14/2007. (III. 9.) AB határozat
14/2007. (III. 9.) AB határozat1
2007.03.09.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 571/2006. (XI. 21.) OVB határozatát helybenhagyja.
2. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 571/2006. (XI. 21.) OVB határozatával szemben határidőn túl előterjesztett kifogást visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a határozott kérelmet nem tartalmazó kifogásokat visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) azzal, hogy országos népszavazást kíván kezdeményezni a következő kérdésben:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a – 2002. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti – családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?”
Az OVB eljárása során megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai előírásoknak, és a népszavazásra bocsátandó kérdéssel kapcsolatos tartalmi követelményeknek megfelel. Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát és az azon szereplő kérdést az ügyben meghozott 571/2006. (XI. 21.) OVB határozatával hitelesítette.
II.
1. Az OVB határozata ellen benyújtott kifogások szerint az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív hitelesítését az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésére tekintettel meg kellett volna tagadnia, mivel a kérdésre nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni. A kérdés ugyanis olyan tárgyi ismeretet előfeltételez, amellyel általában a választópolgárok nem rendelkeznek. Ilyen például a kérdésnek az a része, amely a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Termőföldtörvény) 2002. június 15-i állapotára utal. A kifogások szerint a kérdés nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének sem, mert nem határozható meg pontosan, hogy eredményes népszavazás esetén az Országgyűlésnek mely jogosultak számára kell biztosítania az elővásárlási jogot.
2. A kifogások emellett azt sérelmezik, hogy az OVB által hitelesített kérdés, minthogy a magántulajdont részesíti előnyben a köztulajdonnal szemben, ellentétben áll a tulajdonformák egyenlőségét biztosító Alkotmány 9. § (1) bekezdésével, továbbá sértheti az uniós polgárok egyenjogúságát.
3. Az egyik kifogást benyújtó szerint a kérdés nem felel meg az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének. A 2002. június 15-én hatályos Termőföldtörvény az elővásárlási jogot csak az eladásra kerülő föld vagy tanya közvetlen szomszédjában földet vagy tanyát birtokló családi gazdálkodó számára biztosította. Ilyen megszorítást a népszavazásra bocsátandó kérdés nem tartalmaz, így eredményes népszavazás esetén az Országgyűlésnek olyan törvényt kellene alkotnia, amely szerint az ország összes családi gazdálkodóját első helyen illeti meg az elővásárlási jog. Ez a gyakorlatban lehetetlenné teszi a termőföld értékesítését és a tulajdonos rendelkezési jogának gyakorlását. A több tízezer személy számára párhuzamosan biztosított elővásárlási jog olyan mértékű adminisztratív kötöttséggel jár, aminek a költsége adott esetben az ingatlan mértékét is meghaladhatja, ez pedig a kisajátítással egyenértékű tulajdonelvonáshoz vezet.
4. A kifogást benyújtók szerint az eredményes népszavazás eredményeképpen egyesek jelentős gyarapodást érhetnének el, mert a kérdés nem tartalmaz olyan tartalmú korlátozást, hogy az elővásárlási jogával élő személy meghatározott ideig köteles a földet művelni.
5. Végül az egyik kifogás „a népszavazást kezdeményező csomaggal” kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a népszavazás a kormány megbuktatást célozza, márpedig a kormány az Országgyűlésnek felelős, és népszavazás a kormány programjáról, valamint a miniszterelnök személyéről nem tartható. Az OVB-nek ezért az egész népszavazást kezdeményező csomagot el kellett volna utasítania.
A fenti érvek alapján a kifogásokat előterjesztők azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB aláírásgyűjtő ívet hitelesítő döntését, és kötelezze a testületet új eljárás lefolytatására. A határozat ellen érkezett, a törvényi feltételeknek megfelelő kifogásokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
III.
Az Alkotmánybíróság az 571/2006. (XI. 21.) OVB határozat ellen benyújtott kifogásokat az Alkotmány és az Nsztv. alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: [...]
f) a Kormány programjáról,”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
IV.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás, melynek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve.-ben és az Nsztv.-ben foglalt feltételeknek és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy négy kifogás a Ve. 130. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül érkezett az OVB-hez. Az 571/2006. (XI. 21.) OVB határozat közzétételére a Magyar Közlöny 2006. november 24-i számában került sor. A Ve. 4. § (3) bekezdése értelmében – a törvényben szabályozott más határidőkhöz hasonlóan – az OVB határozata elleni kifogás benyújtására megállapított határidő is „jogvesztő”, és „a határidő utolsó napján 16 órakor” jár le. A Ve. 4. § (4) bekezdése szerint továbbá a „napokban megállapított határidőket a naptári napok szerint kell számítani”. Ezen túlmenően a Ve. 116. §-ának és 78. § (1) bekezdésének együttes alkalmazásával az is megállapítható, hogy a kifogás „megérkezése” számít a benyújtás időpontjának. Az OVB határozat ellen benyújtott ötödik kifogás 2006. december 12-én, a törvényben meghatározott határidő lejárta után érkezett meg. Az Alkotmánybíróság az 571/2006. (XI. 21.) OVB határozattal szemben határidőn túl előterjesztett kifogást visszautasította [36/2004. (X. 6.) AB végzés, ABH 2004, 1015, 1016.; 40/2006. (IX. 27.) AB határozat, ABK 2006. szeptember, 660, 661.].
V.
A kifogások nem megalapozottak.
1. A kifogást benyújtók szerint a kérdés – minthogy egy törvényre utal – olyan tárgyi ismeretet előfeltételez, amellyel általában a választópolgárok nem rendelkeznek, ezért az nem egyértelmű.
Az Alkotmánybíróság a 15/2003. (IV. 18.) AB határozatában a most vizsgált népszavazási kérdéssel az „Ön” betoldás kivételével szó szerint megegyező kérdést vizsgált egyértelműségi szempontból (ABH 2003, 208.). Megállapította, hogy a kérdésben szereplő (szak)kifejezések a kérdés egészének értelmezhetőségét nem zavarják. Emellett, ahogyan arra az Alkotmánybíróság a 15/2003. (IV. 18.) AB határozatában utalt, a jogszabályok a Magyar Közlönyben való kihirdetést követően mindenki számára hozzáférhetőek. A népszavazásra bocsátandó kérdést aláírásukkal támogató választópolgárok tehát megismerhetik azok tartalmát. Ezen túl, jelen esetben, a Termőföldtörvényben foglaltak egy a termőföldtulajdon-szerzést érintő kérdés népszavazásra bocsátását követően a Ve.-ben szabályozott módon nyilvános vita tárgyai lesznek, ami szintén a választópolgárok tájékozódását segíti.
A 15/2003. (IV. 18.) AB határozat alapjául szolgáló ügyben és jelen ügyben is a népszavazást kezdeményező ahhoz kéri a választópolgárok támogatását, hogy a 2002. június 15-én hatályos Termőföldtörvény szerinti családi gazdálkodót az első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén. A kérdésbe foglalt közbevetés a kérdést pontosítja, és további információval szolgál. Egyértelművé teszi, hogy a kezdeményező a 2002. június 15-én hatályos Termőföldtörvény által alkalmazott családi gazdálkodó fogalmat tekinti irányadónak. E szerint családi gazdálkodó az a családi gazdaságot a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal nyilvántartásába bejegyeztető személy, aki: 1. a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, 2. élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat, 3. mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységét és ebből árbevétele származott, 4. legalább 3 év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van [3. § i) pont]. Eredményes népszavazás esetén a jogalkotó azok számára köteles első helyen biztosítani az elővásárlási jogot, akik e törvényi meghatározásnak megfelelnek. Az Alkotmánybíróság a népszavazást kezdeményezők szándékát nem vizsgálhatja, ezért a kérdés egyértelműségi vizsgálatakor nem értékelheti, hogy a kérdésbeli közbevetés beillesztése miatt a kezdeményezők ahhoz kérik a választópolgárok támogatását, hogy az Országgyűlés Magyarország valamennyi családi gazdálkodója számára első helyen biztosítsa az elővásárlási jogot, és ne csupán az eladásra kerülő föld vagy tanya közvetlen szomszédjában földet vagy tanyát birtokló családi gazdálkodó számára.
Az Alkotmánybíróság – a fentiek alapján – a kérdés egyértelműségét érintő kifogásokat elutasította.
2. A 15/2003. (IV. 18.) AB határozat szerint az Alkotmánybíróság a kifogás és az OVB határozat keretein belül megvizsgálhatja a kérdést abból a szempontból, hogy az annak alapján lefolytatott népszavazás eredménye nyilvánvaló módon nem kötelezi-e a jogalkotót alapjog lényeges tartalmát sértő törvény megalkotására. Figyelemmel kell lennie azonban arra, hogy általában a népszavazásra bocsátandó kérdések ismeretében sem állapítható meg a születő jogi norma tartalma. Ezért az Alkotmánybíróság csak abban az esetben mondhatja ki, hogy a kérdés népszavazásra nem bocsátható, ha az alapján a törvényhozó valamely alapjogot nyilvánvaló módon súlyosan sértő vagy tömeges egyéni jogsérelmet okozó jogszabály megalkotására volna köteles.
2.1. Az egyik kifogást benyújtó szerint lehetetlenné tenné a termőföld tulajdonos rendelkezési jogának gyakorlását, ha az eredményes népszavazás miatt a jogalkotónak Magyarország valamennyi családi gazdálkodója számára biztosítania kellene az elővásárlási jogot. Az indítványozó szerint az ezzel járó adminisztratív költségek mértéke adott esetben az ingatlan értékét is meghaladhatja, ami a kisajátítással egyenértékű tulajdonelvonáshoz vezet.
A Termőföldtörvény több rendelkezésének alkotmányosságát vizsgáló 7/2006. (II. 22.) AB határozat alapján az elővásárlási jog biztosítása mindaddig nem alkotmánysértő, amíg az nem vezet a tulajdonnal való rendelkezés kiüresítésére az egyik, a szerződési szabadság ellehetetlenítésére a másik oldalon. A jelen ügyben vizsgált kérdés népszavazásra bocsátását követően a jogalkotó a többségi támogatást kapott „igen” válasz alapján alkothat olyan jogszabályt, amely nem vezet a rendelkezési jog kiüresítésére, vagyis amely nem eredményez alkotmánysértést. A törvényhozó alkotmányos keretek között marad, ha úgy rendezi át az elővásárlási jogok rangsorát, hogy valamely közérdekű cél érdekében az elérni kívánt céllal arányos módon korlátozza a tulajdonos rendelkezési jogát.
A népszavazásra bocsátandó kérdésből nem következik, hogy a termőföld eladásával kapcsolatos, tulajdonost terhelő adminisztratív terhek mértéke az ingatlan értékét megközelíti, esetleg meghaladja. Nem elkerülhetetlen az sem, hogy az elővásárlási jog jogosultjainak az értesítésével kapcsolatosan felmerült költségek a tulajdonosra aránytalan terhet rójanak. A jogalkotó feladata, hogy eredményes népszavazás esetén olyan megoldást találjon, amely nem jár az Alkotmány sérelmével.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította azt a kifogást, amely szerint a népszavazásra bocsátandó kérdés az Alkotmány 13. §-át sértő jogszabály megalkotására kötelezné az Országgyűlést.
2.2. A kifogást benyújtók egyike szerint a vizsgált kérdés a magántulajdont előnyben részesíti a köztulajdonnal szemben, ezért sérti az Alkotmány tulajdonformák egyenlőségét biztosító 9. § (1) bekezdését.
E határozat 2. pontjában foglaltaknak megfelelően az Alkotmánybíróság abban az esetben állapíthatja meg, hogy a kérdés nem bocsátható népszavazásra, ha az alapján a törvényhozó valamely alapjogot nyilvánvaló módon súlyosan sértő vagy tömeges egyéni jogsérelmet okozó jogszabály megalkotására volna köteles. Jelen esetben nincs erről szó. Az alkotmánybírósági gyakorlatban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának az elve az Alkotmány 70/A. §-ban biztosított jogegyenlőség és a vállalkozási jog, valamint a verseny szabadságának a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése. Az Alkotmánybíróság a tulajdoni formák egyenjogúságát az Alkotmány 13. § (1) bekezdéséből vezeti le [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.]. A most vizsgált kérdés és a tulajdoni formák egyenjogúságának az elve között azonban nincs érdemi alkotmányjogi összefüggés. A kérdés azt célozza, hogy termőföld vagy tanya eladása esetén a – most első helyen lévő haszonbérlő, felesbérlő és részesművelő; továbbá a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet haszonbérlő esetén annak helyben lakó természetes személy tagja, illetve helyben lakó részvényese helyett – a 2002. június 15-én hatályos Termőföldtörvény szerinti családi gazdálkodót illesse meg első helyen az elővásárlási jog. Vagyis egy eredményes népszavazás nem jelentene olyan jogalkotási kötelezettséget, amely a magántulajdon előnyben részesítését jelentené. A Termőföldtörvény jelenleg hatályos rendelkezése és a kérdésben célzott módosítás is magántulajdonú gazdaságok, illetve egyéb jogi személyek számára biztosítja első helyen az elővásárlási jogot. Ezért az Alkotmánybíróság elutasította azt a kifogást, amely szerint a népszavazásra bocsátandó kérdés az Alkotmány 9. § (1) bekezdését sértő jogszabály megalkotására kötelezné az Országgyűlést.
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt a kifogást vizsgálta, amely szerint a népszavazásra bocsátandó kérdés a kormányprogram egy részét érinti, ezért arról az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés f) pontja alapján országos népszavazás nem tartható.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés f) pontja azt jelenti, hogy a kormányprogram egészéről nem tartható népszavazás. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése nem zárja ki, hogy a kormányprogram egyes elemeiről népszavazás döntsön, az ugyanis nem érinti a miniszterelnök, a Kormány és az Országgyűlés alkotmányos kapcsolatrendszerét, és nem jelenti tartalmilag a miniszterelnök személyéről való döntést.
A vizsgált kérdés népszavazásra bocsátása mindazonáltal a kormányprogram egyetlen elemét sem érinti. A kormányprogram nem szól kifejezetten arról, hogy a Kormány termőföld és tanya eladása esetén kik számára kívánja biztosítani az elővásárlási jogot. A „Korszerű birtokpolitika” alcím alatt az olvasható: „Támogatjuk a gazdák földhöz jutását, garantáljuk a stabil földhasználat feltételeit” [A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igényes Magyarországért 2006–2010. 44. o.]. A cél megvalósításának eszközeit egyáltalán nem említi a kormányprogram, ezért a kérdés népszavazásra bocsátása még a kormányprogram birtokpolitikát érintő részéről való döntést sem jelent. Az Alkotmánybíróság ezért elutasította az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés f) pontjára hivatkozó kifogást.
4. Az Alkotmánybíróság visszautasította azt a kifogást, amely azért tartotta alkotmányellenesnek a kérdést, mert a termőföldre és tanyára vonatkozó elővásárlási jog biztosítása olyan joghelyzetet eredményez, amellyel visszaélve egyesek jelentős vagyoni gyarapodást érhetnek el. Visszautasította az Alkotmánybíróság azt a kifogást is, amely szerint a kérdés sértheti az uniós polgárok egyenjogúságát. Az Abtv. 22. § (1) bekezdése alapján e felvetéseket az Alkotmánybíróság – határozott kérelem hiányában – nem tekintette érdemben elbírálható indítványi elemeknek.
Az Alkotmánybíróság – a fentiekben felsorolt indokok alapján – a kifogásokat elutasította, és az 571/2006. (XI. 21.) OVB határozatot helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1092/H/2006.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás