• Tartalom
Oldalmenü

A 2007. évi CXXXVI. törvény indokolása

a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról

2007.12.14.
Általános indokolás
A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 2005. december 15-én lépett hatályba. A Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy az Irányelv egységes végrehajtásának biztosítása érdekében végrehajtó rendelkezéseket fogadjon el. A „politikai közszereplők” fogalmát, valamint az egyszerűsített ügyfél-átvilágítási eljárások és az alkalmi vagy nagyon korlátozott alapon folytatott pénzügyi tevékenység alapján nyújtott mentesség technikai követelményeit illetően a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról szóló, 2006. augusztus 1-jei 2006/70/EK bizottsági irányelv (a továbbiakban: 2006/70/EK irányelv) Hivatalos Lapban történő közzététele 2006. augusztus 4én történt meg és az ezt követő 20. napon lépett hatályba.
A tagállamok 2007. december 15-ig kötelesek hatályba léptetni azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelveknek megfeleljenek.
Az Irányelv célja, hogy megelőzze és megakadályozza a bűncselekmények elkövetéséből származó pénznek vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dolognak a pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosását, valamint a terrorizmusnak pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dologgal való támogatását.
Az Irányelv kiváltja a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 91/308/EGK irányelvet és annak 2001-es (2001/97/EK irányelv) módosítását. Az Irányelv célja a Pénzügyi Akciócsoport (Financial Action Task Force, a továbbiakban: FATF) pénzmosás elleni küzdelem kapcsán megfogalmazott és időközben módosított 40 ajánlásának a közösségi jogba történő beemelése. Másik fontos cél a hatály kiterjesztése a pénzmosás mellett a terrorizmus finanszírozására is, illetve az FATF által elfogadott 9 új speciális ajánlásnak a terrorizmus finanszírozása megakadályozásával kapcsolatos elemeinek szintén a közösségi jogba való beemelése. Az Irányelv hatálya kiterjed továbbá bizonyos, eddig nem lefedett személyekre, intézményekre és tevékenységekre, különös figyelmet szentelve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása szempontjából kockázatot hordozó készpénzben történő fizetéseknek (bevon a hatálya alá a nagy értékű áruval kereskedő személyeken kívül minden olyan árukereskedőt, aki 15 ezer euró érték felett készpénzes fizetést fogad el). Az Irányelv – többek között – pontosítja a tényleges tulajdonos meghatározását, az ügyfél-átvilágítási és a gyanús esetekre vonatkozó bejelentési kötelezettséget, kiterjeszti azt a pénzmosás gyanújának felmerülésén kívül a terroristák finanszírozásának gyanújára is. Rögzíti a harmadik fél által elvégzett ügyfél-azonosítás elfogadásának feltételeit, statisztikai célú adatgyűjtési előírással segíti a szabályok hatékonyságának ellenőrzését és – a közösségi szabályozás szintjén új elemként – bevezeti a felügyeleti-ellenőrzési kötelezettséget is a tagállamok számára. Az Irányelv nagy része a kockázatalapú megközelítésre épül, ez érvényes a felügyeleti rendszer működésére is.
Az Irányelv és a 2006/70/EK irányelv hazai jogba történő átültetése egy új pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló jogszabály megalkotásával, illetve a kapcsolódó jogszabályok szükség szerinti módosításával történik. Az új törvényben való szabályozásnak az indoka az, hogy az Irányelv a korábbi irányelvek rendszerére építve kiterjesztette szabályozási tárgyát (a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem beemelése), személyi hatálya alá új szolgáltatói kört vont (azon árukereskedőt, aki 15 ezer euró érték felett készpénzes fizetést fogad el), illetve részletesebb eszközrendszert dolgozott ki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni (büntetőjogon kívüli) küzdelem hatékonysága érdekében. Mindezek alapján az Irányelv implementálása a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (a továbbiakban: Pmt.) módosításával az Előterjesztő álláspontja szerint nem megvalósítható.
Jelen Tervezet célja az Irányelv hazai jogba történő átültetésének biztosítása, a kormány munkatervében meghatározott ütemezés szerint 2007. decemberi hatályba lépéssel.
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának az Irányelv által előírt tilalmát a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) biztosítja (261. §, 303303/A. §). Jelen Tervezet pedig ezen tilalom hatékony érvényesítése érdekében a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és megakadályozása érdekében szükséges rendelkezéseket tartalmazza.
Részletes indokolás
az 1-5. §-hoz
Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Tervezet hatálya kiterjed a gazdaság azon szereplőire, akik tevékenységük során ki vannak téve annak, hogy szolgáltatásaikat pénzmosásból származó vagyon legalizálására, vagy a terrorizmusnak pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dologgal való támogatására használják fel.
Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Tervezet hatálya alá a következő személyek és szervezetek tartoznak: pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat; befektetési szolgáltatási, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási és kockázati tőkealap-kezelési tevékenységet folytat; biztosítási, biztosításközvetítői és foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási tevékenységet folytat (nem életbiztosítási ágba tartozó tevékenység esetén); árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet folytat; postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységet, postai készpénzátutalást, belföldi és nemzetközi postautalvány-felvételt és -kézbesítést folytat; ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet folytat; könyvvizsgálói tevékenységet folytat; könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján folytat; játékkaszinót vagy elektronikus kaszinót működtet; nemesfémmel és az ezekből készült tárgyakkal kereskedik; kereskedelmi tevékenysége folytatása során hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést fogad el; önkéntes kölcsönös biztosítópénztárként működik; ügyvédi, közjegyzői tevékenységet végez.
Az Előterjesztő a Tervezet hatályát tevékenység alapon határozza meg (ellentétben az Irányelvvel, amely intézményi alapon sorolja be a szolgáltatókat). A hatály tevékenységi alapon való meghatározását az indokolja, hogy a Pmt. rendszere is ezen megközelítést alkalmazza és az Előterjesztő álláspontja szerint a Tervezet hatékony alkalmazhatósága és más hazai jogszabályokkal való összhangja így teremthető meg.
Az Irányelv alapján a tagállamok kiterjeszthetik az Irányelv rendelkezéseit (teljes mértékben vagy részben) olyan szolgáltató-típusokra, amelyek által végzett tevékenységek különösen alkalmasak arra, hogy pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására használják őket, továbbá a tagállamok a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése érdekében az Irányelv hatálya alá tartozó területen szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak, vagy hatályban tarthatnak. Ezen felhatalmazások alapján a Tervezet az Irányelvben meghatározottakhoz képest további tevékenységeket is a hatálya alá von: árutőzsdei szolgáltatási tevékenység; postai pénzforgalmi közvetítői tevékenység, postai készpénzátutalás, belföldi és nemzetközi postautalvány-felvétel és -kézbesítés; elektronikus kaszinó működtetése; önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenység. Ezen túlmenően a nemesfémmel történő kereskedelmi tevékenység tekintetében szigorúbb rendelkezéseket határoz meg (ezen kategória kiemelésre került a kereskedelmi tevékenység kategóriából, így a Tervezet rendelkezései ezen szolgáltatókra minden esetben, nem csak hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetés esetén vonatkoznak). Ezen tevékenységek (az elektronikus kaszinó kivételével) jelenleg is a Pmt. hatálya alá tartoznak és a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozásának kockázata indokolja a hatály alatt tartásukat.
Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Tervezet hatálya kiterjed azon kereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltatókra, akik hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést fogadnak el. A kereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltatók e tevékenységük körében nem fogadhatnak el hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést, kivéve, ha belső szabályzatuk felügyelőszerv (a kereskedelmi hatóság, azaz a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal) részére történő megküldésével vállalják a Tervezet szerinti kötelezettségek teljesítését. (A kereskedelmi hatóság a belső szabályzat jóváhagyásával egyidejűleg a szolgáltatót nyilvántartásba veszi. A Tervezet egy átmeneti rendelkezést is meghatároz ebben a vonatkozásban: az a szolgáltató, amely nem szerepel ezen nyilvántartásban, legkésőbb 2008. március 15-ig fogadhat el hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést.)
Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően nem tartozik a Tervezet hatálya alá a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB), kivéve a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokra vonatkozó rendelkezéseket és az általa végzett felügyeletet (a pénzfeldolgozási tevékenység tekintetében). (Azon túlmenően, hogy az Irányelv hatálya nem terjed ki a központi bankokra, az MNB hatály alól történő kivételét indokolja az is, hogy ügyfélköre korlátozott, többnyire felügyelettel rendelkező hitelintézetek és egyéb alacsony kockázatot jelentő jórészt állami intézmények számára nyújtja speciális szolgáltatásait.) Ezen túlmenően nem tartozik a Tervezet hatálya alá: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.) és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (a továbbiakban: Tpt.) meghatározott „b”-típusú ügynök; a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben (a továbbiakban: Bit.) meghatározott függő biztosításközvetítő; a Bit.-ben meghatározott független biztosításközvetítő a nem-életbiztosítási ágba tartozó szerződésekkel kapcsolatos tevékenysége során; a biztosító, amennyiben kizárólag nem-életbiztosítási ágba tartozó tevékenység végzésére rendelkezik engedéllyel; továbbá a nem-életbiztosítási ágba tartozó és az életbiztosítási ágba tartozó tevékenység egyidejű végzésére engedéllyel rendelkező szolgáltató (kompozit biztosító) pedig a nem-életbiztosítási tevékenysége tekintetében. (Az irányelv rendelkezéseinek megfelelően tehát a Tervezet csak az életbiztosítási tevékenységet tartja a hatálya alatt.)
Az Irányelv alapján a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a pénzügyi tevékenységgel alkalmi vagy nagyon korlátozott alapon foglalkozó természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek esetében alacsony a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása előfordulásának kockázata, nem tartoznak a Tervezet hatálya alá. (A 2006/70/EK irányelv tartalmaz részletszabályokat az alkalmi vagy nagyon korlátozott alapon folytatott pénzügyi tevékenység alapján nyújtott mentesség technikai követelményeiről.) Az Előterjesztő álláspontja szerint a Tervezetben nem indokolt élni ezen lehetőséggel, illetve a vonatkozó magyar jogszabályi rendelkezésekre tekintettel nem is lehetséges.
A Tervezet megállapítja a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló 1781/2006/EK rendelet (a továbbiakban: 1781/2006/EK rendelet) végrehajtásához szükséges rendelkezéseket. (A részletszabályokat a Tervezet 22. §-a tartalmazza, a 2. § csak az ebben a vonatkozásban hatály alá tartozó szolgáltatókról rendelkezik.) Ezen szabályozási koncepció indoka, hogy a jogalkalmazók számára áttekinthetővé, egyértelművé teszi a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozás elleni küzdelem érdekében teljesítendő kötelezettségeiket a Tervezet keretein belül. Az 1781/2006/EK rendelet a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény módosításáról szóló 2007. évi CIII. törvényben került végrehajtásra. E törvény a Tervezet hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti és az 1781/2006/EK rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezések a Tervezetben kerülnek meghatározásra.
A Tervezet Értelmező rendelkezései a Tervezet alkalmazása szempontjából legfontosabb kategóriák, fogalmak magyarázatát tartalmazzák (szolgáltató; ügyfél; üzleti kapcsolat; ügyleti megbízás; tényleges tulajdonos; fiktív bank stb.). A korrupció elleni küzdelem érdekében az Irányelv a másik tagállamban vagy harmadik országban lakóhellyel rendelkező kiemelt közszereplők vonatkozásában fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazását írja elő, valamint definiálja a kiemelt közszereplő fogalmát. Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Tervezet a kiemelt közszereplő kategóriát a következőképpen határozza meg: az a nem magyar állampolgár természetes személy, aki fontos közfeladatot lát el, vagy az ügyfélátvilágítási intézkedések elvégzését megelőző egy éven belül fontos közfeladatot látott el, továbbá az ilyen személy közeli hozzátartozója vagy akivel közismerten közeli kapcsolatban áll. A 2006/70/EK irányelv rendelkezései alapján pedig ezen fogalommeghatározás egyes elemeinek követelményei is meghatározásra kerülnek (pontosan ki minősül fontos közfeladatot ellátó személynek, közeli hozzátartozónak és a kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek). A fokozott ügyfél-átvilágításra vonatkozó részletes rendelkezések a Tervezet későbbi fejezetében kerülnek meghatározásra. A Tervezet az Értelmező rendelkezések között határozza meg a pénzügyi információs egységként működő hatóság fogalmát, amely hatóságot a pénzügyi információs egység feladatait ellátó, a vámhatóság külön jogszabályban meghatározott szervezeti egységeként definiál.
Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Tervezet kijelöli a felügyeletet ellátó szerveket, amelyek a felügyeleti tevékenység gyakorlása során biztosítják a szolgáltatók számára a Tervezet rendelkezéseinek való megfelelést. A felügyeletet ellátó szervek a következők: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet); az MNB; az állami adóhatóság; a Magyar Könyvvizsgálói Kamara; az a kamara, amelynek az ügyvéd a tagja (területi kamara); az a kamara, amelynek a közjegyző a tagja (területi kamara); a kereskedelmi hatóság; a pénzügyi információs egységként működő hatóság. A Tervezet ezen rendelkezései lényegében fenntartják a Pmt. jelenlegi rendszerét, a hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést elfogadó kereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltatók vonatkozásában pedig a kereskedelmi hatóság (Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal) kerül kijelölésre felügyeletet ellátó szervként. A Tervezet későbbi szakaszaiban találhatóak meg a felügyelet ellátására vonatkozó részletes eljárási rendelkezések.
a 6-11. §-hoz
A Tervezet az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően részletes szabályokat határoz meg az ügyfél-átvilágítási kötelezettség vonatkozásában. A szolgáltató az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket a következő esetekben köteles alkalmazni: az üzleti kapcsolat létesítésekor; a hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű ügyleti megbízás teljesítésekor (ténylegesen összefüggő, több ügyleti megbízás esetén is, ha ezek együttes értéke eléri a hárommillió-hatszázezer forintot); pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén, amennyiben az átvilágításra még nem került sor; valamint ha kétség merül fel a korábban kapott ügyfélazonosító adatok valódiságáról vagy megfelelőségéről.
Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően a fent meghatározott esetekben a szolgáltató a következő ügyfél-átvilágítási intézkedéseket köteles elvégezni: az ügyfél azonosítása és a személyazonosságának igazoló ellenőrzése; a tényleges tulajdonos azonosítása és a személyazonosságának igazoló ellenőrzése; adatrögzítés az üzleti kapcsolatra és az ügyleti megbízásra vonatkozóan; továbbá az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérése (monitoring). A szolgáltató az Irányelv alapján ezen ügyfél-átvilágítási intézkedések terjedelmét kockázatérzékenységi alapon jogosult meghatározni: a Tervezet minimum és maximum adatkört határoz meg és a szolgáltató az ügyfél-átvilágítás során a rögzítendő adatok számát az üzleti kapcsolat vagy ügyleti megbízás jellege és összege, valamint az ügyfél körülményei alapján (a belső szabályzatban meghatározott esetek figyelembe vételével), a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázatát mérlegelve határozhatja meg. A Tervezet tehát a Pmt. jelenlegi rendszeréhez képest részletesebb rendelkezéseket tartalmaz az ügyfél-átvilágítási kötelezettség és intézkedések vonatkozásában, továbbá teljesen új intézményként vezeti be a kockázatalapú megközelítést.
A Tervezet alapján a szolgáltató az ügyfél-átvilágítás kötelező eseteiben az ügyfelet, annak meghatalmazottját, a rendelkezésre jogosultat, továbbá a képviselőt köteles azonosítani és személyazonosságának igazoló ellenőrzését elvégezni. A szolgáltató az azonosítás érdekében legalább a következő adatokat (minimum adatkör) köteles írásban rögzíteni: természetes személy esetén a nevét, lakcímét, állampolgárságát, az azonosító okmány típusát és számát, valamint külföldi természetes személy esetében a magyarországi tartózkodási helyet; jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében pedig a nevét és rövidített nevét, székhelyének és külföldi székhelyű vállalkozás esetén magyarországi fióktelepének címét, cégjegyzékszámát vagy egyéb nyilvántartási számát. A szolgáltató ezen túlmenően kockázatérzékenységi alapon dönthet a további adatok rögzítéséről és az elkérhető adatkört (maximum adatkör) a tervezet pontosan meghatározza: természetes személy esetén a születési hely, idő és az anyja neve; jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében pedig a főtevékenység, a képviseletre jogosultak neve és beosztása, valamint a kézbesítési megbízott azonosítására alkalmas adatok. Tekintettel arra, hogy a Pmt. által rögzítendő azonosító adatok köre a Tervezet által meghatározott maximum adatkörrel egyezik meg, a szolgáltatók a Tervezet hatálybalépésekor már meglévő ügyfelek esetében ezen maximum adatkörrel rendelkeznek. A meglévő ügyfelek esetében ezen adatkör kezelése nem minősül jogszabályellenesnek és bizonyos adatok nyilvántartásból történő törlése vonatkozásában az Előterjesztő döntési lehetőséget kíván adni a szolgáltatók számára (meglévő ügyfelek esetében tehát nem kötelezőbizonyos adatok törlése). Az új ügyfelek esetében azonban már teljes mértékben a Tervezet rendelkezései szerint szükséges eljárni (kockázatérzékenységi alapon történő ügyfélazonosítás). A személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében a szolgáltató a Tervezetben meghatározott okiratok bemutatását köteles megkövetelni, amely okirat-kör lényegében megegyezik a Pmt.ben jelenleg meghatározott személyazonosságot igazoló okiratok körével (személyi igazolvány, útlevél, kártya formátumú vezetői engedély és lakcímet igazoló hatósági igazolvány stb.) A személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében a szolgáltató köteles ellenőrizni a bemutatott azonosságot igazoló okirat érvényességét is.
Az Irányelv kimondja a tényleges tulajdonos azonosításának kötelezettségét, továbbá a kockázatalapú és megfelelő intézkedések meghozatalának kötelezettségét a tényleges tulajdonos személyazonosságának igazoló ellenőrzése érdekében. (A tényleges tulajdonos fogalma a Tervezet értelmező rendelkezései között került meghatározásra.) Az Irányelv alapján kötelező tehát az azonosítás, a személyazonosság igazoló ellenőrzése vonatkozásában viszont csak a megfelelő intézkedések meghozatalának megtörténtét kell igazolnia a szolgáltatónak. A Tervezet a tényleges tulajdonos azonosítása tekintetében (a Pmt. jelenlegi rendszerét fenntartva) az írásbeli nyilatkozat megtételének kötelezettségét és a rögzítendő adatok körét határozza meg. A természetes személy ügyfél köteles a szolgáltató részére írásbeli nyilatkozatot tenni arra vonatkozóan, hogy a saját, vagy a tényleges tulajdonos nevében, illetőleg érdekében jár-e el és ha igen, akkor az írásbeli nyilatkozatának a tényleges tulajdonos következő adatait kell tartalmaznia: név, lakcím, állampolgárság (minimum adatkör). A jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet minden esetben köteles a tényleges tulajdonosának ezen három adatát az írásbeli nyilatkozatban megadni. A szolgáltató ezen túlmenően kockázatérzékenységi alapon dönthet a további adatok rögzítéséről és az elkérhető adatkört (maximum adatkör) a Tervezet itt is pontosan meghatározza: az azonosító okmány típusa és száma, külföldi természetes személy esetében a magyarországi tartózkodási hely, születési hely és idő, anyja neve. A Pmt. jelenlegi szabályai az írásbeli nyilatkozatban csak két adat rögzítését írják elő (név, lakcím/székhely), így a rögzítendő adatkör a tényleges tulajdonos vonatkozásában kibővül. Ha a tényleges tulajdonos személyazonosságával kapcsolatban kétség merül fel, a szolgáltató köteles intézkedéseket tenni a tényleges tulajdonos személyazonosságára vonatkozó adat jogszabály alapján e célra rendelkezésére álló vagy nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartásban történő ellenőrzése érdekében.
Az Irányelv előírja az üzleti kapcsolat céljáról és tervezett jellegéről való információszerzés kötelezettségét. A Tervezet alapján a szolgáltató kötelező jelleggel legalább a következőadatokat (minimum adatkör) köteles írásban rögzíteni: üzleti kapcsolat esetén a szerződés típusát, tárgyát és időtartamát; ügyleti megbízás esetén a megbízás tárgyát és összegét. A szolgáltató ezen túlmenően kockázatérzékenységi alapon dönthet a teljesítés körülményének (hely, idő, mód) rögzítéséről (maximum adatkör). (A Pmt. jelenlegi szabályai csak az üzleti kapcsolatra és az ügyleti megbízásra vonatkozó és ahhoz kapcsolódó legfontosabb adatok rögzítéséről rendelkeznek, az adatkör pontos meghatározása nélkül.)
Az Irányelv alapján a Tervezet rendelkezik az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kíséréséről (monitoring), amely az ügyfél-átvilágítási intézkedések részeként új intézményként jelenik meg a Pmt. jelenlegi rendelkezéseihez képest. Az Irányelv alapján rendelkezik továbbá a Tervezet az üzleti kapcsolatra vonatkozó információk naprakészen tartásának kötelezettségéről is, amely tekintetében a Pmt. jelenlegi rendszerét kívánja fenntartani (az ügyfél köteles a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül a szolgáltatót értesíteni az ügyfél-átvilágítás során megadott adatokban, illetve a tényleges tulajdonos személyét érintően bekövetkezett változásról; ha számla terhére vagy javára két naptári évet elérő időtartam alatt megbízás teljesítésére nem került sor, a szolgáltató 30 napon belül köteles írásban vagy a következő egyenlegközlő értesítésben felhívni ügyfelét az adatokban bekövetkezett változások közlésére).
Az Irányelv rendelkezései alapján a Tervezet kimondja, hogy a szolgáltató alapesetben az üzleti kapcsolat létesítése vagy az ügylet végrehajtása előtt köteles lefolytatni az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságának igazoló ellenőrzését. Az Irányelvnek megfelelően a Tervezet rendelkezik továbbá arról, hogy ha a szolgáltató nem tudja végrehajtani az ügyfél-átvilágítást, akkor az érintett ügyfélre vonatkozóan köteles megtagadni az ügyfél megbízása alapján bankszámlán keresztül művelet végzését, üzleti kapcsolat létesítését és ügyleti megbízás teljesítését, vagy köteles megszüntetni a vele fennálló üzleti kapcsolatot. Az Irányelv az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzésének időpontja tekintetében kivételi lehetőségeket is ad a tagállamok számára, amely rendelkezéseket az Előterjesztő álláspontja szerint indokolt beépíteni a hazai szabályozásba. A szolgáltató az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságának igazoló ellenőrzését az üzleti kapcsolat létesítése során is (az első ügylet teljesítéséig) lefolytathatja, ha ez a rendes üzletmenet megszakításának elkerülése érdekében szükséges és ha a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának valószínűsége csekély. A biztosító az életbiztosítási ágba tartozó biztosítások esetén a kedvezményezett, illetve mindazok tekintetében, akik a biztosítási szerződés alapján a biztosító szolgáltatására jogosultak és személyük a szerződés megkötésekor nem volt ismert, a személyazonosság igazoló ellenőrzését az üzleti kapcsolat létesítését követően is (legkésőbb a kifizetésig) lefolytathatja. A bankszámlanyitásra jogosult szolgáltató (továbbá az egyéni számla megnyitására jogosult Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztár) jogosult a számla megnyitására, feltéve hogy biztosítja, hogy az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonossága igazoló ellenőrzésének lefolytatásáig az ügyfél, a meghatalmazott, a rendelkezésre jogosult és a képviselő nem végezhet műveletet (az ügyfél és a kedvezményezett nem részesülhet szolgáltatásban).
Az Irányelv alapján a Tervezet a játékkaszinók és elektronikus kaszinók vonatkozásában speciális ügyfél-átvilágítási eljárást határoz meg. Az Irányelv alapján a kaszinók ügyfeleit akkor kell azonosítani és személyazonosságukat ellenőrizni, ha legalább 2000 euró értékben vásárolnak vagy cserélnek szerencsejáték-zsetonokat. Az Irányelv kimondja továbbá, hogy az állami felügyelet alá tartozó kaszinók tekintetében minden esetben úgy kell tekinteni, hogy teljesítették az ügyfél-átvilágítást, ha a vásárolt szerencsejáték-zseton összegére való tekintet nélkül az ügyfeleiket a belépést követően közvetlenül vagy előtte azonosítják és személyazonosságukat ellenőrzik. Tekintettel arra, hogy Magyarországon valamennyi játékkaszinó állami felügyelet alatt áll, az Előterjesztő álláspontja szerint elegendő az ügyfél-átvilágítást a játékkaszinó területére történő belépéskor elvégezni (egyezően a Pmt. jelenlegi rendelkezéseivel). A Tervezet az Értelmező rendelkezések között határozza meg, hogy a játékkaszinók és elektronikus kaszinók ügyfelei esetében üzleti kapcsolat létesítésének a játékkaszinó vagy elektronikus kaszinó területére történő első belépés tekintendő. A szolgáltató tehát az első belépéskor végzi el az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket (az ügyfél azonosítása és a személyazonosságának igazoló ellenőrzése; a tényleges tulajdonos azonosítása és a személyazonosságának igazoló ellenőrzése; adatrögzítés az üzleti kapcsolatra és az ügyleti megbízásra vonatkozóan; továbbá az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérése).
a 12-13. §-hoz
Az Irányelv (a kockázatalapú megközelítéssel összhangban) bevezeti, hogy a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő ügyfelek és ügyletek vonatkozásában alkalmazható az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás. Egyszerűsített ügyfélátvilágítás esetében az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket csak pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló tény, adat vagy körülmény felmerülése esetén kell elvégezni (nem kötelező tehát üzleti kapcsolat létesítése, stb. esetén). Az Irányelv egy kötelező esetet, továbbá a tagállamok számára döntési lehetőségeket fogalmaz meg az alacsony kockázatúnak tartott ügyfelek, valamint termékek, ügyletek esetében. Az Irányelv alapján kötelező jelleggel egyszerűsített ügyfél-átvilágítás alkalmazandó, amennyiben az ügyfél az ezen irányelv hatálya alá tartozó hitelintézetnek és pénzügyi szolgáltatónak vagy olyan harmadik országbeli hitelintézetnek vagy pénzügyi szolgáltatónak minősül, amelyre ott az ezen irányelvben meghatározottakkal egyenértékű követelmények vonatkoznak, és amely ezek betartása tekintetében felügyelet alatt áll. Ezen túlmenően a tagállamok lehetővé tehetik az ezen Irányelv hatálya alá tartozó intézmények és személyek számára, hogy ne alkalmazzanak ügyfél-átvilágítást bizonyos ügyfelek esetében: jegyzett társaságok; közjegyzők, ügyvédek által vezetett közös számlák tényleges tulajdonosai; belföldi hatóságok; továbbá egyéb olyan ügyfelek, amelyek tekintetében a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozásának csekély kockázata áll fenn (és megfelelnek a 2006/70/EK irányelvben meghatározott technikai követelményeknek). A tagállamok lehetővé tehetik továbbá az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás alkalmazását bizonyos termékek vagy ügyletek esetében: életbiztosítási kötvények; nyugdíjtakarékossági biztosítási kötvények; alkalmazottaknak nyugellátást nyújtó nyugdíj-, járadék- és hasonló rendszer; elektronikus pénz; továbbá a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának csekély kockázatával járó egyéb termékek vagy ügyletek (amelyek megfelelnek a 2006/70/EK irányelvben meghatározott technikai követelményeknek).
A Tervezet az Irányelv (és a 2006/70/EK irányelv) rendelkezései alapján a következőügyfelek esetében rendelkezik az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás alkalmazásáról (amely ügyfelek tekintetében tehát az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket csak pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló tény, adat vagy körülmény felmerülése esetén kell elvégezni): a Tervezet 1. § (1) bekezdésének a)-e) és l) pontjában meghatározott tevékenységet végző szolgáltató1. (a továbbiakban: pénzügyi szolgáltató), ha tevékenységét az Európai Unió területén végzi vagy olyan harmadik országban került bejegyzésre, amelyre e Tervezetben meghatározottakkal egyenértékű követelmények vonatkoznak, és amely ezek betartása tekintetében állami felügyelet alatt áll; jegyzett társaság (bizonyos feltételekkel); a Tervezetben meghatározott felügyeletet ellátó szerv; központi államigazgatási szerv, valamint helyi önkormányzat; az Európai Közösség intézménye, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank és az Európai Beruházási Bank. A Tervezet rendelkezik arról, hogy az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás esetében is szükséges az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérésének elvégzése. Az Irányelv kimondja, hogy a tagállamok kötelesek tájékoztatni egymást és a tagállamokat azokról az esetekről, amikor úgy vélik, hogy egy harmadik ország az Irányelv rendelkezéseivel egyenértékű követelményeket alkalmaz. A Tervezet ezen kötelezettségnek a következő eljárás előírásával tesz eleget: ha harmadik ország teljesíti ezen feltételeket, a szolgáltató köteles erről tájékoztatni a felügyeletet ellátó szervet, amely haladéktalanul továbbítja ezen információkat a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszternek (a továbbiakban: miniszter), a miniszter pedig tájékoztatja ezen esetekről a Bizottságot és a tagállamokat.
A Tervezet az Irányelv (és a 2006/70/EK irányelv) rendelkezései alapján a következőtermékek vagy ügyletek esetében rendelkezik az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás alkalmazásáról (amely termékek vagy ügyletek tekintetében tehát az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket csak pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló tény, adat vagy körülmény felmerülése esetén kell elvégezni): életbiztosítási ágba tartozó biztosítások, ha az éves biztosítási díj nem haladja meg a kettőszázhatvanezer forintot, vagy ha az egyszeri biztosítási díj nem haladja meg a hatszázötvenezer forintot; nyugdíjbiztosítások, amelyeknél a biztosítási szerződés nem vásárolható vissza, illetve a biztosító szolgáltatására jogosult személyt megillető összeg hitel vagy kölcsön fedezeteként nem fogadható el. A Tervezet itt is rendelkezik arról, hogy az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás esetében is szükséges az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérésének elvégzése.
a 14-17. §-hoz
Az Irányelv (a kockázatalapú megközelítéssel összhangban) bevezeti a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozása tekintetében magas kockázatot jelentő ügyfelek és ügyletek tekintetében a fokozott ügyfél-átvilágítás alkalmazását. Fokozott ügyfél-átvilágítás alkalmazása esetén az Irányelvben meghatározott valamennyi ügyfél-átvilágítási intézkedés elvégzése kötelező és ezek mellett kerül sor további intézkedések végrehajtására. Az Irányelv alapján a tagállamok a következő három esetben kötelesek előírni a fokozott ügyfélátvilágítási intézkedések alkalmazását: az ügyfél nem jelent meg személyesen azonosítás céljából; harmadik országokbeli intézményekkel folytatott, határon átnyúló levelezőbanki kapcsolatok; a más tagállamban vagy harmadik országban lakóhellyel rendelkező kiemelt közszereplő személyekkel létesítendő üzleti kapcsolatok. Az Irányelv ezen esetkörök vonatkozásában konkrét intézkedés-típusokat is meghatároz (kötelező vagy példálózó jelleggel). Ezen túlmenően a tagállamok előírhatják a fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazását a pénzmosásnak vagy a terrorizmus finanszírozásának nagy kockázatát jelentő egyéb helyzetekben is.
A Tervezet az Irányelv alapján a következő négy esetben mondja ki a fokozott ügyfélátvilágítás kötelezettségét és a kapcsolódó intézkedéseket: amennyiben az ügyfél nem jelent meg személyesen azonosítás céljából; harmadik országokbeli intézményekkel folytatott levelezőbanki kapcsolatok létesítése; külföldön lakóhellyel rendelkező kiemelt közszereplővel történő üzleti kapcsolat létesítése vagy ügyleti megbízás teljesítése; illetve a pénzváltási tevékenységet folytató szolgáltatók esetében.
Amennyiben az ügyfél nem jelent meg személyesen az azonosítás és a személyazonosság igazoló ellenőrzése céljából, a szolgáltató az azonosítás során az ügyfélazonosítás esetén lehetővé tett maximum adatkört köteles rögzíteni. A személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében pedig az ügyfél köteles a szolgáltató részére benyújtani az ügyfél-azonosítás során előírt okirat hiteles másolatát. A Tervezet ezen rendelkezései mind a belföldön, mind a külföldön tartózkodó távollévő ügyfél vonatkozásában alkalmazandóak.
A pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató szolgáltató harmadik országban székhellyel rendelkező szolgáltatóval történő levelezőbanki kapcsolat létesítését megelőzően az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzése mellett a következő kiegészítő kötelezettségeknek köteles eleget tenni: köteles feltáró elemzést készíteni (a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása ellen alkalmazott eszközrendszer felmérése és értékelése céljából); köteles meggyőződni arról, hogy a harmadik országban székhellyel rendelkező szolgáltató elvégezte a levelező számlához közvetlen hozzáféréssel rendelkező ügyfél személyazonosságának igazoló ellenőrzését, valamint ezen üzleti kapcsolatot folyamatosan figyelemmel kíséri; köteles meggyőződni arról, hogy a harmadik országban székhellyel rendelkező szolgáltató kérésre közölni tudja a vonatkozó ügyfél-átvilágítási adatokat; köteles a levelezőbanki kapcsolat létesítéséhez a szervezeti és működési szabályzatban kijelölt vezetője jóváhagyását megszerezni. A Tervezet az Irányelvnek megfelelően rendelkezik továbbá a fiktív bankkal történő levelezőbanki kapcsolat létesítésének és fenntartásának tilalmáról.
A külföldi kiemelt közszereplők azonosítása érdekében valamennyi nem magyar állampolgár ügyfél köteles a szolgáltató részére írásbeli nyilatkozatot tenni arra vonatkozóan, hogy saját országának joga szerint kiemelt közszereplőnek minősül-e és ha igen, akkor milyen minőségben (a Tervezetben megjelölt mely kategória alapján). A szolgáltató (ha a nyilatkozat valódisága kérdéses) köteles intézkedéseket tenni ezen nyilatkozat jogszabály alapján e célra rendelkezésére álló vagy nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartásban történő ellenőrzése érdekében. A Tervezet rendelkezik továbbá arról, hogy külföldi kiemelt közszereplő esetén az üzleti kapcsolat létesítésére, az ügyleti megbízás teljesítésére kizárólag a szolgáltató szervezeti és működési szabályzatában meghatározott vezetője jóváhagyását követően kerülhet sor. (Egyebekben a külföldi kiemelt közszereplők vonatkozásában valamennyi további ügyfél-átvilágítási intézkedést köteles a szolgáltató elvégezni.)
A Tervezet alapján fokozott ügyfél-átvilágítást kell továbbá alkalmazni a pénzváltók esetében. A pénzváltási tevékenység végzése során létrejövő ügyleti kapcsolat esetében már az ötszázezer forintot elérő, illetve meghaladó összegű pénzváltás esetén köteles a szolgáltató az ügyfelet az ügyfél-azonosítás esetére meghatározott maximum adatkörre vonatkozóan azonosítani, köteles továbbá a személyazonosság igazoló ellenőrzését, a tényleges tulajdonos azonosítását és személyazonosságának igazoló ellenőrzését, valamint az ügyleti megbízásra vonatkozó adatrögzítést elvégezni. Az ügyleti bizonylaton a következő adatokat kell feltüntetni: természetes személy esetén a nevét, lakcímét és azonosító okmányának típusát és számát (továbbá külföldi természetes személy esetén a magyarországi tartózkodási helyét); jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig a nevét, székhelyét, továbbá cégjegyzékszámát vagy egyéb nyilvántartási számát. Az ügyfélátvilágítási kötelezettség kiterjed az egymással ténylegesen összefüggő, több ügyleti megbízásra, ha ezek együttes értéke eléri az ötszázezer forintot.
a 18-21. §-hoz
Az Irányelv (az üzleti késedelmekhez és a hatékonyság csökkenéséhez vezető ismételt ügyfélátvilágítási eljárás elkerülése érdekében) lehetővé teszi a más szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményének elfogadását. Az Irányelv alapján a tagállamok megengedhetik az Irányelv hatálya alá tartozó intézmények és személyek számára, hogy harmadik személyekre hagyatkozzanak az ügyfél-átvilágítási intézkedések teljesítése tekintetében. (Az ügyfél-átvilágítási követelmények teljesítése vonatkozásában azonban a felelősség a más szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményét elfogadó szolgáltatót terheli.) Az Irányelv a tagállamok számára három döntési lehetőséget fogalmaz meg. A tagállam lehetővé teheti valamennyi szolgáltató számára a hitelintézetek és pénzügyi szolgáltatók (kivéve a pénzváltást, valamint a készpénzátutalást végző szolgáltatók) által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményének elfogadását. A tagállam lehetővé teheti továbbá a pénzváltást, valamint a készpénzátutalást végző szolgáltatók által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményének elfogadását az ugyanezen tevékenységet folytató szolgáltatók számára. Végül a tagállam lehetővé teheti a szakmai tevékenységük folytatása során eljáró meghatározott jogi és természetes személyek (könyvvizsgálók, könyvelők és adótanácsadók; közjegyzők stb.) által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményének elfogadását az ugyanezen tevékenységet folytató szolgáltatók számára.
A Tervezet alapján valamennyi szolgáltató jogosult elfogadni a pénzügyi szolgáltatók (kivéve a készpénzátutalás és pénzváltási tevékenységet folytató szolgáltatók) által elvégzett ügyfélátvilágítás eredményét (mindez érvényes a Magyar Köztársaság területén, az Európai Unió más tagállamában, vagy meghatározott feltételeknek megfelelő harmadik országban tevékenységet folytató pénzügyi szolgáltatók által elvégzett ügyfél-átvilágításra). A Tervezet alapján a könyvvizsgálók, könyvelők, adószakértők, adótanácsadók, ügyvédek és közjegyzők jogosultak elfogadni az ugyanezen tevékenységet végző szolgáltató által elvégzett ügyfélátvilágítás eredményét (mindez szintén érvényes a Magyar Köztársaság területén, az Európai Unió más tagállamában, vagy meghatározott feltételeknek megfelelő harmadik országban tevékenységet folytató szolgáltatók által elvégzett ügyfél-átvilágításra). Ha az ügyfélátvilágítást olyan szolgáltató végezte el, amely tevékenységét harmadik országban folytatja, akkor ezen szolgáltatónak a következő követelményeknek kell megfelelnie: kötelező szakmai nyilvántartásban szerepel; az e Tervezetben megállapított vagy azokkal egyenértékű ügyfélátvilágítási és nyilvántartási követelményeket alkalmaz, és felügyeletére is az e Tervezetben megállapított vagy azokkal egyenértékű követelmények szerint kerül sor, vagy székhelye olyan harmadik országban van, amely az e Tervezetben meghatározottakkal egyenértékű követelményeket ír elő. Az Előterjesztő a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának magasabb kockázatára tekintettel nem tartja indokoltnak annak lehetővé tételét, hogy a pénzváltást, valamint a készpénzátutalást végző szolgáltatók által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményét az ugyanezen tevékenységet folytató szolgáltatók elfogadhassák.
A Tervezet alapján a más szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményének elfogadására az ügyfél hozzájárulása alapján kerülhet sor: a szolgáltató a Tervezetben meghatározott esetekben az ügyfél-átvilágítás elvégzése érdekében igényelt adatot (valamint írásbeli kérésre a dokumentáció másolatát) az érintett ügyfél hozzájárulása esetén jogosult más szolgáltató rendelkezésére bocsátani. A Tervezet alapján az ügyfél-átvilágítás teljesítése vonatkozásában a felelősség a más szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítás eredményét elfogadó szolgáltatót terheli.
a 22. §-hoz
A Tervezet megállapítja az 1781/2006/EK rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket. A rendeleti formának köszönhetően nem szükséges az 1781/2006/EK rendelet magyar jogszabályokba történő külön átültetése. Mindazonáltal bizonyos cikkek esetében lehetőséget biztosít a tagállamoknak az alapszabályoktól eltérő, az alkalmazást könnyítő rendelkezések életbe léptetésére. Az 1781/2006/EK rendelet továbbá a tagállamra ruház bizonyos végrehajtási jogköröket a rendelet tagállami érvényesülése érdekében. A Tervezet kijelöli a pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni felelős hatóságokat Magyarországon, a pénzügyi információs egységként működő hatóságot és a Felügyeletet. Továbbá a Tervezet kijelöli a rendelet előírásai betartásának hatékony ellenőrzése és a szankciók alkalmazása céljából a felelős hatóságot, a Felügyeletet és a pénzügyi információs egységként működő hatóságot. Az 1781/2006/EK rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó eljárásra, szankciókra és a szükséges intézkedések megtételére vonatkozó szabályok kerülnek meghatározásra. Az illetékes hatóságok kötelesek hatékonyan ellenőrizni az 1781/2006/EK rendelet előírásainak betartását, a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. (A tagállamok legkésőbb 2007. december 14-éig kötelesek értesíteni a Bizottságot a szankciókra vonatkozó szabályokról és az azok alkalmazásáért felelős hatóságokról.) Az 1781/2006/EK rendelet rendelkezései betartásának ellenőrzése vonatkozásában az MNB felügyelő szerve a pénzügyi információs egységként működő hatóság. A szankciók tekintetében a pénzügyi információs egységként működő hatóság nem szabhat ki bírságot az egyéb, a hatály alá tartozó szolgáltatóktól eltérően az MNB-re a jegybank intézményi függetlensége megsértésének elkerülése érdekében, továbbá egyetlen, az MNB törvényben előírt feladat ellátásával kapcsolatban sem illet meg egyetlen hatóságot sem bírságolási jogkör. A pénzügyi információs egységként működő hatóság nem gyakorolja azon jogát sem az MNB tekintetében, amelynek megfelelően megtilthatja a szolgáltatónak a jogsértő állapot fennállása alatt a pénzátutalási tevékenység végzését. Ennek indoka, hogy a jegybanki pénzátutalási tevékenység nem választható el a jegybank egyéb, az MNB törvényben meghatározott alapvető feladataitól.
Az 1781/2006/EK rendelet által meghatározott pénzösszeg euró-értékének kiszámításakor a pénzátutalásra vonatkozó megbízás átvételének napján a MNB által közzétett hivatalos árfolyamot, az MNB hivatalos árfolyamlapján nem szereplő pénznemek esetében az ezek USD-ra átszámított árfolyamairól szóló, a pénzátutalásra vonatkozó megbízás átvételének napján érvényes MNB közleményben foglalt árfolyamot kell alkalmaznia a fizetési szolgáltatónak. Tekintettel arra, hogy a Tervezet rendelkezései nem lehetnek ellentétesek az 1781/2006/EK rendelet rendelkezéseivel, nincs lehetőség az euróban meghatározott összeg értékétől eltérő forint-összeg meghatározására. Ezen megoldás előnye, hogy követi a jelenlegi hazai gyakorlatot, továbbá ez a megoldás rugalmasan követi az árfolyamváltozásokat.
A Tervezet a hazai alkalmazhatóság elősegítése érdekében meghatározza, hogy „nemzeti azonosító szám” alatt Magyarországon természetes személy estében az azonosító okmány típusát és számát, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén a cégjegyzékszámot, vagy egyéb nyilvántartási számot értjük.
A 1781/2006/EK rendelet rendelkezésének megfelelően a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 1781/2006/EK rendeletet olyan, az adott tagállamon belüli pénzátutalásokra, amikor egy kedvezményezettnek az áru- és szolgáltatásnyújtásért történő fizetést lehetővé tevő számlájára irányul a pénzátutalás, amennyiben: a) a kedvezményezett fizetési szolgáltatója az EU 3. pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni irányelvében megállapított kötelezettségek hatálya alá tartozik; b) a kedvezményezett fizetési szolgáltatója egy egyedi referenciaszám segítségével képes nyomon követni a pénzátutalást – a kedvezményezetten keresztül – attól a jogi vagy természetes személytől, aki vagy amely a kedvezményezettel az áru- és szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan megállapodást kötött; és c) az átutalt összeg nem haladja meg az 1 000 eurót. A Tervezetben meghatározásra kerül, hogy Magyarország élni kíván az adott mentesítési lehetőséggel.
a 23-25. §-hoz
Az Előterjesztő a Pmt. bejelentési kötelezettségének a rendszerét kívánja a Tervezetben fenntartani. Pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény felmerülése esetén a szolgáltató – szervezet esetében a kijelölt személyen keresztül – haladéktalanul bejelentést tesz a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak. A Tervezet a bejelentés tartalma vonatkozásában szintén fenntartja a Pmt. rendszerét. A Tervezet szerint a bejelentésnek tartalmaznia kell az ügyfél-átvilágítás során felvett adatokat (az ügyfél és a tényleges tulajdonos adatait, üzleti kapcsolat esetén a szerződés típusát, tárgyát és időtartamát, ügyleti megbízás esetén a megbízás tárgyát és összegét, valamint estelegesen a teljesítés helyét, idejét, módját). Nem természetes személy szolgáltató esetén a bejelentésnek a kijelölt személyen keresztüli továbbítása egyben hozzájárul a bejelenő védelmének biztosításához. A bejelentési kötelezettség teljesítésének módjáról az Irányelv nem rendelkezik. A Tervezet 2008. december 15-étől kizárólagosan a bejelentés védelemmel ellátott elektronikus üzenet formájában való továbbítását írja elő. A Tervezet hatályba lépését követő egy éves átmeneti időszakban az Előterjesztő fenn kívánja tartani a bejelentésnek védelemmel ellátott elektronikus üzenet, telefax vagy tértivevény különszolgáltatással postai kézbesítés útján való továbbításának lehetőségeit. Tekintettel arra, hogy a telefax és a tértivevény különszolgáltatással postai kézbesítés útján teljesített bejelentés megtétele és a bejelentés pénzügyi információs egységként működő hatóság általi fogadása között eltelt idő a bejelentés feldolgozásának eredményességét veszélyeztetheti, a Tervezet az egy éves átmeneti időszak alatt – a Pmt. rendelkezéseivel összhangban – fenn kívánja tartani a bejelentés telefonon való előzetes teljesítésének intézményét. A bejelentés telefonon való előzetes teljesítésének a szükségességét a szolgáltató
– szervezet esetében a kijelölt személy –megítélése szerint dönti el. Védelemmel ellátott elektronikus üzenet formájában való bejelentés esetén a pénzügyi információs egységként működő hatóság a bejelentés fogadásának visszaigazolása érdekében elektronikus üzenet formájában haladéktalanul értesíti a bejelentést továbbító szolgáltatót. A Tervezet – az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően – megtiltja a szolgáltató számára az ügylet teljesítését addig, amíg a bejelentést a szolgáltató nem továbbította a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak. E tilalom alól azonban kivételt képez két eset: ha az ügylet teljesítése a bejelentésnek az ügylet végrehajtását megelőző teljesítésével nem akadályozható meg, vagy ha a bejelentésnek az ügylet végrehajtását megelőző teljesítése a tényleges tulajdonos nyomon követését veszélyeztetné. Az Irányelv a bejelentés mellett előírja, hogy a szolgáltató az FIU megkeresése alapján köteles haladéktalanul megadni az FIU-nak a kért információt a vonatkozó jogszabályok által megállapított eljárásnak megfelelően. Az Előterjesztő e tekintetben is meg kívánja őrizni a Pmt. rendszerét, amely alapján a pénzügyi információs egységként működő hatóság pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény felmerülése esetén bank-, értékpapír-, biztosítási, pénztár- vagy foglalkoztatói nyugdíj titkot, valamint üzleti titkot képező adat- vagy információ szolgáltatását kérheti a szolgáltatótól, amelynek átadását a szolgáltató nem tagadhatja meg. Az előbbiekkel összhangban módosul a Hpt., a Tpt., a Bit., a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, illetve az általuk végezhetőtevékenységek szabályairól szóló törvényjavaslat, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) valamint a Postáról szóló 2003. évi CI. törvény (a továbbiakban: Postatv.). A Tervezet az Öpt. és a Postatv. rendelkezéseinek a módosítását tartalmazza. Tekintettel arra, hogy az Öpt. és a Postatv. kivételével az előbbiek során felsorolt többi ágazati törvény/törvényjavaslat módosítása/elfogadása folyamatban van, az e törvényeket/törvényjavaslatokat érintőmódosításra is ugyanazon eljárásban (a parlamenti szakban) kerül sor. A pénzügyi információs egységként működő hatóság a megkeresést saját hatáskörben vagy külföldi FIU-ként működő hatóság megkeresése alapján is jogosult kérni. A pénzmosás és terrorizmus finanszírozás nemzetközi jellegére is figyelemmel ki kell emelnünk, hogy a 2000/642/IB tanácsi határozat értelmében a tagállami FIU-k között a lehető legnagyobb mértékben elő kell segíteni az együttműködést és a koordinációt. Az Irányelv szerint az Európai Bizottság megadja a szükséges támogatást a koordináció megkönnyítése érdekében, beleértve a Közösségen belüli FIU-k közötti információcserét. A Tervezet fenti rendelkezése biztosítja a külföldi FIU-kal való információcserét a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása vonatkozásában. A bejelentőt jóhiszeműsége esetén akkor sem terheli felelősség a bejelentésért, ha az utóbb megalapozatlannak bizonyul. Az Irányelv alapján az FIU jogosult alkalomszerűen, közvetlenül vagy közvetve hozzáférni azokhoz a pénzügyi, igazgatási és nyomozó hatósági információkhoz, amelyekre feladatainak megfelelő ellátásához szüksége van. A pénzügyi információs egységként működő hatóság a Tervezet alapján jogosult megkereséssel fordulni az adóhatósághoz és a vámhatósághoz, amelyek kötelesek a pénzügyi információs egységként működő hatóság számára a kért információt (beleértve az adótitoknak és vámtitoknak minősülő információt) megadni. Ennek megfelelően a pénzügyi információs egységként működő hatóság számára közvetett hozzáférés biztosított. A Tervezet által meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében szükségessé válik egyes ágazati törvények titokvédelmi rendelkezéseinek módosítása. A Tervezet módosítja az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 54. §-át, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 16. §-át, amely módosítások eredményeképpen a pénzügyi információs egységként működő hatóság saját hatáskörében eljárva vagy külföldi FIU írásbeli megkeresése teljesítése céljából jogosult adótitkot vagy vámtitkot megismerni. Megjegyezzük, hogy a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló 2005. október 26-i 1889/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2007. évi XLVIII. törvény biztosítja a vámhatóság számára rendelkezésre álló, az Európai Unió külső határain áthaladó készpénzforgalommal kapcsolatos adatoknak a pénzügyi információs egységként működő hatóság (ORFK) irányába való továbbítását. Az Irányelv előírja valamennyi tagállamban egy FIU létrehozásának követelményét. A Pmt.alapján az FIU feladatait az ORFK látja el. A Tervezet az Értelmező rendelkezések között az alábbiak szerint határozza meg a pénzügyi információs egységként működő hatóságot: a pénzügyi információs egység feladatait ellátó, a vámhatóság külön jogszabályban meghatározott szervezeti egysége. A pénzügyi információs egységként működő hatóság fogadja és feldolgozza a szolgáltató által küldött bejelentéseket, az ügylet felfüggesztése esetén ellenőrzési feladatát ellátja, adatot kér a szolgáltatótól, más hatóságtól. Az Irányelv előírja a tagállamoknak, hogy lehetőség szerint adjanak a szolgáltatóknak időben visszajelzést a bejelentések hatékonyságáról és nyomon követéséről. E követelmény teljesítése érdekében az Előterjesztő az egyedi visszajelzés („feed-back”) helyett a bejelentések hatékonyságáról, eredményességéről való generális tájékoztatás kötelezettségét határozza meg a Tervezetben a pénzügyi információs egységként működő hatóság számára, így a pénzügyi információs egységként működő hatóság a bejelentések eredményességéről és az eredményességet előmozdító javaslatáról internetes honlapján félévente tájékoztatást tesz közzé.
Az Irányelv szerint a szolgáltató mindaddig nem hajtja végre azt az ügyletet, amelyről tudomással rendelkezik vagy amelyről feltételezi hogy pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos, amíg bejelentési kötelezettségének eleget nem tett. Az Előterjesztő értelmezése szerint az Irányelv e rendelkezése arra az esetre vonatkozik, amikor a szolgáltató a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló ténynél, adatnál, körülménynél magasabb fokú bizonyossággal rendelkezik pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása vonatkozásában. Ebből adódóan a Tervezet – a Pmt. rendelkezéseiből kiindulva
– előírja a szolgáltató számára az ügylet felfüggesztésének a kötelezettségét abban az esetben, ha az észlelt pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény ellenőrzéséhez a pénzügyi információs egységként működő hatóság azonnali intézkedését látja szükségesnek. Az ügylet felfüggesztése tekintetében a Tervezet a Pmt. rendelkezéseiből indul ki, azonban azt meg is haladja, hiszen e kötelezettség a Tervezet hatálya alá tartozó összes szolgáltatóra vonatkozik. A felfüggesztést követően a szolgáltató haladéktalanul köteles bejelentést tenni a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak annak érdekében, hogy az a bejelentés megalapozottságát ellenőrizhesse. A pénzügyi információs egységként működő hatóság a bejelentés megalapozottságának az ellenőrzését, vizsgálatát belföldi ügylet esetében egy munkanap, határon átnyúló ügylet esetében két munkanap alatt végzi el. A pénzügyi információs egységként működő hatóság az ellenőrzése, vizsgálata alapján írásban vagy arról értesíti a szolgáltatót, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény alapján olyan intézkedést hozott, amely alapján az ügylet nem teljesíthető, vagy arról értesíti a szolgáltatót, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezései alapján nem hozott intézkedést. Ez utóbbi esetben, valamint abban az esetben, ha a pénzügyi információs egységként működő hatóság számára nyitva álló határidő (egy vagy két munkanap) eredménytelenül telt el, a szolgáltató köteles az ügyletet teljesíteni. A bejelentés megalapozottságának pénzügyi információs egységként működő hatóság általi ellenőrzésére nyitva álló határidő a pénzforgalomról szóló jogszabályok figyelembe vételével került kialakításra. Tekintettel a felfüggesztés intézményének a kivételes jellegére valamint az egy vagy két munkanapban megállapított határidőre, az ügylet felfüggesztését követő bejelentés védelemmel ellátott elektronikus üzenet vagy telefax formájában, illetve előzetesen telefonon tehető meg. A szolgáltatót jóhiszeműsége esetén akkor sem terheli felelősség az ügylet felfüggesztéséért, ha az utóbb teljesíthető.
Az Irányelv arra kötelezi a szolgáltató felett felügyeletet ellátó szerveket, hogy ha pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozással kapcsolatos tényeket tárnak fel ellenőrzésük folyamán, arról kötelesek értesíteni az FIU-t. A Tervezet szerint – az Irányelv e rendelkezésének megfelelően – ha a felügyeletet ellátó szervnek hatósági ellenőrzése során bejelentés alapjául szolgáló adat, tény vagy körülmény jut tudomására, akkor arról haladéktalanul tájékoztatja a pénzügyi információs egységként működő hatóságot. Az Irányelv azon rendelkezése, amely a részvény-, deviza- és származékos pénzügyi termékpiacok ellenőrzésére felhatalmazott felügyelő testületek tájékoztatási kötelezettségére vonatkozik a Felügyelet (mint a szolgáltató felett felügyeletet ellátó szerv) tájékoztatási kötelezettségének az előírásával megvalósul. Az Irányelv ezen rendelkezése azon tagállamokban bír relevanciával, ahol a tőzsdefelügyelet elkülönül a pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni küzdelem alapján ellátott felügyelettől.
a 26. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok felhasználásáról szóló 1992. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint személyes adatot kezelni csak törvényben meghatározott célból lehet, az Előterjesztő a Tervezetben a bejelentések FIU (pénzügyi információs egységként működő hatóság) általi felhasználását a Pmt. rendelkezéseihez képest szélesebb körben állapítja meg. A Tervezet szerint a pénzügyi információs egységként működő hatóság a szolgáltató által továbbított bejelentés vagy az általa kért és teljesített megkeresés alapján tudomására jutott információt kizárólag a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, valamint a terrorcselekmény (Btk. 261. §), a jogosulatlan pénzügyi tevékenység (Btk. 298/D. §), a pénzmosás (Btk. 303-303/A. §), a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása (Btk. 303/B. §), az adócsalás (Btk. 310. §), a sikkasztás (Btk. 317. §), a csalás (Btk. 318. §) és a hűtlen kezelés (Btk. 319. §) bűncselekményének felderítése céljából használhatja fel, valamint e célokból továbbíthatja más nyomozó hatóság, az ügyész, a nemzetbiztonsági szolgálat vagy a külföldi pénzügyi információs egységként működő hatóság részére. A pénzügyi információs egységként működő hatóság az így továbbított információról – az Avtv-vel összhangban – adattovábbítási nyilvántartást köteles vezetni és azt az információ továbbításától számított öt évig meg kell őrizni. A Tervezet meghatározza az adattovábbítási nyilvántartás tartalmát.
a 27. §-hoz
Az Irányelvvel összhangban szabályozza a Tervezet a felfedés tilalmát. A szolgáltató által tett bejelentésről és az adatszolgáltatás megkeresés alapján való teljesítéséről, annak tartalmáról, az ügyletnek a felfüggesztéséről, a bejelentő személyéről, valamint arról, hogy az ügyféllel szemben indult-e büntetőeljárás az ügyfélnek, illetve harmadik személynek, szervezetnek a bejelentő és a pénzügyi információs egységként működő hatóság tájékoztatást nem adhat, és köteles biztosítani, hogy a bejelentés megtörténte, annak tartalma és a bejelentő személye titokban maradjon. A Tervezet e rendelkezése a büntetőjogi védelmen túl hozzájárul a bejelentő védelmének a biztosításához. Az Irányelv megengedi a felfedést a felügyeletet ellátó szervek irányában. Így a Tervezet szerint a felfedés tilalma nem vonatkozik a felügyeletet ellátó szerv, valamint a büntetőeljárást lefolytató nyomozó hatóság tájékoztatására. A felfedés tilalma alóli kivételeket a Tervezet – a felügyeletet ellátó szerv, valamint a büntetőeljárást lefolytató nyomozó hatóság – további három esetkörben határoz meg. A felfedés tilalma nem vonatkozik a Hpt., a Tpt. és a Bit. által meghatározott összevont alapú felügyelet vagy konglomerátum esetében a kiegészítő felügyelet tekintetében megvalósuló adattovábbításra, a tagállamok vagy olyan harmadik ország vállalkozásai közötti információ felfedésére, ahol e vállalkozásokra e törvényben meghatározottakkal egyenértékű követelményeket alkalmaznak, és e követelmények betartása tekintetében felügyelet alatt állnak. A felfedés tilalma nem vonatkozik az információk felfedésére a tagállambeli vagy olyan harmadik országbeli, a könyvvizsgálói tevékenységet, a könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet valamint az ügyvédi és a közjegyzői tevékenységet folytató szolgáltatók között sem, ahol a Tervezetben meghatározottakkal egyenértékű követelmények alkalmazandók, ha az érintett személyek szakmai tevékenységüket ugyanazon jogi személyen vagy egy hálózaton belül folytatják. A felfedés tilalma alóli kivétel ezen esete mindenekelőtt nemzetközi könyvvizsgáló és ügyvédi hálózatokra vonatkoztatható. A felfedés tilalma alóli utolsó kivétel mind a pénzügyi szolgáltatókra, mind könyvvizsgálói tevékenységet, a könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet valamint az ügyvédi és a közjegyzői tevékenységet folytató szolgáltatókra vonatkozik. E kivétel azonban csak akkor alkalmazható, ha (1) az információk ugyanazon ügyfélre és ugyanazon ügyletre vonatkoznak, (2) a két vagy több érintett szolgáltató közül legalább az egyik a Tervezet hatálya alá tartozó tevékenységet folytat és a többi szolgáltató más tagállamban vagy olyan harmadik országban honos, ahol e törvényben meghatározottakkal egyenértékű követelmények alkalmazandók, (3) az érintett szolgáltatók ugyanazon szakmához tartoznak és (4) a szakmai titoktartás és a személyes adatok védelme tekintetében a hazai követelményekkel egyenértékű követelmények irányadóak a szolgáltatókra. Tekintettel arra, hogy az Irányelv megköveteli a tagállamoktól, hogy egymást és a Bizottságot tájékoztassák azon harmadik országokról, ahol megvalósulnak a kivételi szabályok által támasztott követelmények, az érintett szolgáltató köteles erről tájékoztatnia a felügyeletet ellátó szervet, aki a többi tagállam és a Bizottság tájékoztatása érdekében értesíti a minisztert.
a 28-29. §-hoz
Az Irányelv az FIU vagy a felügyeletet ellátó szerv általi felhasználás céljából megköveteli a szolgáltatótól az ügyfél-átvilágítás során felvett adatokról nyilvántartás vezetését. A nyilvántartásnak az adatokat az üzleti kapcsolat megszűnését vagy az ügyleti megbízás teljesítését követő legalább öt évig kell megőrizni. A Tervezet alapján a szolgáltató – az általa vezetett nyilvántartásban – az ügyfél-átvilágítási intézkedések során birtokába jutott adatot, okiratot, illetve a másolatát, valamint a bejelentés és a pénzügyi információs egységként működő hatóság megkeresése alapján nyújtott adatszolgáltatás teljesítését, valamint az ügyletnek a felfüggesztését igazoló iratot, illetve azok másolatát az adatrögzítéstől, a bejelentéstől (felfüggesztéstől) számított nyolc évig köteles megőrizni. E határidő az üzleti kapcsolat megszűnésétől és az ügyleti megbízás teljesítésétől számítandó. A Tervezet a pénzügyi jellegű tevékenységet végző szolgáltatók számára és az ügyvédekre, közjegyzőkre azt a további kötelezettséget is előírja, hogy a nyilvántartásuknak tartalmaznia kell a hárommillió-hatszázezer forint értéket elérő vagy meghaladó összegű készpénzben (forintban, illetőleg valutában) lebonyolított ügyleti megbízásokat is.
Az Irányelv értelmében a pénzmosás és terrorizmus finanszírozását megelőző és megakadályozó rendszer hatékonyságának ellenőrzése érdekében átfogó statisztikát kell vezetni. A Tervezet a statisztika vezetését a pénzügyi információs egységként működő hatóságra ruházza, hiszen az Irányelv által gyűjteni rendelt adatok többsége a pénzügyi információs egységként működő hatóság és a nyomozó hatóság rendelkezésére áll. A pénzügyi információs egységként működő hatóság vagy a nyomozó hatóság számára rendelkezésre nem álló adatok vonatkozásában (vádemelések és vádlottak száma, zárlatok száma, zárlat alá vont vagyon értéke, ítéletek és elítéltek száma, zár alá vételek száma és zár alá vett vagyon nagysága, elkobzások, vagyonelkobzások száma, elkobzott tárgy értéke, elkobzott vagyon nagysága, vagyonelkobzás alá vont vagyon nagysága) a Tervezet kötelezi a Legfőbb Ügyészséget és a jogerős határozatot hozó bíróságot a meghatározott adatok évente történő továbbítására a pénzügyi információs egységként működő hatóság számára. A bíróság e kötelezettségnek a jogerős határozat megküldésével tesz eleget. A statisztika tartalmazza a bejelentések és a pénzügyi információs egységként működő hatóság általi megkeresés alapján teljesített adatszolgáltatások számát, a felfüggesztett ügyletek számát, a terrorizmus finanszírozás tárgyában az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló külön törvény alapján elrendelhető zárlat kezdeményezésének számát és a bíróság által elrendelt zárlatok számát, a bíróság által elrendelt zárlat alá vont pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás forintban meghatározott értékét, azon bejelentések számát, amelyek rendőri intézkedést eredményeztek, valamint azok, amelyek alapján büntetőeljárás indult, a pénzmosás és a terrorcselekmény bűncselekmények gyanúja alapján indult büntetőeljárások számát, e büntetőeljárásokban a gyanúsítottak számát, a vádemelések és vádlottak számát, az ítéletek és az elítéltek számát, a zár alá vételek számát és a zár alá vett vagyon nagyságát, az elkobzások, a vagyonelkobzások számát, az elkobzott tárgy értékét, továbbá az elkobzott vagyon nagyságát és a vagyonelkobzás alá vont vagyon nagyságát. A pénzügyi információs egységként működő hatóság – az Irányelv rendelkezésével összhangban – a statisztikát az internetes honlapján évente közzé teszi.
a 30. §-hoz
Az Irányelv azt a speciális kötelezettséget írja elő meghatározott hitelintézetek és pénzügyi szolgáltatók számára, hogy harmadik országban található fióktelepeik vagy leányvállalataik esetében is legalább az Irányelvben meghatározottakkal egyenértékű ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzák és nyilvántartást vezessék. A Tervezet értelmében a meghatározott pénzügyi szolgáltató köteles biztosítani, hogy a harmadik országban található fióktelepei és leányvállalatai a Tervezettel egyenértékű ügyfél-átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak és nyilvántartást vezessenek, köteles továbbá az általa működtetett belsőellenőrző és információs rendszerről, valamint a belső szabályzat tartalmáról tájékoztatást adni. Ha a harmadik ország jogi szabályozása nem teszi ezt lehetővé, akkor a szolgáltató erről tájékoztatja a felette felügyeletet ellátó szervet, amely haladéktalanul továbbítja ezen információkat a miniszternek. A miniszter tájékoztatja a Bizottságot és a tagállamokat ezen esetekről. Ha harmadik ország jogi szabályozása nem engedi meg a Tervezettel egyenértékű intézkedések alkalmazását ügyfél-átvilágítás és nyilvántartás tekintetében, akkor a magasabb kockázatot kezelő kiegészítő intézkedésként harmadik országban található fióktelepéről vagy leányvállalatáról feltáró elemzést készít. A Tervezetnek a harmadik országban található fióktelep és leányvállalat esetén alkalmazandó speciális intézkedésekről szóló rendelkezései hozzájárulnak az Irányelv által kifejezett azon szándék megvalósulásához, hogy az Irányelv szabályrendszerével – és így az FATF standardjaival – nem egyenértékű szabályrendszert alkalmazó harmadik országok a Bizottság által ismertek legyenek.
a 31-33. §-hoz
Az Irányelv alapján a hitelintézeteknek és pénzügyi szolgáltatóknak olyan rendszerrel kell rendelkezniük, amelyek működtetésével hatékonyan eleget tudnak tenni az FIU vagy más hatóságok megkeresésének, arra vonatkozóan, hogy meghatározott természetes személlyel vagy szervezettel üzleti kapcsolatot tartottak-e fenn. Továbbá az Irányelv azt is előírja, hogy a hatálya alá tartozó minden szolgáltató megfelelő és alkalmas ügyfél-átvilágítási, bejelentési, nyilvántartási, belső ellenőrzési, kockázatértékelési, kockázatkezelési, megfelelésigazgatási és kommunikációs politikát és eljárásokat állapítson meg a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos műveletek meggátolása és megelőzése érdekében. Az Irányelv fentiek során meghatározott követelményeinek való megfelelés érdekében az Előterjesztő a Tervezet hatálya alá tartozó minden szolgáltatóra kiterjesztette a Pmt. alapján fennálló belsőellenőrző és információs rendszer működtetésének kötelezettségét. E kötelezettséget a Pmt. a 10 főt meghaladó alkalmazotti létszámot foglalkoztató szolgáltató számára írja elő. A Tervezet – az irányelvi kötelezettségekre is figyelemmel – a legalább egy (munkaviszony alapján foglalkoztatott) alkalmazott esetén is fenntartja a belső ellenőrző és információs rendszer működtetéséről való gondoskodás kötelezettségét, azonban csak akkor, ha az alkalmazott ténylegesen részt vesz a Tervezet hatályában meghatározott tevékenység ellátásában. A belső ellenőrző és információs rendszer a pénzmosást vagy a terrorizmus finanszírozását lehetővé tevő, illetőleg megvalósító üzleti kapcsolat, ügyleti megbízás megakadályozása érdekében az ügyfél-átvilágítást, a bejelentés teljesítését és a nyilvántartás vezetését segíti elő.
Az Irányelv az alkalmazottak képzését illetően is részletesebb rendelkezéseket fektet le. A képzés célja az, hogy a szolgáltató érintett alkalmazottai a pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére és megakadályozására vonatkozó szabályrendszert megismerjék. Ennek érdekében biztosítja az alkalmazottak speciális képzési programokon való részvételét, amelyek a gyanús esetkörök (tipológiák) és az ezek felismerése esetén követendő eljárás megismerését segítik elő az alkalmazottak számára. Az Előterjesztő – a belső ellenőrzési és információs rendszerre vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan – a Tervezet hatályában meghatározott tevékenység ellátásában ténylegesen részt vevőalkalmazott képzését teszi kötelezővé. A szolgáltató köteles gondoskodni arról, hogy az alkalmazott a pénzmosásra és a terrorizmus finanszírozására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megismerje, a pénzmosást vagy a terrorizmus finanszírozását lehetővé tevő, illetőleg megvalósító üzleti kapcsolatot, ügyleti megbízást felismerje, a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény felmerülése esetén e törvénynek megfelelően tudjon eljárni. Tekintettel a Tervezet és az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló külön törvénytervezet szoros kapcsolatára, e törvénytervezet szabályainak a megismerése is a képzés tárgyai közé került. A képzés speciális képzési programok keretében valósul meg, amelyek szervezéséről a szolgáltató köteles gondoskodni. E speciális képzési programok akár a szolgáltató szervezeti kerete között, akár azon kívül is megvalósíthatóak.
A Tervezet a Pmt. belső szabályzat alkotásának kötelezettségét fenntartja. A Tervezet alapján PM rendelet határozza majd meg a belső szabályzat kötelező tartalmi elemeit. A felügyeletet ellátó szerv a szabályzatot jóváhagyja, ha az tartalmazza a Tervezet, és a végrehajtására kiadott rendelet szerinti kötelező tartalmi elemeket, és jogszabállyal nem ellentétes. a belső szabályzat jóváhagyása során csak a PM rendeletben meghatározott kötelező tartalmi elemek meglétét vizsgálhatja. A felügyeletet ellátó szerv a belső szabályzat kidolgozásához nem kötelező jellegű ajánlásként mintaszabályzatot bocsát rendelkezésre. A mintaszabályzatot a pénzügyi információs egységként működő hatósággal együttműködve, a miniszter egyetértésével kell a felügyeletet ellátó szervnek kialakítania. Ügyvédi irodák esetében a Magyar Ügyvédi Kamara által kibocsátott mintaszabályzatot az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá.
Ki kell emelni, hogy a kereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltató szabályzatának a kereskedelmi hatósághoz történő benyújtásával vállalhatja az e törvény szerinti kötelezettségek teljesítését.
a 34-35. §-hoz
Az Irányelv a pénzváltási tevékenység, illetve a készpénzátutalási tevékenység végzését bejegyzéshez vagy engedélyhez, a kaszinók működését pedig engedélyhez köti. Az Irányelv szerint a pénzváltási, készpénzátutalási tevékenység bejegyzését vagy engedélyezését, valamint kaszinó működési engedélyét meg kell tagadniuk az illetékes hatóságoknak, ha nincsenek meggyőződve arról, hogy azok a természetes személyek, akik az ilyen jogalanyok vállalkozását ténylegesen irányítják, vagy irányítani fogják, vagy az ilyen jogalanyok tényleges tulajdonosai alkalmas és megfelelő személyek. A Hpt. valamint a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXIV. törvény biztosítja az Irányelvnek való megfelelést.
Az Irányelv a felügyeletet ellátó szervek számára előírja, hogy azok legalább hatékonyan kísérjék figyelemmel (monitoring) a szolgáltatók Irányelvnek való megfelelését, illetve tegyék meg a szükséges intézkedéseket a megfelelés biztosítására. A felügyeletet ellátó szervnek olyan jogkörrel kell rendelkeznie, amely alapján a monitoring tevékenység és az ellenőrzés ellátására jogosult. A hitelintézetek és a pénzügyi szolgáltatók esetében a felügyeletet ellátó szervnek helyszíni ellenőrzés lefolytatását is biztosítani kell. A nem pénzügyi szolgáltatók esetében az Irányelv alapján lehetőség van kockázatérzékenységi alapon végzett felügyeleti tevékenység meghatározására is. A Tervezet a Felügyelet, az MNB, az állami adóhatóság, a kereskedelmi hatóság és a pénzügyi információs egységként működő hatóság felügyeleti tevékenységét és intézkedéseit szabályozza. A Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi ... törvény (a továbbiakban: Pszáftv.), az MNB, az állami adóhatóság, a kereskedelmi hatóság és a pénzügyi információs egységként működő hatóság a Ket. rendelkezési szerint látja el felügyeleti jogkörét. E jogszabályok biztosítják a felsorolt felügyeletet ellátó szervek számára, hogy hatósági ellenőrzés keretében lássák el monitoring és ellenőrző tevékenységüket. A Tervezet – az Irányelv minimumkövetelményén túl – a felsorolt felügyeletet ellátó szervek számára biztosítja a helyszíni ellenőrzés végzését. Az Irányelv lehetővé teszi, hogy a könyvvizsgálók, a könyvelők, az adótanácsadók, az ügyvédek és a közjegyzők esetében azok önszabályozó testületei lássák el a felügyeletet. A Pmt. rendszerét követve a Tervezet a kötelező kamarai tagsághoz kötött könyvvizsgálói tevékenység és az ügyvédi, közjegyzői tevékenység feletti kamarai felügyeletet határozza meg, amelynek a részletszabályait a Tervezettel módosítandó ágazati törvények határozzák meg.
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem fontosságát szem előtt tartva az Irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogba átültetető jogszabály megsértése vagy nem megfelelő teljesítése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell a nemzeti jogszabályok által meghatározni és alkalmazni. A Felügyelet, az MNB, az állami adóhatóság, a kereskedelmi hatóság és a pénzügyi információs egységként működő hatóság a jogsértés súlyával arányosan a Tervezetben meghatározott intézkedéseket alkalmazhatja a felügyelete alá tartozó szolgáltatókkal szemben abban az esetben, ha azok a Tervezet rendelkezéseit megsértik vagy nem megfelelően alkalmazzák. A felügyelet által gyakorolható intézkedések a következők: (1) a szolgáltatót felhívhatja, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket e törvény rendelkezéseinek betartására, a feltárt hiányosságok megszüntetésére, (2) javaslatot tehet a szolgáltatónak az alkalmazottak illetve a vezetők speciális képzési programban való részvételére vagy megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező alkalmazottak illetve vezetők felvételére, továbbá a szabályzat meghatározott határidőn belüli, meghatározott szempontok szerinti átdolgozására, (3) figyelmeztetheti a szolgáltatót, (4) kötelezi a szolgáltatót a jogsértés abbahagyására. A felügyeletet ellátó szerv bírságolási joga differenciáltan került megállapításra. A Felügyelet kétszázezertől ötmillió forintig, az állami adóhatóság, a kereskedelmi hatóság és a pénzügyi információs egységként működő hatóság százezertől egymillió forintig terjedő bírságot szabhatnak ki. A bírság kiszabásának differenciálását a Felügyelet prudenciális felügyelete során kiszabott bírság mértékével való összhang igényelte. A bírság a Tervezetben meghatározott más intézkedés mellett vagy önállóan is kiszabható. Az MNB-nek nincs bírságolási jogköre, hanem a Hpt. szerint javaslatot tehet a Felügyeletnek kétszázezertől ötmillió forintig terjedő bírság kiszabására.
A felügyeletet ellátó szerv által kiszabott bírságokból származó bevétel kizárólag a Tervezetben meghatározott célokra fordítható. A Felügyelet a Pszáftv.-ben meghatározott célokra fordíthatja a kiszabott bírságból származó bevételt. Így a pénzmosás és terrorizmus finanszírozás megelőzésében és megakadályozásában részt vevő szakemberek képzésére, a felügyeleti tevékenységgel kapcsolatos tanulmányok készítésének és közzétételének támogatására, a szolgáltatók ügyfeleinek tájékoztatására és a pénzügyi információs egységként működő hatóság munkatársainak a Tervezettel kapcsolatos speciális ismeretekre vonatkozó továbbképzésére. Az Irányelv rendelkezéseit átültetve a Tervezet a nem természetes személy szolgáltatóval szembeni intézkedés alkalmazását írja elő azon esetekben, ha a szolgáltató vezetője a szolgáltató javára sérti meg a Tervezet rendelkezéseit, vagy ha a szolgáltató alkalmazottja a szolgáltató javára sérti meg a Tervezet rendelkezéseit úgy, hogy a szolgáltató vezetője felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének a teljesítése a jogsértést megakadályozhatta volna.
a 36- 38. §-hoz
Az Irányelvvel összhangban a Tervezet az ügyvédekre és közjegyzőkre vonatkozóan eltérő rendelkezéseket állapít meg (hatály, közvetett bejelentési kötelezettség, belső szabályzat), amely egyben a Pmt. jelenlegi rendszerének fenntartását is jelenti. Az Előterjesztő az ettől való eltérést nem tartja indokoltnak.
Az Irányelv a tagállamoknak megengedi eltérő szabályok alkalmazását a közjegyzők, ügyvédek, vagy más független jogi hivatás képviselői számára, azokban az esetekben, amikor megbizonyosodnak ügyfeleik jogi helyzetéről, illetve, amikor bírósági vagy nemperes eljárásokban és azokkal kapcsolatban ügyfeleik védelmét, képviseletét látják el, beleértve az eljárás kezdeményezésére vagy annak elkerülésére vonatkozó tanácsadást.
A Tervezet egy külön szakaszban írja elő, hogy az ügyvédek és a közjegyzők mely esetekben kötelesek eleget tenni ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettségeiknek. Továbbá meghatározza azon eseteket, amelyek mentesítik az ügyvédeket, közjegyzőket ezen kötelezettségek alól. A Tervezetben előírt kötelezettségek az ügyvédet nem terhelik, ha a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló gyanú büntetőeljárásban történő védelem, illetve bíróság előtti képviselet - ide nem értve a cégbírósági eljárásban történő képviseletet - előkészítése, ellátása során, vagy ellátását követően jutott tudomására, vagy a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozás gyanúja képviselet, védelem ellátásának, vagy az eljárás megindításának a szükségességével összefüggésben végzett jogi tanácsadás során vált ismertté számára. A Tervezetben előírt ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettség a közjegyzőt nem terheli, ha a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény az eljárás megindításának a szükségességével összefüggésben végzett jogi tanácsadás során jutott a tudomására, illetve nemperes eljárást folytat le.
A Tervezetben előírtaknak megfelelően – a Pmt. rendszerére építve - az ügyvédek és a közjegyzők a bejelentést a területi kamaránál teljesítik. Az ügyvédek vagy közjegyzők alkalmazottjai és az alkalmazott ügyvédek a munkáltatói jogokat gyakoroló ügyvédnél vagy közjegyzőnél teszi meg, aki köteles a bejelentést haladéktalanul továbbítani a területi kamarának, amelynek tagja. Az ügyvédi irodák esetében az alkalmazottak a taggyűlés által kijelölt személynek tesznek bejelentést, aki a bejelentést haladéktalanul továbbítja azon területi kamarának, amely az irodát nyilvántartásba vette. A területi kamarák elnökei kötelesek meghatározni a kijelölt személyt, aki a terülteti kamarákhoz érkezett bejelentéseket haladéktalanul, szűrés nélkül továbbítja a pénzügyi információs egységként működő hatóság részére. A területi kamarák a Tervezet rendelkezéseinek megfelelően, mint a Tervezet hatálya alá tartozó egyéb szolgáltatók, kötelesek a pénzügyi információs egységként működő hatóság tájékoztatni a kijelölt személyről, illetve a személyében bekövetkezett változásról. A Tervezet meghatározza továbbá, hogy az ügyvédi irodák a bejelentés teljesítésének, illetve a belső ellenőrzési és információs rendszer vonatkozásában eltérően járhatnak el.
A Tervezet a belső szabályzat készítési kötelezettség tekintetében is eltérő szabályozást alkalmaz az ügyvédekre, közjegyzőkre vonatkozóan. Az egyéni ügyvédek és az egyszemélyes irodák részére a Magyar Ügyvédi Kamara készíti el a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása vonatkozású egységes szabályzatot, amely az egyéni ügyvédek és az egyszemélyes irodák tekintetében belső szabályzatnak minősül. A közjegyzők részére a Magyar Országos Közjegyzői Kamara iránymutatást készít, amely a közjegyzők tekintetében belső szabályzatnak minősül. Az ügyvédi irodák kötelesek belső szabályzatot készíteni,amelyet a területi kamarák hagynak jóvá. Az ügyvédi irodák tekintetében a Magyar Ügyvédi Kamara nem kötelező jellegű ajánlásként mintaszabályzatot bocsát ki.
A Tervezet rendelkezései betartásának ellenőrzésére kijelölt felügyeletet ellátó szerv az ügyvédek (egyéni ügyvédek, ügyvédi irodák) esetében az a kamara, amelynek az ügyvéd a tagja, a közjegyzők esetében az a kamara, amelynek a közjegyző a tagja. Tervezetben kerülnek meghatározásra a felügyeletet ellátó szervek, illetve az Irányelvvel összhangban az ügyvédekre és közjegyzőkre vonatkozó eltérő rendelkezések a hatály, a bejelentési kötelezettség, és a belső szabályzat tekintetében. A felügyeleti tevékenység ellátására, az eljárásra vonatkozó részletszabályok a kamarák tevékenységét meghatározó törvényekben jelennének meg: az ügyvédek esetében a meghatározott felügyeletet ellátó szerv az Ütv., illetve a közjegyzők esetében a meghatározott felügyeletet ellátó szerv a Kjt. rendelkezései szerint jár el.
a 39-45. §-hoz
A Tervezet, eltérően néhány rendelkezéstől, 2007. december 15-én lép hatályba. Azon kötelezettség, amelynek megfelelően a szolgáltató a bejelentést a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak védelemmel ellátott elektronikus üzenet formájában továbbítja, továbbá amelynek beérkezéséről a pénzügyi információs egységként működő hatóság elektronikus üzenet formájában haladéktalanul értesíti a bejelentést továbbító szolgáltatót, 2008. december 15-én lép hatályba. A Tervezet a hatálybalépésétől 2008. december 14-ig a bejelentés teljesítésének a módját a Pmt-vel egyezően fenntartja -védelemmel ellátott elektronikus üzenet, telefax vagy tértivevény különszolgáltatással postai kézbesítés útján, 2008. december 15-i hatállyal pedig kizárólagossá teszi valamennyi szolgáltató vonatkozásában a bejelentésnek védelemmel ellátott elektronikus levél formájában való teljesítését. A Tervezet rendelkezik azon jogszabályokról és jogszabályi rendelkezésekről, amelyek hatályukat vesztik, továbbá azon jogszabály helyekről, amelyek a Tervezet hatályba lépése és a Pmt. újrakodifikálása következtében nem lépnek hatályba.
A Tervezet előírja, hogy a hatálya alá szolgáltatók egy kellően hosszú átmeneti időmeghatározásával, 2009. január 1-ét követően kötelesek az ügyleti megbízásokat megtagadni, abban az esetben, ha a Tervezetben felsorolt követelmények együttesen érvényesülnek: az ügyféllel a Tervezet hatályba lépése előtt létesítettek kapcsolatot, az előírt ügyfél-átvilágítási kötelezettségeknek az ügyfél személyesen, vagy képviselő útján nem tett eleget, és az Irányelvvel összhangban a Tervezetben meghatározott ügyfél-átvilágítás eredményei nem állnak teljes körűen rendelkezésére. A szolgáltató saját belátása szerint döntheti el, hogy az adott követelmények teljesítésének 2009. január 1-ét megelőzően milyen módon tesz eleget.
Az Irányelv bizonyos rendelkezései (egyszerűsített ügyfél-átvilágítás, harmadik személyek teljesítése; a felfedés tilalma; nyilvántartás és statisztikai adatok) a tagállamokra bízzák annak megállapítását, hogy mely harmadik országokat tekintenek olyan országoknak, amelyek az irányelvben meghatározottakkal egyenértékű a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni követelményeket alkalmaznak. Az Irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a hatálya alá tartozó szolgáltatók az Irányelv bizonyos rendelkezései vonatkozásában egyszerűsített eljárást alkalmazzanak, vagy mentesüljenek bizonyos követelmények teljesítésétől azon harmadik országok intézményei, szolgáltatói, személyei tekintetében, amelyekre a Tervezetben meghatározottakkal egyenértékű követelmények vonatkoznak. A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben tegye közzé az egyenértékű harmadik országok listáját.
A Tervezet átmeneti rendelkezéseket határoz meg a szolgáltatók pénzmosás és terrorizmus finanszírozás vonatkozású belső szabályzatainak átdolgozása, vagy kidolgozása tekintetében. A Tervezet hatályba lépésekor már működő szolgáltatók kötelesek a hatálybalépést követő 90 napon belül átdolgozni a már létező szabályzataikat. Ezeket a kijelölt felügyelő szervek felügyeleti, ellenőrzési tevékenységük során kötelesek ellenőrizni. Azon szolgáltatók, amelyek tevékenysége, működése engedélyhez kötött és a Tervezet hatályba lépését követően alakultak meg, kötelesek belső szabályzataikat a kijelölt felügyelő szerv részére jóváhagyás céljából (az engedélykérelemmel együtt) benyújtani. Ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet, könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján folytató, és ügyvédi, közjegyzői tevékenységet folytató, illetve nemesfémmel vagy az ezekből készült tárgyakkal kereskedő szolgáltató, amely a Tervezet hatályba lépését követően kezdi meg tevékenységét, köteles belső szabályzatát megküldeni a felügyeletet ellátó szervnek a tevékenység megkezdését követő 90 napon belül. A Magyar Ügyvédi Kamara az egyéni ügyvédekre és az egyszemélyes irodákra vonatkozóan, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara a közjegyzőkre vonatkozóan a hatálybalépésétől számított 90 napon belül készíti el a szabályzatot, iránymutatást. A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben tegye közzé a belső szabályzat kötelező tartalmi elemeit.
A kereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltatók belső szabályzatot nyújthatnak be a felügyelő szerv (MKEH) részére, a kereskedelmi hatóság ezt követően ezen szolgáltatókat nyilvántartásba veszi. Azon kereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltató, amely nem szerepel e nyilvántartásban (és nem rendelkezik belső szabályzattal), legkésőbb 2008. március 15-éig fogadhat 3,6 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést.
a 46-50. §-hoz
Az Irányelv a tagállamok számára kötelezően előírja, hogy biztosítsák jogszabályaikban, hogy a szolgáltatók eleget tegyenek adatátadási és adattovábbítási követelményeiknek, illetve a felügyelő szervek és a pénzügyi információs egységként működő hatóság kérésére, illetve külföldi pénzügyi információs egység megkeresése alapján a szolgáltatók adatokat továbbítsanak számukra. A Tervezet által meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében szükségessé válik egyes ágazati törvények titokvédelmi rendelkezéseinek módosítása. Módosuló jogszabályok: Hpt., Tpt., Bit., Öpt., Postatv., a készpénz határon való ellenőrzéséről szóló tv., Art., a közösségi vámjog tv., Ütv. és a könyvvizsgálói törvény. A kért és továbbított adatok a fentiekben már ismertetett konkrét célokra kerülhet felhasználásra.
az 51. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a felügyelet alapvetően a Pmt-ben és a végrehajtására kiadott szabályzatokban az ügyvéd részére megállapított kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére szolgál, ezért a Tervezet által módosítandó Ütv. a felügyeleti tevékenységet ellenőrzésként nevezi meg. Az ellenőrzés garanciális jellegű, alapvető törvényi szabályokat tartalmaz: pl. ellenőrzés célja, az ellenőrzést lefolytató kamara megjelölése, az ellenőrzés keretében és eredményeként megtehető intézkedések, az ügyvéd kötelezettségei, titokvédelem stb. Az ellenőrzés – összhangban azzal, hogy a Pmt. is a területi ügyvédi kamarát jelöli ki az ügyvédi tevékenység felügyeletére hatáskörrel rendelkező szervnek – annak a területi kamarának a feladata, amelynek az ügyvéd a tagja; az ellenőrzést pedig – a vizsgálat lefolytatását kivéve – a területi kamara elnöksége végzi. Az ellenőrzés alapvetően kétféle tevékenységet jelent: a tényállás megállapítására szolgáló vizsgálat lefolytatását (ennek elvégzésére a kamara elnöksége jelöl ki személyt), és a vizsgálat eredményét rögzítő határozat meghozatalát. A kamara felügyeleti jellegű jogkörei jelenleg alapvetően a kamarai határozatok végrehajtásának figyelemmel kísérésében, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlásában testesülnek meg. A Tervezet ezekhez képest egy új típusú felügyeleti jogkört teremt meg, a rá vonatkozó rendelkezések – részben specialitásánál, részben pedig annál fogva, hogy mind a területi, mind a Magyar Ügyvédi Kamarára rónak feladatokat – egy önálló fejezetben nyernek elhelyezést az Ütv-ben. Az ellenőrzésre szolgáló vizsgálat során az ügyvéd vonatkozásában megtehető - kényszerítő jellegű – intézkedéseket a Tervezet teljes körűen szabályozza, egyúttal pedig azt is kimondja, hogy az ügyvédnek a vizsgálat elvégzését lehetővé kell tennie, a vizsgálóbiztossal és a kamarával együtt kell működnie. Ez utóbbi rendelkezés azért is jelentőséggel bír, mivel megszegése – pl. a vizsgálat megakadályozása – önmagában törvénysértést valósít meg. A vizsgálat befejezése az elnökség határozathozatalával történik; a döntés alapvetően három féle lehet: 1. ha a vizsgálat nem tárt fel hiányosságot, ennek megállapítása mellett az ellenőrzést meg kell szüntetni; 2. ha a vizsgálat feltárt hiányosságokat, jogszabályoknak nem megfelelő eljárást, ezt meg kell állapítani, és fel kell hívni az ügyvédet a megfelelő eljárásra, az esetleges hiányok pótlására; 3. súlyosabb esetben, ha a jogszabálysértés fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúját valószínűsíti, a fegyelmi eljárást kell lefolytatni.
A pénzmosás elleni tevékenység felügyelete során megfelelő szankciókat kell alkalmazni a szolgáltató jogszabálysértő eljárásának megszüntetése, a későbbi jogszabálysértések megelőzése érdekében. Az ügyvédi hivatás szabályainak megsértése esetén ezt a funkciót alapvetően a fegyelmi eljárás lefolytatása és a fegyelmi büntetés kiszabása tölti be, ezért rendelkezik a Tervezet a fegyelmi eljárást megelőző előzetes vizsgálat elrendeléséről. A fegyelmi felelősség megállapítása esetén – a vétség súlyának és az ügy körülményeinek figyelembe vételével, a fokozatosság elvére figyelemmel – különböző fegyelmi büntetések szabhatók ki: megrovás, pénzbírság, legsúlyosabb esetben pedig a kamarából való kizárás (ez utóbbi végrehajtása három évre felfüggeszthető). E differenciált szankciórendszer alkalmas a Pmt. szerinti felügyelet hatékonyságának biztosítására is, továbbá azért is praktikus az alkalmazása, mivel eljárási szabályai (pl. kizárási szabályok, jogorvoslat stb.) rögzítettek, új normarendszer kialakítását nem igénylik. Lehetnek ugyanakkor olyan – például alapvetően adminisztratív – kötelességszegések, amelyek nem teszik szükségessé a fegyelmi felelősségre vonást: erre az esetre is előírja viszont a Tervezet a kamara hatékony fellépését, a kötelességszegést ilyenkor is meg kell állapítani, és fel kell hívni az érintettet a megfelelő eljárás lefolytatására. Mivel ez utóbbi esetben az ellenőrzés a felhívást tartalmazó határozat meghozatalával zárul, a Tervezet e határozat ellen biztosítja a jogorvoslat jogát: fellebbezés előterjesztését a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségéhez. A területi kamara feladata nemcsak az ellenőrzés lefolytatása, hanem a határozatokban foglaltak teljesítésének ellenőrzése is, erre a Tervezet külön speciális rendelkezéseket nem állapít meg, azok az intézkedések tehetők meg, mint az alapeljárásban (felszólítás adatközlésre, helyszíni vizsgálat, eljárást befejező határozat stb.). Az ellenőrzés célja a hiányosságok feltárása, a jogszabályoknak megfelelő működés biztosítása, ez azonban nem minden esetben érhető el időszerűen az ügyvéd felhívásával és a teljesítés későbbi számonkérésével. A Tervezet ezért a bejelentés elmulasztásának esetére azt is előírja a kamara számára, hogy maga pótolja a bejelentést az ügyvéd helyett.
Az Ütv. értelmében az ügyvédet a hivatásának gyakorlása során tudomására jutott adatok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, ettől azonban törvény eltérően rendelkezhet. Ilyen törvényi előírást tartalmaz a Pmt. (pl. bejelentési kötelezettség), de a Tervezet is, amikor előírja az ellenőrzés keretében kapott kamarai felhívások teljesítését. Másik oldalról a Tervezet az ellenőrzést végző kamarát is feljogosítja az ügyvédi titok körébe tartozó adat megismerésére azzal, hogy a megismert adatokat neki is védenie kell, azok tekintetében ugyanolyan titoktartási kötelezettség terheli, mint az ügyvédet.
az 52. §-hoz
A Tervezet több tekintetben is szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz a pénzmosás elleni küzdelem eredményességének előmozdítására, így többek között a szolgáltatók feletti felügyelet ellátására is. A Tervezet 34. §-a értelmében a könyvvizsgálók esetében a felügyelet speciális szabályait a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: könyvvizsgálói törvény) állapítja meg, a Tervezet e szabályokkal egészíti ki a könyvvizsgálói törvényt. Figyelemmel arra, hogy a felügyelet alapvetően a Tervezetben és a végrehajtására kiadott szabályzatban a könyvvizsgáló részére megállapított kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére szolgál, ezért a Tervezet a felügyeleti tevékenységet ellenőrzésként nevezi meg.
A Tervezet az ellenőrzés garanciális jellegű, alapvető törvényi szabályait tartalmazza (pl. titokvédelem, ellenőrzés célja, az ellenőrzést lefolytató bizottság megjelölése, az ellenőrzés keretében és eredményeként megtehető intézkedések, a könyvvizsgáló kötelezettségei stb.) és az ellenőrzés részletes szabályainak megállapítására a Magyar Könyvvizsgálói Kamarát hatalmazza fel szabályzat kiadásával.
Figyelemmel arra, hogy a könyvvizsgálói tevékenység megfelelő ellátásának biztosítása céljából a Kamara szervezetén belüli testületi szervként minőségellenőrzési bizottság (a továbbiakban: bizottság) működik, célszerű a bizottság feladat- és hatáskörét kibővíteni úgy, hogy az ellenőrzés tekintetében szintén a kamara e bizottsága járjon el. Az ellenőrzés alapvetően kétféle tevékenységet jelent: a tényállás megállapítására szolgáló vizsgálat lefolytatását (ennek elvégzésére a bizottság a minőségellenőrök közül jelöl ki személyt), és a vizsgálat eredményét rögzítő határozat meghozatalát. Mivel a Tervezet egy új típusú felügyeleti jogkört teremt meg, a rá vonatkozó rendelkezések egy önálló fejezetben nyernek elhelyezést a könyvvizsgálói törvényben.
A vizsgálat befejezése határozathozatallal történik és a döntés alapvetően három féle lehet:
- ha a vizsgálat nem tárt fel hiányosságot, ennek megállapítása mellett az ellenőrzést meg kell szüntetni;
- ha a vizsgálat feltárt hiányosságokat, jogszabályoknak nem megfelelő eljárást, ezt meg kell állapítani, és fel kell hívni a könyvvizsgálót a megfelelő eljárásra, az esetleges hiányok pótlására;
- súlyosabb esetben, ha a hiányosságok fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúját valószínűsítik, a fegyelmi eljárást kell lefolytatni.
A pénzmosás elleni tevékenység felügyelete során megfelelő szankciókat kell alkalmazni a szolgáltató jogszabálysértő eljárásának megszüntetése, a későbbi jogszabálysértések megelőzése érdekében. A könyvvizsgálói tevékenység szabályainak megsértése esetén ezt a funkciót alapvetően a fegyelmi eljárás lefolytatása és a fegyelmi büntetés kiszabása tölti be, ezért rendelkezik a Tervezet a fegyelmi eljárást megelőző előzetes vizsgálat elrendeléséről. A fegyelmi felelősség megállapítása esetén – a vétség súlyának és az ügy körülményeinek figyelembe vételével, a fokozatosság elvére figyelemmel – különböző fegyelmi büntetések szabhatók ki: írásbeli megrovás, pénzbírság, legsúlyosabb esetben pedig a kamarából való kizárás, illetve a könyvvizsgáló cég engedélyének visszavonása. E differenciált szankciórendszer alkalmas a Tervezet szerinti felügyelet hatékonyságának biztosítására is, továbbá azért is praktikus az alkalmazása, mivel eljárási szabályai (pl. kizárási szabályok, jogorvoslat stb.) rögzítettek, új normarendszer kialakítását nem igénylik. Lehetnek ugyanakkor olyan – például alapvetően adminisztratív – kötelességszegések, amelyek nem teszik szükségessé a fegyelmi felelősségre vonást: erre az esetre is előírja viszont a Tervezet a kamara hatékony fellépését, a kötelességszegést ilyenkor is meg kell állapítani, és fel kell hívni az érintettet a megfelelő eljárás lefolytatására.
A kamara feladata nemcsak az ellenőrzés lefolytatása, hanem a határozatokban foglaltak teljesítésének ellenőrzése is, erre a Tervezet külön speciális rendelkezéseket nem állapít meg, azok az intézkedések tehetők meg, mint az alapeljárásban.
A könyvvizsgálói törvény 66. §-a értelmében a könyvvizsgálót a tevékenysége során tudomására jutott, a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység ellátására irányuló megbízással összefüggő minősített adat, hivatásbeli titok és üzleti titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. A titoktartási kötelezettség megszegése alól mentességet nyújt a könyvvizsgálói törvény 67. §-a. A Tervezet a könyvvizsgálói törvény 67. §-a (1) bekezdésének kibővítésével teszi lehetővé, hogy a könyvvizsgálói munkaanyagokat a Tervezet alapján indított ellenőrzés során az ellenőrzéssel megbízott rendelkezésére bocsássák.
az 53. §-hoz
A Tervezet tartalmazza továbbá az Európai Közösségek jogszabályainak való megfelelést.
1.

pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat; befektetési szolgáltatási, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási és kockázati tőkealap-kezelési tevékenységet folytat; biztosítási, biztosításközvetítői és foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási tevékenységet folytat (nem életbiztosítási ágba tartozó tevékenység esetén); árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet folytat; postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységet, postai készpénzátutalást, belföldi és nemzetközi postautalvány-felvételt és kézbesítést folytat; önkéntes kölcsönös biztosítópénztárként működik

_