PÜ BH 2007/150
PÜ BH 2007/150
2007.05.01.
A halál tényét megállapító határozatot a bíróság hatályon kívül helyezheti, ha az eljárás megindítására jogosult bármelyik személy olyan újabb tényekre vagy bizonyítékokra hivatkozik, amelyeknek a korábbi bizonyítékokkal való együttes értékelése alapján a halál ténye megállapításának feltételei nem állnak fenn (Ptk. 25. §).
A b.-i bíróság az A. C. kérelmező által indított eljárásban a 2003. január 23-án fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett 5. sorszámú végzésében A. Z. R. halála tényét állapította meg. A végzésben a halál idejéül 2001. szeptember 26. napját, helyéül a görögországi T. városát jelölte meg.
A határozat indokolása a kérelem azon előadásán alapult, amely szerint A. Z. R. szörfözés közben a tengerbe fulladt, holtteste nem került elő, valószínűleg kisodródott a nyílt a tengerre.
A jelen eljárásban az I-VI. r. kérelmezők a halál tényét megállapító végzés hatályon kívül helyezését kérték. Eljárási legitimációjukat arra alapították, hogy A. Z. R. a biztosítókkal 2000. július 30. és 2000. november 7. napja között jelentős összegre szóló élet- és balesetbiztosításokat kötött, amelyek ún. kockázati biztosítások és a bekövetkezett biztosítási eseménykor teljesítési kötelezettségük nyílik meg.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmezőknek a halál tényét megállapító végzés hatályon kívül helyezése iránti kérelmét elutasította.
A végzés indokolása szerint jelen eljárásra is az 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet rendelkezései irányadók. A R. 20. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó (2) és 18. § (1) bekezdése szerint a kérelmezőknek az eljárás megindításához jogi érdekük fűződik, ezért a végzés hatályon kívül helyezésére irányuló eljárás megindítására eljárási legitimációjuk fennáll.
Az érdemi döntés során mindenekelőtt arra utalt az elsőfokú bíróság, hogy az eljárási szabályok szerint valamely határozat hatályon kívül helyezésére a fellebbezési, illetőleg rendkívüli jogorvoslat során eljáró bíróságok rendelkeznek hatáskörrel. A halál tényét megállapító végzés hatályon kívül helyezése iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság az alapügyben eljárt bírósággal azonos hatáskörű, eljárása nem jogorvoslati eljárás, és ebből a szempontból a korábbi eljárás jogerősen befejezett ügynek: ,,res iudicata"-nak minősül, a jogerős ügyben hozott határozat, amely a halál tényét megállapította, a bíróságot köti.
A végzés jogi indokolása szerint a R. 20. § (1) bekezdése a halál tényének megállapítása hatályon kívül helyezésének csak az eljárási rendjét határozza meg a holtnak nyilvánítási határozat hatályon kívül helyezésével azonos módon. A Ptk. anyagi jogi szabályai pedig csak a holtnak nyilvánító végzés hatályon kívül helyezésére vonatkozó anyagi jogi feltételeket tartalmazzák. A halál tényét megállapító végzés hatályon kívül helyezésének anyagi jogi feltételei nem szabályozottak, ezért az anyagi jogi feltételeket illetően is a Ptk. szabályainak analóg alkalmazása szükséges. A holtnak nyilvánítás esetén a bíróság vélelmet állít fel az eltűnt halálára vonatkozóan és ha utóbb a határozat meghozatalát követően újabb tény merül fel a kérelmezett életben létére vagy halálára vonatkozóan, akkor van mód a holtnak nyilvánító végzés hatályon kívül helyezésére. Ebből kiindulva a jelen eljárásban a bíróság szerint annak bizonyítása volt szükséges, hogy a halál ,,ott és akkor'' ténylegesen nem következett be, és nem elegendő annak kétségessé tétele, mert a jogerős végzésre figyelemmel az elsőfokú bíróságnak felülmérlegelési jogköre nincsen.
A bíróság szerint a kérelmezők által megjelölt és csatolt bizonyítékok bár kétséget ébreszthetnek a halál ténye bekövetkeztére, azok azonban nem voltak vizsgálhatók, mert a halál tényét egyértelműen nem zárták ki, és figyelemmel a rendőrségi vizsgálat nemleges adataira, nem nyert bizonyítást az, hogy A. Z. R. a jogerős végzésben meghatározott időpontban nem halt meg, vagy későbbi időpontban halt meg.
A kérelmezők fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolása szerint a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló döntés az eljárásban alkalmazandó jogszabályoknak megfelel.
A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és kérelmüknek megfelelően az elsőfokú végzés megváltoztatása iránt valamennyi kérelmező önálló felülvizsgálati kérelemmel élt.
Összesített álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok az 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet rendelkezéseit tévesen értelmezve döntöttek a kérelmek tárgyában. Az alapügyben hozott végzéshez fűződő anyagi jogerő hatálytalanítása kérdésében elmulasztották az alapügyben és a jelen eljárásban felmerült bizonyítékok együttes mérlegelését.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az eljárás tárgyát a halál tényét megállapító határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelem képezte.
Az 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet (továbbiakban: R.) 20. §-ának (1) bekezdése értelmében a halál tényének megállapítására irányuló eljárásra akkor kerül sor, ha a meghalt személy halálának közokirattal nem igazolható tényét más módon kívánják bizonyítani. A nemperes eljárásban hozott végzésben a bíróság mindazon tényeket megállapítja, amelyek a haláleset anyakönyvezéséhez szükségesek, egyebek mellett a halál idejét év, hónap és nap szerint, valamint a halál helyét és okát [R. 21. § (3) bekezdése].
A 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (Ppék.) 13. § (3) bekezdése szerint amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A nemperes eljárások befejezéseként hozott határozat nem ítélet, hanem általában végzés, és egyes nemperes eljárásokban tételes szabály rögzíti azt is, ha az eljárást befejező határozathoz anyagi jogerőhatás fűződik. Azokban az esetekben, amikor ilyen kifejezett rendelkezés nincsen, a nemperes eljárás jogi természete alapján dönthető el az anyagi jogerő fennállása. Mivel a halál tényének közhiteles, közokirati nyilvántartásba való bejegyzése szükséges, és az mindenkivel szemben hatályos, e személyállapottal kapcsolatos végzéshez kétséget kizáróan anyagi jogerőhatás fűződik.
Ez a jogerőhatás azonban az általános szabályoktól eltér annyiban, hogy a jogerős végzés a R. 20. §-a alapján alkalmazandó 18. § (1) bekezdése szerinti eljárás eredményeként módosítható, a (2) bekezdés szerint hatályon kívül helyezhető illetve a 19. § szerint a végzés hatálytalansága is megállapítható, mert az adott nemperes eljárásra vonatkozó különleges szabály mindezt lehetővé teszi.
A R. a holtnak nyilvánításra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását rendeli a halál tényének megállapítására vonatkozó eljárásra. A két eljárás között azonban lényegi különbség áll fenn. A holtnak nyilvánító bírósági határozat vélelmezi az eltűnt halálát, ha az illető személy eltűnt és eltűnését követően öt év úgy telt el, hogy életben létére utaló semmiféle adat nem ismeretes (Ptk. 23. §). Ezzel szemben a halál tényének megállapítására akkor kerülhet sor, ha mind a halál ténye, mind annak helye és ideje kétséget kizáróan bizonyítható, de erről közokirat nem áll rendelkezésre.
A holtnak nyilvánító végzésben foglalt vélelemből kifolyólag annak módosítására, hatályon kívül helyezésére és hatálytalanságának a megállapítására is lehetőség van. A végzés módosítására irányuló eljárás nem a holtnak nyilvánítási eljárás újbóli lefolytatását jelenti, hanem a vélelem alapjául szolgáló feltételek valamelyikének megváltozása bizonyítását (korábbi vagy későbbi eltűnés stb.). A módosítás kiterjedhet minden olyan lényeges körülményre, minden olyan adatnak a megváltoztatásához is, amelynek helyesbítéséhez a kérelmezőnek érdeke fűződik (P. törv. 20.070/1996.).
A végzés hatályon kívül helyezésére [Ptk. 25. § (2) bekezdés] akkor kerülhet sor, ha az új adatok alapján a holtnak nyilvánítás feltételei nem állnak, vagy eredetileg sem álltak fenn (nem telt el öt év, a nevezett személy nem tűnt el vagy egyértelműen megállapítható hogy meghalt) hatálytalanság pedig [Ptk. 25. § (3) bekezdés] akkor állapítható meg, ha az eltűnt személy előkerül.
Abból, hogy a jogszabály a halál ténye megállapításának hatályon kívül helyezésére irányuló eljárásra – a két eljárás tárgyának eltérő jellege ellenére – a holtnak nyilvánítási eljárás szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli az következik, hogy ebben az eljárásban is az vizsgálandó, hogy a halál ténye megállapításának feltételei fennállnak-e, és nem azt kell bizonyítani, hogy a meghaltnak minősített személy még él, mert az utóbbit a jogszabály a hatálytalanság megállapításának feltételéül követeli meg. A halál tényét megállapító végzés hatályon kívül helyezésére irányuló eljárásban tehát az újabb eljárásban felmerült és az alapeljárásban értékelt tények és bizonyítékok együttes mérlegelésével kell eldönteni, hogy van-e ok a végzéshez fűződő jogerő feloldására. E mérlegelés eredményeként kell állást foglalni abban, hogy a halál tényleges bekövetkezte az adott helyen és időpontban igazolt-e, mert bármelyik feltétel hiányában a halál ténye megállapításának nincs helye (P. törv. 20.335/1978., PJD II. 578.), mivel az eltűnés ténye önmagában csak holtnak nyilvánítási eljárás lefolytatására nyújt lehetőséget (P. törv. II. 20.525/1976., P. törv. II. 20.202/1994.). Eltérő jogi álláspontjuk folytán az eljárt bíróságok az eljárást nem ilyen szempontok alapján folytatták le, ezért a jogerős elutasító végzés jogszabálysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.430/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás