1455/B/2007. AB határozat
1455/B/2007. AB határozat*
2010.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság Dunakeszi Város Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi építményadóról szóló 35/2006. (XII. 15.) rendelete 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. § c) pontjának és az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmére alapított – indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Dunakeszi Város Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi építményadóról szóló 35/2006. (XII. 15.) rendelete 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. § e) pontjának és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének a sérelmére alapított – indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó Dunakeszi Város Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi építményadóról szóló 35/2006. (XII. 15.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) módosítása tárgyában született 3/2007. (II. 27.) számú rendelete (a továbbiakban: Örm.) 1. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Örm. támadott rendelkezése az építményadó mértékét nem lakás céljára szolgáló építmények esetében az összterület nagysága alapján differenciáltan, három kategóriába soroltan állapítja meg. Az indítványozó szerint ez a megoldás nem egyeztethető össze a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 7. § e) pontjában foglaltakkal, miszerint a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték. A Hatv.-be mint magasabb szintű jogszabályba ütköző szabályozás – fejti ki az indítványozó – az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének a sérelmét okozza.
Az indítványozó kifogásolja továbbá azt is, hogy az önkormányzat az Örm.-mel jelentősen megemelte a nem lakás céljára szolgáló építmények telekadójának a mértékét: korábban egységesen 120 Ft/m2-t kellett fizetni, az Örm. nyomán viszont a 2500 m2-t meghaladó ingatlanok esetében ennek a többszörösét. Az indítványozó álláspontja szerint „változatlan, avagy kedvezőbb körülmények mellett az önkormányzat jogszerűen, az arányosság követelményének megsértése nélkül adót nem emelhet”. Mivel szerinte a helyi körülményekben nem történt olyan lényeges változás, amely a fizetendő telekadó ilyen rendkívüli mértékű emelését indokolná, az Örm.-mel végrehajtott módosítás sérti a Hatv. 6. § c) pontját és az Alkotmány 70/I. §-át is.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
2. A Hatv. érintett rendelkezései:
„6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
(…)
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa, (…)”
„7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:
(…)
e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó esetén adónemenként egy adómérték alkalmazható. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték, (…)”
3. Az Ör. támadott, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:
„7. § Az adó évi mértéke:
(1) Lakás céljára szolgáló épület, épületrész esetén az építmény hasznos alapterülete után 800 Ft/m2.
(2) Nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész esetén – a (3) bek-ben felsorolt területeket kivéve – az építmény teljes hasznos alapterülete után:
a) kereskedelmi, illetve szolgáltató tevékenység folytatására szolgáló építmény esetén: 800 Ft/m2
b) az a) pontba be nem sorolható építmény esetében: 600 Ft/m2
(például: garázs, műhely, raktár, csarnok, műterem, stúdió, egyéb épület, a használatbavételi engedélyben feltüntetettnek megfelelően)
(3) Az alábbi, a mindenkor hatályos, Dunakeszi Város Helyi Építési Szabályzatáról szóló rendelete [jelenleg: 16/2006. (VII. 03.)] szerinti ipari, kereskedelmi övezetekben:
1. Északi Kereskedelmi és Szolgáltató Terület: 2. sz. főút, 011. hrsz-ú út, vasút vonal és a Sólyom u. által határolt terület (GKSZ-2 övezet)
2. Ipari Park (volt Mechanika): Kápolna u., Repülőtéri út, 062/1 hrsz-ú út, Téli Pálya, Sporttelep (2943. hrsz.), valamint a Petőfi telep (2945. hrsz.) által határolt terület (Gip-8–9 övezet)
3. Székesdűlő Gazdasági Terület: Dunakeszi Szent István út meghosszabbítása, 4052/2. hrsz., 0102/3. hrsz., vasúti pályatest, 095/7. hrsz.-ú ingatlan, 0107/1. hrsz-ú út, 0115/3. hrsz-ú út, Óceán-árok, Budapest közigazgatási határa (0131/4. hrsz., 0131/9. hrsz.), 031/1. hrsz., 0137. hrsz., 2. sz. főút által határolt terület (Gip1–2; GKSZ 1–2–3–4 övezet)
4. Alagi Major: 2/A sz. főút, 072/18. hrsz., Fót közigazgatási határa, 071/4. hrsz., 067/2. hrsz. által határolt terület (GKSZ-7/a és 7/b övezet)
5. Forgács u. és környéke terület: Fóti út, 2/A sz. főút, Rákóczi út, 2812. és 2913. hrsz-ú ingatlanok keleti határvonala által határolt terület (Gip-11 övezet)
a) kereskedelmi, illetve szolgáltató tevékenység folytatására szolgáló építmény esetén: 1080 Ft/m2
b) az a) pontba be nem sorolható építmény esetében: 600 Ft/m2
(például: garázs, műhely, raktár, csarnok, műterem, stúdió, egyéb épület, a használatbavételi engedélyben feltüntetettnek megfelelően)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt utal arra, hogy állandó gyakorlata szerint, ha az indítványozó egy rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem a rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.; 67/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 971, 977.; 935/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1690, 1692.]. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az Örm. helyett az új rendelkezéseket magába foglaló, azt inkorporáló Ör. 7. §-a vonatkozásában folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzat időközben újraszabályozta a kérdéskört. A 30/2007. (XII. 14.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Örm.2.) módosította az Ör.-nek a telekadó mértékét meghatározó 7. §-át, és megszüntette az indítványozó által sérelmezett helyzetet. Mivel a hatályos szabályozás az építményadó mértékét illetően jelenleg már nem differenciál az épületek összterülete alapján, az indítvány okafogyottá vált.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára csak a konkrét normakontroll két esetében, (tehát az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján) van lehetőség, mivel ilyenkor a támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. Jelen ügy nem tartozik ebbe a körbe. Mindezek miatt az Ör. 7. §-a megsemmisítésére irányuló, a Hatv. 7. § e) pontjának – és ezen keresztül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének – a sérelmére alapított utólagos normakontroll indítvány tárgyában indult eljárást az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján (az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált) megszüntette.
3. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy alkotmányellenes az Örm.-mel végrehajtott adóemelés (és annak mértéke), mert a helyi körülményekben nem történtek olyan változások, amelyek egy ilyen önkormányzati döntést indokolttá tettek volna.
Amint arra az Alkotmánybíróság már utalt, az Örm.2. módosította a telekadóra vonatkozó rendelkezéseket. Bár e módosítások érintették a fizetendő adó mértékét is, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ebben a vonatkozásban az indítvány nem vált okafogyottá.
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is rámutat azonban arra, hogy „[a] helyi önkormányzatok egyik alkotmányos alapjoga a törvény keretei között érvényesülő adóztatási jog [Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pont]. Az önkormányzat a Hatv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be helyi adót, s ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, továbbá meghatározhatja a helyi adó mértékét és bevezetésének időpontját. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint helyi adók esetében az arányos közteherviselés garanciáit elsősorban a Hatv. teremti meg azzal, hogy meghatározza a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának kereteit, a bevezethető adók fajtáit, az adóalanyok körét, az adó tárgyát és alapját, valamint az adó mértékének maximumát.” [55/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 525, 538.]
Tekintettel arra, hogy „[a] Hatv. keretei között az adómérték megállapítása a jogalkotó képviselő-testület szabad mérlegelésén nyugszik, amelynek célszerűségét az Alkotmánybíróság nem vizsgálja” [55/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 525, 538.], jelen ügyben nincs lehetőség az önkormányzat által végrehajtott adóemelés ténye szükségességének, illetve ok- és célszerűségének a kérdésében való állásfoglalásra.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján elutasította az Ör. 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – a Hatv. 6. § c) pontjának és az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmére alapított – indítványt.
Budapest, 2010. július 5.
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás