegyzéket átvette, ellene kifogást nem terjesztett elő, azonban a munkadíjat nem fizette meg.
A felperes – a kérelmére kibocsátott fizetési meghagyás elleni alperesi ellentmondás folytán perré alakult ügyben – 563 718 forint és annak 1999. július 17. napjától esedékes évi 20%-os kamata megfizetését követelte az alperestől. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította; a másodfokú bíróság az ítéletet – azzal ,,teljes körűen'' egyetértve – helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a díjjegyzék nem tartalmazza azt, hogy az abban feltüntetett összeget kinek kell viselnie, így az a körülmény, hogy az alperes nem nyújtott be kifogást, nem jelenti tartozásának elismerését. A végrehajtási eljárás megszüntetéséről szóló határozat sem rendelkezett a felperes költségeinek viseléséről. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, miszerint sem a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht .) 34. § (1) bekezdése, sem a bírósági végrehajtói díjszabásáról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: DSZ.) 1. § (2) bekezdése, de más jogszabály sem tartalmaz rendelkezést arról, hogy ha a végrehajtási eljárás – az adós felszámolása miatt – megszűnik, a végrehajtást kérő a megfizetett előlegen kívül kötelezhető lenne a végrehajtó teljes munkadíja és költsége megfizetésére; így a felperes a felszámolási eljárásban terjesztheti elő követelését, mégpedig valóban nem felszámolási költségként, hanem hitelezői igényként.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet – tartalmát tekintve – mindkét fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a keresetének helyt adó ítélet meghozatala végett. Megismételte azt az érvelését, miszerint a DSZ. 21. § (1) bekezdésének megfelelően állította ki a díjjegyzéket, mivel a végrehajtási ügy a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló – akkor hatályos – 20/1994. (XII. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: VÜSZ.) 33. § c) pontja értelmében befejeződött. A végrehajtási eljárás megszüntetésének részét képezi a díjjegyzék kiállítása, amellyel a végrehajtó jogosulttá válik a munkadíjra. Követelése nem felszámolási költség [Cstv. 57. § (2) bekezdés], azt a felszámolási eljárásban ilyen jogcímen hitelezői igényként sem érvényesítheti.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra alapítottan, hogy a végrehajtó, mint minden hitelező az adóssal szemben érvényesítheti követelését hitelezői igény bejelentéseként, mint zálogjoggal biztosított követelés jogosultja.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytálló a felperes felülvizsgálati kérelemben részletezett okfejtése annyiban, hogy az adott ügyben irányadó VÜSZ. 33. § c) pontja értelmében a végrehajtás megszüntetéséről rendelkező bírósági határozattal a perbeli végrehajtási ügy befejezetté vált, így a DSZ. 21. § (1) bekezdésének megfelelően – az általa felszámított munkadíjról – jogszerűen állította ki – a feleknek szabályszerűen kikézbesített, és általuk végrehajtási kifogással nem támadott – díjjegyzéket.
A díjjegyzék kiállítása az említett jogszabályi előírásoknak megfelelően történt, abban azonban mindkét fokú bíróság álláspontja helytálló, hogy a perbeli végrehajtási eljárásra irányadó jogszabályok egyike sem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan: a díjjegyzékben felszámított, az önálló bírósági végrehajtót megillető követelést – a felszámolási eljárás megindítása folytán – részére a végrehajtást kérőnek kellene megfizetnie, annak előlegezéseként.
A Vht. 34. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás során felmerülő költséget – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli; e főszabály alóli kivételeket a törvény tételesen határozza meg olyan módon, hogy azok egyike sem lehet irányadó a jelen ügyben, különös tekintettel arra is: valójában a végrehajtási ügynek a VÜSZ. 33. § c) pontja alapján történő megszűnése folytán már nem a ténylegesen felmerült végrehajtási költség előlegeztetése válik szükségessé, hanem az annak viselésére kötelezett általi megtérítése. A törvény ugyancsak tételesen szabályozza, hogy a végrehajtás megszüntetésekor mely esetben kötelezhető a végrehajtást kérő a végrehajtási költségek – így a végrehajtó díjjegyzékében felszámított követelés – viselésére, és ezen alapuló megtérítésére.
A perbeli esetre vonatkozó kivételt megállapító jogszabályi rendelkezés hiányából az a következtetés adódik, hogy a végrehajtás megszüntetésével járó, a végrehajtási ügy érdemi befejezése folytán a jogszabály előírásai szerint megtörténik a díjjegyzék kiállítása, azonban az abban feltüntetett az önálló bírósági végrehajtót megillető követelés megfizetésére sem annak viselése, sem előlegezése címén a végrehajtást kérő nem kötelezhető. A díjjegyzék kiállításával, illetőleg az ellene előterjeszthető jogorvoslat határidejének leteltével, vagy annak elbírálásával a díjjegyzékben felszámított összeg érvényesíthetővé válik, de nem a végrehajtást kérővel, hanem az adóssal szemben. A felszámolás hatálya alá kerülő adóssal szemben a végrehajtó a jogszerűen felszámítható költségét – amit az 1991. évi XLIX. törvény jelenleg (2004. május 1-jétől) hatályos 38. §-a értelmében az általa behajtott pénzeszközökből közvetlenül kielégíthetne – a felszámolási eljárásban érvényesítheti, olyan követelésként, amelyet a hivatkozott törvény 57. § (1) bekezdése b) pontjában foglaltak megfelelő értelmezésével más hitelezői igényeket megelőzően kell kielégíteni [Vht. 34. § (1) bekezdés]. Ezt az értelmezést erősíti meg az a körülmény, hogy a Vht. 164. §-a szerint a végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget – így a végrehajtó díjjegyzékében felszámított követelését is – kell kielégíteni. Ebből okszerűen következik, hogy az önálló bírósági végrehajtó követelése kielégítése sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint bármely más végrehajtási joggal biztosított követelés.
Mindezek szerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tévedett abban, hogy ha a végrehajtási eljárás az adós ellen indult felszámolás miatt megszüntetésre került, az önálló bírósági végrehajtó felperes – jogszabály erre alapot adó kifejezett rendelkezésének hiányában – nem követelheti a végrehajtást kérő alperestől a díjjegyzékben felszámított költségeinek megfizetését. A Legfelsőbb Bíróság ezért – a támadott jogerős ítélet jogszerű volta folytán – azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, így a jogerős határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdésének megfelelően hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.234/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás