KÜ BH 2007/143
KÜ BH 2007/143
2007.04.01.
A telek beépítettségét nem az épület földszinti alaprajza alapján kell meghatározni – A beépítettség változik, ha a földszintes épületre újabb szintet építenek (1997. évi LXXVIII. tv. 48. §).
A felperes és az alperesi beavatkozók ingatlana szomszédos. A felperes 90031 hrsz.-ú ingatlanán engedély nélkül építkezett. A benyújtott fennmaradási tervdokumentáció szerint 288 m2 a telek nagysága, a rajta levő épületek területe 186,9 m2, a beépítettség mértéke 64,9%. Az építésügyi hatóság a 2004. április 30-án kelt határozatával a jobb oldali telekhatáron lévő földszintes épületrész engedély nélkül épített tetőszerkezetére a fennmaradási és továbbépítési engedélyt megadta, az alperesi beavatkozók ingatlana felőli telekhatáron a földszint és emelet beépítésű épületrész fennmaradására az engedélykérelmet elutasította és kötelezte a felperest ezen épület elbontására.
Az alperes a 2004. július 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, sérelmezve a fennmaradási engedély kérelem elutasítását és a bontási kötelezettség előírását. Az eljárás során tanúkkal kívánta igazolni, hogy az adott épületrészen csak a tetőszerkezet javítására került sor, evvel egyidejűleg egy emeletnyi épületrészt is ráépített az eredeti épületre, azonban tényleges építkezés nem történt. Állította, hogy a telek beépítettsége az emeletráépítéssel nem haladja meg az övezetre előírt 45%-os mértéket, mert a felfelé való építkezés újabb területfoglalást nem jelent.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes által felajánlott tanúbizonyítás alkalmatlan annak bizonyítására, hogy nem történt új építkezés, mert az építésügyi szakkérdés. Maga a felperes ismerte el, hogy a beavatkozói ingatlanhatáron levő épületre egy emeletet ráépített és arra új tetőszerkezetet létesített. Ennek megtörténtét a 2002. július 5-én foganatosított helyszíni szemle is megerősítette, valamint az ott készült fényképfelvételek is. A felperes építkezésének eredményeként (az emeletráépítéssel és új tetőszerkezet építésével) egy új épület jött létre. Az ott levő korábbi épület egy fáskamra volt, ehhez képest egy szilárd építőanyagból megépített épület áll a helyén. Az új építéssel a megengedett beépítettségi százalék túllépésére is sor került. Az Önkormányzat Képviselő-testülete a 31/2000. (VIII. 31.) Önk. rendelettel fogadta el városrendezési és építési szabályzatot, mely az adott építési övezetre 45%-os beépítettséget ír elő, a jelenlegi beépítettség mértéke 64,9%, így a beépítettség mértékének túllépése miatt sem volt fennmaradási engedély adható a beavatkozók ingatlana felőli épületre, így annak bontását kellett elrendelni az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 48. § (7) bekezdése alapján.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, keresetének helyt adó ítélet hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 1. melléklet 75. pontját, továbbá a Pp. 221. §-át és a 213. § (1) bekezdését. Az adott telek területi beépítettsége nem változott, mert az épület csak magasabb lett az emeletráépítéssel, ezért a már meglevő beépítettség mértéke alapján jogellenes volt az adott épületrész bontásának elrendelése. Az alperesi határozat nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy milyen épületrészt kell bontania, erre a határozati ellentmondásaira vonatkozó kereseti kérelmére a bíróság ítélete döntést és indokolást nem tartalmaz.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság és az alperes jogsértés nélkül állapította meg, hogy az emeletráépítéssel és új tetőszerkezet építésével új építésű épület jött létre a felperesi ingatlan beavatkozók ingatlana felőli telekhatárán. Az új építés tényét a 2002. július 5-én foganatosított helyszíni szemle, az ott készült fényképfelvételek és a helyszínrajzok is alátámasztják. Az épület ilyen mértékű átalakítása, átépítése építési engedély nélkül történt, ezért fennmaradási engedélyezési eljárásnak volt helye. A fennmaradási engedélyezési eljárás során az építésügyi hatóság arra az épületre adhat fennmaradási engedélyt az Étv. 48. § (1) bekezdése alapján, amely épület a vonatkozó építésügyi szabályoknak megfelel. Amennyiben a telken létesített építmények az építési övezetre előírt beépítettségi mértéket túllépik, akkor az építésügyi hatóság nem engedélyezheti a beépítettségi mértéket túllépő épületrészek vagy épületek tekintetében az építmények fennmaradását. A telek beépítettségi mértékét a városrendezés és építési szabályzat 45%-ban határozta meg. A felperes a fennmaradási engedélyezési tervdokumentációban a telek beépítettsége mértékét 64,9%-ban tüntette fel, így maga ismerte el annak mértékét, a létesített építménnyel a telek beépítettsége mértéke meghaladja az övezetre előírt mértéket.
A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az emeletráépítéssel a telek beépítettsége mértéke nem változott. A telek beépített területét az OTÉK 1. melléklet 74. pontja szerint kell meghatározni, ennek megfelelően számította ki a felperes is a fennmaradási engedély kérelemben a beépítettség mértékét 64,9%-ban. Ez a mérték meghaladja az övezetre előírt mértéket, így ezért az Étv. 48. § (7) bekezdése alapján a fennmaradási engedély kérelem elutasítására és az építmény bontásának előírására jogszerűen került sor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.333/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás