1386/B/2007. AB határozat

1386/B/2007. AB határozat^*

2011.08.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezeléséről, valamint az illetékek kiszabásáról, elszámolásáról és könyveléséről szóló 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezeléséről, valamint az illetékek kiszabásáról, elszámolásáról és könyveléséről szóló 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

I n d o k o l á s

Az indítványozó ügyfele nevében előterjesztett indítványában kifejtette, hogy az illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezeléséről, valamint az illetékek kiszabásáról, elszámolásáról és könyveléséről szóló 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) egésze felhatalmazás hiányában történt megalkotása folytán alkotmányellenes. Az indítványozó szerint ugyanis bár a bevezető szerint az R.-t az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 100. § a), b) és d) pontjaiban található felhatalmazás alapján adták ki – a hatályos szabályozás szerint 100. § (1) bekezdés a), b) és d) –, e felhatalmazó rendelkezések valójában nem tartalmaznak az eljárási illetékek visszatérítésére vonatkozó felhatalmazást. Ebből kifolyólag az indítványozó szerint az egész R. érvényességi hibában szenved, hiszen ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdésével, és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében található jogállamiság követelményével is.

Emellett az indítványozó vagylagosan kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az R. 7. §-ának alkotmányellenességét és semmisítse meg azt. Indokolásában kifejtette, hogy az R. az Itv. 32. § (1)–(2) bekezdései helyett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) adó-visszatérítésre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni. Az Itv. említett szakaszai szerint ugyanis a jogorvoslati eljárás illetékének visszatérítésére irányuló eljárást hivatalból indíthatják, és azt haladéktalanul kötelesek lefolytatni. Ehhez képest az R. által alkalmazni rendelt Art. szerint az illeték-visszatérítési eljárást kérelemre lehetséges megindítani, melyhez adószám kezelése szükséges, illetve a haladéktalan visszatérítés helyett egy határozathozatali eljárást kell lefolytatni, melyhez 30 napos teljesítési határidőt is kapcsolódik.

Ez a hátrányos szabályozás az indítványozó érvelése szerint ellenkezik a jogalkotásról szóló törvény említett rendelkezésével, és az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével, mely szerint a Kormány tagja törvényben, vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva rendeletet ad ki, amely törvénnyel és kormányrendelettel nem lehet ellentétes.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„37. § (3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet ad ki, amely törvénnyel és kormányrendelettel nem lehet ellentétes.”

2. Az Itv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, érintett rendelkezései:

„100. § Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendelettel állapítsa meg

a) a vagyonszerzési illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezelésének, az illetékek kiszabásának, elszámolásának és könyvelésének szabályait,

b) az eljárási illetékek megfizetésére és a megfizetés ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat,

(…)

d) a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő megfizetése iránt kezdeményezett eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, valamint a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat.”

3. Az Itv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos, érintett rendelkezései:

„79. § (4) Az illetékek visszatérítésére az adózás rendjéről szóló törvény adó-visszatérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.”

„100. § (1) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendelettel állapítsa meg

a) a vagyonszerzési illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezelésének, az illetékek kiszabásának, elszámolásának és könyvelésének szabályait,

b) az eljárási illetékek megfizetésére és a megfizetés ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat,

(…)

4. Az R. indítvánnyal támadott rendelkezése:

„7. § (1) Az illetéket, amennyiben a visszatérítés jogszabályi feltételei fennállnak, az állami adóhatóság – a (2) bekezdésekben foglaltak kivételével – az Art. adó-visszatérítésre vonatkozó szabályai szerint téríti vissza.

(2) A megrongálódott, tévesen felragasztott, továbbá feleslegessé vált illetékbélyeg értékének visszatérítése az ügyfél kérelme alapján történik. A kérelemhez csatolni kell az illetékbélyeget, illetve azt az iratot, amelyre az illetékbélyeget felragasztották. Ha a visszatérítés Itv. 94. §-ában foglalt feltételei fennállnak, az állami adóhatóság az illetékbélyeget átírással használatra alkalmatlanná teszi.”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az R. megalkotására felhatalmazás birtokában került-e sor.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint „[a] végrehajtási jogszabályok – az alapszabály keretei között – elsősorban olyan részletes szabályokat állapítanak meg, amelyek elősegítik az alapszabály rendelkezéseinek a gyakorlati megvalósulását, értelmezik az alapszabályban használt fogalmakat. A felhatalmazás kereteinek túllépése – a jogforrási hierarchia rendjének megsértésén keresztül – alkotmányellenességet eredményez.” [19/1993. (III.27.) AB határozat, ABH 1993, 432–433.; 551/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 841–842] Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a magasabb szintű jogszabály által más jogalkotó számára adott felhatalmazásnak, azaz végrehajtási szabály megalkotására adott felhatalmazásnak tartalmaznia kell a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. „A delegált jogalkotás alkotmányossági követelményeinek meg nem felelő, felhatalmazást nélkülöző szabályozás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból levezetett jogbiztonság követelményével, továbbá az Alkotmány 37. § (3) bekezdésében rögzített, a Kormány tagjainak jogalkotási hatáskörét szabályozó rendelkezéssel is.” [15/2008. (II. 28.) AB határozat, ABH 2008, 1331, 1332.]

Az Itv. felhatalmazó rendelkezései a vagyonszerzési, valamint az eljárási illetékekre vonatkozóan határozzák meg az adópolitikáért felelős miniszter, mint a felhatalmazás jogosultjának rendeletalkotási hatáskörét.

A felhatalmazás tárgya a vagyonszerzési illetékek kapcsán az ügyiratok kezelése, az illetékek kiszabása, az elszámolás és a könyvelés szabályai. Ezen kívül a felhatalmazás kiterjed az eljárási illetékek megfizetésére, a megfizetés ellenőrzésére, valamint a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő megfizetése iránt kezdeményezett eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékére, a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, és visszatérítésével kapcsolatos részletszabályokra. Az itt felsorolt szabályozási tárgyakat nem egyedül az R., hanem azon kívül az eljárási illetékek megfizetésének és a megfizetés ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 44/2004. (XII. 20.) PM rendelet, illetve a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő megfizetése iránt kezdeményezett eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 51/2004. (XII. 29.) PM rendelet is szabályozni hivatott.

Az Itv. 100. § (1) bekezdésének d) pontja valójában az igazgatási szolgáltatási díj mértékével és megfizetésével összefüggő részletes kérdéseket szabályozza, így szűken véve a különböző illetékekről csak az a) és a b) pont szól. A R. azonban nem differenciál, és általában az illetékekre vonatkozóan állapít meg szabályokat.

Az Art. 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a törvény hatálya kiterjed az illetékkel összefüggő befizetésre is. Az Itv. V. fejezetében szabályozott jogorvoslati eljárási illeték visszatérítésére vonatkozó rendelkezések – amelyekre az indítványozó is hivatkozik – az Art.-ban foglalt szabályokhoz képest speciális jellegű szabályok, hiszen a visszatérítésre vonatkozóan kizárólag a jogorvoslati eljárási illetékre nézve tartalmaz az Itv. rendelkezéseket.

Az Itv. másutt is utal az illeték visszatérítésének az adóhatóság feladatai közé tartozására, így például az illeték megfizetésének módjára vonatkozó 73. § (12) bekezdésében, vagy az illetékelőlegről szóló 77/A. § (5) bekezdésben.

Az R. 2007. január 1. napján lépett hatályba. Az R. az illetékek visszatérítésével összefüggésben kizárólag annak 7. §-ában fogalmaz meg szabályokat. Ehelyütt az Alkotmánybíróság jelezni kívánja, hogy bár az indítványozó az R. teljes 7. §-át támadta, lényegileg csupán annak (1) bekezdését kifogásolta, és csupán erre nézve fogalmazta meg érveit is. Így az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az R. 7. § (1) bekezdésének vizsgálatára szorította.

Az R. 7. § (1) bekezdése tehát 2007. január 1. napját követően előírta, hogy az illeték-visszatérítésre az Art. szabályait kell alkalmazni.

Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során észlelte, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 161. §-a 2008. január 1-jei hatállyal kiegészítette az Itv. 79. §-át egy (4) bekezdéssel, miszerint „[a]z illetékek visszatérítésére az adózás rendjéről szóló törvény adó-visszatérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.” A 2007. évi CXXVI. törvény 161. §-hoz írt indokolásából kiderül, hogy „[a]zon adózók, akiknek köztartozásuk van, adó-visszatérítésre – az illetékek egy része kivételével – nem jogosultak. Indokolatlan az a gyakorlat, amely az illetéket eltérő módon kezeli, ezért a törvény expressis verbis kimondja, hogy illeték visszatérítésének kizárólag akkor van helye, ha az ügyfélnek nyilvántartott köztartozása nincs.” Látható tehát az a jogalkotói szándék, mely a hatályos rendelkezések – így az Art. és az R. – által alkalmazni rendelt szabályokra vonatkozó hibás gyakorlatot kívánta megváltoztatni és egyértelműsíteni azáltal, hogy törvényi szintre emeli az illeték visszatérítés esetére alkalmazandó szabályokat. Ennek eredményeképp született meg az Itv. 79. § (4) bekezdése.

Mindennek abból a szempontból van jelentősége az Itv. felhatalmazó rendelkezései vonatkozásában, hogy a felhatalmazás csupán azokra az esetekre rendelkezhet, amelyeket a jogalkotó már törvényi szinten nem szabályozott. S bár az indítvány benyújtása óta a jogalkotó törvényi szintre emelte az illeték visszatérítésre vonatkozó szabályokat, az R. megalkotásakor, illetve az indítvány benyújtásakor az Itv. 79. § (4) bekezdésében foglalt tisztázó szabály még nem lépett hatályba. Az pedig, hogy egy alacsonyabb szintű jogszabály (R.) megismétli egy magasabb szintű jogszabály (Itv.) rendelkezését, nem jelent jogbizonytalanságot, és ily módon nem sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét.

A fenti történeti levezetés is azt erősíti meg, hogy amennyiben az adott felhatalmazás tárgyában kifejezetten nem kerülnek említésre az illeték visszatérítés részletszabályai, az Itv. 100. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban említett illetékek „megfizetése” és „kiszabása” ugyanúgy magában foglalhatja az illetékek visszatérítését is. Az a jogszabály, amelynek a megalkotása alapjául szolgáló felhatalmazásban kifejezett módon nem szerepel egy adott jogintézmény, de tartalma szerint a felhatalmazásban szereplő tárgykörökhöz mégis egyértelműen köthető, nem tekinthető automatikusan érvénytelennek.

Bár az indítványozó a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdésében foglaltakra is hivatkozik, a jogalkotó azóta elfogadta az új jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényt (a továbbiakban: Jat.), melynek 2. § (4) bekezdésének b) pontja fogalmaz meg hasonló követelményt. Az Alkotmánybíróság a Jat.-nak a jogalkotás alapvető követelményeire vonatkozó rendelkezéseit a jogbiztonság követelményének keretein belül érvényesítette.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az R. megalkotásakor az adópolitikáért felelős miniszter megfelelő felhatalmazás birtokában alkotta meg az R.-t, így ennek vonatkozásában nem tartja megállapíthatónak a jogbiztonság sérelmét, az annak egésze megsemmisítésére irányuló indítványt tehát elutasítja.

2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az R. 7. § (1) bekezdése ellentétes-e az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével.

Jelen határozat III.1. pontjában ismertetett okokból az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az illetékek visszatérítése esetén alkalmazandó szabályok meghatározása immár törvényi szinten, magában az Itv.-ben található. Az Art. adó-visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása a jelenleg hatályos szabályok szerint tehát szerepel mind az R. 7. § (1) bekezdésében, mind magában az Itv.-ben.

Ebből kifolyólag a hatályos rendelkezések szerint az R. és az Itv. nem tartalmaznak egymással ellentétes szabályokat, az így előállt okafogyottság miatt nem állapítható meg az R. 7. § (1) bekezdésének az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe ütközése sem.

Az Alkotmánybíróság a fenti okokból az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § e) pontja alapján az R. 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelem tárgyában indult eljárást e vonatkozásban megszüntette.

Budapest, 2011. július 11.

	Dr. Balogh Elemér s. k.,		Dr. Bragyova András s. k.,
		alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek